Vasárnapi Ujság – 1907
1907-09-15 / 37. szám - Japán szívében (képekkel). Gr. Vay Péter 737. oldal / Általános nép- és országisme
74-e ismét, mint egy varázslatra, új hegység áll előttünk. De hegy és völgy új és új alakot öltenek. Erdő és mező kövessék egymást bár változatlanul, mindenik mindenkor mégis más. És más és másféle alakban nyilvánul meg az egész hepehupás vulkánikus föld. Dorokavát hova már tegnap este óhajtottam elérni és ahova úgy, siettettem embereimet végre délre érjük. És a mint áthaladunk sáros utczáin, mindjobban örvendek, hogy nem itt volt az éjjeli pihenő. Lármás, szennyes, nyomorúságos kis város. A vendéglői pedig olyan kevéssé csalogatók, hogy ebédemet —jobban mondva a kis kosár főtt rizst a folyó túlsó partján emelkedő Buddhista szentély csarnoka előtt költöm el. Onnét nézve legalább szép a kilátás, és meglepetésemre pár jó szobrot találok. Eközben az eső is eláll. Derűit lesz a táj és derű ébred bennünk is. Kezdem megszokni a gondolatot, hogy Joshinót nem délre, hanem csak estére érjük el. Ha előre tudtam volna, hogy ilyen hosszadalmas Japánban toronyirányban utazni, talán más irányt választottam volna. Akkor hamarabb értem volna el a czélpontot, de viszont nem láttam volna a rengeteg őserdőt és nem éltem volna napról-napra vándorolva a nép hajdani életét. A kiderült égboltján, mintegy a felhőkre építve tűnik fel végre Joshino. Karcsú tornyai, ernyős pagodái, mint ragyogó délibáb csalóka képei úsznak a láthatáron. A büszke Mikadók, hős samuraik hajdani erődje mintha százados szunnyadásából új életre ébredne, olyan daczosan, olyan hatalmasan tekint alá Yamato földjére. ÚTSZÉLI SZÁLLÁS. A RENGETEGBEN. A JOSHINO MENTÉN. «JAPÁN SZIVÉBEN» CZÍMŰ CZIKKÜNKHÖZ.