Vasárnapi Ujság – 1912
1912-08-04 / 31. szám - Az utolsó mikádó (arczképpel). Gróf Vay Péter 625. oldal / Élet- és jellemrajzok
31. SZÁM. 191ä. 59. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 625 AZ UTOLSÓ MIKADO. VISSZAEMLÉKEZÉS JAPÁN ELHUNYT CSASZARJARA, IRTA GRÓF VAY PÉTER. Az utolsó Mikado szállott sírba a japán császár elhunytával. Az alkotmány kihirdetésével az egykori korlátlan hatalmat nagyon megszorították. A felelős minisztérium kinevezésével a kis szigetvilág uralkodója sokat veszített nimbuszából. Mert hiszen a nap leszármazottjának, Jimmy Tenno-nak ivadéka, a Mikádo több volt kormányfőnél, egyidejűleg istenként tisztelte népe. Mindenekelőtt a nép szellemi életének képezte fejét. Alakját misztikus homály fedte. Népe előtt láthatatlan maradt, mélyéből sohase lépett a durva Palotájának hétköznapi világba. A keleti népek régen tudták, hogy mi sem fokozza jobban a tekintélyt, mint a rejtélyes ismeretlenség. Ihina császárai, vagy Tibet főlámája az elzárkózott magányokból sokkal mélyebb benyomást gyakorolnak nemzetekre, mintha személyesen lépnének az előtérbe. A császári legkegyesebb meghívó így annál nagyobb örömet okozott. Ezenkívül felette nagy művészi élvezetet kínált az alkalom a híres császári palotába léphetni, melynek kapui mindenkor zárvák. A rejtélyes otthon csaknem hozzáférhettem Köröskörül széles és mély vizes sánczok zárják körül. Magát az eképen alkotott szigetet kőfalak környezik. A sarkokon magas tornyok emelkednek. Az egyes hidak és kapuk előtt éjjel-nappal katonaság áll őrséget. A várva-várt nap végre egy téli reggelen megérkezett. A fővárost nehéz fehér hólepel fedte. Szokatlanul hideg volt. Az apró faházak mintha még laposabbak lettek volna a teher alatt. Már kilencz órakor jött értem egy fogat, de az út eltartott csaknem egy rövid órán át. A távolságok a hajdani Jerfho-ban nagyon nagyok, azonkívül a rosz utakon és nehéz hóban a lovak alig tudtak cammogni. De kárpótolt bőven a tájkép. Japán talán sohasem festőibb, mint épen hózivatarban. Tudták is ezt jól a hajdani mesterek. A híres Kanoiskola legszebb képei épen a téli jelenetek. Pár perczcel a kitűzött idő előtt érkezem, így van időm körülnézni. A palota, ha ugyan e név megilleti az épületet, hasonló a kiotóihoz. Terjedelmes, de csak földszintes épület. Tulajdonképen hasonlít egy alföldi kúriához, bővített kiadásban, így írta azt elő az orthodox nemzeti műépítészet. A belső ellenkezőleg, legalább a fogadótermek európai berendezésűek. Erről jobb nem írni. Drága és fertelmes. Selyem és bársony függönyök, aranyozott székek, asztalok, de minden izlés és stílus nélkül, mert amilyen finom a japán ízlés saját hazai tárgyakat illetőleg, épen annyira járatlan idegen területeken. A szolgálattevő kamarások egy nagy fogadóterembe vezetnek. A berendezés még fényesebb, habár nem is ízlésesebb. Szerencsére két pompás régi ellenzőt állítottak fel díszítésül. Mindkettő elsőrangú festmény és a Kano-Tanjú ecsetjére vallanak. Azonkívül két fali kárpitot találok, szinte régi japán mű, és külföldön e kézimunka csaknem ismeretlen, mert rendesen kizárólag a császári paloták számára készültek. Az ajtó nyílik és belép a főudvarmester, L'Vwmja báró. Jóllehet arannyal hímzett fekete frakkot és gyíklesőt visel, kinézése tipikusan nippon. Modora is olyan csiszolt és udvarias, mint a daimjók idejében lehetett. Kitűnően beszél különben angolul és tanulmányait Londonban végezte. Ő is egyike azoknak, mint Lo őrgróf vagy Okuma gróf, kik még a régi feudális, világtól teljesen elzárt, titokzatos Japánban születtek, és kik az átalakítás művén személyesen olyan tevékeny részt vettek. A főszertartásmester jelenti, hogy ő felsége kéret és megadja a jelt az indulásra. A fogadóteremből a magánlakosztályokig több folyosókon haladunk át. Amint közeledünk az uralkodó szobáihoz, annál hidegebb lesz. A császár nem tűri a gőzfűtést. Még mindig szenes serpenyőket használ, főtt rizzsel él és a nemzeti kimonót hordja otthonában. A régi japán szokások között nőtt fel, az egykori nemzeti szellemben nevelődött, érthető, hogy azokhoz ragaszkodik. Végre egy fushimi vagy tolható faajtónál a kamarások megállanak, mint mondják, rangjuk nem engedi, hogy tovább mehessenek. A szertartási formák, mint látom, nagyon szigorúak. Sokat átvettek a régi udvartartás szigorú intézményeiből. Még