Vasárnapi Ujság – 1913
1913-11-30 / 48. szám - Rabindranáth Tagore verseiből. Fordította Babits Mihály 949. oldal / Regények; elbeszélések; genreképek
48. SZÁM. 1913. fiO. ÉVFOLYAM. jellemzőbb vonása. Két nagy tulajdon juttatta birtokukba fél Ázsiát — és hagyományaikhoz hűen, e két hasznos tulajdonnal felfegyverkezve haladnak a jövőben is előre. Tiflis, 1913. Gróf Vay Péter kedve, fejedelmeik fényes szerepet töltöttek be a történelemben. David és utánna Tamara királyné alatt volt nagy a nemzet hatalma. Valóságos mondakör keletkezett ez utóbbi, részben eszményített személyisége körül. Tiflis, az egykori főváros, mai napig a Kelet egyik legtipikusabb városa. A fekvése a Kura szakadékainak partján felette festői. A folyam mentén mint fecskefészkek tapadnak egymás mellé a rozoga épületek. A szűk bazárszerű sikátorokban pedig a lehető legellentétesebb lakosság tolong. Sok a persa és még több ma már az orosz. De vannak nagy számmal örmények, tatárok, osszeták és ezenkívül egy felette virágzó német telep is. Az új városrész ellenkezőleg, teljesen orosz jelleggel bír. A széles Goldvenski-prospect hasonló Pétervár egyenes utczáihoz. Ezen tolong az egész hivatalos világ, pedig hogy egy-egy muszka kormányzósági központban mennyi a csinovnik, azt elsorolni nehéz volna. A fél lakosság erős neme hivatalnoki sapkát visel és az államon élősködik. Vannak nagyon szerény állásúak és vannak busás fizetést húzó sinecurák. A főkormányzó pedig valóságos kiskirály és fényes udvart tart. A Kaukázus kormányzása nem könnyű feladat. A nép tulajdonképen sohasem tekintette magát meghódítottnak, a mint hogy tényleg a fejedelmek maga kérte II. Katalin cárnő protekczióját, így reményelve függetlenségét biztosítani a törökök ellen. Hogy ezután mi következett, a történelemből tudjuk. A páratlanul gazdag terület ma a hatalmas Orosz birodalomba van elválaszthatatlanul bekebelezve. A Kaukázus gazdagságáról mi sem adhat jobb fogalmat, mint a híres petroleum-források. Baku e tekintetben egyedüli a maga nemében. A város határában egymás mellett terülnek a kimeríthetetlen források. Százával és ezrével meredeznek a pöfékelő kürtök. A becses folyadékot megszámlálhatlan gép éjjel-nappal szivattyúzza. A Kaspi-tengertől azután csöveken át vezetik az így nyert kőolajat egész Batumi-ig, honnét hajók szállítják a világ minden részébe. Ki merte volna még csak pár évtized előtt elképzelni, hogy hegyenvölgyön át, tengertől-tengerig csöveken vezetik a becses világító anyagot és hogy az egykor hozzáférhetlen Kaukázuson túlról eljut messze-messze a földkerekség legkülönbözőbb pontjaira. Baku méltán vetekedhet bármelyik amerikai iparteleppel. Ép olyan zajos, csak olyan fekete és egyszóval förtelmes. A hajdani khánok városa nagyon megváltozott. A régi épületek egymás után dőlnek romba. Magából az egykori fejedelmi palotából mindössze egy szárny maradt meg a páratlanul szép mecsettel, mint homályos emlékei az egykori nagyságnak és fénynek. Derbent, Dogestan egykori fővárosa többet őrzött meg eredeti jellegéből. A hajdani falak, melyek a nomád hordák betörései ellen épültek, még nagyrészben fennállanak. És áll a hajdani citadella is. Ami pedig a régi városrészt illeti, az épen olyan eredeti, mint amennyire festői. Ez különben érthető is, mert nincsen maradibb vagy daczosabb nép az egész Kaukázusban, mint épen a dagestán. Ők állottak ellent legtovább az orosz foglalásnak is és a nagy nemzeti hős, Samyl neve még él az emlékezetben. Mind e vad hegyi törzsek máig nem vallják magukat oroszoknak. Mentül mélyebben hatolunk be az ország belsejébe, annál jobban ragaszkodik a nép eredeti nemzetiségéhez. Legyenek e fajok bármi jelentéktelenek és ma már önálló kormányzásra képtelenek, azért önérzetök változatlan. És ha egy napon a túlnaggyá nőtt Orosz birodalom felbomlana, a Kaukázus népei az elsők lennének elszakadni. Ez épen a fő ok, hogy a pétervári kormány olyan erős kézzel kormányozza épen e népeket. Mindenfelé várak és