Vasas, 1960 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének lapja 68. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM.ÁRA 50 FILLÉR 1960. JANUÁR Töretlenül tovább jók az ünnepek. Pihenésre és erőgyűjtésre is, gondola- taink rendezésére is kellenek. Ez az újévi ünnep, az év eleje meg a régi emberi szokás szerint — különösen alkalmas, hogy számot vessünk önmagunkkal, családunk, szűkebb pátriánk, hazánk és a nagyvilág sorsának alakulásával. Ezt a számvetést ki-ki elkészíti önmagának, s aztán a gondolatsorok végeredményére tekintve, megtervezi a jövőt az 1960. évet. A gondos édesapák és édesanyák kezében ceruza van, előttük jókora papírlap, arra róják fel hosszú sorokban, mi mindennel gazdagodott a család az elmúlt évben. Az egyik família házat épített, a másik bebútorozta a gyermekek szobáját, a harmadik új ruhákkal gyarapodott, a negyediknél éppen karácsonyra gyűlt össze a televíziós készülék ára, az ötödik tavasszal már a saját oldalkocsis motorkerékpárján indul országjárásra. — Ilyen gazdag ünnepeink még sosem voltak — mondja boldog sóhajjal az anya. Az apa rábólint, s már látszik, hogy tekintetük a múltba kalandozik, azt a örökre letűnt világot hívja tetemre, ahol a gond, az éhség, a kilátástalanság, a holnaptól való félelem uralkodott. Nép volt, derűs volt, eredményes volt az 1959-es év. Itt nálunk, Magyarországon mindenki érezte, az egész nép tudta, hogy előrehaladunk, jó irányba, a szocializmus megvalósulásának irányába megyünk. Sőt jelentősen meggyorsítottuk lépteinket, hogy hamarabb fejezzük be a szocializmus alapjainak lerakását. A párt hívó szavára, márciusban száz- és százezrek tettek felajánlást munkájuk eredményesebb végzésére, hogy az 1960-as év főbb gazdasági célkitűzéseit még 1959-ben elérjük. A párt VII. kongresszusának tiszteletére indult munkaversenyben a vas- és fémipari üzemek kipróbált, osztályharcos munkásai is derekasan helytálltak, nagymértékben hozzájárultak évi tervünk jelentős túlteljesítéséhez. A szocializmus építése nemcsak avárosban gyorsult meg szinte kézzelfoghatóan, hanem a falun is. Munkástestvéreink mellé felsorakoztak a dolgozó parasztok is, minden eddiginél nagyobb lendületet vett a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Már az elmúlt év tavaszán az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek művelésébe került az ország szántóterületének több mint a fele, s ezekben a hetekben újra tömegesen választják a dolgozó parasztok a falu szocialista felemelkedésének egyetlen útját, a szövetkezetet. Joggal remélhetjük, hogy az új esztendőben már a földterület döntő többségét uralkodóvá válik a mezőgazdasági termelés haladottabb formája. S ez jelenti nemcsak a falu közeledését a városhoz, a szocialista eszmék győzelmét a föld dolgozói között, hanem mindnyájunk gazdagabb, jobb ellátását is. -w r legkiemelkedőbb eseménye volt a párt VII J'yCf'y kongresszusa. Erre a kongresszusra nagyot sokáig fogunk emlékezni, s mindig úgy fogjuk emlegetni, mint az ellenforradalom feletti győzelmünk betetőzését, a szocialista építés meggyorsításának legfontosabb tanácskozását. Közel ötven testvérpárt küldötteinek jelenlétében, és az egész világ szocialista munkásmozgalmának lelkes támogatásától biztatva, adtuk tudtára a világiak, hogy a szocializmus nemcsak elpusztíthatatlanul él Magyarországon, hanem diadalmasan előrehalad. A kongresszus az elmúlt három évben folytatott politikát erősítette