Vasárnapi Ujság – 1921
1921-12-25 / 24. szám - Magyar Iliász. Regény a végekről. Irta Rákosi Viktor 278. oldal / Regények, elbeszélések
284 VASÁRNAP] ÚJSÁG, 2-5. szám, 1921. 68. évfolyam. urat ez az életraj egyszerre talpra állította, a két doktort, mert most már a városi doktor is odaérkezett, ellökte magától és Mihály segítségével felöltözött. Rá se nézett Klárikára, aki kétségbeesetten könyörgött neki, hogy maradjon az ágyában. A diadalmas csapatot már a terraszon állva fogadta ... A huszárok hiába igyekeztek meggátolni a tömeg bevonulását, ez szétszórta a legényeket és egyszerre ott teremett ura előtt és körül, harsogó énekszóval és ordítással. Trepán Józsó jelentést tett urának, a ki ráborult a hűséges parasztra és megcsókolta. Most egy hang elordította magát : Pozar bucskki! És hatvan marczona férfi egyszerre elkezdte járni a hires és kedvelt tót nemzeti tánczot, melyet a dudások zenekara kisért. — Barna, Barna, nézd Sámson úrnak az arczát! — rikoltozott Uzonyi András az öccse fülébe, — hisz ez az arcz valóságos meg dicsőülést fejez ki! Barna megragadta a bátyját és közel húzta magához, mert ebben a tombolásban máskép nem érthették volna meg egymás szavát és így felelt : — Igazad van, nekem úgy tetszik, mintha az öreg, úr már a másvilágról nézne vissza reánk. És ezek a szegény jó emberek nem is sejtik, hogy megölik az urukat. No, de legalább boldoggá is teszik. Hallod, mit dörmög? — Egyes szavakat . . . És akik közel álltak az öreg báróhoz, ilyen szavakat hallhattak ajkáról : Futnak, mienk a diadal, azzal legyen áldott, visszavertük a be=tőröket! És mögötte látható volt az édes kis tündér, aki félelmesen halovány arczczal és lázban égő szemekkel tekintett az ő kedves drága nagyapuskájára, akitől most félt először életében. A kis tündért életének e nagy, nehéz és fájdalmas pillanatában az angol lány és a jószágigazgatóné támogatta. És az a férfi, aki őt legjobban szerette, aki egy szaváért az életét odaadta volna, az ott állt mellette egy arasz távolságnyira és nem szólhatott hozzá semmit . . . Hát lehetnek örvények, melyek ilyenkor is betölthetetlenek és áthidalhatatlanok? Hát kinek a kezébe van letéve a mi nyomorult életünk? Miféle lény az és miféle felsőbb hatalom? Vak és süket? Nem látja, hogy mi történik, nem hallja, hogy mit beszélnek? Nem tud intézkedni, hogy mindezt jóra fordulhasson? . . . Most egyszerre vad hördülés tört ki Sámson báró kebléből, teste nagyot rándult, szinte ugrott, mintha ő is részt akarna venni a szilaj tánczban s azzal egyszerre egész hosszában végigzuhant a földön ... És Mors Imperátor csontkezével ráütött a világegyetemre és üres szájából újra előtört a kiáltás : Három ! . . . így halt meg báró Sztregovay Sámson, az ő parasztjai között és meghalt abban a hitben, hogy diadalmas hőse egy eszmének . . . Pedig több volt, mint hőse, — vértanúja volt! A vármegye székvárosából kijött még két orvos és a helybeli doktorokkal egyesülve tanácsot tartottak és megállapították, hogy az öreg urat tüdőgyulladás és szívszélütés ölte meg. Az utóbbi időben olyan életet folytatott, mondták a tudósok, mellyel túlerőltette magát. Ezt az ő öreg teste már nem bírhatta el. Azután az utolsó éjjeli úton erősen meghűlt és ezzel föltette magára a bajok koronáját. A kiváló urak még belekevertek egy pár ilyen szót, mint szivelhájasodás, szivbillentyűtágulás stb. De különös, hogy minden betegségben ott szerepelt ez a szó, hogy sziv. Hát akkor miért nem mondják egyszerűen, hogy a szive ölte meg? Mert így volt! Semmi keresetük ott a billentyűknek, meg az elhájasodásnak. Három nap múlva megvolt a temetés. Azt mondták rá : paraszt a temetés. A családból csak azok voltak ott, akik a Sztregovay nevet viselték, a többit, a távolabbi rokont, nem is értesítették. Azután ott voltak a sztregovai uradalom tisztviselői és cselédei. Végezetül a népnek nagy tömegei. Hát bizony az igazi paraszti temetés volt, semmi nyoma a gyász=seblonoknak, a mai könnyeknek, a temetési banalitásoknak és a szomorúságra beigazított álorczáknak. A közönség igazán sirt és igazán szomorkodott. És ezen a napon harminczkét faluban kongtak a harangok a Vág völgyében. És ez volt az igazi rianás, A FELKELŐK TANYÁJA ELŐTT NAGYMARTONBAN, NAGYMARTONBAN UTAZÁSI IGAZOLVÁNYOKAT VÁRÓ KÖZÖNSÉG £ A FELKELŐK LAKTANYÁJA ELŐTT REGGELI MOSAKODÁS A FELKELŐK LAKTANYÁJÁNAK UDVARÁN EGY FELKELŐ CSAPAT FRAKNÓ VÁRÁBAN. KÉPEK A NYUGATMAGYARORSZÁGI FELKELÉS NAPJAIBÓL.