a diplomatákat illetőleg is sok a nehézség és csak a nagyköveteket és követeket fogadta a császár, de a többi tagokat nem. A főudvarmester egy nagy ellenzőt megkerülve előre siet bejelenteni, aztán az ajtókat feltárják és ott látom a Mikádót teljes valójában előttem. A helyiség olyan szűk, hogy alig van módomban a szokásos három meghajtással közeledni. Barátságosan lép ő maga közelebb, messziről nyújtva elém kezét. Ezen alkalommal tábornoki egyenruhát viselt. Sötétkék dolmány, vörös nadrág a franczia hadsereg mintája után készült, ami nem a legelőnyösebb viselet, tekintve, hogy a császár felsőteste aránytalanul nehézkes rövid lábaihoz, a mint az egyébként olyan sokszor fordul elő e népnél. Nagyon kegyes figyelem jeléül mellén a Szent István-rend csillaga ragyogott. $ Audiencziák minden csillagzat alatt nagyon hasonlók. A kérdések mindenfelé ugyanazok. Csak ezeken a megszokott formákon át van alkalmunk a gondolatokat olvashatni. A császárt utazásaim látszottak felette érdekelni. Szibérián és Mandsurián át érkeztem volt Japánba, mikor a vasút még nem volt készen. Természetes, hogy azon tájékok viszonyai foglalkoztatták a háború előestéjén. A levegő már tele volt puskaporszaggal, de a harcz kitörését senki se gondolta valószínűnek. Azt, hogy a hatalmas Oroszországot a kis Japán meggyőzhesse, teljesen kizártnak látszott. Kétségkívül az őszinte érdeklődés sugárzott át egész társalgása folyamán. Mindenből az látszott, hogy amennyire módjában van, értesülni kíván a világ folyásáról. Ha már személyesen nem is szerezhet tapasztalatokat, legalább hallani óhajtja a mások benyomásait. És ki tudja, nem volt-e reá nézve bizonyos fokig előnyös a teljes elszigetelés, elzárt palotájában kevésbé érezhette mindazon hatalmas rázkódtatásokat, melyeken nemzete átalment uralkodásának hosszú évei alatt. Matsuhito, midőn a világot megpillantotta, a felkelő nap szigete mély százados álmát aludta volt. Az országot a feudális Daimjók uralták. A kormányzat hatalma pedig a Sogun kezében volt összpontosulva. A Sogunok voltak az ország valódi uralkodói, míg a Mikádo teljesen elzárva kiotói palotájában, tétlenségre volt utalva és a legszigorúbb elszigeteltség közepett töltötte napjait. A tizenkilenczedik század második felében bekövetkezett átalakulások váratlanul rázhatták fel ábrándjaiból a kiotói udvart. Belháború és lázadások egymást követték, míg végre a Sógunok hatalma teljesen megszűnt és a Mikádót léptette a forradalmi párt az országnak ténylegesen élére. A kiotói magányt Jeddo palotájával kellett felcserélnie, minisztereket kinevezni, hadsereget szervezni, külföldi követekkel tárgyalni. Az óriási munka eredményét ismerjük, pár év alatt Dai Nippon nagyhatalommá erősödött. Hogy mindebből a munkából mennyi személyes része jutott a császárnak, megmondani nehéz lenne, de bizonyos fokig mellékes is. Ha teljesen semleges magatartást tanúsított az egész nemzeti erjedés alatt, az volt mindentesetre a legbölcsebb eljárás és Matsuhito legnagyobb érdeme, hogy a nehéz napok alatsohasem támasztott még több bonyodalmat és türelemmel várta be az új kialakulásokat. Ha trónját biztosíthatta a régi feudális Japán megszűntével az új liberális viszonyok közepett is, elsősorban nyugodt itélőtehetségének és békés természetének kell betudnunk. Utoljára a híres cseresznyevirág-ünnepen láttam a Mikádót. Együtt volt azon alkalommal az ország színe-java. Megjelentek a hősök, mint Oyama marsai és Togo admirális. A híres államférfiak, mint Sayonji, Katsura, Suimatsu; még a nagy veterán, Okuma báró se hiányzott, így együtt láthattam a nemzet szinétjavát a császári család köré csoportosulva. A díszlet még a hajdani vola. A Hanna kertek virágzó cseresznyelombjai alatt folyt le a ritka ünnepély. A színhely a régi volt, a százados liget változatlanul őrizte meg hajdani jellegét, de a társaság maga levetvén az egykori hagyományokat, a prózai jelen fekete mandurját öltötte magára. A szalonkabáttal új viszonyok léptek a régiek helyére, és amint ottan láttam az egykori Mikádót, a kiotói tündéries udvar egykori bálványát mai miniszterei, tábornokai és a mozgalmas közélet többi nevezetességei közepette értem, hogy nagy lehet csodálkozása a világ és elsősorban saját népének átváltozása felett. MATSUHITO, AZ ELHUNYT JAPÁN CSÁSZÁR. JOSIHITO, AZ UJ JAPAN CSASZAR.