meg, s ennek eredményeit alapul véve jelölte meg az elkövetkező évek nem kis feladatait. A kongresszusi feladatok végrehajtása egész népünk érdeke, hiszen minden törődésünk minden fáradságos munkánk egyetlen célt szolgál: azt, hogy egyre szebben, gazdagabban, emberhez méltóbban élhessünk Az ország terveit é s benne a magunk egyéni tennivalóit alapvetően a kongresszus határozatai szabják meg az 1960-as évre is. S tennivalóban nem szűkölködünk. Az új esztendő a hároméves tervünk befejező időszaka. Most kell feltenni a koronát eddigi fáradozásainkra, biztosítani kell a terv maradéktalan végrehajtását, sőt jelentős túlteljesítését minden olyan területen, ahol erre mód van, s ahol a népgazdaság szempontjából kívánatos. Olyan alapokat kell teremtenünk az egy év múlva kezdődő ötéves tervünk számára, amelyek biztosítják a zavartalan kiindulást, a jelenleginél lényegesen nagyobb erők beruházását a népgazdaság fejlesztésére, s egyúttal népünk életszínvonalának szüntelen emelkedését. Tele lesz mindkét kezünk munkával. De boldogan vállalunk minden munkát, minden harcot, mert hiszen magunkért, családunkért, munkástársainkért, népünkért, jövőnkért, a szocializmusért küzdünk. — Csak béke legyen... — mondják elgondolkodva a jövőt firtató emberek. Igen, a béke nagy céljaink megvalósításának elengedhetetlen feltétele. Békét kívánunk az új esztendőben magunknál is, s minden népnek. Most jók a béke kilátásai. Az 1959-es évben a békeszerető emberek sok győzelmet értek el. Időlegesen elhallgattak a tömegpusztító fegyverkísérletek. Százmilliók fogadták kitört örömmel a Szovjetuniónak az ENSZ-ben előterjesztett javaslatait, az általános és teljes leszerelésről. Hruscsov elvtárs amerikai utazása új szakaszát nyitotta meg az államférfiak közvetlen találkozásainak, s a népek közötti találkozásoknak. S a tavaszi virágnyílás meghozza a kormányfők várt csúcstalálkozóját is. Mi, magyarok az elmúlt években is állhatatosan harcoltunk a békéért. Békében kívánunk élni a jövőben is minden néppel. Új esztendőt kezdünk el.... A naptár lapjai még hófehérek. Mégsem töprengve nézzük, mit hoz a vaksors. Megszoktuk, hogy magunk legyünk sorsunk kovácsai. S úgy határoztunk, hogy az eddigi jó úton töretlenül haladunk tovább. Hozzon hát az új esztendő munkánk lázából, születő soksok boldog, békés napot mindnyájunknak! Bányász Rezső De jó, hogy olyan messze van már ISÉ A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége szakszervezetünk minden tagjának a vasas szakmák valamennyi dolgozójának sikerekben, eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kíván. fllllllllllllllllllllllllllimilllltllflftllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllliiitiiiiiiiiiiiin IRODALMI PÁLYÁZAT A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének Elnöksége hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkallmából irodalmi pályázatot hirdet. A pályázaton részt vehet bárki, aki kedvet és tehetséget érez magában, s akik írásaival népünk szocialista fejlődését kívánja szolgálni. I . . A pályázat tárgya a II. világháború, a felszabadulás és az elmúlt 15 esztendő küzdelmeinek és eredményeinek valósághoz hű, irodalmi színvonalú ábrázolása. Különösen várjuk azokat az alkotásokat, amelyek a munkásosztály köréből merítik témájukat s a munkások örömét, bánatát, nehézségeit és sikereit ábrázolják. Szakszervezetünk a II. irodalmi pályázat meghírde- | tésével újabb lehetőséget