Vasárnapi Ujság – 1906

1906-11-25 / 47. szám - A lég urai (képekkel) P. 766. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem és rokon

766 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 51. SZÁM. 1906. 53. ÉVFOLYAM. egy szörnyű kórságról, az amerikai betegségről, a­mely évente több embert pusztít el odaát, mint például a difteritisz. Ez az amerikai beteg­ség nem új nyavalya, külön baczillusai nincse­nek és a gyógyítása nem az orvos, hanem a rendőrség és a bíróság hatáskörébe tartozik. Ezt a betegséget magyarul gy­ilkosságnak hívják. Elmondta Mr. Allian, hogy Észak-Amerikában évenként átlag nem kevesebb, mint negyvenöt­ezer gyilkosság történik, a túlnyomó nagy része rablógyilkosság. Íme így fest a dollárok hazája a rendőrlámpa világosságában. Európában is történnek rablógyilkosságok, de ezeknek száma csak egy alacsony százaléka lehet a ten­­­geren túli világ ilyen bűntömegének. És Európa szegény, sok részében túlzsúfolt, sok részében ínséges, de Amerika tág, téves, Amerikáról úgy beszélnek, mint egy olyan földterületről, a­mely el van borítva aran­nyal, az embernek csak le kell hajolnia, hogy fölszedegesse a dollárokat. És íme ebben a tág és dús Ameriká­ban az emberek mintha kevésbbé térnének el egymástól, mint a szűk és szegény Európában, mert minduntalan egymás torkába akad a mar­kuk. Szó sincs róla, ez a szörnyű adat egyálta­lában nem válik dicsőségére Amerikának és más mentsége nincs is, mint az, hogy ezeket a gyil­kosokat­­ Európa liferálta neki, mint a maga mindenféle nyomorúságának fekete fölöslegét. Jahudka fényképe. HÖTZENDORF-CONRAD FERENCZ ALTÁBORNAGY, A VEZÉRKAR ÚJ FŐNÖKE. A LEG URAI. Ezer évnél hosszabb idő óta tart az a küzde­lem, melyet kitartással, szívós erővel folytat a földet környező légtömeggel az ember. Há­nyan zuhantak le véres fejjel, összetört tagok­kal, a­kik büszke öntudattal, merész vág­gyal szálltak szembe az elemek erejével? Sok száz éven át győztes maradt a természet, a­mely földönjáró teremtmén­nyé alkotta az­­ embert. De az ember sem engedett. Gyenge erejét meg­sokszorozta a tudás, és ezer kudarca­ után is harczba állott fanatikus vág­gyal, törhetetlen akarattal. És végre­ győzött. A minap hírét hozta a táviró Zeppelin gróf sikeres légi utazásának. Az öreg német generá­lis, a­kit múlt évi erős kudarcza után már szinte odasoroztak a kormányozható léghajó rokkant­jai közé, mégis megmutatta a világnak a maga igazát. A badeni tó fölött szél ellen küzdve, merész íveket írva tette meg az előre kitűzött utat és teljes biztonsággal tért vissza oda, a­honnan kiindult. Utazását másnap megismé­telte és mikor ez az út is hasonló sikerrel járt, az egész világ visszhangzott a lelkes kiáltástól : ime megvan a kormányozható léghajó ! Zeppelin gróf megérdemli az ünneplést, rá­szolgált fáradhatatlan munkájával és munkájá­nak minden dicsőítésnél ragyogóbb eredményé­vel. De nem csökkentjük az ő érdemét azzal sem, ha az igazsághoz híven kijelentjük, hogy nem ő az első, a­ki saját akarata szerint járt a légtenger járatlan útjain. A kormányozható léghajót már feltalálták ő előtte. A franczia Lebaudy testvérek, a­kik léghajó­jukkal a mult évben szálltak fel utoljára, a lég­hajó kormányzása terén bámulatos eredménye­ket értek el. Már az 1904-ik évben megtett út­jaikkal magukra vonták a franczia hadügymi­nisztérium figyelmét, a­mely az elmúlt eszten­dőben részt is vett a felszállásokban és hadi feladatok megoldásával tette próbára a léghajó képességeit. 1905. július 3-ikán kora reggel Moissonban indult útra a Lebaudy testvérek léggömbje azzal az utasítással, hogy Meaux felé vegye útját és ott a versenytéren kössön ki. Az út hos­sza mintegy 90 kilométer volt és a hajó ezt a távol­ságot 2 óra és 35 percz alatt futotta be. Másnap reggel újra felbocsájtották a léghajót és bár erős ellenszéllel küzdött, mégis 15—20 kilométer átlagos sebességgel haladt a kitűzött czél felé. A próbákat azután folytatták másnap és július 6-ikán is. E napon három órai út után Chalons­ban ereszkedett le a léghajó. Ott megkötötték, lehorgonyozták és három katona őrizetére bíz­ták. Ezek benn maradtak a gondolában. Csendes, tikkasztóan meleg idő volt; az őrö­kön és néhány kíváncsi bámulón kívül senki sem volt a léghajó közelében. Egyszerre söté­tedni kezdett, sűrű fekete fellegek borultak az égre és a hatalmas katonai gyakorlóteret pusz­tító szélvész