Vasárnapi Ujság – 1919
1919-03-23 / 12. szám - Elektromos távolbalátás. Sztrokay Kálmán 136. oldal / Természettudomány; ipar és rokontárgyuak
136 VASÁRNAPI UJSÁG. 12. szám, 1919. 66. évfolyam. AZ ELEKTROMOS TÁVOLBALÁTÁS. Korn Artúr, müncheni professzor, aki hosszú idő óta legelső tekintély az elektromos távolbafényképezés terén, még 1914-ben így írt erről a nagyfontosságú problémáról a „Handbuch der Telephotographie und Teleautographie" czímű könyvében : „Ha azonban visszatérünk a valóság terére, úgy mégis arra az eredményre jutunk, hogy a jelenleg ismert eszközökkel, egyetlen, vagy kevés számú vezetéket használva, a távolbalátás problémája gyakorlatilag ki vihető alakban nem oldható meg." Alig pár év telt el azóta s a távolbalátás problémáját az elképzelhető legtökéletesebb kivitelben mégis megoldotta egy magyar mérnök, Mihály Dénes, akinek nevét már ennek a találmánynak a révén is hamar meg fogja ismerni az egész világ. Az elektromos távolbalátó készülék első demonstráló példánya ott áll készen a budapesti telefongyár fizikai laboratóriumában s máris pusztán üzleti kérdés az, hogy hogyan és mikor válik közkinccsé a korszakalkotó találmány. A távolbalátás problémájában eddig több olyan nehézség volt, amit még Korn is leküzdhetetlennek tartott. A legelső az volt, hogy a szelént nem sikerült eléggé érzékennyé tenni a fény iránt és nem tudták legyőzni a tehetetlenségét. Mivel a szelén az egyetlen olyan anyag, amely a fény hatása alatt változtatja az elektromos vezető képességét és így csak az ő segítségével lehetett elképzelni a távolbalátás kivitelét, az első feladat az volt, hogy a kellő fokra kellett fokozni a szelén érzékenységét. Mihály Dénesnek sikerült mindenekelőtt felfedeznie azt, hogy mi okozza a szelén fényérzékenységét. Rájött arra, hogy a szelén rendkívül apró tűalakú kristályokból áll s a vezető képessége a szerint változik, hogy az apró kristályok sűrűbben vagy ritkábban vannak egymás mellett. Bebizonyította, hogy tulajdonképen nem is a puszta fény hatására változik a szelén vezetőképessége, a minden fajta fénysugárban mindig hanem jelen levő hősugarak hatására s ezzel nemcsak meg volt magyarázva a szelénnek eddig rejtelmes tulajdonsága, hanem megvolt az út ahhoz is, hogy a távolbalátás számára nélkülözhetetlen szelénczellák fényérzékenységét a legmagasabb fokra emelhesse. A Mihály-féle szellénczellák olyan érzékenyek, hogy másodperczenként százezer fényimpulzust is megéreznek s a tehetetlenségük egyáltalán semmi, úgy hogy pillanatra megszűnnek az áramot vezetni, mihelyt a fényhatás megszűnt rájuk. Ezek a szelén= czellák bámulatos alkotásai a modern technikának s fel kell jegyezni a telefongyár Tóth nevű mechanikusának a nevét is, aki hihetetlen kézügyességgel állítja elő mikroszkóp mellett dolgozva ezeket a kicsiny, de páratlanul minucziózus czellákat. A megfelelő szelénczellák előállítása azonban még csak az egyik nagy nehézséget küszöbölte ki. A kvetkező probléma a képnek apró alkotó részekre való bontása s az alkotó pontoknak átvitele elektromos áram segítségével. Eddigelé a kép felbontását olyasféleképen csinálták, mint ahogyan a fényképek kliséjénél láthatjuk, vagyis valamilyen hálót helyeztek a képre s a háló egyes likacsain át látható pontokból rakták össze az egész képet. A képeknek ilyen felbontása rendkívül lassan és nehezen ment az eddigi távfotografáló berendezéseknél s a legtökéletesebb Korn-féle távfotografálónál is 15 — 20 perczig tartott egy kis kép átvitele. Mihály Dénes úgy oldotta meg ezt a problémát, hogy egytized másodpercz alatt képes a leadandó képet százezer apró, egy nyolczad négyzetmilliméternyi részecskére bontani s a szelénczella segítségével részecskénként átvinni a felvevő állomásra. Ezt a csodálatos gyorsaságot a tükrös oszczillográfiai segítségével képes elérni. A leadandó képet az egyik ilyen rezgő tükör függőleges sávokra bontja és pedig, úgy, hogy egytized másodpercz alatt a sáv végigszalad az egész kép síkján. Egy másik rezgő tükör, amely erre az elsőre merőleges irányban rezeg, az egyes függőleges sávokat bontja fel apró pontokra s így a képnek minden egyes apró négyszögletű részletéről jövő fénysugarakat egymásután rávetíti a szelénczellára. A dolog technikai