Vasárnapi Ujság – 1920
1920-04-11 / 7. szám - Vikár Béla: Az aggastyán és fiai - A szuka és társa - A levágott farkú róka (La Fontaine) 80. oldal / Költemények - Szikratávíró a Marsban? Sztrokay Kálmán 80. oldal / Természettudomány; ipar és rokontárgyuak
84 oly szépnek találok az életben, hogy az eleven húst kell mintázni. A helyesbítés tilos. — Volna mit helyesbíteni az ön életében ? — Nem . .. eddig még nem sok ... és minthogy nem is lehet . . . (Lafcadio hirtelen elhallgatott, majd megjegyezte): Mégis csak helyesbítés okából dobtam tűzbe azt a jegyzetfüzetet! . . . Későn, láthatja . . . De vallja be, hogy nem sokat értett belőle. Nem, ezt Gyula nem vallhatja be. — Engedjen meg néhány kérdést, — mondá válasz helyett. Lafcadio hirtelen fölállott, Gyula azt hitte, hogy menekülni akar, de csak az ablakhoz ment és félretolta az etamin függönyt. — Az öné ez a kert ? — Nem az enyém. — Uram, én senkit sem engedtem eddig életembe belenézni, a legkisebb mértékben sem. — mondá Lafcadio, anélkül, hogy megfordult volna. E szavak után azonban visszatért Gyulához, ki most már csak fiatal ficzkót látott benne. — Ma azonban vakáczió van, — folytatás — szabadságolom magam egyetlen egyszer az életben... Igaz! Meg kell, hogy mondjam Önnek előbb, hogy azt a leányt, ki tegnap Önnek kinyitotta az ajtómat, ma kidobtam. Gyula illendőségből szörnyűködést színlelt. — Én miattam? Higyje el . . . — Dehogy! Egy idő óta már kerestem az alkalmat, hogy hogyan szabadulhatnék meg tőle. — Ön . . . vele élt ? — kérdé félszegen Gyula. • — Igen, egészségi okokból ... de a lehető legkevesebbet és csupán emlékül egy barátomra, kinek szeretője volt. — Talán Protos úr? — koczkáztatá meg Gyula, ki eltökélte, hogy ma még lenyeli felháborodását, undorát és kifogásait s nem mutat csodálkozásából többet, mint a mennyi épen szükséges, hogy Lafcadio válaszait elevenebbé tegye. — Csakugyan Protos, — felesé Lafcadio nevetve. — Akarja tudni, hogy kicsoda Protos ? — Ha megismerem barátait, talán jobban meg fogom ismerni önt magát is. — Az egy olasz volt, úgy hívták, hogy ... de biz' Isten nem is tudom már a nevét. Nem is fontos különben! Társai, de még tanárai is mindig csak ezen a néven nevezték attól a naptól fogva, hogy váratlanul ő kapta meg az első díjat a görögből. — Nem emlékszem rá, hogy magam is valaha első lettem volna, — jegyzé meg Gyula, hogy bizalomra serkentse Lafcadiót,— de én is szerettem az elsőkkel barátkozni. Protos tehát . . . — Az egy fogadásból kifolyólag történt. Azelőtt mindig ő volt egyike az utolsóknak az osztályban, bár a legidősebbek közé tartozott, míg viszont én a legfiatalabbak egyike voltam. De biz azért nem dolgoztam jobban. Protos nagy megvetést tanúsított minden iránt, amit tanáraink tanítottak. Mikor azonban a legjobb tanuló, kit utált, azt mondta neki egyszer: kényelmes dolog megvetni azt, amire az ember maga képes Sem volna (vagy valami hasonlót), Protos megsértődött, nekifeküdt két hétig a tanulásnak és két hét múlva a feladatnál csakugyan lefőzte a másikat, első lett, mindannyiunk nagy bámulatára. Azaz inkább úgy kell mondanom : valamennyiök bámulatára, mert én mindig sokkal jobban tiszteltem Protost, mintsem hogy nagyon csodálkozhattam volna a dolgon. Megmondta nekem, megt fogom mutatni nekik, hogy nem nehéz! És én