Vasárnapi Ujság – 1917
1917-08-12 / 32. szám - Művészek otthonukban (képekkel): Bezerédi Gyula 513. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények
32. SZÁM. 1917. 114. ÉVFOLYAM. 513 vén figurái, a pityókos legény, a mint hazafelé ballag, ez már a londoni kiállító teremig is eljutott. Itt vannak sorjában a mester régesrégen megálmodott és réges-régen valóra váltott elgondolásai különféle változataiban. Mellettük a híres «Pietá»-ja, amelyen az elmúlás csöndes, fájdalmas misztikumába oly impozáns, gazdag elmélyedéssel vitte bele Kacziány a szépet. . . Baloldalt a nem kisebb hírességü «Golgota», amely megjárta már az amsterdami, hannoveri és müncheni kiállításokat is, sok icsőséget szerezve mesteri alkotójának. A szomszédos szobában a robbanó tüzek és csöndes holdak festményeinek társaságában itt találhatjuk meg a művész egyik legbecsesebb és legnagyszerűbb képét : a «Gellért éjfélkor», amellyel elnyerte a 4000 koronás társulati díjat. Majd egymás után gyönyörködhetünk művészetének legjavában, a gmundeni tóban fürdőző ,holdfénnyel, Orth János mélabús, lakatlan kastélyával, a tavaszi tárlaton kiállított «Szent László» képével, a pompázó színekben"dús "dünkircheni templom interieurjével, azután a háborúban született képekkel, amelyeknek témái szikrázó gránátokból pattantak... És megtaláljuk, szerényen elhúzódva a nagyszerű vásznak mellett Kacziány Adrien csendéleteit is. Bútor kevés van ebben a hajlékban, csak éppen a legszükségesebb, de az is stílusos, művészi, éppen olyan, mint a műterem egész berendezése .. . Önmagáról. II. BEZERÉDI GYULA. A művész csak úgy alkothat nagyot és szépet, ha az amit alkot, nem megrendelésre, de a saját kezdeményezésére készül, s azt rögzíti meg, ami az ő kedélyvilágát legjobban megragadja és minden más befolyástól menten saját egyéniségét juttatja érvényre. Hogy ezt elérhesse, kell hogy anyagi gondok ne legyenek kerékkötői zsenijének. A legtöbb művész iskoláit befejezve, a kenyérkeresésre van utalva. Kénytelen a megrendelő ízlését kielégíteni. A pályázatoknál igyekszik a pályabírák ízléséhez alkalmazkodni. Nem elég iskolákat és akadémiákat felállítani, arról is kell gondoskodni, hogy az iskolát végzett művész megélhessen. Nálunk a műpártolás a közönség körében még nagyon gyenge lábon áll. Majd ha itt is akadnak bőkezű mecénások mint külföldön, ki fog fejlődni a magyar fajt jellemző egyéni felfogás. Baj az is, hogy iskoláinkban nem helyeznek nagy súlyt a kőbefaragás tanítására. Az a szobrászművész, ki sohasem faragott kőbe, az agyagba mintázásnál inkább zsánerszerű, mert nem érzi szükségét annak, hogy a kőanyagnak megfelelő egyszerű monumentális formákat juttassa érvényre. Bezerédi Gyula, * Kacziány közvetlen szomszédja Bezerédi Gyula, a jeles szobrász, aki számos középületünk legismertebb szoborműveinek alkotója. A mester művei közé tartozik a keleti pályaudvar négy allegorikus alakja, a bányászatot, ipart, földmívelést és kereskedelmet nagyszerű elgondolással kifejező plasztikái. Az operaházi udvari páholy lépcsőháza Mátyás korabeli apródjainak bronz figurái, úgyszintén az országház kupolatermének történelmi szobrai közül Hunyady János és Mátyás király erőteljes csoportjai, a külső díszítésen Werbőczynek és Losonczinak az alakja szintén az ő művészi munkája. Abban az időben, a művészi munkákra vonatkozó állami megbízatásoknak egy jó része, a hosszú külföldi tanulmányútjáról sok tudással s a már kinn szerzett sikerekkel visszaérkezett fiatal Bezerédinek jutott. Művészetének forrása az osztrák császárváros akadémiája, ahová, mint egészen ifjú növendék került ki a Szabóky tanár relief képével nyert ösztöndíj segítségével. Pár esztendős bécsi Studium után már Weyr professzor műtermében találjuk őt, a Hofmúzeumok és a Burg-színház figurális munkáinál, majd Kundmann tanár mesteriskolájában tűnik fel a «Tragédia» czímű legelső nagyszabású művével. Bezerédi ezzel a művével mutatkozott be először a közönség előtt a képzőművészeti tárlaton, amidőn is egyidőben részt vett egy titkos pályázaton, melynek eredményeképpen a legelső megbízatás is megérkezett: Benvenuto Cellini szobra a prágai Rudolfineumban. Az osztrák császárvárosból való visszaérkezése után, pár esztendő múlva nyugtalan, művészi lelke ismét külföldre hajtotta a fiatal művészt több esztendei müncheni, majd később párisi tartózkodásra. Innen azután gazdag stúdiumokkal térve haza, nyomban részt vett Tóth Kálmán szobrának pályázatán, amelyen megnyerte az első díjat, később pedig a királyszobrok közül megbízatást kapott Tinódi Sebestyén szobrának elkészítésére. 1904-ben ismét idegenbe ment, de ezúttal egyenesen meghívásra. A Clevelandban élő magyar kolónia invitálta meg őt a Washington-szobor alkotására. Az amerikai tartózkodás volt a legutolsó, hosszú külföldi élése Bezerédi mesternek ; onnan hazatérve, a Kelenhegyi Műteremházban ütötte fel megnyugodt művészi törekvéseinek csöndes tanyáját, ahol Kacziánynál tett látogatásunk után felkerestük a művészt, akit éppen munkaközben találtunk. Ezúttal egy művészi kútkompozíczión dolgozik, mely egy sziklatömbön ülő fejletlen fiúcskát ábrázol, furulyával kis kezeiben. Itt vannak azonban a mester régi munkáinak legszebb emlékei: a clevelandi Washington-szobor mása. A nagy államférfi puritán karaktere a maga egyszerűségében jelenik meg. Washington mellett találjuk Kossuth Lajost. Majd egy sorban a többi művei: Erzsébet királyné fejedelmi alakja, mellette a Népszínház előtt felállított színtiszta magyar jellegű Tinódi-szobor mása s egy egész sereg kitűnő portraitnak a mintája, amelyek közül a tárlatok kiállításain szereplő mellszobrok legjavára emlékezhetünk még. A Zboray, Bäsch Gyula, Ivánka és Odri sikerült szobrai. Valamennyin nagyszerű hűséggel élesedik ki a karakter, amelynek ellesésében Bezerédi Gyula egyik legkitűnőbb és legnagyobb művészünk. S ez az ő művészi hitvallása is : a kivitelben nemcsak a bensőt, a lelket, hanem magát az embert is meg kell rajzolni. KÉSZÜLŐ SZOBROK BEZERÉDI MŰTERMÉBEN. ÉS KELENHEGYI MŰTEREMHÁZBÓL. Jelfy Gyula fölvételei, BEZERÉDI GYULA MŰTERMÉBEN.