Vasárnapi Ujság – 1903
1903-01-25 / 4. szám - Barlanglakók a Balaton partján (képekkel). Jankó János 57. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
1. SZÁM. 11103. 50. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 51 A GRÓF LÓNYAY-PÁR A RIVIÉRÁN. Gróf Lónyay Elemér és neje Stefánia belga királyi herczegnő deczember óta a franczia déli tengerparton, a Riviérán tölti a telet. Cap-Martinban laknak, hol néhai Erzsébet királyné is szeretett időzni. A Kahn-féle villát bérelték ki, melyet tágas park vesz körül. Itt értesültek a lapokban elterjedt hirekről s a legnagyobb fölháborodással jelentették ki azok alaptalan voltát. A gróf egy bécsi hírlaptudósító előtt, ki fölkereste, kijelentette : «Bátran megírhatja, hogy családi boldogságunk zavartalan.» Ugyan e tudósító még ezeket írja: «Az a villa, a melyben a grófi pár lakik, fekvésénél fogva Aliamaréra emlékeztet. Az előcsarnokban, a melyet nagy tükörajtók választanak el a nagy fogadószalontól, látogatókönyv van kitéve, amelynek borítékán S betű látható királyi koronával. Tele van írva, jó hangzású nevekkel, ámbár a grófi pár nagyon visszavonultan él és csak nagyon ritkán vesz részt azokban az ünnepélyekben, amelyeket Cap-Martinben a világ minden részéből együvé kerülő arisztokráczia rendez. Néha-néha megjelenik a grófné a lawn-tennis-pályán, amely a Cap-Martin szálló közelében van és néhány angol hölggyel részt vesz a játékban. A grófnét állandóan kiséri néhány kedvencz kutyája.» BARLANGLAKÓK A BALATON PARTJÁN, Jankó János,,A Balaton-melléki lakosság néprajza"czímű művéből. A Balatonnak csaknem félszázadon át nevezetessége volt az öreg Simon István; ismerte őt csaknem mindenki, aki a Balaton partjait járogatta; ott lakott az aligai völgy torkolatánál egy «lik»-ban (a barlang balatoni neve) s talán ez volt az összes nevezetessége; ezért nevezték el barlanglakónak, ezért keresték fel, bámulták meg, írtak róla hírlapokban. Az aligai partok a balatonfőkajári határban vannak és Simon István maga is egyik törzsökös kajári család tagja volt. Magam is többször felkerestem az öreget barlanglakásában, jól esett neki, hogy engem is bámulói és ünneplői közé számíthatott, s ilyenkor el-elmondogatta történetét; ezt az 1848. évvel kezdette, a mikor ő már legényember volt; a szabadságharczban való részesedését, ahányszor találkoztam vele, annyiféleképen adta elő ; annyi bizonyos, hogy mikor az öreg 1849 őszén a partba jött lakni, tanácsos volt neki egy időre az emberek elől visszahúzódnia. Itt «lik»-at ásott magának a pontusi korú homokos agyag partba, jó magasan, mintegy húsz méterre a Balaton tükre felett, hogy messzire ellásson s mert rajongott a halászatért s abban az uraság jóvoltából senki sem korlátozta, ott is maradt állandóan 4-7 éven keresztül. Felesége gyermekeivel együtt a faluban élt, hozzájuk ő maga ritkán látogatott be, úgy nevelte őket, hogy azok jártak ki ő hozzá. Mikor utoljára jártam az öreg Simonnál, a partban két barlangja volt, mindegyiknek külön deszkaajtója nyílt a gyepes térségre. Az egyik szoba volt, falai simára sározva s fehérre meszelve ; benne ágy, láda, székek, «sparhelt», a falakon tükör, óra s néhány vakablak a mindenféle viczik-vaczak számára. A másik helyiség konyha volt sütőkemenczével. Mindkét helyiség füstlyuka az ajtó felett nyílt s a kiszálló füst jó magasan kormosra festette a sziklát. Hát beiz ez a barlanglakás nem valami biztonságos, a part le-leszakad s az öreg Simonnak is ez már az ötödik «lik»-a. tanyája négyszer omlott be s mindig újat kellett csinálnia. Ilyen barlanglakás a Balaton mellékén több is volt és van ott, ahol az ilyenek ásására alkalmas pontusi homokos agyag fordul elő. A barlanglakások legnevezetesebb fészke a Balaton mellékén Kenesén volt. A mint Kenese faluból lesétálunk a Balatonpartra s azt az utat követjük, mely lent a parton a szőlők alatt a fürdőtelephez vezet, legott szemünkbe tűnik, hogy a partoldalban, mely itt legmagasabb pontján 71 méterrel van a Balaton tükre felett, egész sor barlang van. A part e részét «Magas partok»-nak, vagy «Partfősnek, a barlangokat «Tatar-likak»-nak mondják. Annak a meredek falnak, a melyben e likak vannak, a magassága felső peremétől az aljában levő törmeléklejtőig mintegy 40 méter s ebben a barlangok, számszerint kilencz, különböző színtájakban vannak elhelyezve. E barlangok közül hatot alulról el lehet érni s a nép is jól ismeri, ismételten átkutatta, de nem talált bennök semmit; a hagyomány azt tartja róluk, hogy a törökdúlás idején a nép ezekbe menekült, a mi azonban egyáltalában nem igaz, mert ezek a barlangok semmi védelmet sem nyújthattak s mert egyenkint csak épen akkorák, hogy egy-egy család megférhet bennük. A többi három barlang azonban érintetlen volt, emberemlékezet óta nem járt abban senki, mert «az életét teszi rá, aki oda be akar jutni.» Erről a háromról a hagyomány persze még merészebb, ezek a tulajdonképeni «Tatárlikak», a nép ezekbe rejtette kincseit, mikor a tatár verte az országot. És ezért e három barlangot ki kellett kutatni. Abban állapodtunk meg, hogy a part felső pereméről kötélen fognak leereszteni az egyes barlangokba. Az első legfelső barlang meglehetősen kicsiny volt, falai vakolatlanok, emberi nyom nélkül. A második barlang már nagyobb, keleti felében tűzhely volt, nyugati felében vakablakszerű mélyedések, a mennyezet füstös. A harmadik barlang egyik falán az agyagba befaragott következő betűket lehetett látni: «Csi JA.» És ezek a betűk egyszerre sok mindent megmagyaráztak. Addig, amíg a néppel a barlangokról általánosságban beszéltem, képzeletük a tatárokig kalandozott el, most, hogy a betűket felolvastam előttük, egyszerre megoldották, hogy azok a kenesei Csiker János nevének kezdőbetűi, legott emlékeztek arra is, hogy Csiker bizony a partban lakott s most is ott lakna, ha a tömlöczben nem ülne. És most már emlékeztek az első, ma még megközelíthető barlangok lakóira is, a kiket innen közigazgatási úton költöztettek ki, mert az itt lakást a part folytonos omlása életveszélyessé tette. Ez az omlás a Balaton pontusi homokos agyagból való magas partjain a tóvíz alámosása és elmarása következtében minden magasabb vízállás alkalmával gyakran megújuló jelenség s ha ezt a barlangok színtájaival s azokkal, amiket a barlangoknál észleltünk, összekapcsol GRÓF LÓNYAY ELEMÉR ÉS NEJE, STEFÁNIA JIELGA KIRÁLYI HERCZEGNŐ. Újabb fényképek után. '