Vasárnapi Ujság – 1914
1914-02-22 / 8. szám - Képek és jegyzetek ötödik világkörüli utamból (képekkel).Gróf Vay Péter 146. oldal / Általános nép- és országisme
146 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 9. SZÁM. 1914. 61. ÉVFOLYAM. KÉPEK ÉS JEGYZETEK ÖTÖDIK VILÁGKÖRÜLI UTAMRÓL. AZ INDIAI ARCHIPELAGO. India Archipelagoját méltán nevezték már a legkoraibb utasok a világ édenének. Vasco de Gama, Albaquerque vagy későbben Plancius és Hutmcin egyaránt el voltak bájolva e szinte megszámlálhatlan szigetek szépsége, gazdagsága által. Sumatra, Borneo, a Celebesek vagy Új-Guinea egymást múlják felül természeti varázsban. Sumatrában partra lépve, azt hisszük valóban, hogy paradicsomi viszonyok közé jutottunk. Pompásabb növényzetet sehol, még Közép-Amerika vagy Braziliában se találtam. Az őserdők tele vannak máig is elefánt és egyéb nagy vad csordáival. A népesség pedig nagyjára úgy él, mint élhetett a teremtés idejében. Borneo még vadabb és még sokkal nagyobb. Ide legritkábban kerül a távoli vándor. Celebeseknek is nagyjára csak a partjain telepedtek le európai kereskedők. Új-Guinea belseje is teljesen vadon és a koponyavadászok és emberevők kedvükre folytathatják az őseiktől átöröklött nemzeti sportot. E vad szigetvilág közepett Jáva egy valóságos kulturközpontot képez. Népe évszázadok óta nagyon magas művelési fokot ért el. Kormányformái régtől fogva fejlettek valának. Társadalmi viszonyai pedig lehetőleg finomultak. Művészetének fejlettségét pedig legjobban bizonyítják nagyszabású archeológiai emlékei. Jáva műemlékei méltán sorakoznak India többi világhírű alkotásai mellé. Egyes épületmaradványai még mai megviselt, időtől, rombolásoktól megtámadott alakjukban is a legosztatlanabb csodálkozást keltik. A legtöbb megannyi műremek a maga nemében és úgy az építészet, mint a plasztika legteljesebb virágzását árulják el. Jáva művelődése a középkor folyamán kétségkívül nagyon magas fokon állhatott. Azonkívül minden jel arra mutat, hogy felette szoros kapocs kötötte India szárazföldjéhez. Az apró vitorlás bárkák folytonos összeköttetést létesítettek a legrégibb századok óta a Malaji földszorossal, sőt rozoga, kezdetleges szerkezetük daczára a sík tengerekre is bátran indultak útra. így jöttek át még történetelőtti időkben a kontinensről India fiai ez öröktavasz élén ringó szigetre. A művelődés is sanskrit eredetű. A hagyományok azonosak. És buddisták voltak az emberek is. A buddizmus képezte életfelfogásuknak alapját. Szigorú buddista kánonokon alapult művészetek is. Ugyanaz a kimeríthetlen gazdagságú fantázia szüli e szövevényes alkotásokat. Hasonló mély misziczizmust árulnak el a reánk nézve homályos képletek. Mert ha mindaz, amit látunk, felette lebilincselő és első pillanattól kezdve megragad, még sokkal érdekesebb e külső megnyilatkozásoknak belső értelme. Átvitt a jelentősége tulajdonképen mind e csodálatos emlékeknek. E transcendentális gondolkozású nép csak az elvont fogalmakért lelkesült. Ebben az irányban fejlődött bölcsőkora óta. Lett légyen bramiista, vagy későbben buddista, de egész evolúcziója ebben az irányban haladt. Az összes indogermán fajok egyik legmélyebben gyökerező jellege az elvont, a metaphisikus vonás. Bodo-budur hatalmas emlékeit illeti az elsőség Jáva összes hindu maradványai között. Ugy arányai a legjelentékenyebbek, mint kivitelök a legbefejezettebb. Messziről megpillantva a méltóságteljesen kiemelkedő pagodát, azt hihetnénk, hogy a Cheops pyramisa elé kerültünk. Csak közelebb érve látjuk, hogy egyszerű kőlépcsőzet helyett a leggazdagabban kivésett és faragott pagodák sorozata tornyosodik egymás fölé. Leírni Hindestán építményeit hiú feladat lenne. Még a legjobb fénykép is csak homályos fogalmat kelt az eredetiről, így például e gulaszerű szentély nem köralakú, de húsz oldallal bír. Tulajdonképen eredetileg egy természetes halom emelkedett e helyen. E halmot alakították át és burkolták teljesen be a legpazarabb faragványokkal és folyosószerűleg környezik az egyes emeleteket. Mindannyi el van árasztva a leggazdagabb faragványokkal. Minden egyes mező táblákra van osztva, más és más jeleneteket ábrázolva e nép egykori mithológiájából. Összesen több mint kétezer ilyen dombormű ékesíthette a homlokzatokat, de még ma is van vagy ezerhatszáz. A különböző fülkékbe és csúcsokra helyezett budda-szobrok száma ötszázötre emelkedett. A