Vasárnapi Ujság – 1905
1905-05-14 / 20. szám - A Szabadságharcz- és a Kossuth-szobor pályázat (képekkel). D. J. 314. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
314 magamat a köröttem élő világ szabályai alól, egész énemet áthelyezem abba a másik világba, melyet így alkottam magamnak s ekkor az a köznapi világ meghal számomra, minden anyagiságával s oha az új világba nem ér fel hozzám semmi testi szenvedés, sem semmi külső hatás, bármily erős legyen is a vihar ereje s bármily forrón tűzzön is a nap sugara. Mert én kimozdítom magamat ebből a világból, akaratom erejével, s áthelyezem magamat abba az új világba, melyet Buddha lelke segítségével alkottam magamnak !» Szufu itt elhallgatott s én elbűvölve néztem rá, mert elragadott lelkének csodás ereje, mellyel ez a vézna kis ember képes átmenni egy új világba, lerázva magáról ezt a ránk nehezkedő kicsinyes földi életet. A fakír előadása több volt nekem, mint Bagdad városa minden csodájával, mert ez a rajongó feltárt előttem a lelki világban egy új birodalmat, mert hisz ő bemutatott, életre keltett előttem egy lelki csodát, amelyről a tudósok annyit vitatkoznak, amelyet annyira kutatnak, de meghatározni nem képesek. Kahrah-Szufu nem hallott soha semmit a tudós világnak a «trance»-szal foglalkozó könyveiről, ő ezt a nehéz lelki míveletet magától, benső erejének hatalmától megilletődve, holt betű helyett, élő alakban élte át ott előttem, a puszta hegyfokon. VASÁRNAPI ÚÍJSÁG. A SZABADSÁGHARCA ÉS A KOSSUTH SZOBOR-PÁLYÁZAT. A napokban élénken foglalkoztatta a művészi köröket és a nagyközönséget az a két szoborműpályázat, mely a szabadságharcz emlékét és Kossuth Lajos alakját akarja megörökíteni az utókor számára. Mind a két pályázat tárgyánál fogva a legnehezebb művészi feladatok közül való s így érthető, ha a bírálóbizottság egyet sem talált a beküldött pályaművek közül a kivitelre teljesen érettnek. Bár nem egy pályázó szoborműnél kiemelte a formai szépséget, a részletek ötletességét s azt a szobrászi készséget, mellyel általában mindkét pályázaton több művész ábrázolni tudta az eléjük tűzött feladatot, — a díjat nem adták ki, s a bírálóbizottság, melyben külföldi szakértőül a híres franczia szobrászművész , Bartholomé vett részt, egyértelműleg a mellett foglalt állást, hogy újabb általános pályázat írassék ki. Mindkét pályázaton öt-öt szoborművet megvételre találtak érdemesnek, hogy ezzel a pályázó művészek munkaidejét, fáradságát, s a mintákhoz felhasznált anyag költségeit némileg kárpótolják. E tíz szoborművet fényképfelvételek után bemutatjuk. Az alább következő ismertetéseknél a legelül álló név mindig a szobrászt jelenti, s az utána következők a tervező építészt, kivévén a Margó—Popper—Hickisch, és a Horvai—Szamovolszky-féle terveknél, hol Popper és Szamovolszky is szobrászok. A Tóth István,Pogány Móricz és Körösi Albert Szabadságharcz-szobor pályaművén a főalak egy erőtől duzzadó férfi, amint büszkén a messzeségbe néz, jobb kezével kaszát fog, mintegy a magára utalt, de jogait és szabadságát mindhalálig védő magyar nemzetet akarva jelképezni. A hatalmas talapzat mellső oldalán hegy látható, mely mögül a feltűnő nap sugarai beragyogják a kettős keresztet. Az alatta lévő dombormű tömött sorokban tovavonuló alakjai a nemzet nagy tömegeinek megmozdulását mutatják, amelyek szinte megittasodnak a felvirradó szabadság érzésétől. A szobormű hátsó oldalán egy oroszlán viaskodik két sassal. Ez a csoport a nagy küzdelemnek tetőpontját jelképezi, amikor a magyarnak két ellenféllel kellett a harczot egyszerre megvívnia. A Margó— Popper—Hickisch-féle pályamunkán a szabadság eszméjét a változatosan tagolt talapzatból középütt kiemelkedő oszlopra helyezett csoportozat jelképezi elsősorban. Az oszlop tetején a szabadság géniuszának kocsija látható két izmos paripával, a talapzat tövében lévő két csoport közül pedig az egyik a jobbágyok felszabadulását, másik a harcz hevét, a védelemre siető honvédeket, s a talapzat faláról gyengén kiemelkedő dombormű szintén a szabadság nemzőjét ábrázolja, amint kezében tartja a széttört bilincseket. Füredi Rikhárd pályaművén, a középső nagy oszlopból kifejlődő mellszobor a magyar nemzetet , Hungáriát jelképezi. Alatta domborműszerűen áll Szent István; a szabadság eszméjének plasztikai feltüntetéséül szolgálnak a két kisebb oszlopra helyezett lovon rohanó alakok, továbbá az a csoportozat, hol a szabadság zászlaja felé buzgón sietnek parasztok, honvédek, harczra készen. A Horvay—Szamovolszky-féle pályamunkán a szabadság géniusza egy női alak, mely a felfelé nyúló oszlop tetején állva, kardot és széttört bilincseket tart kezében. A szoborcsoportok közül a középsőben egy angyal öleli át Kossuth