Vasárnapi Ujság – 1916
1916-10-15 / 42. szám - Kiázsiában a legtávolabbi harczterek felé Anatolián át (képekkel). Gróf Vay Péter 666. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények
668 Í VASARNAPI UJSÁG. 42. SZÁM. 1916. 63. ÉVFOLYAM. izgatott értekezleten Küsz elhárított minden közösséget a radikalizmussal, így hát az ellenpárt saját listát állított össze, amelyben csak néhány elszászi volt, az élén azonban Gambetta neve állott. S ez a lista túlnyomó többséggel győzött. Küsz Emil nevét természetesen ebbe is felvették , csak a semmiféle politikai véleménykülönbség által meg nem rendíthető köztisztelet kifejezése volt, amelyben a polgármester mindenütt állott, hogy a neve az összes listák élén jött ki az urnából Ami más körülmények között nagy megtiszteltetés lett volna a polgármesterre nézve, azt hüsz a dolgok mostani állása szerint úgy kellett, hogy felfogja, mint tetőpontját annak a roppant megalázásnak, amelyet a háború és következményei reá hoztak. Jól tudta, milyen összetétele lesz annak a nemzetgyűlésnek. Tudta, hogy Francziaország belefáradt a háborúba és túlnyomó többségét az olyan képviselőknek fogja Bordeauxba küldeni, akik készek lesznek a mindenáron való békére szavazni még Elszász és Lotharingia feláldozása árán is. Gambetta megkísérelte egy kétségkívül törvénytelen deklaráczióval mindazokat a személyeket, akik a császársággal vagy a Bourbonokkal valamiféle viszonyban voltak, a választhatóságból kizártnak nyilvánítani s ezzel a nemzetgyűlés összetételére a kitartás értelmében hatni. A kormánydelegátus e proklamácziója ellen azonban Bismarck élesen protestált, a nemzeti védelem kormánya elejtette előharczosát. Erre Gambetta beadta a lemondását. Nem volt tehát kétség benne, maga a franczia kormány is kész volt beletörődni az ellenség által megszállott tartományokról való lemondásba... és a végzet kérlelhetetlen útját nem tudná feltartóztatni az a tény, hogy Gambetta most már, a kormányból való kiválása után választható lett, mint képviselő s csakugyan sok departement, köztük a három átengedendő is, megválasztotta képviselőjének a nemzetgyűlésre. A nemzeti védelem szervezője az alsórajnai departementnek, amelyhez Küsz is tartozott, fogadta el a mandátumát, s így mint a strassburgi polgármester szűkebb kollégája fog a parlamentbe bevonulni, amelynek kezében lesz a döntés a háború és a béke között. A hét politikai zavarainak össze-visszasága daczára Kúsznak előre kellett számolnia azzal, hogy a szülőföldje nem fog lemondani arról, hogy őt mint képviselőjét lássa Bordeauxban. Megválasztatása tehát nem jött váratlanul. És mégis az utolsó pillanatig ingadozott, hogy elfogadja-e. Érezte, hogy teljesen letört teste nem bírja a fáradságos utazást, a kegyetlen izgalmakat, amelyek reá várnak. Tudta, hogy Strassburgból való távozása a lehető legvégzetesebb hatással lesz szeretett szülővárosa belső viszonyaira. De megfelelt egész gondolkodásmódjának, hogy két egymásnak ellentmondó kötelesség közül, a melyek reá várnak, a nehezebbet válassza s így a mandátum elfogadására határozta el magát. Ez utóbbi legnehezebb napok katasztrófái és harczai annyira igénybe vették összeomladozó erejét, hogy szinte teherszámba ment előtte, hogy még magán és családi ügyei számára is kell juttatni lelkifeszítő erejéből. Mély aggódás, öntudatlan védekezés a sors követelményeinek túlsága