Vasárnapi Ujság – 1921

1921-12-25 / 24. szám - Magyar Iliász. Regény a végekről. Irta Rákosi Viktor 278. oldal / Regények, elbeszélések

<4­. szám. 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 281 jesedjék a te akaratod. El van veszve minden, ha Sámson úr nem tudja meg az eseményeket és futásnak eredt Sztregova felé. Oh, micsoda út volt ez! Egyszer elsüppedt, aztán megcsúf szőtt, most nekiment egy fának, majd bokrokon gázolt keresztül. De alig tett ötven lépést, érezte, hogy már nem soká bírja. Végtelen gyöngeség fogta el, de azért botorkáló léptek­­kel, lassabban, de mégis csak haladt. Hektor előre futott, de látva, hogy ura nem követi, visszafordult, bevárta az aggastyánt és fájdal­­masan nyöszörgött. Talán ő is sebet kapott? Most Patek Sámson megtorpant és egy fa alá roskadt, odahúzta magához ebét, megsimo­­gatta a fejét és a szomorúan reátekintő állathoz elkezdett beszélni. Szaladj, hű pajtásom, egye­­nesen a kastélyba Sámson úrhoz, oh, jöjjön ide és segítsen rajtam. Okosan viseld magad én derék pajtásom! Csak még egyszer kérlek, előre Hektor! Indulj, mars! Ezzel föltápászkodott, a kastély felé futott néhány lépést, aztán rátoppantott és rákiáltott Hektorra, s az értelmes teremtés villámgyorsan eltűnt a fák közt. Most a remete újra egy fa alá roskadt, nekivetette a hátát és pihent. A szájá* ból lassan szivárgott­ a vér. Tenyerét odaszorí* totta, ahol Patek kése állott és szemét állhata* tosan arrafelé szegezte, ahonnan Sámson úrnak kell vala érkeznie. VIII. Ezen az éjszakán Sámson urat fájdalmas vo­­nítás ébresztette fel, mely a kastély terraszáról hangzott. Rögtön felismerte, hogy ez Hektor- nak a hangja, s tudta, hogy ez annyit jelent, hogy a remete bajban van. Kiszállt ágyából, pár pillanat alatt felöltözött, fölkeltette Trepán Józsót, aki újabb időben a fiával a szomszéd szobában hált. Jozsó néhány percz múlva a hű állattal jelent meg, mely örvendezve nyihogta körül Sámson urat és mindenképpen jelezte, hogy kövessék őt. Kiszaladt, beszaladt, morgott és ugatott. Sámson úr egy darabig figyelte, azután a következő parancsot adta ki : — Rögtön verd föl Szólády Gerzsont, tíz percz alatt legyen itt a nagy masinával. Te ve­­lem jössz, de előbb egy csomó pokróczot és bundát rakj fel az autóra. Miska fiad verje föl a hadnagyokat és ha reggelre nem jövünk vissza, jöjjenek utánunk az autó nyomán. Alig telt bele egy negyedóra, minden útra* készen állott. Hektor az autó előtt vagy tíz lépéssel ült és türelmetlenül látszott várni a parancsot. Sámson úr ezzel indított : — Előre Szólády fiam, sebesen, de ügyesen ! És kattogva elindult a hatalmas gép, két óriás lámpájával felgyújtva maga körül az éj­­szakát. Előtte futott a kutya, orrát a föld felé tartva. És a vasidegzetű Szoládynak csak arra volt gondja, hogy a kutyát valahogy el ne gá­­zolja, egyébbel nem törődött és ment olyan sebesen és oly vakmerően, hogy egy hajszálnyi eltérés halálos bukfenczczel járt volna rájuk nézve. De ezek az emberek jóban jártak és ilyenkor, mint a hindu mondja , Isten fölkapja őket és a hajába dugja, ott pedig nem érheti baj őket. És recsegve,ropogva törték az utat az éjszakában. A kastélyban nem keltett föltűnést a távozás, ott már hozzászoktak Sámson úr éjjeli kirándulásaihoz. Micsoda fantasztikus nyargalás volt ez az erdőn keresztül! De ennek a romlatlan ideg*­zetű és elhasználatlan eszű parasztnak helyén volt a feje és nem történt hiba. Benne is az egészséges ösztön dolgozott, a­mi abban a ku­­tyában, a mely előtte szaladt. Hogy meddig mentek így, Sámson úrnak fogalma sem volt róla, ő csak arra riadt fel, mikor a kétfejű Szólády hátra kiáltott : Megérkeztünk ! A kutya vidám csaholásba fogott és egy fa körül elkezdett szaladgálni. A fa alatt a lámpák fényétől megvilágítva megpillantották Patak Sámsont, a remetét. Szeme be volt hunyva, arcra márványfehéren dermedt eléjük a sugár­­özönből. — Meghalt! — rikoltott emberfölötti hangon Sámson úr és egy csodálatos ruganyosságú ugrással a remete előtt termett. E hangra az öreg nyughatatlan talán még a túlvilág aranykapujából is visszatért volna. Arczszinének sápadtsága megenyhült, a szeme kinyilt és ajka körül mintha mosolygás játszott volna. — Él! — sikoltott Sámson báró, — fogd meg itt Gerzson ... ezt igyad fiam, ez jó lesz ne­­ked ... (és egy kis ezüst kulacsból a legerősebb tokaji bort öntötte a remete szájába). Jozsó, hamar ágyat az autóba a pokróczokból . . . szent Isten, ennek az embernek kés van a mellében, mi történt vele? Most a remete megszólalt és csak ennyit mondott : — Patek Balázs . . . A három férfi visszhang gyanánt egyszerre verte vissza : Patek Balázs? De rettenetes meg­­lepetésükben, rémületükben és utálatukban oly iszonyú erő volt, hogy hangjuktól még ezek a hatalmas lámpák is meglobbantak. Hektor is annyira meghökkent e hangkitöréstől, hogy ugatva Patek holtteste felé rohant, mintha attól tartana, hogy az feltámad. Trepán Józsó ösz­­tönszerűleg utána, de ijedten meghátrált, mi­­kor a parasztot kettéharapott nyakával meg­­pillantotta. Aztán intett Szólády Gerzsonnak, aki rögtön megértette őt. Tőlük pár lépésnyire végződött a pribeli szakadék egy feneketlennek látszó mélységgel, melyet a nép az Ördög kút* jának nevezett. Fölragadták Patek Balázst, oda­ hurczolták és belelökték a tátongó feketeségbe. — Ez a helye! — mondta ki az ítéletet Trepán Józsó és visszatértek Sámson báróhoz. A remete most már ott feküdt az ágyon, melyet pokróczokból és bundákból az autón raktak. Félig nyitott szeme Sámson bárón nyu­­godott s a báró valami üveget szagoltatott vele. — Mi történt? — kiáltott Trepán felé Sámson úr. — Meghalt, ez a kutya ketté harapta a torkát Sámson úr összerezzent, de csak lehajtotta a fejét, nem szólt semmit. A remete ellenben nagy erőlködéssel, majdnem suttogó hangon így szólt : — A jó Isten bocsássa meg, a­mit . . . Az öreg főúr egy heves, majdnem durva mozdulattal és hasonló jellegű hanglejtéssel félbeszakította : — Ne keverd bele az úr Istent! . . . Elcsa* csogják az időt, pedig itt gyorsan orvosra és patikára van szükség . . . — Ó, jó uram — suttogott a remete — velem ne foglalkozzál, nekem nincs semmire szüksé­­gem, én elvégeztem azt, a­mit a gondviselés rám mért. Teljesítettem a feladatomat és a kö­­telességemet . . . — Egészen megfeledkeztünk a sebről, pedig ezt kellett volna legelőször megnézni . . . A köl­tést Gerzson, az autószekrényből. A remete arcza lázban égett és szemei egyre jobban ragyogni kezdtek. — Édes jó gazdám, ne foglalkozzatok velem, csak menjen minden a maga útján. Sámson báró ezalatt óvatosan kibontotta a bekecset, ott a hol az át volt fúrva s nagy bá­ mulatára egy élettelen mókus dermedt teste került a kezébe. — Hát ez mi? A remete arczát most egy valóságos mosoly derítette fel, pár pillanatig így nézegette az álla­­tot, aztán arcza újra elkomorult és könnycsep* pek nedvesítették meg. Két tenyerébe vette a kis teremtést, simogatta és halkan beszélt hozzá. — Hát te voltál az? Szent Antalnak legked­­veltebb pajtása? Te állítottad meg a gyilkos döfést? Nélküled már az én testem is olyan hideg volna, mint a tied . . . Vagy tán meglassí* tottad csupán a halál érkezését és időt adtál HORT­HY PAULETTE ÉS VŐLEGÉNYE FAJI FAY LÁSZLÓ A BUDAI VÁRKERTBEN. GYERMEKJÁTÉKOK A VAGYONMENTŐ KARÁCSONYI KIÁLLÍTÁSÁN.

Next