Vasárnapi Ujság – 1906
1906-11-25 / 47. szám - Laukó Károly (arczképpel) 767. oldal / Élet- és jellemrajzok - „Lavotta szerelme” (képpel). K. I. 767. oldal / Tárczacikkek; napi érdekű közlemények
47. SZÍM. 1906. 53. ÉVFOLYAM. VASARNAVI UJSAG. rengeteg szolgálatot tettek a tudománynak a legmagasabb régiókban úszó sárkányok és most jól beválnak a Zeppelin gróf léghajóján is. Erről a léghajóról sikeres felszállásai után megállapíthatjuk, hogy bár időrendben nem az első kormányozható léghajó, elődeit és társait mégis messze felülmúlja, mert oly elveken alapszik, melyek lehetővé teszik, hogy fejlődjék és megnagyobbodva tökéletessé váljék. P. LAUKÓ KÁROLY: 1838—1906. Kecskemét városa egyik legkiválóbb polgárát vesztette el a napokban elhunyt Laukó Károlylyal, a város evangélikus hivei pedig köztiszteletben állott, szeretett lelkészüket. 40 évig hirdette az igét kecskeméti híveinek s ez idő alatt mindig példáját adta az emelkedett gondolkozású, tiszta életű papnak. A czeglédi születésű Laukó már ifjúsága folyamán olyan hatások alatt nevelkedett, melyek magasabb szárnyalást adtak törekvő és fogékony lelkének. Az ötvenes években híres nagykőrösi gimnáziumban tanult Arany János, Szász Károly, Szilágyi Sándor, Salamon Ferencz keze alatt, majd a pesti theologián Török, Székács, Ballagi voltak mesterei. A hivatalos pályát tanársággal kezdte a budapesti evang. főgimnáziumban, de már 28 éves korában meghívták Kecskemétre lelkésznek. Ez állásában maradt mindhalálig s nagy eredménnyel munkálkodott egyháza ügyeiben. Az odakerültekor szegény, csekély lélekszámú gyülekezet az ő keze alatt megvagyonosodott, folyton fejlődött. Nagy munkabírása, puritán erkölcse, családi életének tisztasága, tudományos képzettsége általános tiszteletet szerzett neki a más felekezetűek közt. A bányai evangélikus egyházkerület s az egyetemes egyház ügyeiben is a legtekintélyesebb szereplők egyike volt, gyűléseken, egyházi egyesületekben szava és példája mindig nyomatékkal bírt. Kecskemét társadalmi életében is jelentős munkásságot fejtett ki, mint a városi képviselőtestület tekintélyes tagja, mindenféle jótékonysági és művelődési egyesületek s intézmények elnöke, a takarékpénztár - egyesület igazgatósági tagja stb. Az egyházi irodalomnak is tartalmas, előkelő munkása volt. 767 «LAVOTTA SZERELME.' Dalmát 3 felvonásban epilógussal. Szövegét írták Berczik Árpád és Farkas Imre; zenéjét Hubay Jenő. Bemutatta a M. Kir. Operaház, 1906 november 17-én. «Himfy dalai«, Bérezik Árpád darabja, néhány évvel ezelőtt országra szóló sikert ért el, amekkorát a szerző nem is remélt. Elmondhatjuk, hogy ugyanezt a sorsot érdemli Hubay új operája, melyhez ugyancsak Bérezik írta a szöveget, Farkas Imrével együtt. Az új operának épen csak főalakja történelmi személyiség, de ez is idealizált, a tudott, a hagyományos Lavottánál rokonszenvesebb alak. A többi: a környezet és a mese, teljességgel költött. Van azonban a történeti levegőn kívül is hasonlóság a «Himfy dalai» s az új opera közt. Először is: amott a hős a versköltés művésze, Kisfaludy Sándor, emitt pedig egy kortársa: Lavotta János, a zenében teremtő művész és a hegedűjátékban is a nagyok közé számított mester. Másodszor: mind a két színpadi mű (a zenét beleértve) ügyes és munkás szép tehetségnek, de korántsem teremtő lángelmének szülötte. Harmadszor: hogy mégis általános rokonszenvet, dicséretet és ünneplést vívott ki a «Himfy dalai» és ugyanazt érdemel «Lavotta szerelme» , azt a mű minden ízéből áradó magyar szellemnek köszönheti. A száz évvel ezelőtti magyar élet kedves, lebilincselő képei, a több változatban feltalálható magyar vérmérséklet, nemzeti jellemalakok — ezek teszik vonzóvá a két művet és kívánatossá azt, hogy fiatalabb és legfiatalabb nemzedékünk fogékony szívvel szívja be a darabok magyar levegőjét, becsületes, eszményies gondolkozásukat. Lavotta Jánosról, hányatott életéről, nem sokat tudunk; a pozsonymegyei Puszta-Födémesen, 1764 július 5-én született, mint Izsépfalvi előnevű nemesi család sarja. Nagy zenei tehetsége szabta meg életfolyását: hangversenyek, szervezett zeneiskolák még akkor nem voltak nálunk. Lavotta hol az országgyűlési urak előtt ragyogtatta fényes előadó művészetét és gyönyörű dallamokat alkotó tehetségét, hol bejárta az ország mindenféle vidékét, a Bakonytól Tokajig, művészete fejében a nemesi porták és főúri kúriák vendégszeretetét néha félesztendeig is élvezve. A rendetlen életmód ölte meg 1820 augusztus 10-én, Tállyán. Az öreg Ábrányi Kornél írja, hogy a «Cserebogár, sárga cserebogár» nótát is Lavotta szerezte ; ha ezt az adatot elfogadjuk is, alaposan kételkedhetünk a «Lavotta első szerelme» néven ismert dal szerzőségében ; ez t. i. először egy Kossovits nevű, Kassán