Vasárnapi Ujság – 1921

1921-12-25 / 24. szám - Magyar Iliász. Regény a végekről. Irta Rákosi Viktor 278. oldal / Regények, elbeszélések

11. szám, 1921. 68. évfolyam, 223 — Végső akaratom, hogyha meghalok, parasztjaim közé temessenek, a felső-sztregovai a temető legmagasabb dombjára ... a lábam irá­­nyába, közel oda temessék el Patak Sámsont, olyanformán, mint a­hogy Benczét temették el Toldi Miklós mellé . . . Egy kicsit megpihent, aztán elutasította a két férfit, akik támogatták és erősebb hangon folytatta : — Igen, igen, a népnél van az erő és csak ez menthet meg bennünket. Az egyeseket meg lehet vesztegetni, a kutakat meg lehet mérgezni, de a nép tömege romlatlan, a folyamokat, a tengereket nem lehet megmérgezni . . . oh, de én már öreg és gyenge vagyok e nagy munkám­hoz . . . előre fiatalok, székelyek, Uzonyiak! . . . Itt elhagyta ereje és visszahanyatlott párnái közé. A doktor mindenkit kiküldött, csak Klá­­rikának és Mihály huszárnak volt szabad bent­ maradni. A többiek az előcsarnokba vonultak a halott mellé. IX. Míg ezek odabent történtek, kívülről újabb események hullámcsapása indult meg a kastély felé. Ezekben a nyugtalan időkben a helyzet minden pillanatban megváltozott és egészen más és új alakot öltött. Trepán Józsónak fejébe szállt a vezérség dicsősége és miután Szent Antal szobrát egy hatlovas, hosszú szekéren megbízható emberek felügyelete alatt útnak indította Sztregova felé, a kápolna körül össze­ gyűjtötte embereit és elhatározták, hogy most rögtön megindítják a háborút a betörő husziták ellen. A négyéves háború alatt a volhyniai er­­dőkben és a lengyel mocsarakban farkassá ed­­zett marezona férfiak örömujjongással fogadták az eszmét és szekereikre, valamint a Szólády Gerzson által vezetett autóra telepedve, fegy­­verrel és kézigránátokkal bőven ellátva, hirte­­len rátörtek a huszitákra, kik a sztropkói völgyi katlanban várták Patek Balázs, az áruló meg­­érkezését. Ha a Krivány bérczeinek mesés hírű és félelmes szürke farkasai zúdultak volna a kelyhesek nyaka közé, a meglepetés és a ré­­mület akkor sem lett volna nagyobb. Tíz percznyi harcz után a légionisták egész tábo­­rukat cserben és zsákmányul hagyva, esze­ veszetten futottak a morva határ felé. A győzte­­sek a­mit lehetett, szekérre raktak és vissza­­ fordultak Sztregova felé. Diadalmi menetben érkeztek meg Felső-Sztregovára, hol már a másik falunak a népe is együtt volt. Így vonul­tak egyesült zenekarokkal a kastély feé. Sámson AZ ÉRTÉK TŐZSDE NAGYTERME, ADOK — VESZEK! A BUDAPESTI ÉRTÉKTŐZSDÉRŐL.­­ Balázsfy Rezső rajzai

Next