Vasárnapi Ujság – 1918
1918-09-01 / 35. szám - A fogoly lengyel. Gyöngyösy László 504. oldal / Élet- és jellemrajzok
504 VASÁRNAPI UJSAGR. 35. SZÁM. 1918. 65. ÉVFOLYAM. A FOGOLY LENGYEL. Csengey Gusztáv a magyar költők patriarchája csendes elvonultságban él Eperjesen, ahol mint theológiai tanár tudományos és költői működésének legtermékenyebb korszakát élte le. A háború vihara rajta is végiggázolt, fiatal rokonát, családja nevének utolsó viselőjét elvitte az élők sorából a véres világégés. A fájdalomtól megtörve a csendes irodalmi foglalkozásban keres vigasztalást, teljes szellemi frisseséggel dolgozik, irodalmi emlékeit gyűjtögeti, rendezi, így él általános tisztelettől és szeretettől környékezve az az ősz férfiú, aki a hatvanas évek ifjú ágának hazaszerető lánglelkét hordozza lelkében oly ifjú tűzzel és lelkesedéssel, amit az évek sokaságától fejére hullott hó se tud eloltani. Mint egy magányos terebélyes tölgy áll a körülötte elterjedő cserje és bozót között, a múlt viharverte, de még élő és példaadó képe. Ebből a már fényes álomvilágnak örökre letűnő korszakából való kora ifjúságának egyik halhatatlan költeménye A fogoly lengyel, amely világhírre emelkedett, majd minden európai nyelvre le van fordítva. Legújabban ukum nyelven is megjelent, ott is nagy lelkesedéssel szavalják. Először a «Vasárnapi Újság» 1863-iki évfolyamában jelent meg, éppen a kitört lengyel szabadságharcz idejében. Ez az alkalmiság is nagy népszerűséget adott a költeménynek, de igazi forrása a lelkesedésnek mégis az volt, hogy az akkori tüzes, lelkes ifjúság hangulatának oly költői, fenséges mgnyilatkozása volt a költemény,amely a legnépszerűbb versek közé emelte. Mai napig is mindenütt szavalják. Erről a költeményről, minthogy a lengyel szabadságharcz idején jelent meg, mai napig is azt hiszik, hogy a lengyelek akkor kitörő hősies küzdelme lelkesítette a költőt verse megírására. Pedig nem úgy van. A fogoly lengyel születése megelőzte a lengyel forradalmat. A költő írásai között megvan keletkezése idejének pontos feljegyzése. Még alig húsz éves korában, 1862-ik év szeptember 27-én írta. Még a legnagyobb költők életében is ritkaság ily serdülő korban az a nagy siker, amely a költő e versének megérdemelt jutalma. Egyébképpen Csengey Gusztáv művészi és költői hajlamai nagyon korán fejlődtek ki. Már mint gyermek a hegedülésben sokra vitte, pedig mestere sohasem volt, úgy leste el másoktól minden csinyja-binját. A rajzban is magától vitte sokra. A budapesti evangélikus algimnáziumból Sopronba került, ahol, bár közepes tanuló volt, feltűnt költői tehetségével. Sopronban éppen a költészetről hallott a legkevesebbet. Sem a tantermekben, sem az ifjúság körében nem sokat tudtak és beszéltek a különböző költői műfajokról. Gyakorlatból gépiesen verseltek, annyi volt az egész. Minthogy az ilyen versfaragás őt, aki Hófehérkéhez, Székács József Etelka nevű leányához már csinos költeményeket írt, sehogysem elégítette ki és az akkor nagyon híres, nevezetes nagykőrösi gimnáziumba vágyódott, ahol a nagy költő, Arany János tanított. Meg is említette atyjának, a ki a pestmegyei Irsán jegyző volt, hogy Arany János tanítványa akar lenni. Örült ennek édesapja, hiszen akkor általános felfogás volt az a nagykőrösi gimnáziumról, hogy a fél Akadémia ott tanít. Még az őszi nagy vakáczió idején felvitte