ellen — ez volt az uralkodó érzés, amellyel gyermekei hazatérésének elébe nézett. Mindezeken felül még reá várt az a rettentő kötelesség, hogy szeretett leányával közölje vőlegényének gyalázatát s apailag rávegye a méltatlantól való válásra. S mikor a vonat, a mely a két szeretett alakot szülővároisukba kellett, hogy hozza, a német hadtápállomás szakadatlan sürgése-forgása között befutott a pályaudvarra, mikor egy harmadik osztályú kocsi ablakában megjelent egy vörösszőke fej, egy keskeny arcz, a mely úgy hatott rá, min gyereke szeretett vonásainak eltorzulása, mikor ez a szenvedéstől megjegyzett teremtés könnyek nélkül a karjába vetette magát, mikor két német landwehr-katona, feltűzött szuronyú puskát szíjjánál fogva, válluakon hordva, egy betegágyat hoztak ki a kocsiból, a melyen tiszta kórházi ruhában egy fehér kötésekbe bepakkolt fiú szikár alakja feküdt, akinek mély gyógyuló álmát még a megérkezés zaja sem bírta zavarni, — akkor az apa szeme is merev maradt, arczvonásai mozdulatlanok és ajka néma. És csak hófehérré vált fejének előre hajlása, a hirtelen remegés, amely ingadozó testét megtámadta, árulta el, hogy a kötelesség ez emberében még valami más is él, mint szülővárosának, hazájának szolgálata ... Nem volt vigasztalás, csak egy utolsó keserűség volt, hogy egy német ember fogta leányának karját... az az ember, aki segített a fiát megmenteni, aki leányát és ennek ápoltját hazakísérte a kórházból Strassburgba. Csaknem elviselhetetlenül terhes volt, hogy még egy másik idegen is volt jelen, a kinek bemutatkozását el kellett fogadni, akivel higgadt, társadalmilag korrekt szólásokat kellett váltania — egy német újságtudósító, aki szintén köszönetet érdemelt leányának tett szolgálataiért s azt a köszönetet az önuralom utolsó összeszedésével kellett lerrni, — azzal az önuralommal, amely mint szüntelen önfegyelmezés eredménye a legnehezebb pillanatban sem hagyta cserben. Lehmann úr kieszközölte azt az engedélyt is a polgármester és leánya számára, hogy a fogoly, sebesült fiút elkísérhessék a katonai kórházba. És a kicsiny különczellában egyedül hagyták az apát és gyermekeit. Az elszakadt kötelékeket, melyek az emberiséghez, a léthez, az egykori boldogsághoz kapcsolták őket, újra helyreállították. De az a három ember, akik a beteg ifjú szobájában egyesültek, vajjon ugyanazok voltak-e, akik egykor egy nehéz órában ott kinn az ostrom áldozatainak tömegtemetőjében a feleség és anya lesülyedő koporsójától búcsút vettek? A szörnyűségek egész világa választotta el jelenjüket attól a fájdalmas múlttól... ahhoz a boldogsághoz pedig, amely egykor az övék volt, még emlékezésük, még fantáziájuk sem talált visszavezető utat. És mindez saját hibájuk nélkül jött a boldogtalanokra, kívülről, egy végzet borzalmas kegyetlensége által, amely lassanként, darabróldarabra mindent, mindent letépett a szívükről, ami nekik a legdrágább volt az életben. És a fiú, aki itt hervadt, kihegyesedett vonásokkal, mint egy múmia feküdt a keskeny ágyban — a leány, aki szintén zavaros aggodalmaktól kergetve ki mert repülni a védő apai házból a háború borzalmába r- a férfi, aki hónapok óta összes szeretteinek szenvedéseit és tetejébe még fajának siralmát is a szívében forgatja — ők ebben az órában nem érezték az újraegyesülés boldogságát. Csak egy érzés volt bennük eleven: a határtalan keserűség érzése, a