elhittem. — Ha jól veszem észre, Protos Önre hatással volt. (Folytatása következik.) kat. Mai számunkban néhány mutatványt közlünk úgy a versekből, mint az illusztrácziókból. Tegnaptól holnapig. Sajó Sándornak már évek óta nem jelent meg verskötete, pedig ez idő alatt nem volt múzsája meddő, most megjelent könyvébe nem is vette fel mindazt, amit a legutóbbi kötete megjelenése óta írt, inkább csak válogatott belőle. Legnagyobbrészt hazafias és közéleti tárgyú verseit vette fel könyvébe s csak kevés egyéni lírát, — nyilván abból a meggondolásból indulva, hogy a mai levegőben a közönség a költészetben a saját érzéseinek visszhangját keresi, a saját hazafias aggodalmát, bánatát, nemzetünk sorsán való töprengését. Sajó Sándor már a háború előtt is aggodalmas hangon figyelmeztetett a magyarságot fenyegető veszedelmekre, erős kurucz magyar érzése mintegy megsejtette a közelgő vihart, erősen átérezte nemzetünk sérelmeit, de voltak erős szatirikus hangjai is a magyar társadalom hibáira és bűneire. A háború alatt, különösen az első időben fellángolt a lelkesedése a magyar vitézség ragyogó példáin, de megsiratta a tömérdek magyar élet pusztulását is, a nemzet romlását, az élet elsötétülését Az összeomlás katasztrófája aztán végkép szivén találta : ez időben írt versei teljesen sötétek s már csak a nemzet örökkévalóságában való hit tartja a költőben a lelket: rettentő átkot mond romlásunk okozóira és siratja Magyarország vesztét, haragos gyűlölettel fordul a rablók ellen, de azért szilárdan énekli a ,,rendíthetetlenül"-t és a remény és bizalom szavaival fordul a Neuillybe induló Apponyi felé. Szóval az érzelmi hullámzás, melyet Sajó lírája feltár, ugyanaz, amely keresztülment minden magyar ember lelkén az utolsó néhány évben. Ezek a versek a szónak jó értelmében mindenki versei : tömegérzést szólaltatnak meg s a költőt nem lelki tartalma, hanem csak versalkotó képessége választja el azoktól, akikhez versei szólnak. Gondolatait nagyon egyszerű nyelven szólaltatja meg, a kifejezésnek inkább plasztikájára törekszik, mint gazdag árnyalatú színességére s ha ebbeli törekvésében néha túlságosan közel is jut a prózához, másrészt ezáltal nyer népszerűségben, nem teszi próbára az olvasó reagáló képességét. Belső formaképzése is igen egyszerű, verseinek architektúrája szinte magától értetődő, mintha nem is tudatos komponáló művészettel dolgozna, hanem rábízná magára a gondolatra a saját formáinak kialakítását. Az Arany iskolájában nevelkedett költő ebben inkább Petőfi tradícziójához kapcsolódik. Sajó Sándor költői alkotása módjával és verseinek tartalmával mai költőink közül legközelebb Kozma Andorhoz áll; lágyabb nála és kevésbbé politikus természetű, a technikának nem olyan föltétlen ura, de egyebekben mindenképen kongeniális vele. Kötetét igen szép kiállításban adta ki a Franklin-Társulat. Mohács: Angyal Dávidnak egy történelmi tanulmánya jelent meg az Olcsó Könyvtárban e czím alatt. Történeti perspektívából szemléli a magyar nemzet erkölcsi és lelki állapotát a mohácsi vész pillanatában, megmutatja azokat az okokat, amelyek a nemzet lelkében gyökerezve a katasztrófa előidézésében szerepet játszottak: az egyenetlenkedést, amely nem is pártok vagy osztályok, hanem személyi és családi érdekek harcza volt, a népszerű eszmék uralmát, amelyek nem a nemzet érdekeiben, hanem szenvedélyekben és elfogultságukban gyökereztek s a melyek ellen küzdeni senkinek sem volt elég erkölcsi bátorsága s a ki mégis szembe mert velük szállani, annak közgyűlölet lett a jutalma, azt a támogatást, a melyet épen e lelkiállapotból a kalandorok és lelkiismeretlen népszerűségvadászok nyertek, a beteges optimizmust, amely nem egyéb, mint a keserű valóval való szembenézés kellemetlenségének elhárítása. