Vasárnapi Ujság – 1911
1911-06-04 / 23. szám - Indul egy karrier. Rajz. Írta Lampérth Géza 457. oldal / Regények; elbeszélések; genreképek
4 58 VASÁRNAPI ÚJSÁG. ____ 23. SZÁM. 1911. 58. ÉVFOLYAM. Niki gróf. — Te megint tudóskodol itt, mi?... Nagyszerű volt, pompás volt. Gratulálok ! — Kérlek, kérlek! — hadartanács és várakozásteljesen pislogott a miniszter felé.Jól odamondogattam az ellenzéknek, ugy-e ? Ezt nem teszik ki az ablakukba... A lapok egész terjedelmében közlik a beszédemet. Felvette az egyik esti lapot és a miniszter elé tette: — Ha parancsolod, kegyelmes uram. — Köszönöm, köszönöm, —- mondta udvariasan, de elég szárazan a miniszter. — Jó volt, jó volt. Azután a lapok olvasásába mélyedt. Hasonlóképen cselekedett gróf Niki is. Gács beszédéről egyelőre több szó nem esett. Közben jöttek ugyan többen az olvasóba, de ezek vagy egy-egy sablonos «szervusz, gratulálok »-kal, vagy többé-kevésbbé jelentős, néma kézintéssel intézték el Gácsot, aki még mindig nagy várakozással figyelte a minisztert.— Mégis csak most olvassa el igazán figyelmesen a beszédemet — gondolta magában Gács — és majd azután fogja érdeme szerint méltatni. Lehetetlen, gyen hozzá, mint az hogy több szava ne la banális «jó volt, jó volt», ami elvégre minden üres szalmacséplőnek kijár, ha az a «nyájhoz» tartozik. Azt tudnia, látnia kell (hisz végre is értelmes ember), hogy ez nem afféle pántlika-beszéd» volt, amilyent minden gyakorlottabb parlamenti pojácza bármikor és bármiről méterszámra ereget ki magából. Ő a keményebb végét markolta meg a dolognak. Alaposan, nagy apparátussal, a szakbavágó bel-és külföldi irodalom áttanulmányozásával világította meg a kérdést és az ellenzék vezérszónokának minden argumentumát egyszerűen pozdorjává terte . .. Ezzel nagy szolgálatot tett a pártnak, a kormánynak, a szakminiszternek meg épen megerősítette már-már ingadozó pozíczióját. Ha a nyilvános, tüntető elismerés elmarad is (még egy órával ezelőtt bankettre, miegymásra gondolt Gács), de annál a hidegen udvarias «jó volt»-nál mégis csak többet érdemel, legalább a minisztertől. A többire úgy sem ad semmit (azokban az irigység halkjai), gróf Niki fecsegése meg épen nem számít, mert a Niki úr a beszéd elején folyton a karzattal flirtölt, a beszéd derekán pedig fel is ment a karzatra s azután végig ott lebzselt egy terebélyes tollboglya (vulgo: divatos női kalap) árnyékában. Tudja is az, milyen volt a beszéd. (Lehet különben, hogy gróf Niki nem is a Gács beszédére értette, hogy «nagyszerű volt, pompás volt», hanem a tollboglyára vagy ami azalatt volt . . .) Ilyenféle gondolatok kergetőztek Gács fejében, mialatt a revueje mögül éberen figyelte a miniszter minden mozdulatát. Annyira, hogy egyszer, mikor a kegyelmes úr a jobb kezét megmozdította, Gács keze is hirtelen megmozdult, mintha valami mágneses erő vonzotta volna a miniszter keze felé. Gács úgy érezte e pillanatban, hogy ő excellencziája most végezte be a beszéde olvasását és most fog igazában érdeme szerint gratulálni. Azért mozdul a keze, hogy gratulálásra nyújtsa. Ő excellencziája azonban csak a zsebkendője után nyúlt. Megtörölte náthás orrát és tovább olvasott. Gács tovább is résen állt, azaz ült, míg a