Vasárnapi Ujság – 1905

1905-03-05 / 10. szám - Olgyai Ferencz festményeinek kiállitása (képekkel) 151. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak

5. SZÁM. 1905. 52. KVROIVA«. VASÁRNAPI ÚJSÁG. királyunk hittérítő munkásságának idejéből, s csak az elvont, fellengő tárgy fűszerezéséül vette mesé­jébe a szerelem rugóját. Darabja azonban így is szép, érdekes és fölemelő tragédia. Az I. felvonás színhelye a már keresztény Páz­mán vára, a­ki a lázadó pogányok vezérét, Koppányt harczban megölte; távollétében az új vezér, Tarján betör a várba, itt Pázmán leánya, Mária, őt először szépségével elbűvöli, majd a hazatérő túlnyomó haderő elől menekülni segíti, mert jámbor szive öntudatlanul szerelemre gyúlt az ellenfél iránt. A II. felvonás napimádó őseinket a Bakony erdő rejtekében mutatja, a mint a főtáltos az oltárkőnél istentiszteletet tart; fehérruhás szüzek a vallásos tánczot lejtik; Tarján pedig sátrában tépelődik: Mária bájos és vallásos lénye megigézte. Egybe kellene most kelnie Koppány árvájával, Csillával , de nyilvánosan visszalép, mint mondja, a­míg a pogányságot diadalra nem vezeti . . . Foglyul hoz­zák Máriát, fel akarják áldozni a pogány istennek, de Tarján a magyar lovagiasságra hivatkozva meg­tiltja, s maga kiséri haza a hajadont, a ki elárulja neki, hogy egyenesen Tarján lelki üdvének meg­mentése végett jött. — Csilla pedig, az érte epedő Káldor pogány hadnag­gyal, boszút esküszik. A kelő nap bearanyozza a felhőket; isteni tisztelet megragadó képére hull le a függöny. A III. felvonás István király székesfehérvári pa­lotájában az oltár elé induló szerelmesekkel köszönt be : a megtérő Tarjánt a király ajándékozza meg Mária kezével. Mikor az ifjú férj egy pillanatra egyedül marad , Káldor orvul leszúrja. Emezt Csil­lával elfogják ; Máriának szive megszakad. A zenének természete az, hogy a szövegnél hos­­szadalmasabb. A zeneileg műveltebb hallgatóságot azonban «Mária» csakúgy nem fárasztja ki, mint pl. a «Lohengrin» nem ; egyiknek épúgy, mint a másiknak alapos megismeréséhez és teljes élvezésé­hez az kell, hogy az ember több ízben is meghall­gassa , mert öntudatos, magas művészettel van megalkotva; az ihlet mellett a nemes, ízléses és magvas kidolgozás elve volt a jeles zeneköltők irányadója. A­mit a zeneszerzés tekhnikájának ne­veznek, abban a két szerző teljesen az új idők szín­vonalán áll; nincs az a nehézség, az a szép és szo­katlan hangszínezet, a­melyet kifejező erővel és a csengés szépségével ne szólaltatnának meg. A drá­mai ének számos részletében, s még inkább a merő­ben zenekari szakaszokban (indulók, tánczok, elő­zene) fényesen bebizonyították, hogy a magyar stilt a legművészibb szövésű formákban is lehet érvé­nyesíteni. Talán az egyhangúság kikerülése végett nem akartak folyton magyar ízlésű zenét nyújtani , de másrészt ez nagyon nehéz lett volna azért is, mert a szöveg nem magyaros versekben gördül, ha­nem a szomorújátékok szokásos jambikus vers­lábain. (Talán az egyetlen magyaros verselésű szak az egész műben : a II. felv. érkező Csilla üdvözlése ; s hogy épen ezt magyartalan, hármasan tagolt dal­lammal éneklik, azt határozottan hibáztatnunk kell.) A dalmű tele van m­odern ízlésű, folyton vál­tozó összhangokban élő dallamokkal, a «Berlichin­geni Götz» és «Tristan és Isolde» stílusai közt inga­dozva ; feltűnők a számos karének részletszépségei. Kétségtelenül a legmegragadóbb az isteni tiszte­let zenéje, beleértve a keleti hangjaival elbájoló táncz zenét is. A művészi becsű opera tartós sikert érdemel , hogy el is nyeri-e , ki tudná? De a bemutató elő­adáson zajos sikere volt. A szereplők is mindent elkövettek: V. Krammer Teréz (Mária), D. K­undel Berta (Csilla), Bolinicsek (Tarján), Takáts (Káldor) első sorban. Kerner karnagy méltó helyén volt, a Kéméndy által tervezett jelmezek, a rendezés ha­tásai, stb., az előkelő műnek illő keretet nyújtottak. Kereszty István: ALFÖLD. 