Vasárnapi Ujság – 1914
1914-05-17 / 20. szám - Úton ötödször a világ körül (képekkel). Gróf Vay Péter: Annam 392. oldal / Általános nép- és országisme
400 VASÁRNAPI IJSÁG. 21. SZÁM. 1914. 61. éVFOLYAM. ÚTON ÖTÖDSZÖR A VILÁG KÖRÜL ANNAM. Annám szivében. — A főváros. — Udvar. A mesebeli óperencziás tengereken túl — a legmeseszerűbb országok egyike Annám. Khina hűbérese volt egykoron — mint Kelet Ázsia legtöbb földje és népe. A mint a nagy-császárság hatalma hanyatlani kezdett, lettek mind önállóbbakká a mellékállamok. Ezek közé tartozott Tonking is, az annamok eredeti otthona. A mai Annám fővárosa, Hué, csak újabb eredetű, mint ahogy fiatal maga a dinasztia. Mert Annamnak van mai napig uralkodója, ki fényes palotában székel, hadsereget tart, mandarinok környezik. Háremjei tele vannak. Egyszóval a kelet összes hagyományait megőrizte. Annám valóban ósdi maradt, sőt mint említem, sok tekintetben meseszerű. A tengerről érkezve azt hinnénk, sohase fogunk hegysorain túlhatolni. Mint megannyi czukorsüveg tornyosulnak egymás fölé a legcsodálatosabb sziklák. A híres márvány csúcsok valóban azt a benyomást keltik, mintha titánok dobálták volna puszta kedvtelésből a szédületes magasba. Az út az ország belseje felé tájképi szempontból szebb nem lehetne. A hegységet minden irányban sűrű tropikus növényzet fedi. Örökzöld óriások, virágzó cserjék, mindenféle folyondárok, csipkéslevelű páfrányok lepik el az egész napsugaras tájat. Mert a nap süt teljes hevével az egész éven át. E sorokat 35 fok melegben izom, daczára hogy árnyékban vagyok, — a napon pedig a higanyoszlop felszökik ötven és hatvan fokig is. Érthető tehát, ha az erdők tömve vannak vadállatokkal. Az elefántok persze a legértékesebbek, a legtöbb kárt pedig a tigrisek okozzák. Minduntalan betörnek a falvakba és sok áldozatot szednek. A nép így folytonos rettegésben él, mi annál jobban érthető, hogy házai a mi fogalmaink szerint nem léteznek és otthonaik legfeljebb gunyhóknak tekinthetők. Pár czölöpöt a földbe verve, bambuszvesszőkből és pálmalevelekből fonnak egy-egy karibát. A főváros fénye éles ellentétben van a rurális nyomorral. De hiszen ez is jellemzően keleti állapot. Annamban mai napig minden a császár tulajdona. Az ország mindenestől a fejedelemé, ki csak a vagyonélvezetet adja népének. A falu, mint olyan, kap egy-egy területet, amit a nép művel és amelyért az adót az elöljáróság fizeti. Daczára a franczia protektorátusnak és daczára, hogy mindenütt a francziák az urak, e patriarkális rendszert életben hagyták. A járásokat a mandarinok kormányozzák, mint egykoron. És szerencsére meghagyták Ázsia egyik legfestőibb udvarát teljes sértetlenségében, összes hagyományaival, sajátszerű szokásaival. Ma, hogy Peking palotájából a császár örökre elhurczolkodott és az egykor káprázatos udvar feloszlott, a mióta Koreát a japánok foglalták el és a császár elvesztette hatalmát, — nem maradt csak két valóban eredeti udvar, Cambodgiáé, melyről a múlt alkalommal irtam és az annami, ahova most érkeztem. De bár mindkettő régies és tulajdonképen szomszédos — két teljesen eltérő fejez ki. Minden más Pnom-Penh-ben, szellemet mint más Hui várfalain belül. Amaz malaji, jobban mondva birmán mintát árul el, amíg emez teljesen khinai. Az épületek az előbbeni székhelyen megannyi csúcsos-hegyes pagodaszerű csarnok, míg itten a szigorú, évezredes szabályok által előírt és úgynevezett Tingstilus a kötelező. Peking volt minden tekintetben a példa. A vazallusok hűséges követőknek bizonyultak. Még csak nem is igyekeztek saját lábaikra helyezkedni. Elfogadtak mindent, ami felülről jött. Vakon követték Khina intézményeit, így volt az Koreában avagy a mongoloknál. Mandjuria khinaibb lett még Khinánál is. Ezen eset állott fenn Tonkingban és a mai Annamban is. Megérkezve Huébe, azt véltem, Peking falai előtt állok, csaknem Peking előtt, de megfordított látcsövön át nézve. Mert minden hasonló, de minden erősen megkisebbítve. A VIZES SÁNCZ HUÉBAN, ANNAMI MUNKA SOK, HUÉ UJ VÁROSRÉSZE,