fiát Nagykőrösre. Elmentek Arany Jánoshoz is, de a költő már akkor költözőben volt a fővárosba. Könnyes szemmel vette ezt tudomásul a lánglelkű tanuló, de mégis oda iratkozott be abban a reménységben, hogy szelleme ott maradt tanítványai között. És ez úgy is volt, igazi irodalmi szellem körébe került. A lángoló lelkű gyermekifjú előtt új világ nyílt meg: a költészet tudatos tanulmányozásának ideje. Arany János lelkesebb tanítványaival itt ismerkedett meg. Ezek : Dömötör János, a mélyérzésű költő, Baráth Ferencz, az angol irodalom jeles ismerője és aesthetikus, Nagy Gusztáv, aki később a sárospataki református kollégium kornakot alkotó theológiai tanára lett s már akkor feltűnt tüneményes előadótehetségével. Ők hamar megszerették, barátságukba fogadták a kis jövevény poétát. De nemcsak ez a kör lelkesítette Csengey Gusztávot,ahol Arany János költészetét, Shakespeare megrázó tragédiáit behatóan tanulmányozták, de a politikai élet hazafias, lékkc irt bőestmrényei is. Nagy változások készültek, az egész nemzet lelkesedve és elkeseredve megmozdult. És ttbb a korban Csergey alig volt húsz éves. Tarka, szép ábrándok, nagyratörő remények hevítették lelkét. Lelke vívódásaiban átélte nemzete bajának, fájdalmának, lelkesedésének minden izgatottságát, keserűségét és örömét. Az egmásután gyorsan következő nemzeti esmélyek, az alkotmány helyreállít és éráket rségis mozgalmai, a feloszlatott országgyűlés regvesikéi lelkesítették. Ott volt arról a nagy jelenetről, a mikor a parkrr<ntsdtn Deák Feiencz feliratát, azt a nála is egyetlen történelmi okiratot olvasták ftt, a mely a magyarság jogait oly nemesen egyszerű ékesszólással s megdönthetetlen hiányossággal fejtegette. A szerencsétlen 1859-ik évi frrn.czia-olasz háború után rájöttek, hogy hanácsos lesz a magyarnemzettel megbékülni, de ez a szándék nem volt őszinte, mert a békítés tervében benne volt az osztrák birodalom egysége : «az összbirodalom.» így azután tudni sem akartak az 1848-iki törvényekről, hanem egy olyan közös Reichsrathot akartak volna furdalni Bécst(r,ahová Magyarország is, mint az «összbirodalom» egyik tartománya elküldötte volna követeit. E szándéknak megfelelőleg nem az 1848-iki alkotmányt állították vissza , elő a régi, úgynevezett dikasztériális rendszert támasztották fel halottaiból, a budai helytartó-tanáccsal és a bécsi udvari kanczelláriával. Minthogy azonban a régi rendi alkotmány csak a nemesek országgyűlését ismerte, mely a vármegyék követeiből alakult s az ősiségét, a jobbágyságet nemcsak a 48-as törvényekterülték el, harem az önkényes Bach-korszak a törvény e rendelkezéseit is végrehajtotta, az a furcsaság történt, hogy felemás politikával az országgyűlést az 1848-iki törvény képviseleti rendelkezései alapján hívták össze. így jelent meg utczai falragaszokon az 1861. császári pátens. Tavasz eleje volt és korai tavasz, a fák rügyei már fakadoztak, mikor a nagybetűs plakátokat nagy csoportokba összeverődve olvasták és élénken vitatkoztak a nagy eseményt hirdető sorokon. Bizony a felnőttek legnagyobb része, az ifjak persze annál kevésbbé értették, hogy a hízelgő, rigyborgú szavaktan iire sémire rejlik a lxagyar alkohrér..yr.ak. A jéhisszűű rrrgyar- e HFIjM, AZ OROSZ FOGSAGBOL HAZATF.HOK l'IHENO VAROSA, AZ ELSŐ MAGYAR NÓTA. HAZAFELÉ AZ OROSZ FOGSÁGBÓL. — Gábor Lajos zászlós rajzai.