Vasárnapi Ujság – 1913
1913-11-26 / 47. szám - A nepálországi magarok (képekkel). Gróf Vay Péter 936. oldal / Általános nép- és országisme
1936 VASÁRNAPI UJSÁGr. 47. SZÁM. 1913. 60. ÉVFOLYAM. A NEPÁLORSZÁGI MAGAROK. A gurkák. — Beszélgetés magar katonákkal. — Egy indiai tudós a magarokról. — Rokontörzsek a Himalájában. — Rokonszavak böngészete. Kalkutta egyik legfestőibb pontján, a «Maidán» (sétahely, síkság) szobrai között ott díszeleg Viktória királynő jól sikerült bronz képmása. Bennünket nem annyira a szobor érdekel, mint inkább a talapzaton lévő dombormű, mely két vitézlő gorkáli katonát ábrázol. Nem is annyira dísz gyanánt rakta oda a művész e reliefeket, hanem szimbolizálta velük azt, hogy ők az indiai angol hadsereg magva, veleje. Kitűnő katonák, hűséges angol pártiak; két kitüntetés mutatja, hogy őket többre becsülik, dupla zsoldot húznak és kivételképen a nepáli «kardácsa» (kés, kard) ott lóg a baloldalukon, ami nincs összhangzásban a modern fegyverzettel. A gorkálik Nepálország egyik törzsét képezik, nevük mint gyűjtőnév szerepel az angolok előtt, mert a gorkák, vagy gurkák alatt értik azon hegyi törzseket, akik angol zsoldban állanak. A gurkák sorai között figyelemre méltók különösen a vitézlő magarok, kik katonai élet tekintetében túltesznek a gurkákon is, mivel már sok évszázad óta vitézkednek, míg a gurkák származása újabb keletű lévén, később kezdenek szerepelni. A kalkuttai királynapok alatt volt alkalmam beszélgetni magar katonákkal, akik örökös mosolygás közt adták le naiv feleleteiket. Észrevettem, hogy szégyenlik nyelvüket, erővel gurkáknak mondották magukat, amellett bizalmatlankodtak, nem tudták elképzelni, miért érdeklődik irányukban egy európai. Komolyan tudtukra adtam, hogy én is magam vagyok. Ezt különösen tréfának vették. Egyet mást megtudtam Báber Shán Shere Dzsang Szing Bahádurtól, ki elmondotta a magarok életmódját és nyújtott elegendő felvilágosítást, sőt szerencsés véletlen folytán néhány jóhangzású falu nevet is leadta: Rapszód, Bikmátor, Márkó. Ne essünk azonban túlzásba a nepálországi magarokkal való közvetlen rokonságot illetőleg. A mai magarok a rokonsági kötelék ép oly fokán állanak, mint a többi Himalája-beli ugorok, avagy az északi rokon népecskék, turáni töredékek. Mivel a nepálországi magarok eredete Indiába nyúlik vissza, tehát a magar (moger, meger, madjar, mogurit, madzsar) nemzetség épen azért érdemel nagyobb figyelmet, mint a többi Himalájabeli rokontörzsek, ők azon indiai magar törzzsel hozhatók összeköttetésbe, kik az indo-szkitákkal, a fehérhunokkal egyesülve kerekedtek fel új hazát keresni Európa felé. Kitérek még arra, hogy a magar név változatai Indiában megvannak és a mogurit-törzs a hunzáknál mint legelső osztály szerepelt az ősidőkben, mely törzsből királyok származtak. Munshi Shanker Singh így adja elő könyvében a magaroknak Nepálba való felszármazását: «Jaja Déva Malla idejében, amikor ez Laliipatán és Kantipur felett uralkodott, továbbá Ananda Malla és Baktipur fölött a Sákaidőszak 814-ik évében a Nepál-Sambat 9-ik számítása szerint, a Sravanasudi 7-ik napján Mánya Déva Rádzsa jött be seregével a déli Karnatka vidékéről. Csapataik között voltak néváriak, Bramaputra-vidéki csetrik és ácsárok . .. . . . Ezen időben Jaja Déva Mallat szolgálatában volt egy magar is, akit hivatalából elbocsátottak és haza ment. Otthon elbeszélte, hogy Nepálban vannak házak aranyfedéllel és tetővel. Erre a hírre Mokunda Séna Rádzsa hatalmas sereggel tört be nyugat felől és elfoglalta Nepált. . . Evvel a rádzsával a magar és kass-törzs tört be Nepálba. Ez emberek itt nagy bűnöket követtek el és Pasujiati-istenség déli feje (Agoramurti) kimutatta rettenetes fogait és egy istennőt Mahamarit, küldötte reájuk, ki