Vasárnapi Ujság – 1918

1918-11-24 / 47. szám - A köztársasági Európa 648. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények

648 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 52. SZILM. 1918. 65. ÉVFOLYAM. A KÖZTÁRSASÁGI EUROPA. A­z uralkodó családoknak olyan tömeges hiva­talvesztésére, a­milyen most folyik, a történe­lem eddigi­ folyamán épen úgy nem volt példa, a­milyen példátlan az emberiség históriájában az az esemény, a­mely ezt a jelenséget meg­előzte és kikövetkeztette. Csak magában Német­országban huszonkét család szűnt meg dinasz­tiának lenni az uralkodói rangsor egész skálájá­nak minden változatában a császártól a kor­mányzó herczegig. A három nagy császári trón Európában mind üres és megdőlt. Az orosz császári korona utolsó viselője, a boldog­talan Romanov Miklós az életét is ráfizette bukására. Hohenzollern Vilmos idegen föld menekültje és foglya. Habsburg Károly, a­ki személye szerint a háború felidézésének leg­kisebb felelősségét viseli, ma egyszerű polgára annak az osztálynak, a­melynek császári trónu­sán ült. A császárokon kívül a régi dinasztiák sorából a nagy vihar lesöpörte a Wittelsbacho­kat, a Wettineket,a Nassaukat. Ezelőtt más­fél évtizeddel még ötvenhárom dinasztia élt és­­ uralkodott Európában, az ötvenhárom közül negyvennyolcz német eredetű, a leghatalma­sabbak pedig valamennyien germán törzsből származók. E tizenöt esztendő alatt a háború kitöréséig egyetlen uralkodó család veszítette el a hivatalát Európában. A kis Portugália űzte el Braganza Manuelt és vette föl a köz­társasági államformát. A háború most három császári méltóságot szüntetett meg: az oroszt, a németet és az osztrákot és hét királyt : a magyart, a bajort, a szászt, a badenit, a württem­bergit, a vesztfáliait és a hannoverit küldött nyugalomba. Császár, a török szultánt nem számítva, ismételjük, egy sincs többé Európá­ban. A királyok közül hivatalban maradtak: az angol, az olasz, a spanyol, a belga, a dán, a svéd, a norvég, a görög, a szerb, a német­alföldi, a bolgár, a román és a montenegrói. Nagyhatalomnak a háború előtt e még mon­archikus államformájú országok közül csak három számított, Anglia, Olaszország és Spanyol­ország és száz esztendősnél régibb dinasztiája csak négynek van a tizenhárom között. A majdan összeülő békekonferenczia hatalma lesz megrajzolni az új Európa politikai térké­pét és meghúzni a határvonalakat. Az azon­ban már egészen bizonyos, hogy ez az új tér­kép egy túlnyomó nagy részében republikánus, még­pedig népköztársasági Európát fog ábrá­zolni.1* E világrész mintegy negyedfélszáz mil­liónyi7 lakosságából több, mint harmadfélszáz millió a maga akarata szerint kormányozza ma­gát és tizenhárom dinasztia — ha ugyan­addig az államformákban még új változások nem következnek be — együttvéve mintegy nyolc­­van millió emberen uralkodik. Tehát az ural­kodóknak egy esetleges koalícziója immár vég­érvényesen megszűnt akkora hatalomnak lenni, hogy Európa népeinek sorsát eldönthetné. Ez az ereje elveszett akkor is, ha a dinasztikus befolyások tömegét az események további folya­mata érintetlenül is hagyná. A dinasztiáknak nemcsak a tömege és birtokállománya csappant meg, hanem az egy­ a mással való rokoni összefüggése is meglazult. A három leghatalmasabb uralkodóház közül, a­melyek a legszorosabb és a legtöbbszálú atyafi­ságos ka­pcso­lat­ban voltak egymással, csak az angol király maradt a trónján, a másik kettő: az orosz c­ár és a német császár koronáit el­veszítette. A két délszláv uralkodónak, a szerb és a montenegrói királynak csak az olasz dinasz­tiával van vérségi kapcsolata. Szintén trónon ülő unokatestvére vagy még közelebbi koronás rokona e pillanatban egy európai uralkodónak sincsen. Ezek a kapcsolatok különben már a most lezajlott nagy világtörténelmi események folyamán se bizonyultak döntő erejű tényezők­nek. Az angol király közeli rokonsága se a német-angol halálos tusa végzetességét nem enyhítette, se Romanov Miklósnak se a trónját, se az életét meg nem menthette. De különben is, nagyon kevés garancziája van annak, hogy a járvány, a­mely a háború­ban legyőzött országok koronáinak viselőit szinte kivétel nélkül elvitte, megálljon a hatá­roknál, a­melyeket az eddigi frontok rajzoltak. Nemcsak a távozott bolgár király hagyott igen bizonytalan öröks­éget a fiár­a : erős hullámok mozgását látjuk ott is, a­hol a vereség kataszt­rófája nem kavart vihart a megszenvedett népek lelkében. Hollandiát és Svédországot a boldog semlegesség nem tette immúnissá a nép­szabadsági mozgalmak hatalmas befolyásoló energiáival szemben és a délszláv véralkat ere­dendő demokratikus természete nem nagy jövőt ígér a királyságnak, a­mely most a háborús diadal aktuális igézetével hat a lelkére. A­mint ez a hatás elmúlt, a lelkek eredendő érzése fogja diktálni a tartósabb, neki legmegfelelőbb alakulást. Az pedig nyilvánvaló, hogy az idők hala­dásával a köztársasági államforma döntő ha­tása egyre erősebben érvényesült. A köztársa­sági szomszéd berendezkedése mindig erősebb befolyást gyakorolt egy monarchikus országra, mint megfordítva, még ott is, a­hol a mon­archikus forma nagyobb politikai és hatalmi sikerek varázsával hathatott. A német császár­ság fénye és hatalma óriási támasztéka és pro­pagandája volt a monarchikus államformának és nyilvánvaló, hogy Európa e leghatalmasabb birodalmának demokratikus átalakulása érvé­nyesíteni fogja az ellenkező irányban is a maga óhatatlan hatását. Annyival is inkább, mert e közel százmilliós nemzet példátlan szervező és berendező erejét tőle semmiféle hatalmi kataszt­rófa el nem vehette. A német demokratikus köztársaság olyan iskolája lesz nem is nagy időn belül a népeknek, a­melynek a hatása alól a világ el nem zárkózhatik. A rendelkező jogok és szabadságok megnöve­kedése megadja-e egyúttal majd a nagyobb boldogságot is az emberiségnek? A földi boldog­ság, írja egy svájczi szocziológus : a kultúra. Minden államforma annyit ér, a­mennyivel a kultúrát gazdagítani tudja. Sz. Zs. A MAGYAR NEMZETI TANÁCS IRODÁJA. (Előtérben dr. Fritz János tanácsjegyző, dr. György Károly százados és Kenedi Gleichmann Sándor hadnagy irodavezetők.) A MAGYAR NEMZETI TANÁCS ÜLÉSE. (Az asztal mellett ültekj jobbról, balrra : Vámbéry Rusztem, Groák Ödönné, Hock János elnök, Fernbach Károly, Székely Ferencz, Purjesz Lajos, Vandák Jáno , Szabó István (nagyatádi), Magyar Lajos, dr. Rónai Zoltán, Zboray Miklós. Hátul állnak: Korányi Márton, Virányi Gida, dr. György Károly százados, Kernstock Károly és dr. Nagy György.)

Next