Vasárnapi Ujság – 1918
1918-12-08 / 49. szám - Clemenceau 676. oldal / Élet- és jellemrajzok
676 VASÁRNAPI UJSÁG. SZÁM. 1918. 6b. MOLYAM. CLEMENCEAU. A birodalmak között, amelyek Középeurópát legyőzték és most a világ jövőjéről döntenek, terjedelem dolgában Francziaország Anglia és Amerika mögött a harmadik, de megadatott neki a jog, hogy legalább a győzelem reprezentálásában az első, a vezető legyen. Ezt a jogot szerencsétlenségével és szerencséjével váltotta meg. Ő adta a maga számához mérten a legtöbb halottat és a legnagyobb élőket a diadalnak. Neki pusztult el a legtöbb városa és a legtöbb férfia a nyugati szövetségesek között. De franczia az a vezér, aki összeroskasztotta Hindenburgot és franczia az a politikus, akiben a legrendíthetetlenebbül élt a győzelem eltökéltsége. Oly konokul és megközelíthetetlenül, hogy szinte magának a sorsnak is diktálni látszik. Voltak idők, mikor ez az eltökéltség a látszat minden ismérve alapján mániának volt ágyúlövésnyire jutott minősíthető. Az ellenség Párishoz és esztendők minden kimondhatatlanul kétségbeesett és kimondhatatlanul véres erőfeszítése sikertelen maradt, hogy Francziaország testéről lerázhassák. Az angol-franczia offenzívák egész sora eredménytelenül állt meg, ellenben a hatalmas északi segítőtárs összeomlik és kidől a sorból. Remélni se józan dolog már, mikor Clemenceau még mindig úgy cselekszik és úgy beszél, mintha minden programmszerűen, a legjobban menne és a világon semmi se lenne olyan bizonyos, mint a szövetségesek győzelme. Mint a valami nagy, mindennél fontosabb, mert min-kidenért bőségesen kárpótoló titok tudója, amiről a czél érdekében egyelőre csak annyit hajlandó elárulni, hogy ez a titok megvan és benne minden, ami Francziaországot és szövetségeseit összes szenvedéseikért, áldozataikért és csalódásaikért fejedelmien megjutalmazza. Csak várni és kitartani kell tudni, nem határtalanul, sőt nem is nagyon sokáig. Csak egy órával tovább, mint az ellenség. És Clemenceau úgy viselkedik, mint aki látja, hogy a mutató már erősen közeledik ehhez az órához. Csakugyan ilyen hiteles volt-e a tájékozottsága, vagy ilyen csodálatos a látása? Az események végre is igazat adtak neki, ha a bemondását párszor prolongálnia is kellett. A kétségtelen az, hogy az ilyen viselkedésnek rengeteg a szuggesztív ereje. Ez a hatás óhatatlan. Magunkon is kellett éreznünk akárhányszor, amikor az entente egy-egy súlyos veresége után, amelyet mi hajlandók voltunk döntőnek minősíteni, felállt Clemenceau és sikerült neki elrontani a szájunk ízét. Éreznünk kellett : egy olyan fanatizmus áll velünk szemben, amelynek párja a mi gondolatunkban és lelkünkben nem lobog. A makacsságnak, az eltökéltségnek irtózatos ereje talán még soha nem jelentkezett az emberiség történelmében oly félelmetes dimenziókban, ahogyan a franczia miniszterelnök reprezentálta. Győzni akarok! ismételte szakadatlanul és mintha minden érzéke és gondolata a legteljesebb kizárólagossággal ebbe az egyetlen eltökéltségbe omlott volna. Nem vett tudomást semmiről, ami ezt a jelszavát nem csak nehéznek, hanem szinte reménytelennek mutatja, se a vereségekről, se a csalódásokról, se a nyugtalanságról, amely már körülötte is egyre erősebben hullámzik. Nemcsak, hogy meg nem törik, de még csak alkudni