Vasárnapi Ujság – 1902

1902-12-28 / 52. szám - Jókay Károly (arczképpel) 857. oldal / Élet- és jellemrajzok - Kerékgyártó Árpád (arczképpel) 857. oldal / Élet- és jellemrajzok - Eljegyzés a pozsonyi udvarnál (arczképekkel) 857. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - Sűrüsitett táplálékok (képekkel) 857. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem és rokon

ELJEGYZÉS A POZSONYI UDVARNÁL: Frigyes főherczeg és Izabella főherczegnő pozsonyi palotájában ismét egy boldog mátka­pár fogja szülei és testvérei körében ünnepelni karácsony estéjét. Tavaly, deczember 21-én volt a főherczegi pár legidősebb leányának, Mária Krisztina főherczegnőnek eljegyzése Salm-Salm herczeggel. Az idén ugyancsak deczember 21-én váltott jegyet a fenséges család másodszülött gyermeke, Mária Anna főherczegnő, pármai Illés herczeggel. Az eljegyzés a vőlegény szülei jelenlétében, szűk családi körben történt, a főherczegi család ujabb öröméből azonban ki­vette részét egész Pozsony városa, melynek lakossága húsz év óta minden örömükben, bánatukban őszinte szívvel osztozik; a sze­rencsekivánók egyik legelseje volt Pozsony polgármestere, ki a város hódoló üdvözletét tolmácsolta a fenséges szülőknek és a fiatal jegyespárnak. Mária Anna főherczegnő, Frigyes főherczeg és Izabella főherczegnő kilencz gyermeke közül a második, 1882. január 6-án született Linz­ben. (Az utána következő hét gyermek mind pozsonyi születésű.) Néhány hónappal a kis főherczegnő születése után Frigyes főherczeget . Felsége kinevezte pozsonyi dandárparancs­nokká és ő családjával együtt állandó tartóz­kodásra Pozsonyba költözött, a­hol azóta foly­ton laknak. Valamennyi gyermek nevelésénél különös gondot fordítottak a magyar nyelv meg­tanulására, melyet mind teljesen jól és szép kiejtéssel beszélnek. Mária Anna vőlegénye, Illés (Róbert Károly Mária Pius József) herczeg, menyasszonyánál két évvel idősebb. 1880 július 23-án született Biarritzban (a pyrennei hegyek közt), mint Róbert Károly Lajos pármai herczeg és sziczi­liai Bourbon Mária Pia herczegnő nyolczadik gyermeke. (Azóta Róbert herczeg másodszor nősült és még tíz gyermeke született. Mind a tizennyolcz életben van.) Illés herczeget a királyi fenség czím illeti meg, mert a spanyol Bourbon-ház egyenes le­származottja. A család ősapja Fülöp infáns, Parma, Piacenza és Guastalla herczege volt. Jelenleg a család az alsó-ausztriai Steinfelden levő Schwjarzau kastélyban lakik. Illés herczeg a 7. számú cs. és kir. dragonyos-ezrednél mint hadnagy szolgál és az Elba melletti Brandeis­ben állomásozik. Az esküvő ideje még nincs megállapítva, de valószínű, hogy jövő tavas­szal lesz. K. KERÉKGYÁRTÓ ÁRPÁD, 1818—1902. Kerékgyártó Árpádnak deczember 13-ikán történt halálával ismét megfogyott a száma azoknak a régi időből való tanároknak és írók­nak, a­kik évtizedek során buzgalommal és lelkesedéssel szolgálták mívelődésünk ügyét. Kerékgyártó a múlt század harminczas és negyvenes éveiben töltötte ifjúságát, a nagy nemzeti reform-mozgalmak korában s e kor eszmekörében élt haláláig. Munkássága teréül a történettudományt választotta s teljes oda­adással igyekezett nemzetünk történetének