Vasárnapi Ujság – 1904

1904-10-09 / 41. szám - Czetz János. - Czetz tábornok és családja 41.. szám / Arczképek, Hazaiak - Gróf Tisza István és neje Tisza Ilona és gróf Bethlen Pál és neje Tisza Jolán 41.. szám / Arczképek, Hazaiak - Gróf Tisza István ifjukori arczképe 41.. szám / Arczképek, Hazaiak - Gróf Tisza Istvánné 41.. szám / Arczképek, Hazaiak - Joachim és Vecsey Ferencz 41.. szám / Arczképek, Hazaiak - Rapaics Radó földmivelésügyi államtitkár 41.. szám / Arczképek, Hazaiak - A geszti kastély és gazdája (képekkel) 693. oldal / Élet- és jellemrajzok - A hajdu-nánási Kossuth-szobor leleplezési ünnepélyéről (3 kép) 41.. szám / Időszerű illusztrácziók - A saint-louisi sportversenyekről hazaérkezett magyar ifjak fogadtatása Budapesten a keleti pályaudvaron 41.. szám / Időszerű illusztrácziók - Geszti képek: Gróf Tisza István fiával és vendégeivel a geszti kastély terraszán. - Tenniszezés a parkban. - A miniszterelnök egy geszti földmivessel. - A miniszterelnök a lovaglásról visszatérőben. - Vadász-zsákmány 41.. szám / Időszerű illusztrácziók - A körúton. Fővárosi életkép. Goró Lajos rajza 41.. szám / Népviselet; genreképek - Geszti képek: A kastély. - Parkrészlet. - A miniszterelnök dolgozó-szobája 41.. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - Részletek gróf Tisza István radványi gazdaságából (2 kép) 41.. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság

(196 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 41. SZÁM. 1904. 51. ÉVFOLYAM. parancsolás volt a szenvedélye. A hatalomból pedig sohase jutott annyi egy-egy embernek, mint most. Olcsón is adták s nem igen korlá­tozta azt most semmi. A parancsolás azonban nem volt könnyű, mert nem volt, a ki engedel­meskedjék. A feloszlási proc­esszus nagyon előre volt már haladva, a hadsereg züllőben, a vár­megye romokban. Nem volt már semmi földi tekintély, semmi felsőség, se Kossuth, se Gör­gei. Még a pénz se. A pénzben se hittek. Ez már a világ vége. Kiki a saját felelősségére dolgozott. Apró diktátorok támadtak, a­kik fölött nem állt más törvény, csak a saját akaratuk. Voltak, a­kik már nem bíztak a magyar ügyben s siettek a bőrüket biztosítani, voltak ellenben, a­kik még mindig tovább szőtték a nagy nemzeti álmot. Majd csak történik valami. Nem lehet az, hogy az Isten teljesen elhagyjon. Hiszen azért Mindenható, hogy ilyenkor lépjen közbe va­lami csodatettekkel. Talán felajánlják a ko­ronát egy muszka főherczegnek? Talán Andrássy hozza el a törököt segítségül? Bédeky is a rajongókhoz tartozott s nagy buzgalmában fölfegyverezte járásában a férfia­kat, ki dárdát kapott, ki kopját, ki lándzsát, még a gyerekek is fegyver alá poroztattak s egész nap gyakorolták magukat a réteken, de ők maguk se vették egész komolyan. Csak mo­solyogtak rajta. Boszúság fogta el Bédekyt, hogy a fegyelmet sehogy se bírta fentartani, elhatározta, hogy drákói szigorral lép fel annak meglazítói ellen. Egy nyári délután künn a kertjében csibako­zott eltakarva híres hársfája lombjaitól s hall­gatta, a­mint a gyakorlatról hazatérő paraszt csapatok katonás ütemű léptekkel elhaladnak a kert mellett. Tetszett neki, hogy oly szépen taktusra dobban a föld, mintha igazi katonák taposnák. «Ez az én művem» gondolta eltelve kevélységgel. Szemben a falusi nemzetőrökkel kékkői tótok jöttek, asszonyok, férfiak vegyesen s alkalmasint Gyarmatra igyekeztek a másnapi vásárra. Kö­szöntötték a nemzetőröket: — Dicsértessék a Jézus Krisztus! — Mindörökre Amen ! — fogadták a mi fegy­vereseink. Bédeky dühösen ugrott fel, hogy a hadnagyot, Blavinka segédtanítót összeszidja, a­miért nem tudja katonáit illendő köszönési formára taní­tani, de ezalatt egy kis párbeszéd kerekedett a tótok és a miliczia közt.­­— Miféle istennyila az a kezetekben, hó ? — kérdezte egy hang tótul. GRÓF TISZA ISTVÁN FIÁVAL A GESZTI KASTÉLY TERRASZÁN. TENNISZEZÉS A GESZTI PARKBAN. A MINISZTERELNÖK EGY GESZTI FÖLDMIVESSEL. GESZTI KÉPEK. — Jelfy Gyula pillanatnyi fényképei.

Next