élt zenész neve alatt jelent meg, mint Csokonai Vitéz Mihály «A reményhez» czimű versének dallama, s noha sok évvel Lavotta halála után jelent meg Kisfaludy Károly «Aurórá»-jában, tudjuk Kazinczy Ferencz kiadott levelezéséből, hogy Csokonai még Lavotta életében érdeklődött Kossovits iránt és róla adatokat is kapott, — a minek hihetőleg az volt oka, hogy már akkor tudta a költő, hogy versére a kassai zeneköltő dallamot szerzett. Az opera szövegköltői Lavotta alakját idealizálták, — igen helyesen. A művész a szépért élt, emléke hadd éljen a széphez illő keretben. A franczia betörés ellen 1809-ben szervezett, hírénél külömb nemesi fölkelés idején játszik a darab . I. felvonásában Lavotta egy barátjának esküvőjére jön s a csak szüleinek akaratából urává lett Szentgyörgyi Ilonával első látásra egymásba szeretnek ; a H. felvonásban Lavotta meg is vallja szerelmét, Bona titkolja a magáét, de mikor már az oltár felé indul vőlegényével, nem bír szenvedélyével s letépi menyasszonyi fátylát. Lavotta a fölkelőkhöz csatlakozik. A III. felvonásban a tábori élet gyönyörű jelenetei váltakoznak : huszárok táncza, hatásos takarodójuk (karének), az őrszem dala és messze pásztorsíp dallama ; míg beszökik Ilona, értesíteni Lavottát, hogy az elhagyott vőlegény halálra keresi; boldog ölelkezésük alatt meg is jelenik a volt vőlegény, megvív Lavottával, de a zeneköltőt védeni akaró Ilona fogja fel a halálos vágást. Utójáték: Lavotta leroskad Ilona sírboltjára, látja halhatatlansága bizonyságát, amint a tállya-tokaji szüretelők az ő dalát éneklik. A szövegírók szép jeleneteket szép versekbe öltöztettek ; ebben egyetértünk mindnyájan . Hubay Jenő ellenben másképen értelmezi a zenei szépet, mint sokan mások. Szerencsére ismét másképen, mint tíz évvel ezelőtt, mikor «A falu rosszá»-ból irt operát, mely akkor a közönség rokonszenvét nem bírta megnyerni. Mai dalműve a bemutató előadáson olyan rendkívüli sikert aratott, hogy ha ennek csak negyedrésze is állandó marad, akkor is biztosítva van «Lavotta szerelme» hosszú évek operai műsorán. Nagyon érdekesnek találjuk Hubay próbálkozását az úgynevezett modern zene terén azzal a szigorú elvvel, hogy mindenütt megmaradjon zenéje magyarnak. A népi zenének mindig egy mederben folyó irányát nagyon tekervényes utakra változtatta: még a népdalszerűbben hangzó karénekek is folyton változtatják összhangjaikat és alaphangjukat, úgy hogy első hallásra a hallgató, élvezés helyett, az átmenetek kiismerésével, fejtöréssel figyel. De hiszen épen így kell mindenkinek először hallgatnia «Tannhauser»-t, «Lohengrin»-t vagy «A walküre-t, sőt Erkel «István királyát» vagy Puccini «Bohémélet»-ét és «Pillangó kisasszony»-át, amelyek mind telibes-teli vannak maradandó értékű szépségekkel. A modernség tehát, az összhangok sűrű változása, ne szolgáljon akadályul a «Lavotta szerelme» további sikeréhez ; inkább kiki fokozza a maga élvezetét azzal, hogy a művészi magyar zene problémáját megfejteni akaró operát kétszer is meghallgassa. Azonban vannak népi értelemben vett szépségei is — nem említvén az igazán Lavottától való és kegyeletből beszőtt «lakodalmas» hallgatót, bokázót említett az, Csokonai versre írott dallamot és a «Cserebogár»-nótát — t. hatásos megnyitó zene, Ilona áriája («Egy álomkép »); kettőse Lavottával: Nincsen olyan szép virág, mint a fehér rózsa ; Nincsen olyan dal seholsem, mint a magyar nóta ; a II. felvonásban Lavotta búcsúzása, vallomása; a nemesi felkelők kara (ez a III. felvonásban is előfordul , s ekkor, a másodszori hallásra olyan dörgő tapssal jutalmazták, hogy meg kellett ismételni;) a táborban Fóthy kapitány tüzes bordala, a huszártoborzó, az őrszem éneke (Istrázsára állítottak...) Lavotta és Ilona boldog kettőse, majd gyászzene, — megannyi fénypontja az uj magyar operának. Az előadók érdeme sem csekély: V. Krammer Teréz (Ilona) hódító szép, szende és drámai tudott lenni ; Takáts (Lavotta) rég elismert legnagyobb művészünk; kisebb szerepükben is híven alakítottak és szépen énekeltek: Válent Vilma (franczia nevelőnő), Berts Mimi (átkozódó czigányasszony), Arányi (vőlegény), Gábor (Fóthy), Déri (őrszem), Zvornai (az örömapa), s nagy feladatát az egész mű betanításával Kerner István karnagy a telhető legjobban oldotta meg. A szinpad képe is mindig gyönyörködtető. K. I. .JELENET A «LAVOTTA SZERELME» CZIMŰ ÚJ OPERÁBÓL. LAUICO KÁROLY: IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Kelet császárai és császárságai. Gróf Vay Péter egy ily czimű vaskos kötetben adta ki uti naplóját keleti utazásáról. Meglepően tartalmas és érdekes könyv, az újabb időben nálunk is mind többre szaporodó útleírások közt kétségkívül a legbecsesebb. Olyan dolgokról szól, amelyek évek óta mindinkább a központjába