se hajlandó. Minden közeledési kísérletet már eleve csapdának minősít és minden erejével diszkreditálni törekszik. A bizalmatlansága épen olyan rendkívüli, mint a bizalma. A háború az idegek dolga, mondotta Hindenburg, vagyis a győzelem az erősebb idegeké. Mennél hitelesebb ez az igazság, annál nyugtalanítóbb lehet ránk, ha Clemenceaura gondolunk. Mennyiben mértéke az idegek ereje a politikai nagyságnak, ezt a kérdést vitassák meg az illetékesebbek. Azt azonban minden intelligens szemlélő kénytelen volt megállapítani, hogy a világháború összes szereplői között Clemenceaunak legerősebbek az idegei. A helyzete, mikor a hetvenöt esztendős ember a hatalom birtokába kerül, valósággal rettenetes. Amiben a helyzetnél nem kisebb része van neki magának azzal, hogy könyörtelen, véres és végzetes kritikája ezért a helyzetért az ellenség erejénél szinte nagyobb mértékben azokat teszi felelőssé, akik a hatalomban az elődjei voltak. Nem Moltke, Falkenhayn és Hindenburg tehetségének tulajdonítja a németek sikereit, hanem Viviani, Briand és Painlevé tehetetlenségének. A mottója mindig az, hogy Francziaországot rosszul kormányozták és rosszul védelmezik. Csak ez az oka annak, hogy a németek még mindig Noyonban vannak». De a németek még teljes másfél esztendeig voltak Noyonban azután is, hogy Clemenceau kezébe került a hatalom, amely szerinte, mihelyt megfelelő kézben van, föltétlenül ki tudja söpörni onnan őket. Clemenceau útja soha se volt rózsalevelekkel meghintve és voltak időszakai az életének, amelyekben parázson feküdt. 1871 márczius 18-án rámeredő puskacsövek között ütlegelte a Montmartre csőcseléke és csak egy véletlenség meg attól, hogy Leconte és Clement mentette Thomas tábornokok sorsában ne osztozzék, akiket agyonlőttek. Volt idő, amikor oly dögleletesnek érezte hazája politikai levegőjét, hogy kivándorolt. Amerikába és 1893-ban egy egészen otromba és képtelen rágalom, annyira buta, hogy kaczagó görcsök fogták el, a mikor a kamarában ellenségei fölvonultak vele ellene, teljes tíz esztendőre száműzte a közéletből. . Ezek mind rettenetes korszakok lehettek számára, de aligha keservesebbek, mint ez a másfél esztendő, amíg a németek még mindig Noyonban voltak, noha már ő kormányozta és védelmezte Francziaországot. De nyilván kellett valami jelentősnek történni, valami ráeszmélésnek vagy megsejtésnek földerengeni a franczia lelkekben, hogy Clemenceau ezt másfél esztendőt kiállhatta és megigazoltatását a a hatalomban megérhette. Elérkezett a pillanat, amikor a németek valóban nem voltak többé Noyonban és Clemenceau rettenetes és reménytelen eltökéltsége valóságnak ragyogott rá a szövetségesek annyi vereségben megtépázott, végül mégis diadalmas zászlaira. Ez a befejezés Clemenceau Györgyöt nemzete történelmében nagy emberré tette és örökkévalóságot biztosított a nevének. El kell ismerni: nem jutott hozzá se olcsón, se könnyen. Rengeteg csalódással és ami ennél keserűbb, nagy és jóvátehetetlen kiábrándulásokkal szolgált neki az élet. Nagyon kiábrándultnak és rendíthetetlenül bízónak lenni: az élet legritkább és legrendkívülibb jelensége. És a franczia miniszterelnök e kontrasztnak klasszikus megszemélyesítője. Sz. Zs. A RUHÁK BESZOLGÁLTATÁSA. A RUHÁK KIOSZTÁSA. A HADBÓL VISSZATÉRT KATONÁK FELRUHÁZÁSA.