Vasas, 1957 (62. évfolyam, 1-8. szám)
1957-12-01 / 8. szám
« Arthur J Baumann» a Német Demokratikus Köztársaság Vasas Szakszervezetének titkára Kedves elvtársak! A Német Demokratikus Köztársaság Vasipari Szakszervezete Központi Vezetősége megbízásából örömmel veszünk részt a XXII. kongresszusotokon. Harci üdvözletünk a proletár internacionalizmusból fakad. Mi, gépgyártók a Német Demokratikus Köztársaságban és ti itt, a Magyar Népköztársaságban döntően befolyásolhatjuk országunk szocialista építésének ütemét és a világot átfogó béketábor további erősítését. A mi vasmunkásaink és mérnökeink jelenleg azon fáradoznak, hogy becsülettel teljesítsék a Német Demokratikus Köztársaság 1957. évi népgazdasági tervéből reájuk háruló feladatokat. Vasasainkat egy soha nem ismert aktivitás és lelkesedés ragadta meg. A 785 ezer vasmunkás közül jelenleg 425 ezer áll szocialista munkaversenyben. Vasmunkásaink állandóan azon töprengenek, hogyan lehetne anyagmegtakarítással, az önköltség csökkentésével és a közszükségleti cikkek termelésének fokozásával a városi munkásság és a dolgozó parasztok igényeit jobban kielégíteni. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 8. évfordulója a Lipcsében megtartott IV. Szakszervezeti Világkongresszus és az Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója tiszteletére ötvenezer vasmunkás tett egyéni felajánlásokat a termelésben. Ezenkívül volt még tizenegyezer kollektív vállalás. Munkás-paraszt államunkat a nyugat-németországi monopolkapitalisták és a reakciós Adenauer-kormány nem ismeri el, de a munkások, különösen a vasmunkások, nagyon is érdeklődnek a Német Demokratikus Köztársaság iránt. Csak a legutóbbi két évben 30 ezer vasmunkást és vasas szakszervezeti funkcionáriust láttak vendégül Nyugat-Németországból a mi munkásaink a Német Demokratikus Köztársaságban. Nyugat-Németországban az osztályharc élesedésének további bizonyítéka az az ítélet, amelyet a hamburgi Munkaügyi Bíróság 1957. október 16-án hozott és amely szerint kötelezik a Nyugatnémet Vasipari Szakszervezetet, hogy 100 millió német márka kártérítést fizessen a schleswigholsteini kapitalistáknak a vasas sztrájk következtében elveszített profitért. Kérjük a kongresszus küldötteit, ha visszatérítek üzemeikbe, adják át a vasasoknak, a mérnököknek, a fiataloknak és a nőknek a Német Demokratikus Köztársaság vasipari dolgozóinak legszívélyesebb testvéri, harcos üdvözleteit, 1937. évi bérek mögött. Hogy az 1937. évi és a mostani életszínvonal közötti differenciát kiegyenlítsék, a munkás igyekszik fokozottabb akkord teljesítménnyel és túlórákkal többet keresni. Hogy fogalmuk legyen az osztrák fémiparban uralkodó fokozott intenzitásról és munkateljesítményről, rámutatunk arra, hogy az 1 munkásra, illetve egy főre eső termelékenység átlagban 30 százalékkal növekedett az 1937. évhez viszonyítva. Az előbb közölt tények járultak hozzá ahhoz, hogy néhány honfitársuk, akik az októberi eseményekkel kapcsolatban jöttek hozzánk és így az osztrák gazdasági életet a saját bőrén tapasztalta, igen hamar elvesztette illúzióit. A munkában történt megrokkanások mértéke arra késztetett bennünket, fémipari dolgozókat és szakszervezetünket, hogy harcot indítsunk annak érdekében, hogy a férfiak 60 éves, a nők pedig 55 éves korukban öregségi járadékot kapjanak. Önök, kedves szaktársnők és szaktársak, nehéz harcainkban a legjobban úgy támogathatnak, hogy ha gazdasági és szociális felépítésük vonalán nagy eredményeiket érnek el, mert országuk gazdasági és politikai életében megmutatkozó valamennyi pozitív jelenség és negatív jelenség kihatással van országunkra