Vasárnapi Ujság – 1906
1906-03-18 / 11. szám - Zichy Mihály ismeretlen levele 175. oldal / Vegyes kisebb czikkek és közlemények
176 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 11. SZÁM. 1906. 53. ÍVFOLTAli. semmisíti s titkát magával viszi a sírba, ahova gyermekének születése juttatja. Az írónő annyira a főalak lelki rajzára fordította minden figyelmét, hogy a többi alakokat csak vázlatosan veti oda; a férj lelke csak néha villan meg az olvasó előtt, akkor is az asszony lelki küzdelmein keresztül, néhány vonással, de jól van megrajzolva egy furcsa modorú, de alapjában nagyon nemeslelkű néni genre-képe. A fődolog a szerencsétlen asszony lelkének hullámzása s ennek leirásában oly finomságok és mélységek vannak, amilyenekre eddig nem volt példa Szikra munkáiban. Szilje is átmelegszik alakjával való együttérzése melegében: van egy pár olyan mondása, egy pár olyan friss, a közvetlen szemlélet erejével ható leírása, amely méltó a legkitűnőbb íróhoz is.Hogy nem látjuk egész világosan, miért kellett a szegény fiatal asszonynak meghalni, hogy ezt a véget inkább véletlen szerencsétlenségnek érezzük, mint a cselekvény természetéből, a tények logikájából szükségszerűen folyó következménynek, az csak egy pillanatra zavarja élvezetünket. A regény elolvasása után is soká visszaemlékszünk még az odaadó, mindent feláldozó, a lélekbe végzetszerűen belegyökerezett asszonyi szerelemnek arra a gazdagon árnyalt és mégis diszkrét, érzelgéstől ment és ma is érzelmes rajzára, amelyben egy nem mindennapi írói tehetség adta erejének próbáját. Népmívelés: Bárczi István a főváros tanügyi osztályának vezető tanácsnoka és Weszely Ödön, széleskörű képzettségéről és európai látköréről ismert tudós pedagógus olyan vállalatra szövetkeztek, amely aligha fog nyom nélkül eltűnni kulturális fejlődésünkben. Folyóiratot indítottak a modern oktatásügyi eszmék tárgyalására, a tanításügy és a kultúrpolitika iránti érdeklődés élesztésére és ébrentartására. Erre a folyóiratra határozottan nagy szükség van, mert tanügyi folyóiratunk van ugyan elég, de egy sem áll oly magas színvonalon s egy sem oly egyetemes jellegű, mint ez. Körébe foglalja a kisdedóvás, az elemi népoktatás, a továbbképző népiskolák, ipari és kereskedelmi alsófokú iskolák, polgári iskolák, a nőnevelés, tanítóképzés stb. egész széles mezejét, a középiskola és az egyetemi oktatás kivételével a tanügy egész területét. Mindegyik ágnak külön rovatot szentel, külföldi állapotok ismertetésével, napirenden levő kérdések megbeszélésével, új eszmék fölvetésével igyekszik az ügyet szolgálni. Első számában is már tömérdek tanulságos és becses anyag van felhalmozva s munkatársai közé sorakozik a jeles írók és szakemberek egész serege, köztük Fináczy Ernő, Gárdonyi Géza, Kármán Mór, gróf Teleki Sándor, Riedl Frigyes, Ambrus Zoltán stb. Szakirodalmunkban szokatlan friss, eleven hang és szellem szól a füzetből, — ami jó jel a kezdetre — a folyóiratnak már most is látni határozott irányát, egyéniségét s ebből merítjük azt a hitünket, hogy a derék kezdeményezés nem fog— mint annyi más — elszintelenedni a közönbösség nyomasztó levegőjében. A folyóirat minden mívelt emberhez szól olyan dolgokról, amelyek minden mívelt emberre egyaránt fontosak. Kiadója, a Franklin-Társulat, igen szépen állította ki; előfizetési ára egész évre 20 korona. Két Katicza-bogár. Az egyszerű lelkek ártatlan, szűzies, de mély és végzetes érzéseinek mai irodalmunkban leghivatottabb ábrázolója, Gárdonyi Géza, új novellás-könyvének élére egy hosszabbacska elbeszélést tett, amelyről az egész kötet a nevét kapta. Egy vak parasztlány történetét mondja el benne, aki ikertestvérével együtt lett nagy lánnyá, vele együtt keletkeznek lelkében a szerelem sejtelmes, öntudatlan érzelmei. A falusi ifjúság játékain hullámzásba jön a vére, mind erősebben forr, anélkül, hogy számot tudna adni magának, miért, mikor