Vasárnapi Ujság – 1912
1912-08-04 / 31. szám - A parszok között (képekkel). Br. Luzsénszky Zsigmond 628. oldal / Általános nép- és országisme
6124 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 31. szisi. 1912. 59. ÉVFOLYAM. A PARSZOK KÖZÖTT. ÁZSIAI ÚTI NAPLÓMBÓL. Több izben huzamosabb ideig tartózkodtam az ázsiai Kaukazusban és Perzsiában, hol alkalmam volt a Parszok, új perzsául Gebrek (kiket tévesen tűzimádóknak is neveznek) származását és szokásait tanulmányozni. Ezen, hajdanában oly hatalmas, misztikus néptörzsről oly keveset írtak, hogy közelebbi ismertetésük bizonyára érdekelni fogja a közönséget. Perzsiában, őshazájukban és a Baku közelében fekvő Szourakhaniban élnek közülük mintegy 10,000-ren. Részint földműveléssel, részint kereskedelemmel foglalkozva, tartják fenn magukat és szorgalmuk, takarékosságuk s józan életük által, nemcsak anyagi jólétet, de befolyásos társadalmi pozicziót is biztosítottak maguknak. Több izben kerestem fel Szourakhaniban főpapjukat Gaezhab Assad reotert, ki igen szellemes művelt ember s a perzsa és pehlei nyelveken kivül, francziául és oroszul is tökéletesen beszél. Ő volt oly szives engemet a Parszik eredetéről, szokásairól és vallásáról felvilágosítani. Vallásuk igen régi eredetű, egyes kutatók szerint 800, mások szerint azonban 2000 évvel Kr. e. alapította prófétájuk Zoroaster. Zoroaster vagy Zaratrustra maga egy mondaszerű alak. Állítólag Anghában a Kaspi tenger partján született, s születése után azonnal mosolygott és beszélt. A dinek (gonosz szellemek) három ízben is elrabolták. Először a tengerbe, másodszor egy farkasverembe, harmadszor a tűzbe dobták, de csodálatos módon mind e helyekről sértetlenül és megerősödve tért vissza kesergő szüleihez. Egész életén keresztül harczban állott a hiwekkel, de mindig győzedelmeskedett felettük. Tíz éves korában már oly sanyargatásoknak vetette magát alá, hogy Ormuzd (a jó Isten) több izben megnyilatkozott előtte. Ezen megnyilatkozások hatása alatt irta a «Zend Avestát», melyben a parszik vallásának dogmái, hymnuszai és törvényei foglaltattak. 25 évig tartott, míg ezen 12,000 tehén bőrére ivott művével elkészült. Zoroaster maga is királyi vérből származott s a perzsa király udvarába kerülvén, vallása tanait először ottan kezdette terjeszteni. Kezdetben kételkedtek benne, de miután a király legkedvesebb elhalt feleségét feltámasztotta halottaiból és különben is több csodát művelt, számos követőre talált s vallása Iránban és egész Perzsiában gyorsan elterjedt. A Parszik jó istene Omruzd, Armannal, a gonoszság megtestesülésével állandóan harczban áll — az előbbinek segítő szellemei, a jó gondolat Wohu Mane, a jó szó Ascha Waenista, és a jó tett Spenta Armadhi, a parszik szentháromsága, Arimannak pedig a diwek (ördögök). Ezen küzdelmekből Omruzd fog győztesen kikerülni, s 12,000 esztendő múlva megsemmisítve a mostanit, egy új halhatatlan világot fog teremteni s ebben a Zoroaster nemzetségből születendő Jaostián megváltó fog neki segédkezni. sok A Parsziknál főerény a földmívelés és a gyermek, legnagyobb bűn a hazugság és a lopás. Nagy tiszteletben tartják a háziállatokat, különösen a tehenet, nem való azonban, hogy a tüzet imádják, ők a tűzben és a napban Omruzd jelképét tisztelik s ezért náluk a tüzet eloltani és gyertyát elfújni tilos. Napfölkeltekor és napnyugtakor mindannyian a szabadba rohannak és síppal, dobbal, kürtökkel és énekkel pokoli zajt csapva, üdvözlik, illetve búcsúztatják a napot. A parszok egyszerűségben élnek, azon esetben azonban, ha házasságuk magtalan, a férj felesége beleegyezésével