és harcainkban támogathat vagy akadályozhat. Továbbra is kívánunk kongresszusukhoz, valamint a jövőre vonatkozólag sok sikert és reméljük, hogy mi, mint a szakszervezeti egység képviselői, nagyrészt hozzájárulhatunk az osztrák és magyar vas- és fémmunkások közötti régi barátság elmélyítéséhez. ★ Kovács Istvánné, a MOFÉM küldötte az asszonyok nevében a különböző vásárlási problémákat említette meg. Kifogásolta, hogy sokszor olyan munkaruhát küldenek üzemükbe, amelyeknek méretei nagyon eltérnek a szükséglettől. Beringer János, a Csavarárugyár küldötte, korábbi hozzászólókhoz hasonlóan a nyugdíjkérdés munkában eltöltött évekhez viszonyított rendezését, valamint az igazságosabb lakásosztást tette szóvá. Marosi Rezső, aDel Hajó- gyár dolgozóinak küldötte is- ígertette azokat az eredményeiket, amelyeket az elmúlt 8 hónap alatt a munkaverseny terén elértek. Abból a tényből kiindulva, hogy a dolgozók maguk kérték a kiváló dolgozó mozgalom tovább folytatását, és általában a reális szocialista munkaverseny szervezését, a gyár szakszervezeti és műszaki vezetői munkaversenytervet dolgoztak ki. Ennek alapján az év végéig 10 millió forint megtakarítást terveztek, s ezt helyesen, összekötötték a nyereségrészesedéssel. A termelési tanácskozásokon részletesen ismertették a feladatokat és a siker érdekében kikérték a dolgozók véleményét. A nehezebb feladatok megoldására brigádokat szerveztek, s ezekben részt vettek műszáli vezetők, párt- és szakszervezeti futóreionáriusok, valamint gazdasági szakemberek is — a fizikai dolgozók mellett. Az eddigi eredmények alapján az év végi nyereségrészesedés körülbelül százezer forint lesz, amelyből a dolgozók az általuk végzett munka arányában részesülnek. Brecz László, az EMAG dolgozóinak küldötte. Elmarasztalta az illetékeseket azokért a súlyos hiányosságokért, hogy a vállalat termelő részlegeinek fejlesztése mellett — annak ellenére, hogy ezt az üzem szakszervezeti aktívái többször szóvá tették, — elmaradtak a szociális, egészségügyi és munkavédelmi beruházások. Ezután a lakáskérdéssel kapcsolatban bírálta a bürokratikus intézkedéseket. Hozzászólásának befejező részében orvoslást kér a szakérettségit végzettek panaszára. Azok a szakmunkások, akik szakérettségit végeztek, s utána a Műszaki Egyetemen tanultak 5—6 évig, amikor újra elhelyezkednek különböző üzemekben, nincs meg a folyamatos munkaviszonyuk, s így a szabadságidejük is csökken. Nyilvánvaló, — mondotta —, hogy ez így nem igazságos. A kongresszus befejezése után a Budapesti Orvosi Műszergyár küldötte, Fresztn Frenc, a Prés. és Kovácsológyár dolgozzóinak nevében, Paksi Pál, a Daru- és Kazángyár dolgozóinak küldötte: Papp János, a Kovácsok Szakmai Bizottsága nevében: Pintye János, a Villamosgép- és Kábelgyár küldötte: Seregi László, a Laboratóriumi Felszerelések Gyára dolgozóinak küldötte: Marosi György, a Koshó- és Gépipari Minisztérium szervezett dolgozói nevében: Szandtner János, a Fémbútorgyár dolgozói nevében: Olasz Béla, az Esztergályosok Szakmai Bizottságának küldötte: Mihályi Zoltán, a Híradástechnikai Kutató Intézetek küldötte: Fokker Károly, a 26-os Tanintézet igazgatója: Módos László 1957. december 6-ig írásban juttatták el felszólalásukat szakszervezetük elnökségéhez. Ezek tanulmányozása, feldolgozása és megválaszolása folyamatban van. Josef Pavlicsák a Lengyel Vasas Szakszervezet elnöke Kedves magyar elvtársak, kedves magyar barátaim, engedjék meg, hogy ■ a lengyel vasasok és a Vasas Szakszervezet Központi Vezetősége nevében forró testvéri üdvözletünket adjam át kongresszusuknak és valamennyi magyar vasmunkásnak. Kedves elvtársak, kedves