szinte végnélküli ismétlődések egyik fő jellemvonása az egykori hindusztán ízlésnek. Trichnopoli, Madura vagy Mount Abu-ban szinte a díszítés, a részletek sokasága, hogy úgy mondjam, hatványokra emelt értéke okozza a szinte szédületes összhatást. És ilyen észtbontólag, kábítólag hatnak Jáva pagodái is. Szinte képtelennek érezzük magunkat mind e részleteket felfogni és megrögzíteni. Mintha nem bírnánk kellő képességgel, vagy érzékeink nem lennének eléggé fejlődtek e káprázatos hatásokat analizálni. Csodáljuk a nagyszabású összhatást, anélkül, hogy megértenénk titkos jelentőségöket, anélkül, hogy felfoghatnánk annak az egész régen feledésbe ment népnek életét vagy idealógiáját. Egy marékkal még itten maradtak Jáva szivében a híres ősök leszármazottjai. A sziget közepén a Dienes fensíkján mai napig e hajdani kulturlakosság ősunokáit találjuk. És a jelen korig finomultak maradtak. Csak megfogytak minden tekintetben. Testalkatuk apró, de arányos, mint a báboké. Mozdulataik pedig lehetőleg plasztikusak. Öltözetek keresett. Modoruk szertartásos. A napjaik úgy folynak tulajdonképen, akár egy színpadon. Mintha folytonosan szerepeket játszanának, ha A nemzeti drámai művészet érthető tehát, nagyon magas fokra fejlődött. A régi sanskrit eredetű műveket az eredeti hagyományokhoz hűen adják elő. Vannak tragédiák, melyek kora reggeltől késő estig, sőt gyakran napokig eltartanak. Tulajdonképez alakítások, hogy úgy mondjam, átvitt alakban történnek. Minden taglejtés tulajdonképen stilizált. A mozdulatok majdnem geometrikus alakokat igyekeznek felölteni. Egyszóval, mint az őskhinai, vagy a híres japán No előadásoknál, a művész lehetőleg messze fel akar emelkedni a mindennapi élet felé. De nem épen az-e a legnagyobb eltérés a klasszikus görög és a realisztikus modern színművészet között: míg hajdan kolurnusokon jártak, ma mindenáron a sárba óhajtanak tiporni. E kendőzött, idealista világ körül a köznapi realizmust a hollandus kormány képviselete képezi. Mint a történelemből tanultuk volt, a portugál tengeri hatalom megszűnése után Németalföld lett az indiai Archipelago ura. A Vasco-de-Gamak, Albuquerquek, Magellanok helyébe a Van Schoetenek, Van Diemenek, Coenok lépnek. A számtalan szigetet egymásután foglalják el. A híres keletindiai kereskedőtársulat szorgalmasan építi a különböző kikötőkben raktárait és érdekei megvédésére emel mindenfelé várakat is. Németalföld zászlaja lobog a mai napig minden irányban. Sumatrától vagy a Kínai-tengertől Ausztráliáig Új-Guineáig, a számtalan kisebb-nagyobb sziget megmaradt Hollandia gyarmata. Szinte nehezen alkothatunk magunknak fogalmat ez óriási birtok pontos kiterjedéséről, mely jelentékenyen meghaladja egész Közép-Európát. Jáva egyedül, mely a kisebb szigetek közé tartozik, ezerhatvan kilométer hosszú, lakóinak száma pedig több mint harminczegy millió. Csak a gyarmatokra érve értjük meg Németalföld jelentőségét és vagyonát. Csak itten, a helyszínen ismerjük meg kiaknázhatlan jövedelmi forrásait. Dicséretekre legyen megemlítve, elsőrangú gyarmatosok. Sok tekintetben csaknem felülmúlják még az angolokat is. Kormányzatuk lehetőleg czélirányos, gazdálkodásuk példás. Törvényeik a helyi viszonyoknak megfelelők. Általános megelégedés benyomását adja az összes tengerentúli birodalom. Mi azonban legjobban meglepett, az a magas holtárszínvonal, mely e szigeteken kifejezésre jó. Mindenütt a legfejlettebb viszonyokat találom. A városok szépen vannak tervezve és a házak jól épültek. Az utczák kitűnő kövezettel vannak burkolva, kétoldalt pedig kivétel nélkül terebélyes fák szórnak árnyékot. Ezenkívül a legtöbb útvonal mentén, csak úgy, mint az anyaországban, szépen kikövezett csatornák medrében víz folyik. E barátságos csatornák juttatják minduntalan eszembe, mit csaknem feledek, hogy Németalföld területén járok. Hozzá mindenütt, még a legelhagyatottabb helyeken is, épen olyan tisztaságot, csakolyan rendet találok, mint amilyenről Hollandia méltán híres. Jómódról beszél minden, megelégedést árul el gazdag és szegény egyaránt , ha ugyan lehetne itt bárkit is valóban szegénynek nevezni. Ez örökös nyár ölén, mindenkinek meg van ha többje nem is, de ami szükséges. A jobbmódú elem pedig valóságos fényűzést folytat. Hogy a fővárosról, Bataviáról ne is tegyek említést, mely csak A JÁVAI SZULTÁN UDVARI SZÍNÉSZE. EGY SANSKRIT DRÁMA SZEMÉLYESÍTŐI.