Vasárnapi Ujság – 1914
1914-07-19 / 29. szám - Úton ötödször a világ körül (képekkel). Gróf Vay Péter: Japán benyomások 568. oldal / Általános nép- és országisme
VASÁRNAPI ÚJSÁG. 29. SZÁM. 1914. 6I. ÉVFOLYAM. ÚTON ÖTÖDSZÖR A VILÁG KÖRÜL JAPÁN BENYOMÁSOK. Ujabb változások. — Kormányválság. — Nemzeti gyász. Japánt a folytonos átalakulások országának nevezhetnénk. Bármikor térjek vissza, pedig itt voltam több izben az utolsó két évtized alatt, mindig új helyzeteket találok. És változik folytonosan az ország képe is. Az egykor színes, festői jelenetek hova-tova teljesen elenyésznek. Helyekbe a nagyon színtelen és mogorva ipartelepek, prózai hétköznapi léte tárul elénk. Nippon túl gyorsan vetette le csillogó nemzeti viseletét, és épen ilyen gyorsan igyekszik félredobni hajdani szokásait, egész régi, ősi kultúráját, mely ha primitív is volt, de a társadalmat bámulatos egyensúlyban tartotta. A confutius tanaiból átvett határtalan szülői tisztelet, és feltétlen engedelem az idősbbek iránt a fegyelmet gyermekkortól Mint legnagyobb erényt a felsőbb fejlesztette, akaratának vakon való elfogadását, az engedelmességet tekintették. Az új mentorok e régi eszmékkel épen ellenkező tanokat hirdetnek. Az Egyesült Államokból a legvéresebb szoczialista röpiratok kezdenek országszerte elterjedni. Bőt San-Franciscóban és New Yorkban rendes japán bizottságok működnek és amit a Nippon czenzura nem engedne kinyomtatni, Amerikában kerül sajtó alá. Az utóbbi utczai zavargások, folyton megújjukó a sztrájkok, és egyébb tüntetések fonalai rendesen a tengereken túlra ágaznak. A fő anarchista vezetők szoros összeköttetésben állanak a külföld elvtársaival. A forradalmat, mint látszik messziről szítják. Mert hangozzék bár különösen a japán császárság helyzete ma, minden látszólagos sikereinek daczára, felette válságos napokat él. Azonkívül anyagi viszonyai is lehetőleg szomorúak. Az utolsó háborúk költségei nyomasztólag terhelik a népet. Ha a régi időkben a munkásosztály alig fizetett adót, ma a világon alig van ország, hol magasabb lenne az, képezve a kereset több mint egy egész harmadát. Hogy a munkásosztály kezd elégedetlenségének hangos kifejezést adni előrelátható volt, a mai adókörök hivatalos optimizmusa daczára. Daczára, hogy elvileg nem szeretek jövendő eshetőségekkel foglalkozni, az okvetlen bekövetkező társadalmi veszélyt, mely immár a küszöbön áll, egy hosszabb tanulmányban még 107-ben tettem közzé a «Revue des Deux Mondes» füzeteiben «L'evolution du Japon Moderne» czím alatt. Az ország a felette válságos pillanatban a veterán, közel nyolczvan éves Okuma grófhoz fordult úgy tanács,mint támaszért, és a Wasedaegyetem érdemes elnöke elhagyva könyveit és tanulóit, a politikai harcz terére lépve, elfogadta a miniszterelnökséget. Okuma grófnál nem ösmernek hivatottabb egyéniséget személyi fölényeinél fogva is a nehéz szerep betöltésére. Hogy működését fogja-e siker koronázni más kérdés. Politika terén nem mindig az erények a döntők. De kétségkívül a jelen kitűnő elemekből álló kabinet mindent el fog követni, a kormányzatot az eddigi iránynál szerencsésebb mederbe terelje. A mai Japán, belső meghasonlásán kívül egy felette nehéz külügyi helyzetbe került. Az oroszokon, kínaiakon, Korea népén aratott győzelmei és elsősorban folytonos terjeszkedése a Csendes-óceán partvidékein, figyelmessé kezdik tenni hódító politikájára az e tájon érdekelt hatalmakat, elsősorban Amerikát. Ma nyilt titok, a színleges barátság daczára, hogy a jövendő harczaiban a Pacific vizein Japán az Egyesült államok flottájával fog szembeállani. És jóllehet, hogy Anglia ez időszerint szövetségese a Mikadónak — de ez nem zárja ki, hogy az Angol British-Columbia, Newc-Zeeland vagy Ausztrália, mint leggyűlöltebb és legveszedelmesebb ellenségét tekinti a japánt. De hagyjuk a jövőt és tekintsük azt amit a jelen nyújt, vagy ami a múltból maradt. Nippon régi emlékei vonzzák a legtöbb idegent. Az elmúlt századok művészete nyújtja a legosztatlanabb élvezetet. Kelet-Ázsia művészete Európában csak az utolsó időkben kezdett kellő elismerést találni. Páris, London, New York és mindenekelőtt Boston múzeumai igyekeztek Japán tárgyakat beszerezni. Ma, végre a fogalmak is kezdenek kissé tisztulni, sőt a nagyközönség is igyekszik megismerni és mindjobban megszeretni kelet népeinek művészetét, mely annyira eltérő a nyugatitól. Hosszú ideig, fájdalom, e művészetnek termékei egyszerűen