erődítvények emelkednek. Stratégiai útvonalak kötik össze a legtávolabb eső helyőrségeket és a katonaság nagy számmal van elhelyezve minden jelentékenyebb ponton, úgy hogy a legrövidebb idő alatt nyomhatják el az időközönként mégmegújuló felkeléseket. Az orosz hódító politika azonban korántsincs kielégítve a Transkaukázussal. Ma a színleges béke idejében is növekedik feltartóztatlanul. Mint olajcsepp a vizén, terjed minden irányban, így az egész éjszaki Perzsia tulajdonképen ma orosz provinczia benyomását teszi. Orosz katonákat találunk mindenfelé. Zsandárok vannak az országutak mentén felállítva. Kozákok tanyáznak minden jelentékenyebb városban. Teheránban magában a hatalmat többé nem a sah portája, de az orosz bank jelképezi. Perzsia után kétségkívül a másik szomszéd, Armenia meghódítása fog következni. A hódítás máris megkezdődött, habár ma még nem a harczmezőn, de gazdasági téren folyik is az, így volt Perzsiával is. Amire a muszkáknak szüksége van, az elsősorban ez országok gazdag termékei, kiaknázhatlan kincsei. Hogy aztán meddig marad a nemzeti zászló kitűzve és esetleg a fejedelem trónusán, az rájuk nézve nem bír fontossággal, így volt az a Krím félszigetén és így a Kaukázusban is. A türelem ÓB szívósság az orosz hódító politika két leg RABINÜRANATH TAGORE VERSEIBŐL* Észre sem vettem a pillanatot, midőn először átléptem ez élet küszöbén. Minő hatalom tette, hogy belenyitottam ebbe a nagy rejtélybe, mint a bimbó éjjel az erdőbe ? Midőn először tekintettem a világosságra, egy pillanat alatt éreztem, hogy nem vagyok idegen ebben a világban, hogy a névtelen és formátlan kikutathatatlan saját anyám képében vett a karjaira. És így a halálban ugyanaz az ismeretlen úgy fog feltűnni előttem, mintha öröktől fogva ismertem volna őt. És mivel szeretem ezt az életet, tudom, hogy én úgy fogom szeretni a halált. A gyermek felsír, midőn anyja leveszi jobb melléről, csak azért, hogy a másik pillanatban a másik emlőn megvigasztalódjon. * Kevélykedtem az emberek között, hogy én ismerlek Téged. Minden művemben a Te arczképed látják. Jönnek és azt kérdezik: «Ki ez?» Nem tudok mit felelni nekik. «Valóban — mondom — «nem tudom megnevezni.» Megfeddenek és megvetéssel otthagynak. S Te fenn ülsz mosolyogva. Mesélek Te rólad és maradandó dalokba öntöm meséimet. Csak úgy árad a titok szivemből. Jönnek és kérdik: «Mondj el nekünk mindent: mit jelentenek a te titkaid?» Nem tudok mit felelni nekik. «Oh ki tudja» — mondom — «mit jelentenek?» Kinevetnek erre és a legnagyobb megvetéssel otthagynak. S Te fenn ülsz mosolyogva. * Ha tarka játékokat hozok eléd, gyermekem, megértem, miért van oly színjáték felhőkön, vizeken és miért vannak a virágok megfestve színekkel — ha tarka játékokat hozok elibéd, gyermekem. Ha dalolok hogy tánczolj, akkor értem igazán, miért van zenéjük a leveleknek és miért küldik a hullámok hangos kórusaikat a hallgatózó földnek a szivéig — ha dalolok, hogy tánczolj. Ha édességeket adok mohó kacsóidba, mindjárt tudom, miért van méz a virág kelyhében, és miért telinek meg titkon édes lével a gyümölcsök — ha édességet adok mohó kacsod közé. Ha megcsókolom arczodat, hogy nevess, kedvesem, bizony-bizony értem, micsoda öröm árad az égről a reggeli fényben s mily gyönyörűség az, a mit a nyári szellő legyez a testemre, — ha megcsókollak, hogy nevess. Babits Mihály. * Rabindranath Tagure hindu költő az idei Nobeldíj nyertese. Kitüntetése nagy feltűnést keltett, mert ő az első nem európai ember, ki e nagy díjat megnyerte s mert neve az európai kontinensen jóformán ismeretlen volt. Most azonban, hogy a figyelem ráterelődött, mindenki meglepetéssel veszi észre, hogy a Nobel-bizottság csakugyan elsőrendű s nem mulandó értékű költőt fedezett fel az európai olvasók számára. A hindu költő bengáli nyelven írja műveit s maga fordítja ritmikus prózában angolra. Babits Mihály szép fordításai a költő Ghitanjali czímű könyvének angol kiadásából készültek. AZ ABARÁT-HEGY, A MLESZKI-HÁGÓ.