Vasárnapi Ujság – 1915
1915-12-05 / 49. szám - A monitor pánczéltornyában - Búvár száll a folyó mélyére - Kövess tábornok egy monitoron - Mackensen tábornok - Nótára masiroznak katonáink - Elfogott szerb katonák fegyverei - Ellenséges repülőgépre lőnek 49. szám / A HÁBORÚ - A Strypa-menti harczokból (4 kép) 49. szám / A HÁBORÚ - A támadás pillanatában 49. szám / A HÁBORÚ - Angol toborzó-plakátok (3 kép) 49. szám / A HÁBORÚ - Bosnyák csapatok mennek a tűzvonalba 49. szám / A HÁBORÚ - Franczia hajó-ágyú; melyet a szerbek Belgrádban hagytak - Bivalytrain-fogatok - Egy mozsár úton - Katonáink temetője Belgrád külvárosában 49. szám / A HÁBORÚ - Menetelő bosnyák csapatok 49. szám / A HÁBORÚ - Német lovasság szállása egy szerb faluban - Malaczsütő katonák Szerbiában. Gyöngyössy Elemér rajzai 49. szám / A HÁBORÚ - A titkos tanácsossággal kitüntetett államtitkárról: Karátson Lajos - Bartóky József - Tőry Gusztáv - Jeszenszky Sándor - Vértesy Géza - Pap Elek - Báró Kazy József - Ottlik Iván - Némethy Károly 49. szám / Arczképek, Hazaiak - Roskovics Ignácz 49. szám / Arczképek, Hazaiak
49. SZÍIM. 1915. 62. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 787 szedését. Egy újabb poéza azonban megállította s hogy elterelje a saját figyelmét is róla, a tanító bácsitól ellesett mozdulattal simogatva állát, szigorúan megkérdezte. — Hoztál irkát? — Igen! — felelt nyájas büszkeséggel az anyja. — Akkor jó! — Itt van, fiam! — tette elébe a fénylő, tiszta füzetet. — Ez nem jó! — rázta meg fejét Dini. — Zöldnek muszáj lenni és nem diklandónak. Az ajtóban megjelent Lányiné kék kötényes csípőjére helyezett ököllel, amelyben egy nagy fakanál gőzölgött illatosan. — Na, már itthon vagy? A hús pedig még nem puha. Büdös mészárosok! . .. Minek az a kabát? Elmégy? Mindjárt kész az ebéd! Arabella hóna alá fogta a füzetet és indult : — Rögtön itt leszek! Egy negyed óra múlva már Dini előtt feküdt a kicserélt füzet, amelyet hiába vizsgálgatott zord szigorúsággal, semmi hibát sem talált rajta. — Na, ehiggy innen, Dini! Terítek! — jött Lányiné, egyszerre hozva abroszt, evőeszközt, tányért, poharakat. — Ne gyűrd, nagyi, az irkámat! Úgy lököd! — pakolászott táskájába a fiú. — Mutattad már, mit kaptál? — Még nem! — nyomta meg Dini külön a két szót, mint a ki tudja, mit csinál. — Ebéd után akartam, de mert kikotyogtad, már most meg kell mutatni. — Miféle beszéd ez, Dini, kikotyogta? — szólt rá az anyja enyhe szigorral. — A Lukcsics Béla tanító úr mondta, hogyha az ember olyat mond, amit még nem kell, akkor kikotyog. A két nő félrehajtott fejjel mosolygott össze. — Itt van! — adta elő Dini a széles sárga keretű kis lila lapot, amelyről meghatódva olvasta le Arabella: «Példás magaviselet és szorgalom jutalmául Lányi Dénes Ilik c. tanulónak.» — Most már aggyal busz krakczárt, Arabella, mert jól tanulok. — Minek? — Szögre! — Miféle szögre? — A czipőm talpába akarom verni kívülről, mint a Haramzsics Jóska, hogy ne kopjék. Arabella ölébe kapta a csöpp férfiút, aki némi sértődéssel, de örömmel állta a csóközönt. Ebéd után föl s alá sétálva, a könyvet koronként összekapcsolt kézzel maga elé eresztve, a mennyezetre pislogva, ide-oda hajolgatva, meg-megállva magolta leczkéjét a kis ember halálosan komoly büszkeséggel, hogy most már ő is tanul, mint az Arabella. Aztán az ablakhoz lépegetett, megnézte nagyanyjának a kis asztalon heverő zsebóráját, hátára kanyarította táskáját, kezet csókolt az anyjának s egy másik kézcsókkal fölébresztette az özvegyet, a ki riadtan ült föl a díványon. — Mi az? — Megyek! — szólt a kis fiú és az ajtó felé haladt. — Mit fogunk evvel a fiúval csinálni, ha elmegyünk Zomborból? — szólalt meg Arabella, a rég becsukódott ajtót nézve folyton. — Mit csináljunk? Jön velünk Bajára! — ásított egy nagyot az özvegy. — Hogy fogja ez kijárni a második elemit, igazán nem tudom! — Tán kosztba akarod adni? — Isten ments!.. . Csak valami állandó helyre tudnék kerülni! — Mért nem mentél férjhez a Zólyomihoz vagy a kis kékszemű katonához? — Ugyan, mama, miket beszélsz! — Azt, hogy ügyetlen vagy, szerény. Összehúzod magadat. Én már lemondtam rólad, hogy reklámot tudj csinálni a tehetségednek. Ahol vagy, ott szeretnek, jó kritikákat kapsz, telt házakat hoz a jutalomjátékod, de a pesti lapok azt se tudják, hogy a világon vagy! Elég szomorú, én mondom neked, anyád, aki már sokat láttam ebben a rossz világban, most a reklám, az minden! Meg az összeköttetés. Az én időmben, az igaz, hogy eleinte nyomorgott a tehetség, de végül mégis csak odakerült az őt megillető helyre . . . Kell valamit vasalni? — Igen, mama, a sárga sleppes ruhát. — A futterest ? .. . Bizony, hanyatlik a színészség, a grófi úri társaság nincs már . .. akkor még hazafias pártolásban volt része a színésznek .. . hajaj, az én időmben! Ez a sok suszterfiú meg házmesterlány, aki négy év alatt színművész őnagysága lesz az akadémián, gazember volt az is, aki kitalálta, a zsidók elárasztanak bennünket ... amiótaC az első zsidó, az a Mansberger Jakab direktor lett, azóta a többi direktor is . . . — szállt vissza Arabella felé foszlányosan Lányiné szava, amelynek önmagával vitatkozó morgása a konyhából is behallatszott. (Folytatása következik.) Karátson Lajos (honvédelem). Bartóky József (földművelés). Tőry Gusztáv (igazságügy). Jeszenszky Sándor (elnökség). Vértesy Géza (Ő Felsége személye körüli). Pap Elek (pénzügy). Báró Kazy József (földművelés). Ottlik Iván (földmivelés). Némethy Károly (belügy). A TITKOS TANÁCSOSSÁGGAL KITÜNTETETT ÁLLAMTITKÁROK. — Erdélyi fényképei.