Vasárnapi Ujság – 1914

1914-03-29 / 13. szám - Úton ötödször a világ körül (képekkel). Gróf Vay Péter: Sziam 248. oldal / Általános nép- és országisme

13. SZÁM. 1914. 61. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 249 radjon hátra kartársnői m­egett; ruházata a népies plundraszerű bő térdnadrág, a mit mai napig Sziám összes leányai hordanak. Igaz, hogy a berezegnék ünnepélyek alkalmával a szó szoros értelmében tele vannak ékszerekkel és drágakövekkel halmozva. Mert Sziám abban a tekintetben is lehetőleg hű maradt Kelet ha­gyományaihoz, hogy még ha a nemesség el is veszíti vagyonát és pénze kevés, de ékszereit megőrzi a legnagyobb áldozatok árán is. A tartózkodás Bangkokban, az óriási hőség és mi még kellemetlenebb, a sok szúnyog da­czára, melyek az él­et és napot egyaránt elkese­rítik, lehetőleg tanulságos. Bangkok nemcsak a nemzet fővárosa, de a nemzet szive is. Több mint hatszázezer lakosával itten lüktet az élet ütere. Maga Sziám még tulajdonkép szunnyad. Az ősállapotok az ország belsejében alig vál­toztak. A hegységet nagyjára vadonok fedik. Bangkok ellenkezőleg, csaknem világváros be­nyomását kelti. A tengeri hajók felgőzölnek a Ch­ow-Ph­ija*-n egészen a belvárosig. Ott látjuk lobogni a kisebb-nagyobb naszádokon a legkü­lönbözőbb zászlókat. E­mellett folytonosan közlekednek a fürge gőzbárkák és megszámlál­h­atlan Sampanok, melyek csak olyan karcsúk és gyorsak, mint a gondolák. A­mit tulajdonkép legelőször kellett volna megemlítenem, Bangkokot a Kelet Velenczé­jének nevezik és teljes joggal. Az utczák, csak úgy, mint az «Adria királynéjában», csak újabb eredetűek és mai napig gyérek. A házak mind pilótákra vannak építve és kanálisokra néznek. A küszöbről egyenesen a vízbe, vagy csónakba lépünk. A boltok is a csatornákra nyílnak, így mindenki a vizén vagy a víz­ben él. Ezen egyszerű, természetes naiv léttel éles el­lentétet képez az európai és első­sorban a dip­lomatikus kar teljesen nagyvilági élete. Össze­sen tizenegy állam bír követséggel. Megannyi kisebb-nagyobb palota és villa. Az angoloké persze, itt is, a legjelentékenyebb és legelő­kelőbb. A németek is építettek egy hatalmas épületet, de melynek izlése nem a legszeren­csésebb. Legújabb keletű az osztrák és magyar követség, mely mindössze alig egy éve létesült. Csinos, barátságos cottage, sugár kókuszpál­máktól környezve. A­mi Bangkok művészeti alkotásait illeti, azok messze elmaradnak India­ megett. Tulajdonkép azt kérdezhetnénk, bírt-e e nép valódi művé­szettel. A­mit alkotott, az mind csak a szom­széd nemzetek visszfénye. Vagy Hindusztán vagy Khina eszméit látjuk kifejezve. Építészete is nélkülözte a nagy ázsiai nemzetek alkotásai­nak komolyságát. De talán az éghajlati viszonyok és a nép jel­leme hozza ezt is magával. Mintha e földön, az örök nyár ölén mindenki csak a perczben és csak a percznek élne. Egy rövid emberélet­nél messzebbre nem igen terveznek az embe­rek. Maguk az uralkodók csak saját életük tar­tamára építik palotáikat. Még ha túl is élik házaik az atyákat, a fiúk, mint a madarak, új fészket raknak. A tartósságnak nem látszanak értéket kölcsö­nözni. Maradandóban nem hisznek e földi lét alatt. Mint álmot tekintik az egész életet , és mindössze káprázatokat keresnek. Káprázatok, ez a szó jellemzi legjobban a helybeli viszo­nyokat. Mert valóban káprázatos itten minden. Mert ha, mint említem, komoly művészetet e nép nem is alkotott, de díszítő képessége bá­mulatos. Kifest és kifarag, a­mi keze ügyébe kerül. Épületeit gazdagon kiékesíti és csillogóra aranyozza. A láma-kolostorok és pagodák tor­nyait porczellánnal, kristálydarabokkal fedi, hogy a hatások annál káprázatosabbak le­gyenek. Káprázatok teljesebbek nem lehetnének. Kép­zelhetlenebbül nem hat a legcsillogóbb szín­házi díszlet, mint hat Bangkok elkerített királyi városa, hol mint egy csodálatos mesevilág alko­tásai csoportosulnak előttünk a legbizarrabb alakú kioszkok, tornyosulnak egymás felé a leg­csúcsosabb pagodák. És mindez megaranyozva, színes porczellánlapokkal kirakva, szemfény­vesztő kristályprizmákkal ékesítve, Ázsia va­kító napsugaraitól megvilágítva, a legbámula­to­sabb korh­ázatot kelti. Bangkok, 1914 február. Gróf Vay Péter. A Folyó neve: A NAGY LÁMA-KOLOSTOROKBAN. AZ ÚJ FEHÉR. MÁRVÁNY-PAGOD­A. A BANGKOGI OSZTRÁK-MAGYAR KÖVETSÉG KERTJÉBEN. SZIÁMI KÉPEK GRÓF VAY PÉTER VILÁGKÖRÜLI ÚTJÁBÓL.

Next