söpörte végig. A léghajó megingott; a vihar könnyű labdaként játszott vele: hol a fákhoz csapta, hol a levegőbe emelte. A hor­gonykötelek recsegve feszültek; a katonák ijed­ten, tanácstalanul kapkodtak jobbra-balra . . . Most roppanva enged az egyik kötél; a léghajó oldalt fekszik, a szél teljes erővel kapaszkodik bele és egy másodpercz alatt kitépi az összes tartóköteleket. A léghajó elszabadul, a vihar prédaként ragadja magával és végighurczolva a táviró-vezetéken az erdőnek viszi, melynek fái darabokra tépik a léggömb szövetjét . . . Csodával határos, hogy a gondolában gubbasztó katonáknak nem történt semmi komolyabb ba­juk. De a léghajónak vége volt. A darabokra tépett roncsot azonban ott a helyszínen kijavították és a léghajót alig né­hány hét multán a maga teljes tökéletességé­ben újra felbocsátották. A javítás fényesen sikerült. A próbákat foly­tatták és egyre jobb eredményeket értek el. Legvégül maga a hadügyminiszter is rászánta magát arra, hogy elkíséri egyik útján a léghajót és a hetvenhatodik felszállásban, okt. 24-ikén ő maga is részt vett. Az eredménye ennek az utazásnak az lett, hogy a franczia hadügy­minisztérium végérvényesen rátette kezét a Lebaudyék léggömbjére és további tökéletesí­tését már az állam pénzén végezteti. Igy hát most oda sorakozik a «Lebaudy» is a franczia hadi titkok arzenáljába és ez az oka annak, hogy az újságok alig hoznak hírt felőle. Maga a léghajó, a­mint képünkön is látható, hosszúkás szivar alakú burokból áll, melyet kétszeres szövet és ugyancsak kettős gummi réteg képez. A hajtó­erőt egy benzin motor szolgáltatja, mely a hajó csavarjához hasonló légcsavart hoz működésbe. A léggömb termé­szetesen gázzal van töltve és ez a gáz feszíti ki kellő nyomással a burkot. Igen fontos, hogy a léggömb útközben is megtartsa eredeti for­máját, mert hiszen a léghajó biztonsága jó­részt ettől függ, de ez csak akkor lehetséges, ha a gáz mindig egyforma erővel feszíti ki a köpenyt, mert a­mikor csökken a nyomás, akkor a köpeny is behorpad. Ezért arról kellene gondoskodni, hogy utazás közben is pótolni lehessen az esetleg hiányzó gáz­mennyiséget, de minthogy tartalékot nem vihet magával a léghajó, szerkesztője úgy segített, hogy a nagy léggömbben egy kis ballont helyezett el, a­mely levegővel tölthető meg. A­mily mértékben csökken már most a gáz nyomása, oly mérték­ben töltik meg útközben a kis ballont levegővel, a­mi által ez kifeszül, megnövekszik és kiegyen­líti a horpadásokat. A Lebaudyék léghajójának a gáz- illetve a levegő nyomása adja meg a kellő formáját. A léghajó tehát nem merev, nem szilárd, és ez a körülmény bennünk, a­kik biztos talajon szoktunk járni, a legszebb eredmények daczára is, a bizonytalanság érzetét kelti. Ezt érezhette Zeppelin gróf is, a­mikor első­nek vállalkozott arra, hogy a léghajózás prob­lémáját szilárd vázú, merev léghajóval oldja meg. Az ő léghajójának hosszú, henger alakú a teste, mely elül kúpossá válik, hogy a levegő ellenállását könnyebben legyőzze. A henger merevítésére helyenként gyűrűket használ, a­melyek megadják a léghajó alakját és ezenfelül részekre osztják a hengert. Ezen részeket czel­lákká alakította Zeppelin, a­melyek mindegyike külön-külön is megtölthető. Ezáltal hasonlóvá lesz a tengerjáró hajókhoz, melyeknek teste egymástól jól elválasztott rekeszekre van osztva, hogy a léken behatoló víz ne tölthesse meg egyszerre az egész hajót. A Zeppelin léghajója nem fog tehát kiürülni, ha léket kap, mert a gáz csupán egy c­ellából távozik majd el, az épen maradt rekeszekben pedig benne marad. Kétségtelen, hogy ez nagy mértékben fokozza a léghajó biztonságát. Ehhez hozzájárul még, hogy a német generális hajóján két motor van elhelyezve és igy nem kell megszakítania az út­ját, ha az egyik valami hiba folytán elakad. Szóljunk még néhány szót a kormányáról. Zeppelin kormányzásra a sárkányt is felhasz­nálja, ugyanazt, a­mel­lyel gyermekkorunkban mi magunk is vígan kergetődztünk. Ezzel ál­landóan egyenes vonalban tartja hosszú lég­hajóját, melyet különben kitérítene az útirány­ból vagy a benzinnek egyre csökkenő súlya, vagy a hajóra csapódó eső és hó tömege. Nagy erő az a sárkány. Már idestova elmúlt ötven esztendeje, hogy először akadt vállalkozó, a­ki felmerészkedett rajta a magasba és ez az első vállalkozó még hozzá — asszony volt. Azóta JELENET A «RÁKÓCZI» CZÍMŰ DALJÁTÉKBÓL.

Next