barátaim! Biztosítani szeretném önöket arról, hogy a lengyel vasmunkások és az egész lengyel nép mély érdeklődéssel figyeli az önök erőfeszítéseit a dolgozó tömegek élet és munkafeltételeinek megjavítása terén. Nemcsak a hagyományos kapcsolat fűz minket össze, hanem az is, hogy céljaink és törekvéseink közösek, hogy szocialista társadalmat építünk és ebben testvériesen segítjük egymást. Együttműködésünk elmélyítését szükségessé teszi az a tény is, hogy az imperializmus minden áron éket akar verni népeink közé, meg akarja bontani egységünket és barátságunkat. Ezért zavart igyekeznek kelteni az emberek fejében, rágalmazzák a munkás vezetőket és lekicsinylik eredményeinket, hogy ezzel aláássák a szocializmus építésébe vetett hitet. A népi Lengyelország dolgozó tömegei, köztük a vasasok is, 13 éve a munkáspárt vezetésével, egy szebb, társadalmilag igazságosabb rendszert építenek. Hazánk ipari termelése közel ötszörösét érte el a háború előtti utolsó év ipari termelécsökkent az a távolság, amely Lengyelországot a gazdaságilag fejlett országoktól elválasztotta. Az elmúlt 2 évben iparunkban nagy erőfeszítés történt a célból, hogy magasabb színvonalra emeljük valamennyi dolgozó életfeltételeit, kultúráját. Országaink számára talán a legfontosabb: a béke megőrzése, megszilárdítása. Ez az ügy megbonthatatlanul összefűzi népeinket a világ valamennyi haladó erejével, a jóakaratú emberek millióival. Mi, lengyel vasasok mélységesen hisszük, hogy baráti, testvéri proletár kapcsolataink még jobban elmélyülnek és kibővülnek majd, a szolidaritás, a nemzetköziség, a szocializmus és a béke szellemében. Éljen és erősödjék a lengyel—magyar barátság! Éljen a világ vasmunkásainak egysége és testvérisége! Franca fram meret az Osztrák Fémmunkás Szövetség elnökhelyettese Tisztelt Szaktársnők! Tisztelt Szaktársak! E helyről köszönjük a kongresszusra történt meghívást. Kívánjuk, hogy a kongresszus az önök számára jó eredményeket hozzon. Önöket bizonyára érdekli, hogy milyen a helyzet Ausztriában és milyen a dolgozók sora. Hogy erről helyes képet alkothassanak, bizonyos összehasonlításokat kell tenni, öszszehasonlítjuk mai béreinket és az árakat az 1937. éviekkel. A hivatalos statisztika szerint az árak 7,3-szeresére emelkedtek az 1937. évinek, ezzel szemben a kollektív szerződésben megállapított bérek az árak mögött kullognak. Az akkord munkások keresete — amely teljesítménytől függ — valamivel magasabb, ennek ellenére visszamaradnak az VASAS 1957 DECEMBER Hft Az egyes szakmák megfelelő arányban voltak képviselve a kongresszuson A mandátumvizsgáló bizottság elnökévé Joó István elvtársat, a Csepel Autógyár üzemi bizottságának elnökét választotta meg a kongresszus. A mandátumvizsgáló bizottság munkájáról Joó elvtárs a következőket jelentette a kongresszusnak: A XXII. vasas kongresszusra a szakszervezetünkhöz tartozó dolgozók 326 küldöttet választottak. Budapestről 219- et, vidékről 107-et. A kongresszuson megjelent 318 küldött, akiknek szavazati joguk van. Ezenkívül 162 üzemi küldött tanácskozási joggal vesz részt a kongresszus munkájában. A küldöttek közül 77 nő. Ez lényegében megfelel a vas- iparban foglalkoztatott nők arányszámának. Ezzel ellentétben a fiatalok nincsenek kellően képviselve, mert a küldöttek között csak 37 fő van 30 éven aluli. A küldöttek az egyes szakmákat a következő számarányokban képviselték: lakatos 34, öntő 10, esztergályos 30, mintakészítő 4, műszerész 22, kovács 14, villanyszerelő 10, szerszámkészítő 16, motorszerelő 7, bádogos 4, víz gázszerelő 2, autófényező 2, aranyműves 2, mérnök 14, technikus 4, gyors- és gépírónő 5, betanított