Vasárnapi Ujság – 1916
1916-07-30 / 31. szám - Kedves zsidaim 486. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények
486 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 29. SZÁM. 1916. 63. ÉVFOLYAM. «KEDVES ZSIDAIM.» Ama küldöttség beszámolója nyomán, amely a friss testvéri kapcsolat megszilárdítása czéljából végigvizitelte a szövetséges parlamenteket, érdekes és jellemző vita folyt le az orosz birodalmi dumában. Miljukov képviselő, aki mint a közlátogatás tanulságainak előadója szerepelt, többek között annak a szerzett meggyőződésének adott kifejezést, hogy Oroszországnak egy sürgős pénzügyi reformra van szüksége. Ez a fináncz politikai reform pedig nem más, mint a zsidók egyenjogúsítása. Montecuccoli híres mondása, hogy a háborúhoz három dolog szükséges: pénz, pénz és harmadszor is pénz, e mostani rettentő viaskodás során csak kibővült, de meg nem czáfolódott. Kiderült ugyan, hogy egyéb is kell a győzelemhez, de pénz is, inkább hatszor, mint háromszor. Hogy hányadszor zaklatja kölcsönért a cár kormánya a szövetségeseit, nekik fontosabb és keservesebb, mint nekünk. Nyilván nem másodszor és nem is ötödször, ami Miljukov szavából kiderül. Mert eleinte egész bizonyosan nem szabadelvű politikai reformok voltak a bőven igénybe vett baráti szívesség feltételei. Az angol és franczia testvérek bizonyos külpolitikai változásokat, a térkép alapos reformálását kívánták kamat gyanánt a szláv óriástól. Nem a zsidók felszabadítását, hanem a németek leigázását. Ez volt a bűvös Szezám szó, amely kincstartó ládáik aczélajtaját megnyitotta és a melynek csengő ígéretére dőlt az arany Észak felé, tekintet nélkül arra, milyen sorsot élveznek az Atyuska mózesvallású alattvalói. Se a radikális franczia nemzet, se a szabadelvű és humánus angolok nem tekintették ölelkezési akadálynak azt a sötét és embertelen bánásmódot, amelyben nagy szláv barátjuk minden czivilizált gondolkodás szégyenére a maga zsidóságát részesítette, mindaddig, amíg csorbulatlan volt a bizalmuk, hogy a gőzhenger palacsintává lapít bennünket. De ez a palacsinta nem kerülhetett tálalásra és nagyon is reális czéljai elérésének reménye egyre vastagabb homályba tünedezvén, Anglia kénytelen volt közelébe engedni a lehetőség gondolatát, hogy a szerelemből házasodott.Hogy ideális czéljai vannak a háborúval. Amire igazán nem gondolt akkor, amikor begyújtott a kályhába. De ennek a tűznek meg van az a természete, hogy nem mindig az az étel főz meg rajta, amit a szakács tervezett. Ilyen esetben a meglepett mester legalább arra igyekszik, hogy valamely eltűrhető formája legyen, ami a lábasból kikerül. Ami már nem a szakácstudomány, de legalább a lélekjelenlét művészete. Ha Anglia és üzlettársai immár belpolitikai reformokat követelnek egy adandó kölcsön fejében Oroszországtól, ez elsősorban beismerése annak, hogy külső változásokat többé tőle nem remélnek. Arra, hogy a muszka hatalom a német császár vagy a magyar király alattvalói földjén disponálhasson, már nem igen számítanak. De ha már se Németország leigázását, se Belgium, sőt akár csak Lengyelország fölszabadítását se követelhetik tőle, legalább jó emberek lesznek és írást vásárolnak annak a bizonyítására, hogy az emberi szabadságokért küzdöttek. És veszik ezt az írást Oroszországban, mert például Görögországban aligha tudnák beszerezni. laza Előbb, mint Miljukov beszámolója és javasa birodalmi dumában elhangzott, egy véresen érdekes hír röpült szerte a világon. Hivatalos megállapítás szerint nem kevesebb, mint egy kerek millió