Vasárnapi Ujság – 1916

1916-07-30 / 31. szám - Képek és jelenetek a legkeletibb harcztérről (képekkel). Gróf Vay Péter 484. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények

484 VASARNAPI UJSAGR. 31. SZÁM. 1916. 63. ÉVFOLYAM. KÉPEK ÉS JELENETEK A LEGKELETIBB HARCZTÉRRŐL. Stambul, Enver basa, Soncheon admirális, Said-Halim nagyvezér. Hogy emberemlékezet óta heves küzdelmek folytak Bizáncz, Konstantinápoly, Stambul, vagy nevezzük bármikép, birtokáért az érthető, mert nemcsak a földkerekség egyik legelraga­dóbb, de legfontosabb pontján emelkedik. Nagyon régen kerestem föl először és délről érkezve, bizonyos fokú csalódást okozott. Mert mi tagadás, a keleties jelleget, színpompát már negyed század előtt is elvesztette volt az ozmán birodalom fővárosa. Bazárai nélkülözték a tunisziak ragyogását. Otthonai távol esnek Damascus vagy Marocco palotái előkelőségétől. A lakosok se hordják többé, mint Tripolisban, a méltóságos burnuszt, avagy a még Bocha­rában, Samarkandban divó virágos, tarka kaftánt. Kora tavas­szal a Bosporus partja még lomb­talan, a főváros rideg. Minden szürke és der­mesztő. A nedves, hideg légkörben a nyomor még szomorúbbnak tetszik. A népet még nyomo­rúságosabban, még kiéhezettebben találjuk. Minden második alak, kivel az utczán találko­zunk, rongyos és minden harmadik koldus. Galata, Stambul, Skutari romladozó, szennyes külvárosaikkal egyaránt visszatetszők. Méltán tes­szük fel tehát a kérdést, várjon ezt a vigasztalan, pusztuló helyet festette le annyi tehetséges ecset ragyogó színekkel és ezt énekelte meg annyi híres költő dicsérő ver­seivel? Közbe eljő a kikelet. A száraz galyák egymás után virágzanak ki. Lila glycinák fonják be a viskókat, bíborvirágos cserjék fedik el a kör­nyéket, a Bosporus virágoskertté változik. Végre kiderül maga az égbolt is. A szürke felle­gek eloszolva, ragyogó kék égbolt tör elő. A nap pedig heves, káprázatos sugaraival bearanyoz mindent, szennyet és nyomort egyaránt. Ma Konstantinápolyt ismét szürkének látom, de feldgran­nak. A háborús keleti császárváros ismét új szint öltött: a háborúsat. Nyilvános épületei, palotái, nyári lakóinak nagy része stratégiai czélokat szolgálnak. Az egyikből ka­szárnya, a másikból kórház lett. Itt a német, amott a mi térparancsnokságunk székel. Utczák és terek egyaránt el vannak lepve különböző származású hadfiakkal. Sok mindenféle Vörös Kereszt és vörös félholdas ápoló. Itt ujon­czokat gyakoroltatnak, amott motorkocsikkal kísérleteznek. Egyszóval minden a nagy há­borúra vall. A déli és délkeleti műveleteknek tulaj­don­képen itten van a központja. A Yemen vagy Uran felől ide érkeznek az első hírek és innen indul a parancs. Seregek, élelmiszer és muní­czióról egyaránt hallunk reggeltől estig beszélni. A legtöbb hír persze, nem adható tova, de azoknak nem is így a lapok csak l­ehet általánosabb érdekük. Az örvendetes tényeket közlik részletesebben, mint hogy Kut-el-Amarában az ellenség végleg megadta magát, vagy hogy Saloniki sorsa nem kevésbbé válságos. Annál többet írnak a teljhatalmú Enver basáról. Hivatalos czíme : vicze-generalissimus és hadügyminiszter. Tényleg azonban akarata minden irányban érvényesül. Személyisége két­ségkívül feltűnést keltő. Marcziális a szó szoros értelmében. Jóllehet nem annyira testalkat, mint kifejezésre nézve. Meglepett engem is, kivált tekintve, hogy Ázsia fia határozott, gyors mozdulataival, rendeleteivel. azonnal szembetűnik német katonai Ezenkívül Mint a Spree partján mondják : Strammer nevelése, sóidat. Mint ilyen is kezdte meg pályafutását és emelkedett hirtelen gyorsasággal a legmagasabb a fokig, míg elérte a legmagasabb polczot. Mellette főváros legtöbbször emlegetett vezérférfiai, Talat bey a külügyminiszter. A nagyvezér, az ország első méltóságát Ismail, az egykori egyptomi alkirály unokája, Said-Halim herczeg tölti be. Régi jó ismerős. Ifjú éveink alatt együtt tanultunk­­ jeniben. Már akkor is felette szorgalmas és ritka kitartásu tanítvány volt. Azonkívül nem mindennapi tehetséget árult el a művészetek terén is. Kivált csinosan festett és még ma is van egy vizfestményem, mel­lyel távozásomkor megajándékozott. E régi barátság tartózkodásomat nagyon kel­lemessé teszi itt. Sok ajtó megnyílik, melyek idegenek részére zárvák és a nehézségek maguk­tól szűnnek meg. A mindennapi életet a komoly napok persze sok tekintetben megváltoztatták. Az egykori derű itten is megszűnt. Követségek fényes ünnepélyei szünetelnek. Az udvar is csak a pénteki selamlikok alkalmával mutat­kozik. A tavasz folytán a szultán az Ildis-kioszk szomszédságában fekvő mecsetben végezte el ájtatosságát. Ezen alkalmakkor a török seregek mellett német és a mi katonáink képezték a díszőrséget. A jelenet mindenkor felette ünne­pélyes. A meghívott vendégek a szembe emel­kedő kioszkban foglalnak helyet. Végre délfelé futár jelenti, hogy az uralkodó érkezik. A pá­ratlan fekvésű Ildiz-palotától a lejtőn elterülő parkon át fényes udvari hintón teszi meg az utat. Aranysujtásos testőrök követik. A sor­falat álló legénység hangos éltetésbe tör ki, a zenekar a nemzeti hymnuszt­ játsza, miközben a menet az udvari emelvényhez ér, hol az összegyűlt herczegek és előkelőségek várakoz­nak hódolatok kifejezésére. A mai «feldgrau» Konstantinápolyban ennyi maradt meg az egykori orientális szinpompából. Gróf Vay Péter: FANARAKI VILÁGÍTÓ TORONY. A BOSPORUS-SZOROS.

Next