Vasárnapi Ujság – 1914
1914-07-19 / 29. szám - Halálugrás. Elbeszélés. Írta Szini Gyula 570. oldal / Regények; elbeszélések; genreképek
29. SZÁM. 1914. 61. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG. 5?1 — Bolond vagyok, mert őrülten szeretlek — felelte higgadtan Alarik — és mert máskép nem lehet, meg akarok halni. — Hát halj meg, ha mersz — nevetett föl gúnyosan lady Gillingham és Alarik kezébe nyomta a pisztolyt. Megvetően végigmérte tetőtől talpig. — Meg sem csókolsz ? — kérdezte tőle Alarik. — Eszem ágában sincs — felelte a lady és elment. Alarik magára maradt és belenézett a pisztoly csövébe. Aztán mást gondolt. Nem akart úgy meghalni, mint a kutya. Utána akart lopózni lady Pollynak. A lady bizonyára visszament a társasághoz. Mögéje fog lopózni a bokorba és amikor Polly a legszebben, a legbűvösebben nevet, akkor fog elcsattanni a ravasz . . . Annyira el volt merülve gondolataiba, hogy észre sem vette, hogy egy helyütt a bokorsövény szétvált és egy fehérruhás nő lépett be a rejtekhelyre. Snyder Ellen kisasszony volt. Alarik háta mögé lopózott, ügyesen elkapta a pisztoly csövét és egy rándizással kicsavarta a kezéből. Alarik meglepetten nézett a leányra. — Mit akar? — Meg akarom menteni az életét — felelte Ellen kisasszony. — Mi köze ennek az én életemhez? — kérdezte Alarik. — Mindent tudok — felelte Snyders kisasszony — az imént beszéltem lady Gillinghammel. Tőle tudom, hogy ön meg akar halni. — Kisasszony, önt félrevezették — felelte Alarik ridegen. — Tudom — mosolygott Ellen kisasszony. — Mindent hallottam, mert . . . bocsássa meg az őrültségemet. . . itt voltam elbújva a hátuk mögött és minden szavukat tisztán megértettem. — Ha mindent tud, akkor . . . mit kiván még tőlem? — Csakugyan, mit kívánjak ? — szólt Snyder kisasszony. — Ön még a pénzemért sem akarja magát «eladni» nekem. Inkább meg akar halni, semhogy eladja magát másnak. Lássa, én is úgy vagyok ezzel, mint maga. Én sem akarok élni maga nélkül. Én sem akarom eladni magam másnak. Én is elszántam magam a halálra. Haljunk meg együtt! Ön előbb megöl engem, aztán megöli saját magát. Öljük meg magunkat, mert lady Gilingham becsülete is így kívánja. A világ azt fogja hinni, hogy mi egymás miatt haltunk meg. A ladyra nem fog senki sem gyanakodni. Ennyivel csak tartozik ön lady Pollynak, akit annyira szeret, tisztel és akinek a nevét nem akarja botrányba fullasztani? Ugye? Alarik végignézett a kisasszonyon. Ilyen szépnek, fölhevültnek, kipirultnak még sohasem látta. És még a fülében csengett lady Gillingham gúnyos kaczagása. — Azt hittem — szólt lassan, minden szót megfontolva — hogy úgy fogok meghalni mint a gazdátlan eb. De az utolsó pillanatban utánam jött egy fehérruhás leány, aki sajnál... és talán őszintén meg fog siratni . . . — Nem akarom megsiratni, mert nem akarom túlélni — felelte Ellen kisasszony. — Ne jöjjön velem a halálba, Snyders kisasszony — szólt csöndesen Alarik. — Ilyen hitvány, semmi emberért, mint én, nem érdemes meghalni. Asszonnyal tartattam ki magam, más pénzén éltem jól, vígan. Egyszer csak meg kell halnom, könnyelműen. Legyen hát most. Vagy azt akarja, hogy még egy csomó embert tönkre tegyek ? Nem fél tőlem, Ellen kisasszony ? Merne-e hozzám feleségül jönni? Hiszen én tönkrejuttatnám magát is . . . lady Gillingham miatt! — Nem félek magától — felelte Ellen kisasszony mert szeretem magát. És lady Gillinghamtől sem félek, mert ez az asszony mindent elvehet tőlem csak a szerelmemet nem, amelyet maga iránt érzek. • — Ha így van a dolog — szólt Alarik csöndesen — akkor fogja meg ezt a pisztolyt és irányozza a szívemnek. Számoljon ... egy... kettő . . . három ... és ezalatt gondolja meg, hogy érdemes-e meghalnunk mindkettőnknek lady Gillingham miatt? Eljen átvette a pisztolyt, czélzott, számolt, egy . . . kettő . . . Aztán messze eldobta magától a fegyvert. Kitárta mind a két karját, megölelte Alarikot, magához vonta a fejét és csókjainak, könnyeinek záporával borította el. 1. Százhúsz yardos gátfutás. (Bajnok : Cray, 1-es számú, negyedik Solymár F. T. C., 16-os számú). — 2. Kóczán Mór, Anglia bajnoka a gerelyvetésben. — 3. Egy angol mérföldes síkfutás. (Bajnok : Hudson, 13-as számú, negyedik Mikler M. T. K., 111-es számú.) MAGYAROK: A LONDONI NEMZETKÖZI BAJNOKI VERSENYEN. — J. Woodland Fullwood felvételei.