Vasárnapi Ujság – 1921
1921-11-20 / 22. szám - Barcsai-Fehér Géza: Élet 260. oldal / Költemények - Cillei Ulrik koponyája (képekkel). Baróti Lajos 260. oldal / Történelem és rokontárgyuak
VASÁRNAPI ÚJSÁG. Ethel ránézett: — Mire gondolsz, hogy érkezett volna? — Semmi. Ethel megint kitekintett az ablakon. — Nem, — mondta lassan, — semmi sem érkezett. Lewisham szeretett volna valamit kigondolni, amit mondhatna, hogy áthidalja a közöttük levő űrt, de képtelen volt valamit kieszelni. Várni kellett, míg a rózsák megérkeznek. Könyveit szedte elő és velük töltött majdnem egy órát a vacsoraidőig. A vaccsora szertartásosan hideg ügy volt, túludvarias megjegyzésekkel fűszerezve. Elkedvetlenedés és kétségbeesés sötétítették el Le=wisham lelkét. Haragudni kezdett mindenre, még Ethelre is. Érezte, hogy Ethel azt hiszi, hogy ő még haragszik s ezért haragudott. Megint előszedte a könyveit, Ethel pedig segített Gadowne cselédjének az elrakosgatásban, mikor zörgetést hallottak a külső ajtón. — Végre itt van, — mondta magában Lewisham megkönnyebbülve és azon töprengett, hogy elvonuljon-e, vagy tanúja legyen a rózsák átvételének. Bántó volt a cseléd jelenléte. De egyszerre Chaffery hangját hallotta. Halk „átkozott!" röppent el az ajkáról. Az egyedüli, amit tehetett volna most, ha a rózsák megérkeznének, az volt, hogy kisurran az előcsarnokba, ott átveszi őket és beviszi a hálószobába, az utóbbi és az előcsarnok közötti ajtón. Nem látszott ajánlatosnak, hogy Chaffery tanúja legyen egy érzelmes jelenetnek. Esetleg valami gúnyolódó fullánkot ereszthet meg, ami örökre megragad az emlékezetükben. Lewisham megpróbálta éreztetni, hogy a látogatás nincsen kedvére. De Chaffery na gyon jó hangulatban volt és egész tucat hi* deg üdvözlés ellenére is fel tudott volna mele* gedni. Anélkül, hogy megkínálták volna, helyet foglalt azon a széken, melyet szeretett. Chaffery és Chafferyné előtt Lewishamélt minden nézeteltérést, mely közöttük felmerült, hamis szivélyességgel szoktak eltakarni s így Chaffery, észre sem véve a válságos helyzetet, hamarosan szabadon csevegett. Két szivart vett elő. — Parancsolja az egyiket ? — kérdezte. — Nem? Micsoda szigorú elvek! Társaságban kellemesebb a dohányzás. Nos, szívjon ön is velem. Ma este nagyszerű hangulatban vagyok. Gondosan levágta szivarjának a végit, szerttartásosan meggyújtotta, megvárta, míg a gyújtónak a fája elég s teljes egy perczig hallgatott, hatalmas füstfodrokat fújva maga elé. Azután megint beszélni kezdett s szavait változatos és gazdag hanglejtéssel színezte. — Ami engemet illet, — mondotta, — én csak szórakoztam a szélhámossággal. Mikor Lewisham nem felelt, kis szünet után folytatta : — Háromféle ember van a világon, kedves barátom, háromféle és nem több, asszony pedig csak egyféle. Vannak boldog emberek, gazemberek és bolondok. A hibrideket nem számítom. A gazemberek és bolondok az én szememben nagyon közel állanak egymáshoz. Újból szünetet tartott. — Lehet, mondta Lewisham közömbösen és a kandalló mellől haragvó tekintetet vetett Chafferyre. Chaffery ránézett. — Én bölcseséget szoktam hirdetni. Ma este egészen különleges bölcseséget hirdetek. A legrégibb és legnemesebb termésemet ütöm csapra, mert — mint meglátja, — a mai egészen különleges alkalom. Ön pedig olyan szórakozott! Lewisham feltekintett. — Születésnap talán? — kérdezte. — Majd meglátja ... Az előbb arany=igazságokat mondtam a gazemberekről és bolondokról. Mindig meg voltam győződve róla, hogy a becsület feltétlenül szükséges, ha az ember azt akarja, hogy boldog legyen . . . Meglepi talán ? — Mindenesetre nehezen egyeztethető össze . . . — Nem. Tudom. Mindent megmagyarázok. Da előbb engedje, hogy a boldogságról beszéljek.. Tekintse úgy, mintha a halálos ágyon feküdnék és ez volna az utolsó aján*dékom . . . Legfontosabb a lelki integritás. Az ember vizsgáljon meg mindent és tartsa magát ahhoz, amit