segédmunkás 63, egyéb foglalkozási ágból való küldött 40 fő. A kongresszus ezt az összetételt megelégedéssel vette tudomásul, mert így biztosítva volt annak a lehetősége, hogy az általános sérelmek mellett a sajátos szakmai problémákat is érdemben tudják tárgyalni. Ugyancsak örvendetes az, hogy a küldöttek 10 százaléka technikumot, illetve egyetemet végzett. Ez az arányszám kifejezésre juttatja műszaki értelmiségünk szerepének és jelentőségének növekedését szakszervezeti mozgalmunkban. A mandátumvizsgáló bizottság jelentése alapján a kongresszus megelégedéssel fogadta, hogy a küldöttek 15,1 százaléka régi, több évtizede szervezett dolgozó. Ez a tény biztosította és a jövőben is biztosítja, hogy a nagy, harcos múlttal rendelkező szaktársaink értékes tapasztalatai és a fiatalok lendületes munkája közös erővé forrva, előre lendíti mozgalmunkat. A mandátumvizsgáló bizottság végül jelentette, hogy a kongresszus határozatképes, mivel a dolgozók által választott küldöttek 97,5 százaléka részt vesz a tanácskozáson. A Központi Vezetőség által megválasztott Elnökség A kongresszus által választott jelölő bizottság 85 tagú központi vezetőséget javasolt. A küldöttek —, hogy a szakszerveztünkhöz tartozó szakmák jobban képviselve legyenek —, kiegészítő javaslatok elfogadása után, 99 tagú központi vezetőséget választottak. A központi vezetőség saját soraiból választotta meg az elnökséget, a központi apparátus vezető munkatársait és a számvizsgáló bizottságot. Az Elnökség névsora: Akarat Endre gépészmérnök, Ganz Vagongyár, Bayer János öntő, a MÁVAG VB elnöke, Gőgitz Antal, autószerelő, szakszervezetünk osztályvezetője, Jelinek Kálmán, műszerész, szakszervezetünk osztályvezetője, Lazár Lajosné, magkészítő, a Finommechanikai gyár dolgozója, Ligetkuti István, lakatos, a Bp. Erőmű főművezetője, Matejka Károlyné, szigetelőnő, a Klement Gottwald, Maitisz Gyula műszerész, a MOM-ból. Molnár Gusztáv műszerész az űripargyárból. Qhiwang Jenő, Vasöntő, szakszervezetünk alelnöke, Palotai Károly ezüstműves, szakszervezetünk osztályvezetője, Pintér János, esztergályos, szakszervezetünk elnöke, Pollák Miklós, szerszámkészítő, a Kontakta-gyár igazgatója, Steirahercz Simon, műszerész, az Állami Gazdaságok Szerelő Vállalatának energetikusa, Szabó Piroska, villanyihegesztő, a nőbizottság tagja, Szőnyi Miklós, műszerész, szakszervezetünk titkára, Tóti Istvánná, rádiócsőszerelő, Egyesült Izzó, Török István, esztergályos, szakszervezetünk főtitkára, Varga János, lakatos, szakszervezetünk osztályvezetője, Vittkai János, esztergályos, Csepel Vasmű, Zsofinyecz Mihály, vasöntő, KGM miniszterhelyettes. Póttagok: Hőgei Károly, a Láng-gépgyár kovácsa, Kolláth János, hegesztő, Gh. Dej-Hajógyár, Ködmön Ferencné, a Beloiannisz-gyár szerelőnője, Vörös Sándor, könyvelő, a Csepel Autógyár osztályvezetője. A Központi Vezetőség a következő elvtársakat választotta meg az egyes tisztségekre: Elnök: Pintér János, aki 1904. óta tagjafez a vezérvezetünknek. Ügyvezető alelnök: Ohlwáhg Méhő. Három alelnök: Szabó Piroska, Akarat Endre, Steinhercz Simon. Főtitkár: Török István. Titkárok: Szőnyi Miklós és Varga János. A számvizsgáló bizottság elnökének Háner József, titkárának Szalay Gyula elvtársakat választották. Elnöki zárszó Pintér János elvtárs, szakszervezetünk elnöke, köszönetet mondott az újonnan megválasztott központi vezetőség és az elnökség nevében a megtisztelő bizalomért. Majd így folytatta: A küldötteknek és a központi vezetőség tagjainak most az a kötelességük, hogy megbízatásukhoz híven, a kongresszus által végzett munkát és a megjelölt feladatokat a vasipari üzemek