Vasárnapi Ujság – 1920
1920-04-11 / 7. szám - Boda József: A vágtató batár 79. oldal / Költemények
it. szám, 1920. 67. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 79 alkotásaiknál is mindegyre jobban érvényesül az a nemzeti irányzat, amely egész társadalmi életünkre ráütötte bélyegét. Művészeink közül többen újra a magyar história ragyogó lapjain keresik témáikat, mások pedig kikeresve régi stúdiumaikat, azokat a magyar tájakat festik vászonra, amelyeket éhes szomszédaink el akarnak rabolni tőlünk. A legtöbb piktornál az az egységes törekvés érvényesül : belekapcsolódni művészetükkel a nemzeti megújhodás magasztos munkájába. Udvary Géza, akit a déli órákban keresztünk fel kelenhegyi úti atterierjében, szintén magyaros témájú képeken dolgozik. Befejezéséhez közel van már egy nagyszerű kompozícziója : a Mátyás Bécs előtt czímű kép, amely úgy részleteiben, mint egész technickájában valóban elsőrangú művészi munka. Ez a kép mindenképen alkalmas arra, hogy szemlélőjét abba a világba vezesse vissza, amelyből most erőt kell merítenünk a ránk váró nagy küzdelemben. — Én érzem, — mondja a művész, — hogy nekünk, magyar piktoroknak vissza kell térnünk a magyar történelemhez, mert hiszen egy nemzet csak úgy boldogulhat, ha művészetére rányomják a nemzeti bélyeget. Én most olyan témákat keresek, ameyek a magyarsággal, a magyar történelemmel vannak sok teljesen vonatkozásban. Szakítani akar eddigi irányommal, amely a reneszánsz világban kereste a témát. Nemsokára vidékre megyek, a magyar földön, magyar emberek között igyekszem megtalálni készülő képeimhez a miliőt, a hangulatot. Mutatja a művész most elkészült többi képét: a lovas kuruczokat, a borozó kuruczokat, mind a kettőnél feltűnik az a hatalmas erő, amellyel a művész ezeket a szilaj, büszke magyarokat vászonra vetette. De amilyen nagyszerű munka ez a pár új kép, épen annyira elsőrangú a művész többi, régebben munkába vett vászna is: egy angyalos kompozíczió, a Krisztus születése, az aranykor, azután a fia arczképé.ben Udvary Gézának különben saját műtermét mostanában méltó versenytársa akadt fia, Udvary Pál személyében. A fiatal Udvary, aki a téli tárlaton kiállított portraitjával keltett művészi körökben méltó feltűnést, kétségkívül a fiatal gárda egyik legtehetségesebb művésze, akinek igen nagy jövőt jósolnak. Udvary Pál szorgalmasan dolgozik és amikor felkerestük őt, épen egyik nagyobb kompozicziójával volt elfoglalva. A vadászat czimű képének a vászna volt az áll= ványán és meg lehet állapítani, hogy ez a munkája épen olyan osztatlan elismerést fog kelteni, mint apjának arczképe. Udvary Pál különben egyaránt fest interrieureket, táji képet, figurális dolgokat és állatképeket, minden képe kiválóan tehetséges munka és mesterének nagy művészetéről tesz tanul bizonyságot. Képei között különösen jó a Rimaparti udvar és elsőrangúak teheneit is. Mérő István a nyarat várja. A nyarat, amikor újra a Balaton mellé mehet, ahol az ő témája él. Régebbi vázlatai, stádiumai alapján dolgozik ugyan néhány képén, de a lelke nincs már Pesten, az ott kóvályog Kenese mellett a magyar tenger ringó hullámai felett, amelynek alig van hivatottabb képe írója Mérő Istvánnál. Nagy szeretettel mutatja balatoni studiumait. Mindegyik képe él, mindegyik képén ott van az a hangulat, amelyet csak a Balaton ismerői értenek meg. A művész gél és nemsokára különben rövidesen csomag már valahol a magyar tenger partján állítja fel festőállványát, hogy újra hozzáfogjon a magyar föld sok millió szépségének színes megénekléséhez. Olgyay Viktor is idegenül érzi már magát műtermében. Évek óta nem volt már Kum=gauban,ahol feltűnést keltő téli fenyveseit festette. Talán jövőre megint ott lehet. Most ő is régi vázlatait dolgozza föl. Egy hatalmas vásznon dolgozik, amelynek szimbolikus jelentősége van. A sziklákon egy megtépázott, összetört czirbolyafenyő áll — de áll. — Ezt a fenyőt mondja a művész — akkor, amikor arra jártam, egy napon három lavina akarta elpusztítani. Három lavina dübörgött keresztül rajta, ágait megtépte, OLGYAY VIKTOR MŰTERMÉBEN. MÉRŐ ISTVÁN MŰTERMÉBEN. BÄSCH BANDI MUTERMEBEN. MI KÉSZÜL A MŰTERMEKBEN?