Vasárnapi Ujság – 1908
1908-01-19 / 3. szám - Follért Károly (arczképpel) 50. oldal / Élet- és jellemrajzok - Rauch Pál báró (arczképpel) 50. oldal / Élet- és jellemrajzok
30 végighömpölygő szenzácziónak. A szerelemnek és a belőle kifakadt nagy drámának heroikus, első mámora már elszállt a lelkéről és egyszerre eszébe jutott, hogy mindennek a szörnyű változásnak az egyetlen oka: az az asszony, a szép Evelina. Egy szép, szegény leány, aki még a szívét se tudta érintetlenül megőrizni a számára. Arra még telt a Thaw energiájából, hogy a riválisán megtorolja a nő szégyenét, akit szeretett, de hogy viselje a végletekig föllobbant indulata következéseit, erre már, úgy látszik, nem futja a szerelme erejéből. Ez a szerelem az óriási teherpróbát nem bírta, összeroskad és romjai a szegény, szép Evelinára omlanak. Az egész história elemien emberi példáját, ha nem is ilyen szenzácziós keretben, szinte naponként produkálja az élet. Ha Evelina asszony olyan pszichológus lenne, amilyen szép és olyan megértő, amilyen talányos, sírhatna ezen, de nagyon nem csodálkozhatnék. Logikusnak kellene találnia, hogy a temérdek szenvedésből, ami ebben a drámában kavarog, neki is kijár a maga köteles része. Ahol egy ember meghal érte, a másik gyilkossá lesz, az, akiért mindez történt, nem maradhat érintetlenül. Annak is fizetnie kell, még pedig keservesen, mert az erkölcs rendje nem fogad el olyan boldogságot, a mely ilyen temérdek boldogtalanságba került. Ez a szegény Evelina tragikumának magyarázata és tanulsága. VASÁRNAPI ÚJSÁG. •2. SZÁM. 1908. 55. ÉVFOLYAM. RAUCH PÁL BÁRÓ. A horvát politika fordulóponthoz ért azzal a királyi kézirattal, mely Rauch Pál bárót tette meg a mult héten Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjának. Rauch Pál báró fia és neveltje annak a Rauch Levin bárónak, ki már 1841-ben zászlót bontott a horvátországi illír mozgalommal szemben, melyet Gál Lajos vezetett és Metternich pártolt; ki a délszáv birodalom eszméjével már akkor szembe szállt, mint erős harczosa az újonnan megalakult horvát-magyar pártnak, s ki utóbb az 1843-iki pozsonyi országgyűlésen, bátor szóval jelentette ki: '— Én nem vagyok híve sem az orosz kancsukának, sem az illír forradalom vörös sipkájának, hanem a magyar nemzetnek jó, királyához hű tagja óhajtok maradni. Ha csak ennyit tett volna, az örökség, melyet fiára hagyott, már bizalmat ébresztő lehetne az új bán hivatása iránt a mostani újból megnehezült körülmények között. Jellauch Levin életének ez csak első korszaka volt. A második korszak a két egymásra utalt nemzetnek tett örök emlékezetű szolgálatok ideje életében és Rauch Levin Jellasics pártütése, a magyar nemzet tizennyolcz évi szenvedése és a horvát uniópárt látszólagos megsemmisülése után megvalósíthatta életének programmját. Neki adatott meg, hogy a koronázás után tető alá hozhassa a magyar-horvát uniót, melyért már ifjan harczolt s ő lett az alkotmányos korszak első horvát bánja. A most kinevezett új bán hét éves gyermek volt, midőn atyját s a régi unió-pártot Tisza Kálmán elejtette s a nemzeti pártot helyezve örökébe, előbb Bedekovich Kálmánt tette meg bánnak, majd Khuen-Héderváry Károly grófot. Rauch Pál báró 1865 február 20-án született Zágrábban. Anyja Sermage Donáta grófnő volt. A Rauch-család harmadfél század év óta lakik Horvátországban s egy Rauch Dánielt a Corpus juris 1715-ben és 1723-ban mint Zágráb és Kőrös vármegyék főispánját és mint vicze-bánust említ. A család az erdélyi szász földről költözött Zágráb megyébe (nemesi előnevét