Vasárnapi Ujság – 1919
1919-02-23 / 8. szám - Titkos ölelés. Elbeszélés. Írta Zsoldos László 90. oldal / Regények; elbeszélések
90 VASÁRNAPI UJSÁG. 8. szám. 1919. 66. évfolyam. TITKOS ÖLELÉS. Elbeszélés. — Irta Zsoldos László. Irma, ez az ideges arczú, halvány, karcsú menyasszony, esküvői fehér ruhájában, fátyolosan, mirtuszkoszorúval a fején beosont a lány szobájába, s erejét megfeszítve támasztotta be két tenyerével maga mögött az ajtót, de nem tudta egészen becsukni, mert kívül a küszöbön ott állt frakkosan a vőlegénye, aki be akart jönni utána. — Nem, nem, Karcsi, — susogta neki hadaró hangon a leány. — Ohó, Karcsi édes, nem szabad! — De mért nem? — feleselt vele szinte boszosan a férfi. utóvégre félóra már a férje leszek, Irma! És akkor . . . múlva — Pszt! Csi-csi=csitt ! — csücsörítette emet az ajkát. Hát, ha olyan nagyon kíváncsi : a halcsont nagyon szúrja a derekamat, azt kell megigazítanom! Megy el innen rögtön, maga csúf?! - csapott az okvetetlenkedő embernek a keze fejére, amit bedugott az ajtón. Ohohó, drága barátom, addig még sok víz lefolyik a Dunán! A vörösképű vőlegény visszahúzta a kezét, Irma meg hirtelen becsapta az ajtót az orra előtt, s hamar ráfordította a kulcsot. Mindjárt, urficskám! — kiáltott ki kaczagva. — A türelem rózsát terem, hahaha ! az Egyszerre elkomorult. Kis kulcsot vett elő asztalon levő hímzett tarsolyból, azzal kinyitotta a fiókot s fekete szalaggal átkötött vékony csomag tábori lapot húzott ki belőle. Ránézett az egymásra rakott lapokra, s mélyet sóhajtott. — Hát búcsúzzunk el egymástól. Ütött az óra. Kibontotta a csomagon a fekete csokort, miközben szinte lázasan suttogta magában. — Nem mondhatod, hogy megcsaltalak, vagy talán hűtelen lettem volna hozzád . . . Különben . . . hiszen ő szegény nem is kért tőlem semmit ... És látod, folytatta fos=tott szenvedéllyel — és látod, én azért mégis a legeslegutolsó perczig megőriztem a kezed vonását, én szegény, drága halott Elemérem... Ajkához emelte a lapcsomót, s hosszan, áhítatosan csókot lehelt rája : — Elemér . . . Elemér . . . Majd halkan, kicsit vontatottan olvasni kezdte a legfelső tábori lapot : — Kedves Irma! Itt nagyszerű dolgunk van, hanem azért mégis jobb a Svábhegyen. Ugye, majd ráül arra a padra a Normafánál, amelyiken tavaly ilyenkor az élet hiábavalóságairól fecsegtem magának. Most mindent visszavonok : az élet gyönyörű — különösen Normanfánál, küldjön lapot, ha ráér. Sok-sok a üdvözlet. Bekényi e. é. ö. — Angyalom! — kopogtatott az ajtón türelmetlenül a vőlegény. — Rögtön! — kiáltott vissza neki idegesen a mennyasszony és mohó sietséggel futotta át a következő lapokat. „...Tegnap rohamoztunk, persze győztesen. Olyanok voltak a fiúk, mint megannyi oroszlán. (Oroszlán. — sóhajtotta Irma. — Ketreczbe zárták valamennyit.) Azt hiszem, ő előttük is láthatatlan zászlók lengtek, azt látták, azért söpör el a mi rohamunk mindent. Én előttem legalább ilyen láthatatlan zászló lengett. Szentkép volt rajta. Mit gondol, kinek a képe, Irma? És írja meg nekem. Sok üdvözlet Elemér." A mennyasszony csöndesen könnyezett. Nem írtam meg neki. Azt írtam , nem tudom. Pedig az én szentképem volt. Miczi, az Istenért, mit csinálsz ilyen sokáig? Már indulni nyomkodta a kilincset a mama. — kell! A leány válasz helyett lázas sietséggel darálva olvasta tovább a következő lapot : — . . .„Tegnap éjszaka őrjáraton voltunk, aztán egy gyanús ponton hosszabb ideig megálltunk és figyeltünk.Én állás közben elszunyítottam egy pillanatra, és tudja, mit álmodtam ezalatt? Azt, hogy játék,katona vagyok, Irma , fából és kerek fatalpon állok. Ahhoz van odaenyvezve a lábam. És együtt voltam egy dobozban egy csomó más katonával és maga fölkapott engem a dobozból és azt mondta mérgesen az öccsének, az én kis druszomnak, a ki tábornok volt álmomban, hogy : — Elemér, ez a katona nem a tied! Ez az én játékom, érted?! S beszaladt velem a szalonba a zongorához s az én fejemmel verte ki rajta a nótáját, hogy : «Gombház, ha leszakad, Egy helyébe ezer is akad . . mormolta magában csönd Elesett. S fájdalmasan desen Leszakadt, a leány, sóhajtotta : — Gombház . . . — Miczi! zörgetett be a nyoszolyólány. — Nyisd ki! — dörömbölt a mama. — Édesem, ez már sok! — rázta a kilinceset a vőlegény. Irma tompán fohászkodott — Vége. Szegény fiú. Isten magában , veled! — s mialatt fenszóval felelte a kívül levőknek, hogy : Rögtön! — kinyitotta a kályhaajtót, s egymásután beleszórta a tábori lapokat a fűtetlen kályhába, ahol meggyújtotta valamennyit, mint a máglyát. Megvárta, a míg a lapok korommá égtek s aztán megsimogat* A KÁROLYI-PÁRT GYŰLÉSÉRŐL A BERNI (1. Hock János. 2. Buza B KÜLDÖTTEK FOGADÁSÁRA MENNEK, arna: Nagy Vincze). BERINKEY MINISZTERELNÖK (2) A FOGADÁSON. (1. GARBAI, 3. BUCHINGER, 4. BIRÓ DEZSŐ.) GARBAI SÁNDOR ÜDVÖZLI A KÜLDÖTTEKET. (1. Garbai Sándor, 7. Buchinger Manó, 5. Biró Dezső. A BERNI SZOCIALISTA KONGRESSZUS MAGYAR KÜLDÖTTEINEK FOGADTATÁSA BUDAPESTEN