egy fél hónapon belül Mukunda Séna seregét megsemmisítette. A rádzsah megmenekült ugyan, Devigátban azonban halálát lelte. Ezen időtől kezdve vándorolnak be a magarok. ... A nép hozzászokott a jövevények ételeihez a «sinki»-hez és a hakuva-rizshez. A karnatagi rádzsák öt generáczión át uralkodtak. A család kihalása után nem volt rádzsa Nepálban ...» A magarok három nemzetségre oszlanak : Tápa, Bána és Alaja. A Tápa-nemzetség családjai közül néhány: Csűrni, Csjelung, Marszjangdi, Szindzsáli, Keli, Mászki stb. A Bána-nemzetségből: Klapcsáki, Dukcsáki, Palami, Bhuzál, Gyangmi, Guti, Szára stb. Az Alaja-nemzetségből: Gonda, Dura, Kaptári, Méng, Lámi-csánya, Pacsavi, Gácsa stb. A tápák rázsputoknak nevezik magukat, tehát összevág azon adattal, hogy Indiából származtak fel Nepálba, bár a mai magarokkal egy rázsput nem fog étkezni és nem ismeri el egy kasztból valónak. A magarok külseje elárulja a mongol típust. Öt láb magasságúak, széles mellkassal, kis szemekkel, kiálló arczcsontokkal, rika bajusz nagy szájjal és bizonyos jóakaratú mosolygás jellemzi őket. Eredeti foglalkozásuk a baromtenyésztés volt és nagyon kevés földmivelés. Különös szokásuk, hogy nem egy tömegben, hanem szétszórtan laknak. Az utazó találhat egy magar, egy dári, dunvári, egy névári és ismét egy magar falut. Természetesen igy nyelvük ki fog halni, amelyhez járul az is, hogy a férfiak angol katonai szolgálatban állanak. Ők pedig, ha lehet gurkáknak mondják magukat. A fővárosban nagyon óvatosak és vigyáznak arra, hogy falusi szokásaikat el ne árulják. Maguk közt magarul beszélnek csak. A magar nyelv tibeti és hindi hatást árul el, itt-ott arab és perzsa szavakkal keverten. Ez utóbbiak azonban csak az urdu nyelv folytán jutottak a magar nyelvbe. Bemutatok egynéhány magar szót, melyek nyelvünkben is föltalálhatók: Arim = öröm, kényelem ; bogna kanna, (bognár); bokra , fa kérge, (bokor); Murke = ököl, (marok); Szár = virág, (szár); Csécsü = szép, (csecse); Dakcsü — szövő, (takács); Csipket kisajtolni, (csipni, csipkedni); Darbru = kisdob, (domború); katke =l összekötni, (kötni); mungke = fáradozni, (munkálkodni); Asz = az; Isze = ez; üsze = az ; alá , ide oda, (alá, alatt); kacsa , csirke, (kacsa); Lappa = kar, (lapoczka); Szárus =, szárcsa, (vizi madár). Tradícziókban hires helyek: Csabahill, Dévapatan, Navasagar, Csobu. A hegyi patak vagy zuhatagoknál lévő akadályokat csekvijának (csökevény) vagy csángónak nevezi. Érdekes még Balanilkent helység, a Duna völgye, Suljantar, Bik (erdőség) továbbá még néhány szó: karok = hivatal, (karok); patvari — ügyvéd; Subáis, egyes kerületek kormányzója : apai részrőli nagyanya : badsu; sógorasszony: tsundsabida ; testvér : thó (tót) fi, Béla, csupange -csókolni, (czuppan), okádni — okál stb. A kasztok közül a magar mellett a csitri, ácsár, minka, kanka és paur-kasztok említendők. Főembereiket turgur néven illetik. A papjaikat gurusoknak találjuk a Jumila (kuruzsló) hivják. Nepálban nevű népet és hasonnevű földet. Emlékezetünkbe hozza ez a finn Jumál istenneveket és a Jumi ősi lapp nevet, sőt Tibetben találhatunk Jumila nevű városra is. A hegyi barlangokat Urálnak hívják. Sajnos, hogy úgy a nepálországi magarok, mint a többi nepáli törzsek és középugorok ismeretlenek előttünk, habár őstörténetünk, továbbá a finn-ugor rokonság szélesebb megvilágítása szempontjából (kikhez még sokkal közelebb állanak) kívánatos volna a beható tanulmányozás. Tóth Jenő:* * Tóth Jenő festőművész hazánkfia, ki több évet töltött Keletindiában s ott művészi tanulmányain kívül néprajzi megfigyeléseket is tett, már előbb is küldött nekünk néhány közleményt a keletindiai magyar hasonlóságokról. Ez a czikke is érdekes adatokat nyújt egy velünk rokonnak vélhető indiai néptörzsről.