isme­retét terjeszteni irodalmi működéssel és a ka­thedráról egyaránt. Harminczhat évig volt egye­temi tanár, több mint negyven évig munkás tagja az Akadémiának. Kerékgyártó Alajos Árpád 1818-ban szüle­tett Jászberényben, de már kora ifjúkorában Pestre került s azóta itt töltötte egész életét. A közpályára Pest városa szolgálatában lépett a nagy árviz évében, 1838-ban mint a törvény­széknél alkalmazott irnok. A városi hivatalban fokonként emelkedve 1848-ban Pest város fő­jegyzője lett. Haynau azonban elmozdította állásától; az abszolutizmus alatt mint ügyvéd élt Pesten s e mellett ez időben kezdette iro­dalmi működését. Csak a jobb idők beköszön­tésekor nyerte vissza hivatalát a fővárosnál 1860 végén, de a provizórium bekövetkeztével végkép megvált hivatalától s újra megnyitotta ügyvédi irodáját. Irodalmi működéséért a Ma­gyar Tud. Akadémia 1860-ban levelező tagjává választotta. 1864-ben kinevezték a pesti egye­tem tanárává. Az egyetem 1869-ben tiszteletbeli doktorává avatta, 1877—79-ben pedig a bölcsé­szeti kar dékánja volt. Mint egyetemi tanár különösen a hazafias lel­kesedés élesztésében volt hatással az ifjúságra s hallgatói mindig nagy számmal voltak. Leg­szívesebben s leggyakrabban az Árpád-kori ma­gyar mívelődés történetét és a XIX. század első felének reform-mozgalmait adta elő. Irodalmi munkássága is hasonlóan hazafias irányú volt. Nem tartozott azok közé az írók közé, a­kik új anyaggal gazdagítják a tudo­mányt, de lelkiismeretesen tanulmányozta szeretettel tárgyalta azt, a­mit a tudomány az­­ ő korában kinyomozott. Legfontosabb munkája «A műveltség fejlődése Magyarországon» czím­mel 1880-ban jelent meg. E könyv, bár módszer­ben és felfogásban ma már sok tekintetben el­avult és hiányos, mégis egyetlen összefoglalása az Árpád-kori magyar mívelődés történetének. Ezenkívül még Magyarország történetének kézi­könyvét hét kötetben a mívelt közönség szá­mára és számos más kisebb történeti dolgo­zata jelent meg, részben a lapokban is. Mind e munkái a maguk idejében jó szolgálatot tettek a magyar történetről szóló ismeretek szélesebb körben való elterjesztésére. Hegedűs Sándor volt kereskedelmi miniszter családját is, a­kinek neje, született Jókay Jolán, az elhunytnak leánya volt. Jókay Károly igazi régi szabású, jószívű, nemes jellemű magyar ember volt. A forrada­lom előtt ügyvédkedett szülővárosában, Komá­romban, a mozgalmas időkben beállt honvédnek s mint nemzetőr-tüzér küzdött a hazáért. A forradalom után felhagyott az ügyvédséggel és ekeli, csallóközi birtokára vonult gazdálkodni. Sok jót tett a környékbeli lakossággal, mely­nek ügyes-bajos dolgaiban tanácsadója volt. 1861-ben megválasztották a csallóközi járás szolgabirájának s e hivatalát 1871-ig viselte. Ekkor birtokát bérbe adta s Komáromba köl­tözött, a hol csakhamar megválasztották árva­gyámnak. Ő maga mindig csak «árvák atyjá»­nak nevezte magát s e név valóban meg is illette. Igazi apai módon viselte szivén a rá­bízott árvák sorsát, eljárt hozzájuk, utána né­zett, jól el vannak-e látva: ha az árvák pénzt kértek, előbb meggyőződött, helyes czélra akar­ják-e fordítani — szóval mindenkép gondos­kodott testi-lelki jóllétükről. Szép tisztjét 1882-ig viselte. 