alakját. Mellette sisakos pogány magyar lovakat hajt, heves vágtatással. A jobbfelőli csoportban Petőfi szaval a honvédzászló mellett, tálnan pedig, a balfelőli csoport harczra kész honvédeket mutat. A Róna és Gerster-féle pályamű gerincze a honvédek, kaszás parasztok csoportja, kik közt lovagol Kossuth. Elől pedig a haldokló Petőfi szaval, míg mellette a harczban elesettek feküsznek. A karcsú oszlop tetején egy oroszlán, karmai alatt sárkány alakot tart, mintegy a zsarnokság letiprásának szimbólumaként. Nagyobbára az itt felsorolt művészek munkái a Kossuth-szobor-pályázat legjelesebbnek talált pályaművei is. Margó—Popper—Hickisch Kossuth-szobor tervén a hosszúkás talapzaton modernül tagozott felépítmény áll, s ennek tetején Kossuth alakja, alább pedig egy allegorikus csoportozat, egymásba fonódó alakokkal. A szobormű hátsó oldalán Árpád ül. Tóth—Pogány—Körösi pályatervén négyzetalakú, lépcsőzetes alapzatról emelkedik ki az elől és kétoldali kiugrásokkal s felül vázával koronázott felépítmény. A talapzatot alakok csoportja veszi körül, melyek előtt Kossuth alakja áll. Róna—Gerster pályatervén Kossuth egy középütt kiemelkedő oszlopon látható, a mint jobbkezével előre mutat s beszédet mond. Elől RÓNA ÉS GERSTER SZABADSÁGHARCZ-SZOBOR PÁLYAMŰVE. 20. SZÁM. 1905. 52. ÉVFOLYAM. és a szobormű hátsó oldalán allegorikus csoportok vannak, míg két oldalt oroszlán-alakok akarják kifejezni a Kossuth által képviselt eszmekört, s Kossuth történelmi jelentőségét. Horvai—Szamovolszky pályatervén piramisszerű oszlopon áll a főalak. Körülötte a csoportok sorakoznak, különféle jeleneteket ábrázolva. A búcsúzó honvéd, a piramis bemélyedésében egy nyugvó öreg honvéd, stb. mind Kossuth történelmi alakjával vannak összhangzásban. Kallós—Márkus tervének Kossuth-alakja egy tumulus-szerű építményen áll, alól turul madár látható, amint haldokló honvéd fölé hajlik. A szabadságharcz-szobor feltűnést keltett, de meg nem vásárolt pályaművei közül bemutatjuk Holló Barnabás és Istók János szobrászok műveit. Holló Barnabás egy karcsú, finom hajlású vonalban fölfelé nyúló oszlopzat tetejére női alakot helyezett, amint baljával kardot tart, jobbkezével pedig koszorút. Az emlékműre négy oldalról nyilt lépcső vezet, s a lépcsőkön feljutva, négy dombormű ötlik szemünkbe, melyek a szabadságharcz eszméjét jellemző jeleneteket tüntetik föl. Egyiken Petőfi szavalja a Talpra Magyart, másikon a csata hevében küzdő honvédeket látni. Istók János pályaművének építészeti részét Papp Gyula és Szabolcs Ferencz műépítészek tervezték. A szobormű alapépítménye lépcsőzetes terrasz, ebből fejlődik a felépítmény, melyet a hármas halomból az ég felé törő kettős keresztes markolatú kard tetőz be. Az alapépítményen a következő szoborcsoportok láthatók : a lovon ülő Hungária egy honvéd és honleány kíséretében, békét és háborút jelképező oroszláncsoport, egy rokkant honvéd. A 13 rekeszre osztott korong alakú felépítményen 13 mécses az aradi vértanuk emlékét jelképezi. A korong peremét a szabadságharcz nagyjaiból összeállított csoportozatok apoteózisszerűen koszorúzzák be. Kossuth jobbján a felszabadított jobbágy, balján egy lánczát széttépő alak, mellette Petőfi. Egy szomszédos csoportban Gábor Áronnak és Bemnek harangot ajánl föl egy főpap az ágyúk öntéséhez. Jókai a szabadsajtó első termékét mutatja be, majd egy harczba induló és otthonától búcsúzó férj zárja be a csoportozatot. D. I. EMLÉKEIM A SZABADSÁGHARCZ IDEJÉBŐL. 1847—1850. (Folytatás.) Irta Fanghné Gyújtó Izabella. Alig hogy felkeltünk az asztaltól, két szász gárdista állított be. Azért jöttek, hogy elfogják anyámat, apámat, mert jelt adtak a magyaroknak. A szüleim persze állították, hogy nem értik a dolgot, de magukban nagyon megijedtek. Hátha megtalálják Némethynét, mert biztosak voltak, hogy ő a ludas a dologban. Alul két strázsát állítva minden kijáráshoz, a szászok aztán felszólították apámat, anyámat, hogy kövessék őket a padlásra, vagy ahogy nálunk mondják, hiába, ott a corpus delicti. Persze valamennyien utánuk mentünk mi is, még Marzné is néhány fiával. Kíváncsiak voltunk, meg féltünk is annak a tudatában, hogy az alant maradt szászok reábukkannak a mi különös vendégünkre. Kivált Anikó úgy reszketett, mintha a hideg lenne. A corpus delicti pedig nem volt más, mint egy darab léczre kötött fehér zsebkendő, mely az egyik ablakon kilobogott. — Nos uram, mit szól ehez? — kérdezte az egyik gárdista. — Azt, hogy nem tudom, hogy került oda, — felelt apám. Tudom én — szól közbe Marzné. — Ez a sok szedte-vette neveletlen kölyke ! De ki győzi mind móresre tanítani, mikor kilenczen vannak az akasztófavirágok ! Bullát terítettem ma reggel, ők is segítettek, aztán persze most min-