becsületesnek ítél. Ne engedje, hogy a világ illúziókkal és meglepetésekkel áltassa. A természet tele van kegyetlen katasztrófákkal. Az ember fizikailag elkorcsosult majom, minden vágyát, minden ösztönét fékezni kell. Az üdvösség nem a dolgok természetében, hanem, amennyiben üdvösségről egyáltalán szó lehet, az csak az ember természetében rejlik. Nézzen a szemükbe ezeknek a kegyetlen állításoknak . . . Remélem, hogy ide figyel ? — Folytassa, — mondta Lewisham, vita* egyleti érdeklődéssel a szóban forgó tétel iránt, megfeledkezve egy pillanatra rózsákról. — A gyerekkornak osztályrésze a nevelés és tanulás, az ifjúságé a becsvágy, az első férfikoré a szerelem . .. nem a vak szenvedély. Chaffery nagyon ünnepélyes és meggyőző volt és sovány ujjával szinte aláhúzta ezt a pontot. — Azután házasság, fiatalon és tisztessé* gesen, utána gyermekek és kitartó, becsüle* tes munka érettük és az államért, melyben élnek, önfeláldozó élet, naplementekor pedig jóleső elismerés, — ez a boldog élet. Nyugodt lehet, hogy ez a boldog élet, az az élet, me* lyet a természetes kiválasztás osztályrészül juttatott az embereknek, mióta az élet meg* kezdődött. Az ember így haladhat boldogan a bölcsőtől a sírig, legalább is tűrhető bol* dogsággal. Hogy pedig ezt megtehesse, ahhoz három dolog szükséges: egészséges test, egész* séges lélek és egészséges akarat . . . Egészsé* ges akarat. Az ismétlés után Chaffery megint szünetet tartott. — Másfajta boldogság nincsen . . . Ha az emberek mindnyájan bölcsek volnának, ke* resnék ezt az életet... Hírnév! gazdagság! művészet!... A vörösbőrű indiánok a hold* kórosokat tisztelik, mi pedig ott tartunk még, hogy a holdkórosságnak enyhébb fajtáját tiszteljük. Én pedig azt mondom, hogy mind azok, akik nem azt a boldog életet keresik, gazemberek és bolondok ... A testileg nyo*morék szegény ördögöket bizonyos tekintet* ben testileg bolondnak tartom. Igen, — mérlegelte Lewisham, — való* szinüleg úgy van. — A bolond nem tudja megtalálni a bol* dogságot, mert nincs elég esze hozzá, rosszul számít, csetlik,botlik, valami álszenteskedés, vagy üres beszéd magával ragadja őt; a fenyegetés megijeszti, a hiúság elámítja és vakságában tévútra lép. De a gazember, aki nem bolond, eltéveszti az utat, noha világosan lát. Sok gazember bolond is egyúttal, a legtöbb az, de nem valamennyi. Magamról például tudom, hogy gazember vagyok, de nem bolond. Az én gazságomnak a lényege az, hogy hiányzik bennem az akarat, az arra való képesség, hogy a nagyobb boldogságot keressem. Az ilyen gazember visszariad a kitartástól. Az út egyenes, a kapu pedig szűk , a gazember nem képes rajta haladni, a bolond pedig nem tudja megtalálni. Lewisham nem tudta végig figyelemmel kísérni, amit Chaffery mondott, mert kívül* ről zaj hallatszott. Felkelt, de Ethel meg* előzte. Amennyire csak tudta, megfékezte az izgatottságát és valósággal megkönnyeb* bült, mikor hallotta, hogy a külső ajtó be* záródik, Ethel pedig a folyosóra nyíló ajtón megy be a hálószobába. Újból Chaffery felé fordult. — Feltűnt-e már önnek, — kérdezte Chaffery, látszólag minden különös ok nélkül, — hogy az intellektuális meggyőződés egyáltalán nem mozgató erő? — Hogyan ? — kérdezte Lewisham. — Az intellektuális meggyőződés nem mozgató erő ? . . . Valószínű . . . Ez az én esetem. — mondta Chaffery. Ez bármelyik igazi gazembernek az esete. Mi nem vagyunk bolondok, mert ennek a tudatában vagyunk. Az egyik az országúton halad, szélben, keményen, kitartóan, valami rideg boldogság érzetével, mely megedzi őt. Nemes érczből készített bulla, a drágakő helyén egy parányi rög az elszakított országrészek földjéből. Az ereklyét őrző bullákat az Országos Menekültügyi Hivatal ellenőrzése mellett töltik meg a történelmi emlékekkel szentelt reggel. A bizottság az ereklyéket sorszámmal jelöli meg és a föld eredetéről hiteles igazoló okmányt állít ki. . A LEGÚJABB MAGYAR ÉKSZER.