is erdélyi birtokától, Nyék-tel vette), a Szászföldre pedig Pomerániából szakadt. Bárói rangja három év híján százhetven esztendős. Rauch Pál báró másodszülött fia Rauch Levin bárónak. Az elsőszülött, Rauch Géza báró, három évvel idősebb nála, férje Benyovszky Erzsébet grófnőnek s örökös jogon tagja a magyar főrendiháznak. Politikai pályára, úgy látszik kezdettől fogva Pál bárót szánta atyja, s a horvát rezoluczionistáknak, midőn gúnyosan emlegetik, hogy változás mindössze annyi történt, hogy Rauch Pál báró elérte vágyát és bán lett belőle, úgy lehet, csak félig nincs igazuk. A nevelése valóban, mintha erre a hivatásra készítette volna elő. Gimnáziumi tanulmányait és jogi tanulmányainak első két évét Zágrábban végezte. Aztán Budapestre hozta az atyja és itt iratta be az egyetemre. Az ifjú báró mint őszinte és lelkes unionista jött Budapestre, hol két évet töltött, tanulás és az előkelő magyar társasággal való érintkezés közt osztva meg idejét. Szívesen barátkozott nemcsak a rangjabeli, hanem a polgári rendű magyar ifjúsággal is: a Szapáryakkal, Telekiekkel, a Horvátországban is birtokos Jankovichokkal (a későbbi Jankovich grófokkal) és úgy, mint néhány alföldi fiúval és az akkori somogymegyei kör tagjaival. A magyar közjogot különösen jól megtanulta, és behatóan, szeretettel foglalkozott a magyar históriával. A közigazgatási jogot és a nemzetgazdaságtant és jól tudta. Kedves, vidám, barátkozó fiú volt s azok, akik baráti köréhez tartoztak, három kiváló tulajdont fedeztek fel benne. Ez a három tulajdon: Esz, akaraterő, megbízhatóság. Budapestről két év múlva Bécsbe küldötte atyja, hogy ott is töltsön egy évet az egyetemen. Gondolhatta: egy kis bécsi olajcsepp soha sem árt a leendő bánnak. Bécsben is házasodott meg utóbb, feleségül véve Baechle Krisztinát, egy bécsi nagyiparos leányát, Baechlé, a mostani osztrák keresztény-szoczialista képviselő testvérhúgát. Házasságából, melyet utóbb felbontott, két gyermeke született : egy fiú és egy leány. Harmincz éves koráig nem vett részt a politikai életben. A nemzeti párt volt a helyzet ura Horvátországban s ő a régi unionisták gondolatkörében élt. A gazdálkodással töltötte idejét nagybátyjától örökölt martijaneci birtokán, melyhez utóbb, atyja halála után, több nagyértékű uradalmat csatolhatott. Négy évvel atyja halála után, 1895-ben lépett ki a politikai küzdőtérre. Virilis jogán foglalta el helyét a horvát országgyűlésben, s mindjárt kezdetben oly heves támadással fordult Khuen-Héderváry bán ellen, kit horvát Tanlongónak mondott, hogy Tomasics dr. indítványára kizárták tizenöt ülésből. Lovagias ügye is támadt akkor a bánnal, de párbajra nem került a sor, mert az ügyet békésen elintézték. Két évvel ezután a ludbregi választókerület küldötte a szavazatok nagy többségével az országgyűlésbe, hol mindjárt a felirati vita során ismét nagy éllel fordult a nemzeti párt ellen, s különösen feltűnt azzal, hogy unionista programmja alapján határozott formában követelte Dalmácziának visszacsatolását. Bánffy ekkor, szabadulni óhajtva Khuen-Hédervárytól, Rauch Pál bárót akarta kineveztetni horvát bánnak, de megbukott, mielőtt megvalósíthatta volna tervét. Rauch hosszabb időre visszavonult a politikától s csak 1905-ben foglalta el ismert helyét, mint virilista, az országgyűlésben, erősen támadva újólag a nemzeti pártot. 