Vasárnapi Ujság – 1914
1914-04-19 / 16. szám - Rédey Tivadar: Férfi-szívvel 313. oldal / Költemények
15., SZÁM. 1914. 61. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 313 Mint emlitem, az első hatás csakugyan megragadó. A valóról aztán másnap lesz alkalmam meggyőződni, midőn a király szives leend palotáját és kincseit feltárni. Pnom-Penh-ről mit mondjak? A kezdetleges vad állapotából épen a művelődés ösvényére lép. A nép ugyan még kunyhókban lakik, de a hivatalos helyiségek már európai izlésű hajlékok. A király palotái keleties, tornyos, bizarr épületek, a rezidens palotája franczia ízlésre vall. A khinai városrész a legnépesebb és itten azt hihetnénk bátran, hogy Canton valamelyik külvárosába kerültünk. Amilyen tarka különben a város, épen olyan vegyes a népessége. Vannak a földieken kívül anamiták, khinaiak, Siam, Laos és Birma fiai. Még jobban elcsodálkoztam, hogy aránylag több automobil van, mint nálunk és az udvar úgy, mint a hivatalos világ, estefelé valóságos korzót rögtönöz. * Félszázadja lehet, hogy a misszionáriusok templomot, árvaházat létesítettek, így a lakosok egy része már iskoláikban képződött. A fiatalság engedelmes, sőt eléggé tanulékony. De felette indolens. Ha egyszer megházasodik, a feleségei vállára nehezedik az élet terheinek javarésze és e tekintetben, mint látjuk, megegyeznek Siam és Birma népével. De hiszen eredetök is felette hasonló. Hagyomány, művészet, irodalom, vallás minden közös forrásból ered. Mindezen országokat sorra járva, mindenfelé ugyanazon alapvonásokat találtam. Az eredet kivétel nélkül lindosztán. A művelődés közös bölcsője a sanBkrit. Február 19-ikén már félnyolczkor értem jött a residens fogata, hogy a királyi palotába vigyen. E zónák alatt az audiencziák, mint látom, felette koraiak. De későbben olyan rettenetes a hőség, hogy a lakosság teljes letargiában szunnyad naplementig. A palotát, jobban mondva palotákat, itten is, mint Bangkok vagy Mandalay-ban, magas kőfal keríti. Ez az úgynevezett királyváros, melynek területén belül csak a király feleségei, családja és szolgái lakhatnak. De még ezek közül is a férfiak este mind eltávoznak. Sissowath király öreg ember és hűen ragaszkodik őseinek szokásaihoz. A ceremóniák is nagyrészt a régiek, melyeknek eredete elvész a mithologikus hagyományok korába. A hősies Bamayana jeleneteit és az óriások és szörnyekkel vivott harczait az egykori ősöknek máig előadja a száz tánczosnő és vagy ötven zenészből álló művészi tábor, kik a czivillista legnagyobb részét elemésztik. E historikus előadások viszont Cambodgia legérdekesebb hagyománya. Több mint két évezred múlott, daczára ma a szereplők alakítása, mozdulata, ruházata teljesen hűen ragaszkodik az egykori előírásokhoz. Ha szemeink előtt elvonul a sajátságos menet pagodaszerű koronáival, vagy sárkány álarczokkal, madárszárnyak, halpikkelyek, bölényszarvakkal, vagy a többi fantasztikus személyiségek kellékeivel, valóban azt hihetnénk, hogy az egykori mesevilág tényleg megvalósult. Ez előadásokon csak a király és udvara jelennek meg. A meghívott vendégek száma nagyon csekély. Ő felsége Sissowath egy nyugágyon foglal helyet a királyi pagoda alakú baldachin alatt. Fájdalom a nemzeti viselet itten épen úgy, mint Siamban mindjobban háttérbe szorul. De szerencsére sok a rendjel, színesek a szalagok, fénylenek a nagy keresztek és csillagok, mi az általános képet még mindig ragyogóvá teszi. Új a palota legnagyobb része. De még mindig megőrizték a csúcsos tetőket és czukorsüveg alakú tornyokat. A nagy Watt, vagy székesegyház is, újabb eredetű, de szinte a nemzeti stílusra vall. Fő ékessége a színaranyból kovácsolt Buddha-szobor, feldíszítve mogyoró nagyságú gyémántokkal és