Vasárnapi Ujság – 1920

1920-02-22 / 4. szám - Életképtelen; kis Magyarország 43. oldal / Történelem és rokontárgyúak

VASÁRNAPI ÚJSÁG. 43 világos, veszedelmes éjjel, kétségbeesett em­­berek veszik körül Noé bárkáját, egy hegyi tető­n remegnek a haláltól azok, a­kiket még nem ért utól az ár. Az ordító oroszlán mel­­lett ott jajveszékel gyermekével a karján a kétségbeesett anya. És nincs menekvés. Az ár egyre nő­ és a bárkában már nincs hely az új jövevények számára . . . A már vászonra került dolgok között egé­­szen új a megoldása az Utolsó itélet-nek, azután nagyon szép a Krisztus a lángok kö­­­­zött czímű kép, a­mely a háborút allegori­­zálja. Egy lerombolt templom kövei között, feltörő­ lángok glóriájában áll a kereszt, rajta a Megváltóval. A gondolat : valahányszor s­zámba döntenek egy templomot, Krisztus mind­­­­annyiszor keresztre feszíttetik . . . A mester különben nem egyedül dolgozik műtermében, ugyanitt készíti munkáit leánya , Kacziány Adrienne, a­ki csendéletképeket fest és technikájában művészi tökélyre vitte.­Különösen az almák festésében speczialista. Most külföldre készül. Erdőssy Béla a képzőművészeti főiskolán bizony hideg műteremben kénytelen dol­­gozni. A professzor ezidő szerint linóleum- metszeteket készít, ezekben is mester, hiszen metszetei még a háború alatt is feltűnést kel­­tettek, a külföldön és a sanfranciscói nem­­zetközi kiállításon Erdő­ssy Béla linóleumi metszetei vitték el az első­ díjat. A művész különben régi stúdiumai alap­­ján vásárjeleneteket fest. Témáit szép Erdély- országban keresi. Azelőtt ide járt dolgozni és most sem tud megválni a csíki piacztól, meg a háromszéki vásártól. Alakjai élnek a vásznon és különösen nagyszerűek az állatok. Szomorúan meséli a művész : — Azelőtt sok állatstudiumot készítettünk idehaza. Az örleg Schön bácsi, a fuvarosipari társulat elnöke minden vasárnap elküldött néhány fölpántlikázott­ lovat az iskolába, ezeket festettük. Ma már senki nem gondol rám, a lovak se jönnek el, azoknak is más dolguk van . . . A művész azért nem esik kétségbe, képei a hideg műteremben is elsőrangúan sikerül­­nek és ha megnézzük Erdő­ssy Béla munkáit, könnyes szemmel gondolunk szép Erdély- országra, a­hova talán a művész nemsokára újra visszamehet. Paál Jób: ÉLETKÉPTELEN KIS-MAGYARORSZÁG. Clemenceau Magyarország számára olyan békét tervezett, a­mely régi területének több mint kétharmad részétől fosztaná meg. Ez a Magyarország teljesen életképtelen volna; azok a határok, a­melyeket a párisi béke« konferenczia tervezett, nem állják meg a kritikát sem földrajzi, sem gazdasági, sem politikai, sem történelmi értelemben. Ezek a tervezett határok nem egyebek, mint kis gúnyolásai minden tudományos és politikai szempontnak; letörülhetetlenül magán viseli ez a tervezet annak a bélyegét, hogy a pá­­risi békekonferenczia nem tett egyebet, mint hogy kritikátlanul honorálta a Magyarország testén osztozkodni kívánó ellenségek igényeit. Így született meg ez a torz=tervezet, a­me­­lyen belül a legelemibb lét föltételei is hiá­­nyoznak. A fölületesség tükröződik vissza e tervezet egész komplexumából, a­mely annak bizonysága, hogy azok, a­kik Magyar­­ország számára új határokat akarnak meg­­vonni, egyáltalában nem ismerik ennek az országnak specziális viszonyait, nem foglal­­koztak azokkal a feltételekkel, a­melyek be­­rendezkedésének lehetőségét megszabják. Sze­­rencsére az angol, olasz és amerikai állami férfiak kezdik belátni a békeszerződések revi­­ziójának szükségességét. Az a szellem, a­mely az eddigi békeszerződéseket létrehozta, a meg­­torlás szelleme volt; az európai hangulat most kezd ébredni, most kezd föleszmélni, tulajdonképpen mit is alkotott béke helyett. A Magyarország problémái iránt való érdek­­lő­dés jelei egyre erősebben mutatkoznak. E szűkre szabott tanulmányt nemcsak a ma­­gyar közvélemény számára tes­szük közzé, hanem abban a hitben, hogy utat fog találni azokhoz is, a­kik sorsunk eldöntésére vál­­lalkoztak. * A Magyarország számára tervezett béke« föltételek vizsgálatakor több szempontot kell fölvetni. Meg kell vizsgálni: miért szabtak ilyen föltételeket; politikailag miért lehetet­­lenek; gazdaságilag miért jelentenének ka­­tasztrófát egész Közép-Európa számára ; tör­­ténelmileg és geográfiailag miért abszurdak , miért jelentenék a kultúra teljes lezüllését és a középkor színvonalára való visszasülye­­dést. Mindezek a kérdések kicsúcsosodnak abban, hogy a tartós béke biztosítása e föl­­tételek fönntartása esetén egyenesen gúnyként hangzik. DUDITS ANDOR MŰTERMÉBEN, MŰTERMÉBEN. HERMANN LIPÓT MŰTERMÉBEN,­ ­TERMEKBEN?

Next