kivitelében itt is van valami bámulatra méltó kézügyesség, mert olyan apró tükröket kellett előállítani, amelyeknek szélessége egy negyed milliméter, amelyek tehát kisebbek, mint a nyomtatásbeli pont. A távolbalátó leadó készülékének a működése tehát a következő. A leadandó kép — lehet az írás, rajz, fénykép, vagy a fényképező gép homályos üvegén látható kép — a két oszczillográf tükrei segítségével egytized másodpercz alatt felbontódik apró négyszöggé s a tükör ezeket százezernyi az apró négyszögeket rávetíti az érzékeny szelény czellára. A szerint, amilyen világosak vagy sötétek ezek a kis négyszögek, a szelén változtatja az érzékenységét és jobban vagy kevésbbé jobban engedi át magán az elektromos áramot, tehát a vezeték áramának erőssége minden egyes képrészletnek megfelelően változik. Az áramerősség eme gyors változását kell a felvevő állomásnak visszacsinálni fényhatásokká, ami tulajdonképen megfordítottja a leadó készülék működésének. A felvevő készüléknek is lényeges alkotói része a két pszczillográf, míg a szellénczellát itt egy fényforrás helyettesíti, ívlámpa, vagy más fehér fény, amely úgy működik a feadásnál, mint valami fényezeruza : lerajzolja az eredeti képet a felvevő ernyőre, ugyanolyan boszorkányos gyorsasággal, mint ahogyan a feladókészülék elektromos áramú lökésekké változtatja át a kép egyes alkotó elemeit. A számtalan apró képi elem oly gyorsan és oly folytonosan követi egymást, hogy a felvett képen meg sem látszik, hogy apró négyszögekből van összeállítva, tehát a felvett kép pontosan ugyanolyan, mint az eredeti, ezért felesleges is lenne reprodukczióban bemutatni a Mihály-féle távolba látó átvitt képeit. Az emberi szem másodperczenként tíznél több egymás után következő ingert nem tud egymástól elkülöníteni, mint ahogyan a mozgófénykép egyes részletképeit is egymásba folyódva érzékeli. Mivel a Mihály-féle távolbalátó egytized másodpercz alatt közvetíti az egyes képeket, magától értetődő, hogy mozgóképeket is lehet vele továbbítani tetszés szerinti távolságra. Egy szóval például itt Budapesten mozgófényképet lehet készíteni arról, ami ugyanakkor Párisban történik s mindehhez még vezeték sem kell, mert a szikratávíróba is be lehet kapcsolni a készülékeket. Beláthatatlan perspektíva nyílik az elektromos távolbalátás jövőjére, ebben a minden tekintetben tökéletes találmánnyal. Ha majd megindul az üzleti vállalkozás, nemsokára megalakulhat az egész világon a Telekorm hálózat, amely ugyanolyan lehet, mint a Telefon Hírmondó. Az előfizetők lakásában van egy aránylag kis készülék, amiben minden pillanatban láthatja az ember világ minden részéről az újdonságokat, élethű a mozgófényképként. Ha így, ez az alkalmazás egyelőre fényűzési számba is mehetne, sokkal több azonnali haszna lesz a közvetlen gyakorlati alkalmazásban. Elsősorban mint gyors távírót fogják használni a Telehor-t, mert hiszen egytized másodpercz alatt továbbít akármilyen hosszú sürgönyt, méghozzá eredeti kézírásban. A sajtó elképzelhetetlen előnyöket biztosíthat magának vele, hiszen szinte ugyanabban a pillanatban hű képét kaphatja a történteknek, akárhonnan. S az „elektromos szem" eljuthat oda is, ahová ember nem láthat, például a tenger fenekére. A búvárharangba épített készüléket egy nagy reflektorral együtt leeresztik a tenger mélyébe s fent a hajón úgy látni a lent levő titokzatos világot, mintha előttünk lenne a napfényen. A csillagászok egy időben két helyről figyelhetik meg az égi tüneményeket, aminek tudományos szempontból végtelen nagy a jelentősége. Közvetett eredménye a találmánynak a beszélő mozi is, amely annyira megoldott problémává vált, hogy egyszerre dróttalan távolba beszélő mozgó fénykép lett belőle. A fiatal magyar mérnök nagyszerű találmánya, mint mondottuk, utolsó porczikájáig készen várja a gyakorlati megvalósítást s ha elkövetkeznek a normális békeállapotok az egész világon megkezdődik a Telekor forgalomba hozása s habár máris érdeklődik a külföldi vállalkozás a találmány iránt, mégis Magyarország marad meg a góczi pontban, mert egyelőre legalább csak azok a lelkes munkások tudják gyártani a kényes finomságú műszereket, akik eddig is a feltalálóval együtt dolgoztak. Sztrokay Kálmán: HAJÓK A LÁGYMÁNYOSI TÉLI KIKÖTŐBEN.