egyéb drágakövekkel. A király nagyon szivesen, egyik unokáját ki jól beszél francziául, bizza meg, hogy vezetőm legyen, így alkalmam van bejárni a tiltott város összeszegét-zugát. És látva mennyire érdekel minden, mi régi, még azon részekbe is elkalauzol, melyek rendesen zárva maradnak. Legtovább maradunk persze a kincstárban. Soha se hittem volna, hogy ennyi aranyat, ezüstöt találjak Cambodgiában. De az igazat megvallva egész jelen utazásom, ötödször a világ körül, csupa meglepetésekből áll. Igaz, hogy ezen alkalommal a legkevésbbé ösmert részeket keresem fel. A legelszigeteltebb országok kerülnek sorra, mint Siam, Cambodgia, Laos, Anam, Tonking stb. Cambodgiáról valóban keveset hallunk. Így megemlíthetem, hogy mindekkoráig nem gyarmat, csak franczia védelem alatt áll. Helyzete tehát hasonló Egyiptoméhoz. Királya minisztereket nevez ki és tanácsot tart. A jelen uralkodó Sissowath testvérét Norodomot követte a trónon. Hét törvényes fia és kilencz leánya van. De mi talán reá nézve legfontosabb, hogy a francziák egymilliókilenczszázezer franc évi jövedelmet folyósítanak számára. A valódi úr persze a franczia kormányzó, ki Rezidant-Supeneur czímet viseli. Minden fontosabb kérdés a franczia hivatalokban nyer elintézést. Van számtalan. Szövevényesebb bureaucratiát nem ösmerek, mint Indo-Khinában. E tekintetben a francziák még Oroszországot is felülmúlják, így minden második fehér ember, kivel találkozunk, valamiféle egyenruhát visel és minden harmadiknak a gomblyukában ottan piroslik a becsületrend szalagja. Csoda-, ha megjelenésük kevesebb hatást gyakorol a benszülöttekre, mint például az angol tisztviselőké. Igaz, hogy modoruk is kevésbbé szerencsés, eljárásuk kevésbbé következetes. Vagy túl szigorúak, vagy nagyon is barátságosak, mi természetesen a fegyelem rovására történik. Egy felületesnek tetsző körülmény, de amelynek jelentősége mégis mély, hogy míg az angol Indiákban a fehér embert, Albion fiait a nép, csak mintegy ünnepélyes színben és körülmények között látja, a franczia Indokhinában a szabadórák alatt együtt mulat európai és benszülött, így például egész Indiában egy kávéházat nem láttam, míg ellenkezőleg erre minden nagyobb város egyik fődíszét a többé-kevésbbé pazar kávéházak képezik, hol fehér és fekete együtt szórakozik és egymással kocczint . . . A gyarmatok, messze tengeren túl fekvő tartományok uralmát csak a fegyelem és magasabb erkölcsi színvonal képes biztosítani. Hol e tényezők hiányzanak, a jövendő felette kétséges. Pnom-Penh, február 1914. Gróf Vay Péter, ANGKOR- WATT, CAMBODGIA S EGÉSZ ÁZSIA LEGKITERJEDTEBB SOMVÁROSA. A SMARAGD BUDDHA WATT (TEMPLOM), FÉRFI-SZÍVVEL, Ma alkonyórák békéje hajol rám Dúsan és lágyan, mint ravatal-bársony, Ma könnyet ejtek minden Halott rózsán, Ma rajtavesztek egy ellágyuláson. Hivalkodó és ünnepi szavaknak Nem szítom lángját olyan pazarul már, De érzi, a ki ma szavamra hallgat: A szó mögött egy férfi szive bujkál. Egy férfi szív, megadó és szemérmes, S erős, — ily erőt csak száz lemondás ad. Száz könnyen szerzett jogot melegéhez Az áhítatos terád-gondolásnak. Rádgondolásom alabástromából Építek gátat távolnak, időnek. Te járhatsz künn a messzeségbe bárhol: Én ott vagyok — ölelésnyire tőled. Rádgondolásom simogat szelíden (Mint oltárkép felé szállong a tömjén) És melegétől mosolyog rád minden : Szobádban .. . Utczán. .. Operai zsöllyén. Ma — férfi-szívvel — megvigasztalódom ; Ti, lázadó napok, lidérczes esték : Ma mosolygok minden hajdanvalókon, Koldus vagyok — de enyém e melegség ! Dalol a gyermek és a férfi — hallgat... A férfikor beszédes csöndje jön, jön — Lásd : szót szivemnek csak e nagy csönd adhat Hozzám való jóságod megköszönnöm. Rédey Tivadar.