zsidó vallású katona hullott el a czár hadseregében. Lelkesedéssel mentek-e a halálba vagy csak a kötelesség megfellebbezhetetlen parancsából a kétségbeesés komor leszereltségével, ez se meg nem állapítható, se nem fontos. Az orosz gépfegyver, amely rohamra hajtja és visszavonulni nem engedi az orosz csapatokat, nem törődik vele, melyik templomban szokott imádkozni a boldogtalan katona, akit tűzzel kerget a tűzbe. Ebben a tekintetben ez a muszka szisztéma nagyon liberális. Maga az igazi orosz férfiak legigazabb orosz férfia, a főhuligán, Puriskievics tett róla vallomást, hogy a veszteséglistában Oroszország összes népfajai és felekezetei között a legnagyobb arányszámot a zsidóság végezte, amely ebben a lajstromban teljes létszámának több, mint tíz százalékával van képviselve. Nyilván, mert ők azok, akiket az orosz hadvezérlet előre hajt, mint akik a cári kormányzatnak jogban, szabadságban, kiváltságban, megbecsülésben, a ...boldogulás lehetőségében legtöbb áldását...élvezik. Vagy talán inkább abban a megismerésben, hogy ezek a szerencsétlenek azok, akik a békés időben is örök veszedelem és sanyargattatás között töltik szánalomraméltó életüket — a legkevesebbet veszítik. De az élet, ha még oly nyomorúságos is, mint az orosz zsidóé, mégis csak élet. Egyetlen és pótolhatatlan. É4 millió élet : rengeteg vér, rengeteg könny, irtózatos ár és áldozat. És millió zsidó katona élete, mindazok mérhetetlen gyásza és pusztulása, akiknek a millió élete drága volt és pótolhatatlan : mindez magában mégse volt elég, hogy a cári hatalomban a tartozás érzését keltse föl, neki valamelyes hála kötelességét diktálja. De emlékszünk rá a nemes és humánus orosz berendezkedésnek azt a tilalmát, amely bizonyos városok és kormányzóságok területét a zsidók elől elzárja még a háború folyamán is, nemcsak a lakóhelyeikről elzavart menekülő zsidó lakossággal, hanem a zsidó vallású sebesült katonákkal szemben is gondosan és könyörtelenül érvényben tartották. E városok küszöbét a czáriak se miatta hajléktalan és éhező, se élette vérező «kedves zsidai» át nem léphették. A muszka rend irgalom nélkül kergette őket: Tovább! Tovább!... A drága szövetségestársak távoli városaiból, bankárok irodáiból kellett hazahozniok az orosz deputátusoknak a gyöngéd figyelmeztetést, hogy adózó és vérező polgárok millióinak az igavonó állatnál védtelenebb sorsban való tartása kissé elavult rendszer, és a pogrom, mint nemzeti kultúrintézmény többé nem kívánatos, mert a «legczivilizáltabb nemzet» erkölcsi megítélésében még az alkohol-tilalom után is súlyos félreértésekre adhat alkalmat. A Miljukov előadása után elhangzott beszédek mutatják, hogy duma fölfogása nem volt egységes. A haladó-a pártiak élénken helyeselték , de az «igaz orosz férfiak» lelkét nehéz hazafias aggodalmak gyötörték. A háború először azt a gyönyörűségét vette el a muzsiknak, hogy pálinkát ihassék. Most attól a vigasztaló szórakozásától akarják megfosztani, hogy időnként egy kis fosztogatással vidíthassa föl magát. Ez egyrészt Oroszország hagyományos ősi karakterét veszi ki régi, nemes formájából, másrészt azzal a veszedelemmel fenyeget, hogy lelki meghasonlásba dönti a tépelődésre amúgy is hajlamos muzsikot. Ilyen eredmények láttára kétség szállhatja meg elbúsult szívét : érdemes-e neki tovább harczolni — a czivilizáczióért és az emberi szabadságokért? . Szőllősi Zsigmond: A ROTZÓI TEMPLOM, MELYET HADIKÓRHÁZNAK HASZNÁLNAK, HÁTTÉRBEN A TONEZZA CSÚCSAI. — Jelfy Gyula, a harcitérre kiküldött mnokatársuuk fölvétel«.