nővérének szerelmese akad s ő tanúja lesz forró vallomásaiknak, csókjaiknak. Hogy aztán hirtelen öntudatra ébred, megérzi, hogy a szerelem virága nem nyithatik az ő számára, elkeseredésében nekimegy a Tiszának. Ez az alapjában véve nagyon egyszerű történet, amely folyton a szentimentalizmus veszedelmével fenyegeti az írót, oly nemes művészettel van megirva, a mely fényesen bizonyítja, mennyire megtisztult s a legnehezebb írói feladatok megoldására is alkalmassá vált Gárdonyi írói művészete. A legegyszerűbb eszközökkel dolgozik s a legmélyebb hatásokat tudja elérni, ha egyéniségének megfelelő tárgyat vesz tolla alá. Elbeszélő módja is fokozza az egyszerűségnek e hatását: elmondja történetét az ő keresetlen, zamatos, némely helyen drámai tömörségű nyelvén, nem áll alakjai s az olvasó közé sem magyarázataival, sem a saját érzelmeinek belekeverésével, mégis éreztetni tudja, hogy együtt érez azokkal, akikről i sőt magát is mélyen megindítja a sorsuk. A paraszt életet ma már nem nézi oly idealizáló szemüvegen át, mint régebben, de szereti a maga szűkkörűségével és nyerseségeivel együtt, még durvább vonásait is úgy tudja megjeleníteni, hogy az olvasó is természetesnek, a társadalmi viszonyok magától értetődő szüleményének találja s nem ütközik meg rajtuk. A kötet többi tizenkét kisebbnagyobb elbeszélése is mind plein air dolog, többnyire parasztok a szereplőik, s a többi is majd mind a falu szabad levegőjében játszik le. Nem mind egy forma értékűek ezek az elbeszélések, kettő három közülük Gárdonyi legjobb munkái közül való, néhány csak úgy tollheggyel van odavetve. Az író szeretetreméltó, komoly és érzelmes egyénisége azonban ott van mindegyik mögött s itt és színt ad nekik. A néplélek és népélet apróra menő, részletes megfigyelése pedig, anélkül, hogy mint ethnografikum túlságosan előtérbe tolakodnék, megnyitja szívünket még a gyöngébben sikerült darabok számára is. Versek: Egyszerű szürke köntösben, ilyen egyszerű czím alatt adta ki versei gyűjteményét egy fiatal leány, aki a Nil álnévbe burkolódzik. Jó ajánlással indul útnak a Szabolcska Mihályéval, aki ezt írja neki: «Nagyon fehérek és tiszták ezek a dalok ahhoz, hogy manapság kapósak legyenek . . . Ki vesz ma a pénzéért akáczfavirágos poézist, bólintgató falombos nótákat? — És én mégis arra kérem, hogy csak maradjon ezeknél, írjon csak ezután is ilyen fehér és tiszta verseket. Leszünk mindig jó egynehányan, akik megértjük és szeretni fogjuk érte.» Van azonban ezekben a versekben több is, mint akácz virágos fehérség és tisztaság : van igazi női sziv, amelynek minden dobbanása érdekes dolgokat mond el annak, aki fogékony lélekkel olvas. Természetesen a szerelem dobogtatja legtöbbet és legerősebben ; egész kis szerelmi regényt lehet kiolvasni a versekből, amely kezdődik halk, félénken szárnyait bontogató vággyal, szenvedélyes, leányos hevületű rajongássá fejlődik, hogy aztán a kijózanodás komor sötétségébe boruljon s csak hamvában égjen tovább. Mindezek az érzések, ahogy meg vannak írva, a lelki élmények közvetlen hatásával ragadják meg az olvasót, nincs bennük semmi nagyzoló művészkedés, csak csupa a maga tisztaságában, szinte magától értetődő egyszerűségében elmondott érzelem. Van aztán néhány kis hangulat képe a Szabolcska modorában, csinos kis apróságok, de kevés bennük az eredetiség s egy sereg más természetű verse, melyekben a nőies, meleg hang érdemel legtöbb figyelmet. Könnyű volna kijelölni Nil tehetségének nem nagyon széles határait, az is bizonyos, hogy forradalmat nem fog támasztani a magyar lírában, de a maga körén belül sok élvezetet szerez azoknak, akik nemcsak szemmel, hanem lélekkel is tudnak olvasni; álnevét ezért nem fogjuk olyan hamar elfelejteni. XIII. ALFONZO SPANYOL KIRÁLY SÉTAKOCSIZÁSA MADRIDBAN, FARSANG UTOLSÓ NAPJÁN. ÉTEL - KIOSZTÁS SZENTPÉTERVÁRON A LETARTÓZTATOTT MUNKÁSOK CSALÁDJAI SZÁMÁRA.