mint kuriózumok, mint felette bizarr dolgok kerültek az európai piaczra, anélkül, hogy komolyabban foglalkoztak volna magával e népek aesthetikájával, mely lehet teljesen eltérő a miénktől, de nem túlkevésbbé komoly. Amit megismerni pedig elsősorban fontos, az magának e művészetnek alapszabályai. E népeknél a fő az eszme, melyet a pár hüvely nagyságú kép vagy szobor kifejez, a tárgy mint olyan csak másodsorban jó tekintetbe. A művészet mindenek felett e népeknél inkább subjektív érzület, mint objektív alkotás. A budapesti Japán-gyűjteményt elsősorban ezen szempontból alkottam. A kétezernyi tárgy, melyeknek nagy része grafikai mű, czélja elsősorban a japán művészeti felfogást ismertetni meg. Ha nem is volt módunnkban, mint Amerikának vagy Angliának, ezreket és százezreket fizetni egy-egy ritka műtárgyért, de gyűjteményünk minden egyes darabja ritka világot vet magára e művészet felfogására. Kelet psychologiája elvégre is az, mi elsősorban fontos úgy művészet, kultur, társadalmi avagy politikai szempontból is. Kelet népeinek gondolkozása, egész világnézete tanulmány kiaknázhatlan mezeje. Míg ezt jobban meg nem ösmerjük, meddő marad minden kísérlet a közeledéshez. Kelet és nyugat mindaddig bizalmatlanul fog egymással szemben állani. E nép csodálatos gondolkozásmódját semmi jobban ki nem fejezhette volna, mint a nem régiben lejátszódott csodálatos jelenetek. Az anyacsászárnő Numaruban fekvő villájában ápril 9-ikén hajnalban halt meg. De a régi etiquette megtiltja, hogy a mikado és neje palotájukat bármikor is elhagyhassák, így nem is halhatnak meg másutt. Ami a legszomorúbb, hogy a szerencsétlen hullának, mint élő lénynek kellett a Tokióból odasietett császárt, a családját és az udvaron azokat fogadni. Végre 40 órával később, mire az előkészületeket a tovautazásra megtették, a szerencsétlen tetemet a fővárosba utaztatták. De még mindig, mintha élne. Ugyanazon udvari fogaton, melyen érkezett, vitték az állomásra és a rendes császári szalonkocsiba helyezték el az élettelen testet. A kísérteties vonat éjfél körül érkezett Tokióba. Az állomáson minden a szerint volt elrendezve, mint rendes udvari bevonulásoknál. Az összes méltóságok szokott helyeiket foglalták el. Emberek, mint Oyama herczeg, Junge őrgróf vagy Okama miniszterelnök, kik a mai világpolitikában olyan fontos szerepet visznek, a legnagyobb komolysággal töltötték be szerepüket, és mintha csak azt várták volna, mint egyéb alkalmakkor, mikor fogja őket a felséges asszony megszólítani. Mi még csodálatosabb, hogy így viselkedett maga a nép. Az utczák mentén tolongó tömeg sűrű sorfalat képezett a járdák mentén, türelmesen várva, míg az udvari fogatok áthaladnak. A rendes határok voltak a szokott harisnyás cselédséggel, mi a kis japán sárgabőrű lakájoknak felette komikusan áll. A főudvarmester érkezett elsőnek, aztán pár más udvari személyiség, mindez hűségesen van az európai udvartartások mintájára utánozva. Végre egy csapat lovaskatonától megelőzve, bontakozott ki sebes ügetésben a jól ismert aranyozott kerekű hintó. Az egyedüli szokatlan jelenség, hogy rózsaszín selyem függönyei le voltak eresztve. Hogy a bent ülő császárné nem él, azt jól tudta mindenki. De hiszen épen ezen jelenség olyan jellemző psychologiai szempontból, hogy annak daczára egy lény nem árulta ezt el. Nem volt senki, ki csak annyit mert volna mondani: Szegény megboldogult császárné. A parancsszó úgy hangzott, hogy a nép fogadja a fővárosba visszatérő uralkodónőt, mindössze annyi kis megjegyzés fűződött a rendes szöveghez, hogy további udvari jelentésig kívánják, hogy «illemet sértő» megjegyzés ne történjék. A sajátságos cortége végre egy óra után érte el rendeltetési helyét. A palota fényesen ki volt világítva. A széles feljárat előtt ottan várták úrnőjüket az udvari dámák és kamarások, a viszontlátás örömét kifejezni. Mert örvendeni kellett, hogy a szeretett úrnő ismét visszatért. Midőn a kihűlt tetemet a belső lakosztályban kiterítették, esett csak le az álarcz és hirdette ki a főudvarmesteri hivatal, hogy ő felsége szerencsés visszatérése után a fővárosban szívszélhűdés következtében kimállott. Hogyan értsük meg ez emberek gondolkozását, lelkületét, kiknél a forma és szabály meg tudja bénítani a leghevesebb érzéseket, és hogyan magyarázzák előítéleteiket, melyek szabályaik alá vetik magát a halált. Gróf Vay Péter. i—.—— A KÖZÚTI VILLAMOS VASÚT ÉPÍTI A KOSSUTH LAJOS-UTCZAI VILLAMOST.