151 OLGYAY FERENCZ FESTMÉNYEINEK KIÁLLÍTÁSA. Körülbelül száz kéj­ből álló kiállítás látható most a Nemzeti Szalonban. A művészi szem­pontból jól megrostált, jelentékeny színvonalon álló képek egy finoman érző, önálló felfogású festő, Olgyay a közönségnek. Ferencz egyéniségét mutatják be A művész még alig van túl a harminczon, s komolysága és festői készsége máris elismert nevet szerzett neki. Alig van kiállítás, melyen ne találkoznánk képeivel, melyek közül külö­nösen a legutóbbi időben készülteken már erő­sen megérzik a magyar levegő, a magyar föld színezete. Nem több, mint három esztendeje, hogy a művész hazakerült külföldi tanulmány­útjáról. Münchenben tanult, s eleinte a német tájak levegőjét, színjellegét lehetett megismerni képein. Majd Párisba került, s itt a festés mo­dern elveit szívta magába. Előadásmódja a neo-impresszionistáknak nevezett művészcso­port előadásával rokon. A természet az evan­géliuma, a végtelen és mindig más, meglepő szín- és fényváltozatok képeinek tárgyai. Ké­pein azt figyelhetjük meg első­sorban, hogy a művész, a­mikor elkóborol magános utakon, a holdfény vagy esti szürkület idején,­­ nem arra törekszik, hogy ecsetjével hű és pontos leírást adjon a tájról, hanem a természetben képeket lát, s dekoratív színhatásokat keres. Tájképein az ember is csak olyan tárgy, mint a falomb, pusztán festői jelenség, s a művészt csak az érdekli rajta, hogy az alakon miféle szín vagy tónusfinomságot figyelhet meg. Széles ecsettel fest, színfoltokat rak mellé, s ezek a foltok gyorsan, hirtelen egymás ecset­h­úzással kerülnek a vászonra, a­mikor a mű­vész a legelső benyomást akarja visszaadni. Kiállításában nem egy képet találunk, melyen teljesen megérzik az első benyomás frissesége. Mai számunk két jellemző képet közöl Olgyay­ról, ki a szolnoki festőkolónia tagja. Művészete itt azt a költőiséget szívja magába, a­mely sehol sem található fel olyan mértékben, mint a tisza­parti ég alatt. ü—r. TÁJRÉSZLET. OLGYAY FERENCZ FESTMÉNYEINEK KIÁLLÍTÁSÁBÓL. EGYVELEG. * Az angol bank pénzjegyeinek papirosa nem egyforma vastag. A bankjegy bal sarka vastagabb, mint a jobb sarok. A középen álló sorok s a rajz alatt a papiros szintén vastagabb, mint a bankjegy egyéb részeiben. Ily formán a hamis bankjegyek könnyebben felismerhetők. * A japáni ember postára adott levelekre elő­ször irja fel az országot, a tartományt, a várost, az utczát, a­melyben a czímzett lakik, s csak leghátul a czímzett nevét. * A párisi katonai múzeumban a világ vala­mennyi szervezett seregeinek különféle fegyver­nemeihez tartozó katonák felöltözött bábúi össze vannak gyűjtve. * A világ legnagyobb hordója a st.-louisi világ­kiállításon volt látható. Belsejében 300 ember ké­nyelmesen asztalhoz ülhet. Magassága 38 láb, át­mérője pedig 78 láb. A hordó tizenkét kaliforniai óriási tölgyfából két év alatt készült. Vas abroncsai 72 ezer kilogrammot nyomnak. * A London városa területén létező 724 külön­féle jótékony egylet a múlt évben magánadomá­nyokból összesen 168 millió koronát kapott. * Csókellenes liga: Mexikó városában több mint háromszáz különböző korbeli nő ruháj­án egy kis vörös gombot visel, a­mi azt jelenti, hogy az illető a csók elleni liga tagja. E liga tagjai azt fogadják, hogy egymást sem nyilvános helyen, sem pedig otthon meg nem csókolják, mivel szerintük a csók a ragá­lyos betegségeket terjeszti.

Next