Vasárnapi Ujság – 1917

1917-08-12 / 32. szám - Művészek otthonukban (képekkel): Kacziány Ödön 512. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények

512 VASÁRNAP] UJSÁC. 32. SZÁM. 1917. 64. ÉVFOLYAM. A KELENHEGYI MŰTEREMHÁZBÓL I. KACZIÁNY ÖDÖN. önmagáról. A komolyan törekvő művésznek mindig bi­zonyos kiválk problémákoznak, képessége s tudása szerint megoldásra. Végig tekintve a képzőművészetek történetén azt látjuk, h­ogy ez úgy a különféle iskoláknál, mint az egyes művészeknél megállapítható, hogy ki? minő problémát? s milyen irányban választ : ez az ő egyéniségének legsajátosabb tulajdonsága. Ha a művész intuitíve biztosan tudja a neki valót megtalálni , ez szerencséje. Viszont, ha tapo­gatóznia, keresgélnie kell, míg a neki megfelelő problémára talál ez általi veszteségét sokszor igen nehezen pótolhatja. Érzésének, akaratának megfelelőleg, ki-ki törekedjék úgy alkotni, mint ezt legjobbnak gondolja. Az alkotás ideje alatt nincs helye a kritikának. Csak ha elvégezte a­mit kitűzött, tekintse művét hideg és idegen szemmel s bírálja oly objectiven, hogy annak minden előnyét és hátrányát biz­tosan mérlegelhesse. A művészetnél is elmond­ható az, mit Moltke mondott a hadvezetésről: Erst wägen, dann wagen. (Előbb mérlegelni s azután merni.) Sohase kezdjünk el valamit, míg a megoldás mikéntjével nem vagyunk tisztá­ban. Jól átgondolt terv szerint kezdett mű si­kere jórészt biztosnak mondható. Fiam, ha valamit kezdesz, mindig előbb járjon az eszed, mint a kezed. Ezt a bölcs mondást sokszor hallottam diák koromban Barabástól, a nagy arczkép-festőtől. Nagyon sokat köszönhetek annak, hogy mindig emlékezetben tartottam. Ismertem igen kitűnő művészeket, kik al­kotásaikkal mindig elégedetlenek voltak (Lötz, Petenkofen, Székely), viszont egy pár igen közepes rutinistát is találtam, kik igen sokat tartottak, még selejtes dolgaikról is. Én részem­ről mindig az előbbiek álláspontját tartottam helyesnek, s az utóbbiakat csak a humor szem­pontjából figyeltem meg. A művésznek legyen szilárd meggyőződése s a mellett maradjon élte végéig. A művészet nem lehet divat dolga, mert a művész nem masamód, a­ki minden évben külföldre szalad új kalapformáért. Évek előtt két piktor találkozásánál voltam idén a kávéházban. Szervusz, szervusz. Most jöttem Párisból, ott már nem használják a fekete festéket, mindenhez kéket vesznek. A következő évben ugyanez, azt újságolta, hogy Párisban csak feketét s nem kéket használnak. Soha se tudtam megérteni, hogy ilyen dolgok mint érdekelhetnek komoly művészeket. Kacziány Ödön: * A Gellérthegy és a Lágymányos között elterülő, gyönyörű fekvésű domboldalnak leg­érdekesebb pontja a Mányoki­ úton épült Mű­teremház. Hatalmas, négyszögletes épülettömb, óriás szélességű ablakokkal, körülvéve minden oldalról napfén­nyel, előtte a nagyváros pompás panorámája, baloldalt a Gellérthegy sziklái, mögötte a romantikus csöndességű Sashegy, jobboldalt a szép Lágymányos síksága. Ez az épület egy külön kis világ a fővárosban, egy­némely magyar festőnek és szobrásznak magános birodalma. Idegen nem lakhat falai között, csak az, a­ki a művészet mívelője. A művészek számára építtette a főváros még annak idején, mikor ott künn, néhány villa­épület kivételével lakatlan volt a domb, hogy a budapesti nagy műteremhiányt pótolva, hajlék alá juttassa a képzőművészet vándorait. így került ide a magyar művészet színe­java, így a magyar piktúra nemrégen elhúnyt nesztora : Madarász Viktor, a­ki élete alkonyán itt nyugodta ki egy művészetben gazdag múlt zaklat­ottságát. Az «öregek» mellett, vannak itt a «fiatalok» közül is nagyon sokan ; egy egész sereg ifjú tehetség, a­kiket művészetük kezdetén ért a háború viharja, akkor, mikor éppen mondani­valójuk akadt... A háború alatt, az itt lakó nagymesterek közül Madarász Viktor kilépett a sorból. Meghalt. Birodalmi részének örökébe leánya költözött, a­ki szintén művészettel fog­lalkozik. Itt lakik a földszinten a magyar piktúra egyik legkitűnőbb mestere, Kacziány Ödön. A csöndes misztikumok, s az égő színek festője feleségével és szintén pikturával fog­lalkozó leányával, Kacziány Adriennel lakik itt. Mester és tanítvány, apa és leány osztoz­kodnak a tágas műtermen, ők ketten nagyon jól megférnek itt, egymás mellett. A művész­politika boszorkánykonyhájának levegője nem hatol be ide e meghitt, művészi hajlékba, hol a mester és tanítványa a legnagyobb egyetértés­ben dolgozik együtt. A falakon, Kacziány Ödön erőteljes színekkel egyesült finom tónusú, poétikus vásznai közül hosszú, évtizedek mű­vészi munkálkodásának emlékeiből egy-egy visszatartott, megőrzött piktúra. Itt mozognak előttünk Kacziány magyar zsáner-képeinek ele- KACZIÁNY ÖDÖN MŰTERMÉBEN. SZENT­ LÁSZLÓ: Kacziány Ödön festménye. KACZIÁNY ÖDÖN MŰTERME. A KELENHEGYI MŰTEREMHÁZBÓL. — Jelfy Gyula fölvételt,!,

Next