Vasárnapi Ujság – 1917
1917-08-12 / 32. szám - Művészek otthonukban (képekkel): Kacziány Ödön 512. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények
512 VASÁRNAP] UJSÁC. 32. SZÁM. 1917. 64. ÉVFOLYAM. A KELENHEGYI MŰTEREMHÁZBÓL I. KACZIÁNY ÖDÖN. önmagáról. A komolyan törekvő művésznek mindig bizonyos kiválk problémákoznak, képessége s tudása szerint megoldásra. Végig tekintve a képzőművészetek történetén azt látjuk, hogy ez úgy a különféle iskoláknál, mint az egyes művészeknél megállapítható, hogy ki? minő problémát? s milyen irányban választ : ez az ő egyéniségének legsajátosabb tulajdonsága. Ha a művész intuitíve biztosan tudja a neki valót megtalálni , ez szerencséje. Viszont, ha tapogatóznia, keresgélnie kell, míg a neki megfelelő problémára talál ez általi veszteségét sokszor igen nehezen pótolhatja. Érzésének, akaratának megfelelőleg, ki-ki törekedjék úgy alkotni, mint ezt legjobbnak gondolja. Az alkotás ideje alatt nincs helye a kritikának. Csak ha elvégezte amit kitűzött, tekintse művét hideg és idegen szemmel s bírálja oly objectiven, hogy annak minden előnyét és hátrányát biztosan mérlegelhesse. A művészetnél is elmondható az, mit Moltke mondott a hadvezetésről: Erst wägen, dann wagen. (Előbb mérlegelni s azután merni.) Sohase kezdjünk el valamit, míg a megoldás mikéntjével nem vagyunk tisztában. Jól átgondolt terv szerint kezdett mű sikere jórészt biztosnak mondható. Fiam, ha valamit kezdesz, mindig előbb járjon az eszed, mint a kezed. Ezt a bölcs mondást sokszor hallottam diák koromban Barabástól, a nagy arczkép-festőtől. Nagyon sokat köszönhetek annak, hogy mindig emlékezetben tartottam. Ismertem igen kitűnő művészeket, kik alkotásaikkal mindig elégedetlenek voltak (Lötz, Petenkofen, Székely), viszont egy pár igen közepes rutinistát is találtam, kik igen sokat tartottak, még selejtes dolgaikról is. Én részemről mindig az előbbiek álláspontját tartottam helyesnek, s az utóbbiakat csak a humor szempontjából figyeltem meg. A művésznek legyen szilárd meggyőződése s a mellett maradjon élte végéig. A művészet nem lehet divat dolga, mert a művész nem masamód, aki minden évben külföldre szalad új kalapformáért. Évek előtt két piktor találkozásánál voltam idén a kávéházban. Szervusz, szervusz. Most jöttem Párisból, ott már nem használják a fekete festéket, mindenhez kéket vesznek. A következő évben ugyanez, azt újságolta, hogy Párisban csak feketét s nem kéket használnak. Soha se tudtam megérteni, hogy ilyen dolgok mint érdekelhetnek komoly művészeket. Kacziány Ödön: * A Gellérthegy és a Lágymányos között elterülő, gyönyörű fekvésű domboldalnak legérdekesebb pontja a Mányoki úton épült Műteremház. Hatalmas, négyszögletes épülettömb, óriás szélességű ablakokkal, körülvéve minden oldalról napfénnyel, előtte a nagyváros pompás panorámája, baloldalt a Gellérthegy sziklái, mögötte a romantikus csöndességű Sashegy, jobboldalt a szép Lágymányos síksága. Ez az épület egy külön kis világ a fővárosban, egynémely magyar festőnek és szobrásznak magános birodalma. Idegen nem lakhat falai között, csak az, aki a művészet mívelője. A művészek számára építtette a főváros még annak idején, mikor ott künn, néhány villaépület kivételével lakatlan volt a domb, hogy a budapesti nagy műteremhiányt pótolva, hajlék alá juttassa a képzőművészet vándorait. így került ide a magyar művészet színejava, így a magyar piktúra nemrégen elhúnyt nesztora : Madarász Viktor, aki élete alkonyán itt nyugodta ki egy művészetben gazdag múlt zaklatottságát. Az «öregek» mellett, vannak itt a «fiatalok» közül is nagyon sokan ; egy egész sereg ifjú tehetség, akiket művészetük kezdetén ért a háború viharja, akkor, mikor éppen mondanivalójuk akadt... A háború alatt, az itt lakó nagymesterek közül Madarász Viktor kilépett a sorból. Meghalt. Birodalmi részének örökébe leánya költözött, aki szintén művészettel foglalkozik. Itt lakik a földszinten a magyar piktúra egyik legkitűnőbb mestere, Kacziány Ödön. A csöndes misztikumok, s az égő színek festője feleségével és szintén pikturával foglalkozó leányával, Kacziány Adriennel lakik itt. Mester és tanítvány, apa és leány osztozkodnak a tágas műtermen, ők ketten nagyon jól megférnek itt, egymás mellett. A művészpolitika boszorkánykonyhájának levegője nem hatol be ide e meghitt, művészi hajlékba, hol a mester és tanítványa a legnagyobb egyetértésben dolgozik együtt. A falakon, Kacziány Ödön erőteljes színekkel egyesült finom tónusú, poétikus vásznai közül hosszú, évtizedek művészi munkálkodásának emlékeiből egy-egy visszatartott, megőrzött piktúra. Itt mozognak előttünk Kacziány magyar zsáner-képeinek ele- KACZIÁNY ÖDÖN MŰTERMÉBEN. SZENT LÁSZLÓ: Kacziány Ödön festménye. KACZIÁNY ÖDÖN MŰTERME. A KELENHEGYI MŰTEREMHÁZBÓL. — Jelfy Gyula fölvételt,!,