1882 májusában nagy csapás érte: véletlen szerencsétlenség folytán elvesz­tette nejét. Ez annyira lesújtotta, hogy nem volt többé nyugta Komáromban, családi házát, melyet ő hozott rendbe, bérbe adta. Rövid időre rá a házat egy pyromániában szenvedő cseléd­leány felgyújtotta, úgy hogy porig leégett. A ház felépült ugyan újra, de ő úgy érezte, hogy mégsem a régi már. Nővére, Váli Ferenczné halála után Pápára költözött unokahugához,Peti Józsefné Váli Mari­hoz. Állandóan azonban nem lakott itt, válta­kozva hol Budapesten időzött Hegedűs Sándor családjánál, hol Hathalmon másik leányánál, Ihász Lajosnénál. Gyermekei s unokái körében élte öregsége napjait. Mindvégig megőrizte testi-lelki épségét; széleskörű ismereteivel sohase kérkedett, — tipusa volt az egyszerű puritán, igaz magyar embernek. Rég elhunyt szülőiről mindig gyermeki kegyelettel emléke­zett, gyermekei, unokái, dédunokái iránt benső szeretettel viseltetett. A telet, mint többnyire, az idén is Hathalmon, Etelka leányánál, Ihász Lajosnénál töltötte. Még halála előtt egy héttel Pestre akart utazni, hogy az új ország­házat megnézze, a benne folyó tanácskozáso­kat hallgassa. A közbejött rendkívüli hideg időben meghűlt, influenzát kapott, a­mely kiragadta az élők sorából. Meglepően hasonlított öc­cséhez, a nagy köl­tőhöz, kivel meleg testvéri szeretet fűzte össze. Még a hangja s szelid, jóságos természete is hasonló volt a két fivérnek. Ép oly örömét lelte a kertészkedésben, mint Jókai Mór; csal­lóközi birtokán, komáromi kertjében maga gon­dozta a növényeket s Hathalmon még hajlott korában is oltogatta, nyesegette a fákat. A kert­ben sétálgatva azt mondogatta gyermekeinek, unokáinak, oltványaira mutatva : «ezekről fog­tok emlékezni rólam, ha majd nem leszek­. Derék, nemes ember szállott vele a sírba. Még életében azt kívánta, hogy temessék szülei és neje mellé Komáromban, a­mit családja híven teljesített is. A kép, melyet közlünk, unokája, Hegedűs Rózsika amateur fényképe után készült. MÁRIA ANNA FŐHERCZEGNŐ. II.LÉS PÁRMAI HERCZEG, MÁRIA ANNA FŐHERCZEGNŐ VŐLEGÉNYE. JÓKAY KÁROLY. 1814—1902. Jókai Mór nagy költőnknek testvérbátyja, Károly, meghalt deczember 19-ikén Hathal­mon 89 éves korában. Halála gyászba borította 857' SŰRŰSÍTETT TÁPLÁLÉKOK. A létért való küzdelem egyre fokozódó heves­sége megtanít mindenkit arra, hogy minél több időt és fáradságot igyekezzék megtakarítani. És ezért alighanem el fog jönni az az idő, a­mikor nem csak a munka, hanem a szórakozás és a test fentartásához szükséges cselekvések is eb­ből a szempontból fognak átalakulni. Az élet gyorsabb lesz, gyorsabb lesz tehát minden nyil­vánulása is. A kényelmesség és gyorsaság elve a jövendő étkezési módjában is érvényesülni fog, a k­émiai kutatások felhasználásával. A jövő étkezésének jellemét leginkább a táplálék­kivonatok uralkodó szereplése fogja megadni. Ezek tudvalevőleg oly anyagok, melyek az illető ételek összes tápanyagát a vele természetes állapotában együtt járó mellék­anyagok nélkül tartalmazzák, minélfogva az ilyen kivonat úgy terjedelemben mint súlyban a vele egyenértékű étel­mennyiségnél sokkal csekélyebb. Így aztán

Next