1906-ban, midőn a nemzeti párt a választáson megbukott, Rauch, pártonkívüli programmal, a horvátszerb koalíczióhoz csatlakozott, meg is választották a közös országgyűlésbe is, de ő felismerve, hogy a rezoluczionisták kétszínű játékot űznek s csak Budapesten mutatják magukat unionistáknak, otthon azonban a jogpárt elveit vallják magukénak, — két hónap múlva letette mandátumát, s 1907 február 23-ikán, a költségvetési vita során, igen kemény igazságokat vágott szemébe a horvát-szerb koalícziónak. A magyarokkal — így szólt — becsületes és őszinte egyezséget kell kötni, mert csak úgy lehet megvédeni Horvátország érdekeit. A mai irány egészen más úton jár. Ezért a költségvetés alapján nem szavazhat egyszersmind bizalmat a bánnak, és a koalíczióval szemben sem viselkedhetik bizalommal. A népnek iskolákra van szüksége s nem az általános választói jogra. A parasztok vállán nyugvó teher maradt a régi és a koalíczió sem adott mást a parasztoknak azoknál a morzsáknál, amelyeket már Ivhuen bán dobott eléjük. A kétszínű politika miatt tette le ő a közös országgyűlésre szóló mandátumát. Ő régi unionista és mint ilyen, Dalmáczia bekebelezése mellett foglalt állást. De a koalíczió ebben az ügyben nem tesz semmit. A koalíczió programmja teljesen azonos Khuen programmjával. Rauch bárót bánjelöltnek emlegették már akkor, midőn Pejacsevich megbukott. Rakodczayt eleinte hajlandó lett volna támogatni, de utóbb visszavonult. Most, hogy a régi nemzeti párttal tett utolsó kísérlet is balul ütött ki, Rauch azzal a programmal foglalja el a báni méltóságot, hogy új életre kelti atyja pártját, a régi unionista pártot, melynek sok híve él még Horvátországban és különösen a régi magyar vármegyékben. Rauch báró evégből, főképen mint mondják, a nemességre, a főnemesség nagy részére — az Erdődyekre, Josipovichokra, Draskovichokra, a Brandis és Bombelles grófokra stb. — és az úgynevezett honoratior-osztály túlnyomó nagy többségére támaszkodik. Az újbán sokoldalúan művelt férfiú. Négy nyelven beszél, magyarul is kitűnően. Akik ismerik, azt mondják róla, hogy hazájában ép annyira ismeretes szívbeli jóságáról, mint jellemének határozottságáról, elméjének élességéről és európai műveltségéről. —a —ly. FOLLÉRT KÁROLY. FOLLÉRT KÁROLY. A mi a háborúban a fővezér mellett a vezérkari főnök, körülbelül olyasforma szerepet tölt be a magyar posta- és távírda intézményénél Follért Károly főigazgató, Szalay Péter államtitkár mellett. És rá is termett erre a jelentős szerepre, mert egyike a leghatalmasabb munkaerőknek s e mellett produktív elme, a ki egész sereg többé-kevésbbé nagy fontosságú reformot kezdeményezett és valósított meg. E reformoknak hasznát látta az állam, mert szervezettebb, tökéletesebb és jövedelmezőbb, — a közönség, mert egyszerűbb, megbízhatóbb és gyorsabb lett általuk a posta- és távírda, s hasznukat látták a tisztviselők, akiknek a munkáját hálásabbá, anyagi helyzetét kedvezőbbé tették a Fellért Károly intézkedései. Most, hogy e kiváló szakember betöltötte szolgálatának harminczadik évét, rászolgált érdemeinek elismerésére. REGÉNY. (Folytatás.) Irta Fogazzaro Antonio. — Fordította Bezerédj István. II. FEJEZET. Uj élet küszöbén. — Gazember!— dühöngött don Franco, felmenve a lépcsőn, mely szobájához vezetett. — Osztrák érzelmű szamár! Pasottin boszúlta meg magát, mivel nem sérthette meg öreganyját s az «osztrák érzelmű» szónak mássalhangzóival mintegy szétmorzsolta fogai közt saját haragját, kifacsarta és kiélvezte annak ízét. Mire szobájába ért, haragja elfüstölt. Egy karosszékbe vetette magát, szemben a kitárt ablakkal, mely a szomorú tóra tekintett a ködös délutánon, s a tavon túl, az elhagyatott hegyekre. Mélyen fellélegzett. Oh, mi-