néma panasz a sors ellen, amely több szenvedést halmoz rájuk, mint amennyit egy emberi lélek fel tud fogni... és végül mindenen uralkodón a fülledt gyűlölet azok ellen, akikben ez a sors megtestesült — a gyűlölet az idegenek, az elnyomók, a győztesek ellen. (Folytatása következik.) A HÁBORÚ NAPJAI. Október 5. Orsova környékén csapatainkat nyugati irányba visszaszorították. Petrozsénytól délre az ellenség a hatérhágók felé visszavonult. A Fogarasról előnyomuló szövetséges haderők a városon tul jutottak. Az erdélyi keleti arczvonalon egy erős román támadáson kívül, amelyet Szovátáról visszautasítottunk, más jelenteni való nincs. A Babovórál történt román átkelés siralmas végére döntő befolyással volt dunai flottillánk határozott és bátor föllépése. Volhyniában az oroszok k.i.den kísérlete negyedik hadseregünk arczvonalának megingatására tegnap is teljesen eredménytelen volt. Kudarczczal végződtek az ellenség gyengébb előretörései a Stochod alsó folyása mentén is. A nyugati harcztéren a Sommetól északra a legnagyobb hevességre fokozott előkészítő tüzérségi tűz után rohamra induló ellenséges gyalogságot a németeknek már a tüzelése lefogta. Egy argol támadás a Moquette-major és Courcelette között teljesen összeomlott. Csak Le Sars mellett 'utott az argol gyalogság a németek állásáig, ahol a németek legyőzték őket. A Bancourt és Bouchavestes vonaltól indított franczia támadás is meghiúsult. Fregicourt és Barcourt közt a németek elvesztettek néhány árkot. Az olasz harcztéren a Karszt-fézsikon teljes erővel tart a tüzérségi harcz. Az ellenség támadási kisérleteit tüzérségünk megakadályozta. Egy tengeri repülőrajunk a Grado melletti olasz repülőállomásra, Monfalconéban, San Canzianóban és Staranzaróban levő katonai telepekre bombákat dobott. A Balkánon a Dobrudzsában a Caraorman—cobadinai vasúttól keletre Mackensen hadcsoportja visszaverte az ellenség támadásait. A macedóniai harcztéren az ellenség tartja a Nizze Planina magaslatait. A Struma balpartján Jenikej falut a bolgárok ismét elvesztették. Október 6. Erdélyben a Persány-hegység nyugati szélének megerősített állásában Falkenhayn gyalogsági tábornok osztrák-magyar és német csapatai megtámadták és teljesen megverték az ellenséget. 28 tábori ágyú, két nehéz ágyú és 13 gyalogsági ágyú maradt zsákmányként a támadók kezében. Két tisztet és 220 főnyi legénységet elfogtunk. Tovább északra Homoród területén és Magyarostól keletre is kedvezően halad előre támadásunk, amelynek folyamán 2 tisztet és 202 főnyi legénységet fogtunk el. Károly kir. herczeg hadseregarczvonalán Bohorodczanynál az oroszok támadási kísérletét meghiúsítottuk. Lipót bajor herczeg hadsereg arczvonalán az oroszoknak kísérlete Narajowka és a Zlota Lipa közti arczvonalunk áttörésére sikertelen volt. Böhm-Ermolli hadseregénél öt orosz támadás hiusult meg. Manotowtól délre elfoglaltunk egy orosz előállást. A nyugati harcztéren az Arcre és a Somme közt tovább tombol a tüzérségi csata. Az Ancretől közvetlen keletre három angol támadás meghiusult, itt kézigránátharczok támadtak. Fregicourt és Bouchavesnes közt a németek vitézül visszaverték a franczia támadást. Az olasz harcztéren a Karszt-fensikon a tüzérségi harcz már ötödik napja szakadatlan tart. Az ellenség több támadási kísérlete összpontosított tüzérségi tüzünkben meghiusult. A Balkánon a Bahovánál a Dunán