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket mi közvetlen szemléletből ismerünk s a tanulmány voltaképen nem is egyéb, mint a mai magyar katasztrófa lelki gyökereinek felmutatása a mohácsi vész analógiáinak kapcsán. Ott is, ahol egyenes szóval a mai állapotokról beszél és ott is, ahol a mohácsi vész idejét magyarázza, mindig a mai magyar sorsra gondol az író és olvasó egyaránt. A magvas tartalmú füzetet a Franklin-Társulat adta ki; ára 2 korona. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. La Fontaine meséiből. Vikár Béla lefordította La Fontaine összes meséit. Az irodalmilag is nagyjelentőségű könyv már teljesen sajtóra készen várja azokat a jobb időket, mikor majd megjelenhetik. Nagyszabású díszműnek van tervezve, Haranghy Jenő rajzolt hozzá művészi illusztráczió VASÁRNAPI ÚJSÁG. KÉPTALANY. A «Vasárnapi Újság» 33-ik számában megjelent képtalány megfejtése : Egy bolond százat csinál. Franklin-Társulat nyomdája (Budapest, IV., Egyetem-utca 4.). 7 szám. 1920. 67. évfolyam. SAKKJÁTÉK. 3151. számú feladvány Neukomm Gyulától (Budapest). I.dijas a „Nieuwe Haarlemsche Courant" nemzet= közi versenyén 1919 — 20. Motto: „Mitzi." a bc de í g h VILÁGOS. Világos indul és a második lépésre mattot ad. Felelős szerksztő: HOITSY PÁL,. Szerkesztőségi iroda: IV., Vármegye-utcza 11. Lapkiadó tulajdonos : Franklin-Társulat IV., Egyetem u.4. ICOO és 1000 nő és férfi dicséri a Botár-féle hajnövesztőt, mely megakadályozza a hajhullást és az ösíilő hajnak visszaadja eredeti színét. Ára 20 és 30 korona. Botár-féle szeplőkrém az arcon levő szeplőt, foltot és pattanásokat legsikeresebben eltünteti. Ara 30 K. BOTÁR REGINA kozmetikai intézete Budapest, VII., Erzsébet-körút 34. sz., I. emelet, használ az igazi dáma! Kapható mindenütt ! — Készíti:HUNNIAGYÓGYTÁR, Bpest, VIL, Erzsébet-körút 56. Zongora csodás, szép hangú, diófa, Hoffmann-féle kereszthúros, 35,000 koronáért eladó. — WAGNER, József-körút 15 Ó PAJTÁS BENEDEK ELEK GYERMEKÚJSÁGA két nagyobb elbeszéléssel indul az új esztendőben. Az egyik: Rékáné őméltósága a forradalom alatt, a másik: A munka hőse. Amazt Benedek Elek, emezt Lampérth Géza írta. Szivet-lelket nemesítő történetek, mesék, versek, ismeretgazdagító olvasmányok valóságos kincsesháza a Jó Pajtás. Rendes munkatársai Ábrányi Emil, Váradi Antal, Vargha Gyula, Lampérth Géza, Feleki Sándor, Kürthly Emil, Avar Gyula, Mihályffyné Fái Lenke, Berényi Lászlóné, Tábori Kornél, Csanády Sándor, Kozma Imre, Székely Nándor, Benedek János stb. Állandóan közöl a régi nagy magyar és idegen költőktől a gyermekifjúságnak való költeményeket. A JÓ PAJTÁS-t a Franklin-Társulat (Budapest, IV., Egyetem-utca 4.) adja ki. Előfizetési ára negyedévre 10 korona. Egyes szám ára egy korona. Mutatványszámot kívánatra ingyen küld a kiadóhivatal. W /& IrMA EÜYETC.,11 K'j.ifVTAfi I SZEGED