szakszervezeti aktíváival, szervezett munkásaival minél hamarabb ismertessék meg. A kongresszus álláspontja nagyon sokra kötelez; a központi vezetőséget, a küldötteket és szakszervezetünk tagságát. Az a feladatunk, hogy mozgósítsuk a vasipari dolgozókat a Magyar Szocialista Munkáspárt, és a forradalmi munkás-paraszt kormány célkitűzéseinek megvalósításáért, a proletárhatalom erősítéséért folyó harcban. A kongresszus az Internacionálé eléneklésével ért véget A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete XXII. kongresszusának határozata A felszabadulás óta eltelt tizenkét esztendő alatt hazánk nagy történelmi előrehaladáson ment át A hatalom birtokosa a munkásosztály lett. A testvéri, baráti országok segítségével, valamint a belső összefogás erejével haladunk a szocializmus építésének útján. A szocialista termelési viszonyok alapján a dolgozók helyzete kedvezően alakult. Javultak életkörülményeik, lehetővé vált az anyagi, a kulturális és szociális színvonal jelentős emelése. A dolgozók életszínvonalának emelése érdekében — követve a lenini tanításokat — megteremtettük a szocialista ipart. A magyar vas- és fémipar termelése ma közel háromszorosa az 1938. évinek. Fejlődésünk jelentős mutatói új, szocialista létesítményeink, mint például a Sztálin Vasmű, a Kazincbarcikai, a Tiszalöki és az Inotai Erőmű. Az eredmények fényes bizonyítékai munkásosztályunk, dolgozó népünk alkotó erejének. Sikereinket a proletár internacionalizmus, és ezen belül dolgozó népünk érdekeinek megfelelően, pártunk és kormányunk lényegében helyes politikája alapján, illetve vezetésével értük el. E célkitűzések megvalósításáért, erősítéséért és megvédéséért szakszervezetünk vezetésével a vasmunkások is odaadó s eredményes harcot folytattak politikai és gazdasági téren egyaránt. Munkánkat az imperializmus belső és külső kiszolgálói aknamunkájukkal állandóan nehezítették, gátolták. Ez a körülmény növeli eredményeink értékét. Az imperializmus eléggé el nem ítélhető ügynökei állandóan rágalmazták népünket, és eltúlozták a szocializmus építése során előfordult hibákat. Ezek az erők az elmúlt év októberében ellenforradalmat robbantottak ki hazánkban avval a céllal, hogy megdöntsék a magyar néphatalmat, hogy a nacionalizmus, a sovinizmus felélesztésével megbomlasszák a szocialista tábort, s új világháborút robbantsanak ki. A Magyar Dolgozók Pártjába befurakodott árulók — Nagy Imre és társai — tevékenységének hatására az ellenforradalmi időszakban a munkások egy része nem látott tisztán, s ezért időlegesen passzívvá vált. Az ellenforradalom szervezői és támogatói a volt uralkodó osztály és a huligán elemek köréből kerültek ki. Ezek az utóbbi években üzemeinkben helyezkedtek el — nagy részük a vasipari üzemekben —, és ezen belül is főleg a híradástechnikai vállalatoknál. Ezek a munkásruhába bújt, de a munkásosztálytól idegen, ellenséges elemek demagógiával, hazugságokkal fokozták a zavart, hogy kiváltságaik visszaszerzése érdekében megdöntsék a munkáshatalmat. A forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulása és erőskezű tevékenysége, valamint a Magyar Szocialista Munkáspárt politikai szervező és felvilágosító munkája eredményeképpen, az ellenforradalom által megtévesztett vasipari dolgozók többsége is rövid időn belül világosan látott. Megértették, hogy az előfordult hibák nem népi demokratikus rendszerünkből adódtak, tehát következésképpen nem velejárói. Megértették a dolgozók, hogy büszkék lehetünk az elmúlt tizenkét év nagyszerű vívmányaira, amelyek mellett eltörpülnek a hibák. A párt és a kormány munkáját szakszervezetünk erejéhez mérten, a