miniszter csakugyan végzett az olvasással. Letette az újságot, levette a szemüvegjét s a tokjába igyekezett helyezni. — No most! - gondolta Gács a rendesnél valamivel gyorsabb szívdobogás között. Ő is letette a revüet, hogy szabad legyen a keze. Csupa szem és fül volt. Már valami formás riposzton is gondolkozott, amivel majd a miniszternek — nyilván igen elismerő és meleg szavaira — felelni fog. Ilyenformán: «Oh, kérlek, kegyelmes uram! Valóban érdemem felett kitüntetsz . . . Köszönöm, de csak úgy fogadom el, mint előleget, mert ez alkalommal én csak kóstolót adtam abból, aminek a javát Isten segítségével, ezután fogom feltálalni ...» A miniszter ezalatt — az örökké figyelmes és szolgálatkész gróf Niki segédletével — sikeresen elrakta kissé már kopott és csökönyösen záródó tokjába az öreg pápa szemét (országszerte ismert «spórmeiszter» vala ő excellencziája) és indult a szomszéd Írószoba felé anélkül, hogy ügyet vetett volna Gácsra, aki közben már egészen melléje sompolygott. Gács le volt sújtva. Egy kicsit forogni kezdett vele a világ.. . Olyanformán érezte magát, mint a kezdő, fiatal pilóta, aki dobogó szívvel vár a pillanatra, mikor először nekilendül majd a magasságnak ... és az utolsó perczben csak egyet-kettőt berren, azután megbénul és végkép felmondja a szolgálatot a motor... Ilyen béna berrenés gyanánt hangzott a fülébe most újra a miniszter szava : «Jó volt, jó volt...» Pillanatra valami forró, tompa kábultság fogta el, amelyből gróf Niki éles hangja verte fel. — Á, hát afférod lesz a dologból ? — mondta Niki Gácshoz fordulva, de úgy, hogy az egész terem meghallhatta. Meg is hallotta. Egyszerre szemfül lett mindenki. Letették a lapokat, abbanhagyták a beszélgetést s minden szem, minden fül Niki és Gács felé hegyeződött. A miniszter is egyszerre megállt és visszafordult. Gács hirtelenében kissé zavarodottan és tanácstalanul nézett Niki grófra, aki egy krajczáros bulvárlapot nyomott a kezébe, amelyet Gács még nem olvasott. Az első oldalon mindjárt nagy rikító betűkkel és három más alczímmel ily czímű hír volt olvasható : «Affér a Házban.» A tudósítás arról szólt, hogy közte (mármint Gács között) és az ellenzéki vezér között, akit beszédében élesen támadott, heves szóváltás folyt le a folyosón, amelynek lovagias folytatása lesz. Gács az első pillanatban nagy szemeket meresztett. Az egész affér-históriáról nem tudott semmit. Mindössze arra emlékezett, hogy mikor beszéde után a termet elhagyta, a folyosó csakugyan szemközt jött vele az ellenzéki vezér. Ö, mint rendesen, most is köszöntötte az általa különben nagyrabecsült férfiút, az is fogadta a köszöntését és még valamit kiáltott utána, de ő azt már nem értette, mert nagyon szomjas volt és sietett a buffetbe. Ajka már mosolyra görbült, legyinteni akart a kezével : — Ej, bolondság az egész, kacsa... I e a mint hirtelen szétnézett s meglátta a várakozásteljesen, bizonyos respektussal feléje irányuló, szinte rátapadó tekinteteket, a melyek (pardon, a kik) között ott volt a kegyes- AZ EMLÉKTÁBLA LELEPLEZÉSE KOSSUTH LAJOS SZÜLŐHÁZÁN, MONOKON. GYEREKEK VÁRJÁK A LELEPLEZÉSRE ÉRKEZŐ VENDÉGEKET. A SÁTORALJAÚJHELYI KOSSUTH-SZOBOR LELEPLEZÉSE. - Jelfa Gyula felvételei,