átkelt román csapatok csak egy részének sikerült a folyam északi partjára menekülni, míg a többi keleti irányban futva a Tutrakanból közeledő szövetséges csapatoktól megsemmisítő vereséget szenvedett. A Caraorman—Cobadinu közti vasútvonaltól keletre újból meghiúsultak az ellenséges támadások. A maczedóniai harcztéren a Struma balpartján álló bolgár csapatok kiürítettek néhány legelül fekvő helységet. Október 7. Orsovánál csapataink ismét tért nyertek. Hátszegtől délre a románok elvesztették a Sigleu határhegyet, a fogarasi hegységben pedig Surult. Az Apácza-erdőn és a persányi hegységen át haladó osztrák-magyar és német oszlopok az üldözés folyamán a románok gyenge ellenállását megtörték. Az erdélyrészi keleti arczvonalon is több ponton visszavetettük az ellenséget. Kelet-Galicziában a Narajowka és a Zlota Lipa között és a Brzezanytól északkeletre fekvő területen ismét elkeseredett harczok folytak. Az ellenség egy előretolt árok elfoglalásától eltekintve, ismét teljes kudarczot vallott. Osztrák-magyar osztagok meglepő rohammal visszafoglaltak egy szeptember 80-án elvesztett magaslatot. A nyugati harcztéren a Somme mentén a nagy tüzérségi csata tovább tart s átharapódzott az Ancretól északra eső harczvonalra is, különösen Vermandovillers mindkét oldalán. A támadások legnagyobb részét a németek már tüzérségi tüzükkel elfojtották. Vermandovillersr.él a közelharcz a németek javára dőlt el. Az olasz harcztéren a Karszt-fensíkon az olasz tüzelés valamivel alább hagyott. Ahol az olaszok támadtak, visszavertük őket. A Balkánon a Duna és a Fekete-tenger közt Mackensen hadcsoportja több támadást visszavert. Macedóniában kisebb támadásokon kívül a Monasztir-florinai vonaltól nyugatra összeomlott egy erős ellenséges támadás. Október 8. Osztrák-magyar és német csapatok tegnap este behatoltak Brassóba. Más oszlopok az Apácza-erdőtől keletre elérték az Olt-völgyet. Magyar népfelkelő-huszárok megszállták Székelyudvarhelyt. Az ellenség a görgényi hegységben is hátrál Arz tábornok osztrák-magyar haderői elől. A nyugati harcztéren egy új áttörési kísérlet az Ancre és a Somme közt meghiusult. Below tábornok hadserege visszaverte az óriási lökést. Vermandovillers két oldalán a németek zárótüzükkel elfojtották a francziák támadási kisérletét. Az olasz harcztéren s a Balkánon a Dobrudzsában nincs jelentős esemény. Maczedóniában a Monasztir—florinai vasút két oldalán visszavertek egyes ellenséges előretöréseket. Október 9. Falkenhayn tábornok szövetséges csapatai tegnap Törcsvárnál visszavetették az ellenséget és Brassót elkeseredett utczai harczokban megtisztították. Az ellenségnek Háromszékből odasiető erősítéseit Földvártól délkeletre feltartóztattuk és megvertük. A románok mindenütt átengedték a csatateret. Arz tábornoknak a Hargita- és Görgény-hegységekben előnyomuló hadseregével szemben az ellenség helyenkint ellentáll. Szisztov közelében a bolgár Dunán dunai flottillánk által támogatott német osztagok és osztrák-magyar utászok hatalmukba kerítettek egy szigetet, a melyet a románok megszállva tartottak és ez alkalommal hat ágyút zsákmányoltak és három tisztet és százötven főnyi legénységet elfogtak. Károly kir. herczeg hadsereg arczvonalán a Ludova területén német zászlóaljak az oroszoktól elragadtak egy magaslatot. A Pantyr-nyergen visszavertük az ellenség előretörését. Lipót bajor herczeg