még egy feleséget vehet, köteles azonban az elsőt is megtartani. Házassági ceremóniájuk kétféle. Ha a férfi egy shohzant (szüzet) vesz el, akkor nagy lakodalmat és dáridót csapnak, ha azonban egy özvegyet (tschagerzant), az egybekelés egészen csendben történik. Újszülött gyermeküket az anyák két hetes korukban viszik papjukhoz, aki azt ghozellel (tehén vizelettel) leönti, előbb azonban szájukat gyapottal betömi. Ezen említett különös mosdóvíz a vallási ceremóniáknál fontos szerepet játszik, az igazhitű párszi naponkint háromszor tartozik azzal mosakodni, azonkívül tizenkétszer mossa le egész testét tiszta vízzel. Halottaikat nem temetik el, de a templomaik közelében épült lapos tetejű dakuna (torony) tetejére teszik ki, hol a ragadozó madarak, mihamar lerágják csontjaikról a húst, a hullák maradékát pedig a nap és az idő porlasztják el. Templomaik egyszerű, négyszögletes kőépületek, s mindenkor az Ázsiában sűrűen előforduló naphta vagy földgáz források közvetlen közelébe építvék, minden szögletén egy kéményszerű tornyocskával, melyben az örök tűz ég. Egy templomnak mindig két papja van, a Zootár (főpap) ki az összes egyházi funkcziókat végzi s ünnepek alkalmával a szent «hooma» növény sárga leveleiből álló, valamint a háziállatokból vett véráldozatokat mutatja be és a lathwischtar (segédlelkész) ki az örök tüzekre felügyel. Ez nem valami könnyű feladat, mert a tüzeket folyton táplálni kell, nehogy valamelyik kialudjék, miáltal a néphit szerint a Parszokra egy nagy veszedelem hárulna. Ez tehát nem is történt emberemlékezet óta egyetlen egyszer sem. Amint már említettem, a Parszok Perzsiának leghatalmasabb nemzete voltak. De midőn a VII. században Kr. u. a mohamedanizmus egész keleten elterjedt s az intoleráns muzulmánok a más felekezetűek legnagyobb részét kegyetlenül lemészárolták, a megmaradt Parszok Indiába menekültek s Bombay környékén telepedtek le, ahol egy új hazát találtak, háborítlanul követhették vallásukat s jelenleg is mintegy 100,000-ren élnek. Bár eredetileg földművelő nép voltak, lassanként megváltoztatták foglalkozásukat s mostan legnagyobb részük kereskedő. Szorgalmuk és becsületességük s különösen kereskedelmi érzékük által meggazdagodtak s India társadalmában előkelő polczot foglalnak el. Gyermekeiket nagyrészt Európában neveltetik s már is sok orvos, ügyvéd és mérnök van közöttük, sőt a leányok között is sűrűn található orvos és tanárnő. Újabban két felekezetre oszlottak, egy részük nagyobbára Perzsia Gutserát tartományban, konzervatív maradt, míg a Baku melletti Szourokhani körül lakó és a Bombayban letelepedett Parszok reformáltak s az egészségre is ártalmas czeremóniákat, mint a ghozelt (tehénvizelettel való mozsolást) és halottaik hullájának kitevését már nem tartják s különösen Indiában halottaikat elhamvasztják. A Kaspi-tenger környékén élő Parszoknál, a férfiak igen szőrösek, feltűnő nagy orruk van s épen nem mondhatók szépeknek, asszonyaik azonban, kik leplezetlen arczczal járnak, igen csinosak. Az Indiában letelepedett Parszok sokkal szebbek, asszonyaik között igazi szépségeket is találni s férfiaik legnagyobb része európai modorú, elegáns megjelenésű úriember benyomását teszi. A parsz nyelv a pehlei nyelvnek sémita és perzsa szavakkal kevert átírása, az ókori pehle nyelvet, azonban mélyen Zoroaster a Zend Avestát irta, már papjaik sem beszélik, s alig van közöttük néhány tudós, aki érti s foglalkozik vele. Báró Luzinszky Zsigmond. A SZOURAKHANI PARSZ TEMPLOM. Báró Luzinszky Zsigmond rajzai. GAEHSZAB ASSAD ZEOTER. A SZOURAKHANI PARSZ TEMPLOM FŐPAPJA