és ösztönzést kíván adni a tehet- ! séges (nem hivatásos) munkásíróknak, hogy alkotásaik ! kal a nyilvánosság elé léphessenek, s számít rá, hogy a pályzák írásaikkal hozzájárulnak a munkásmozgalom és a munkásélet hiteles, művészi ábrázolásához. A pályázat a következő irodalmi műfajokat öleli fel: Vers, elbeszélés, irodalmi értékű visszaemlékezés, egyfel-vonásos színmű és jelenet. A beküldött pályaműveket az elnökség által összehívott, szakértőkből álló bizottság bírálja el, s a legjobbakat a szakszervezet elnöksége juta- l lomban részesíti. A pályaműveket a Vas- és Fémipari Dolgozók Szak- szervezetének Kultúráng Osztályára kérjük beküldeni. Címe: Budapest, VIli., Költői Anna utca 5—7. Beküldési í határidő: 1960. május 31. Az elmúlt évi pályázat tapasztalatai alapján csak géppel írt pályaműveket fogadunk el, melyeken kérjük feltüntetni a szerző nevét és pontos címét. A beküldött í kéziratokat nem küldjük vissza. A legjobb alkotásokat a szakszervezet újságjában és más kiadványokban tesszük közzé. A bíráló bizottság minden pályaművet külön elbírálós véleményét a szerzőkkel — kívánságukra — ismerteti. A pályázat eredményét a Vasas újság 1960. augusztusi számában tesszük közzé. A díjnyertes pályázókat külön is értesítjük. ” - „ Budapest, 1960. január 2. Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének Elnöksége Vers: Elbeszélés: I. díj: 600 Ft. I. díj: 3000 Ft. II. díj: 500 Ft. II. díj: 2000 Ft. Ii. díj: 400 Ft. III. díj: 1000 Ft. I .Irodalmi értékű Egyfelvonásos színmű, visszaemlékezés: jelenet: I. díj: 3000 Ft. I. díj: 4000 Ft. II. díj: 2000 Ft. II. díj: 3000 Ft. III. díj: 1000 Ft. III. díj: 2000 Ft. Megszületett a magyar fénykép-hanglemez ! Mindkét oldalán vékony mái anyagfóliával Befont színes képen a levelezőlap hívja fel figyelmünket a hanglemezeket árusító Keravilla és Hanglemez boltokban. Másfél éves munka eredményeként a Budapesti Hanglemezgyárban megszületett a magyar fénykép hang lemez. A lap egyik felületét szemmvel alig látható mikrobarázdás rovátkák hálózzák. A rovátkákat 60.070 tonna nyomású óriás-sajtóval " préselik" a fóliába. S ha a kész levelezőlapot 45-ös fordulattal müszködő lemezjátszóra helyezzük, a "kedves, színes táj'a forgás sebes- Ságétól lassan elmosódik, s e vékony barázdák szélébe helyezett f. hangszedő tűje nyomán valamely kedves dal melódiája erősödik fel rádión keresztül. A postai szabvány szerint méretezett több színű képes levelezőlap korszerű eljárással Color-Offset nyomásra készül, s a gyártók dicséretére legyen mondva, a hangminőség kielégítő, nagyszerű. A hangos képeslapok szériagyártása megkezdődött, a belkereskedelem az első 10 000 lemezt már szétosztotta az üzletekbe, ára nem több mint tizenkét forint. Nincs többé akadálya, hogy a szívbéli kedveshez, külföldi rokonhoz közünk írásával a táj szépségével, s bal szárnyán érkezzék a „három dimenziós” üzenet. A gőzmozdony alkonya... GONDOLATOK A DIESELGYÁRTÁSRÓL „Korszerűen — korszerű gyártmányt termelni” — ebben a szinte közmondásszerű tőmondatban fejezhetjük ki a második ötéves terv egyik alapvető célkitűzését. Nos, éppen a korszerűséggel kapcsolatban, sok szó esik mostanában a dieselgyártásról. A második ötéves terv irányelvei is külön hangsúlyozzák: „A járműiparban a motorkocsik és motorvonatok, a korszerű közép- és nagyteljesítményű dieselmozdony-gyártás kapacitását kell bővíteni.” Miért ilyen fontos feladat ez, s enért előnyös az úgynevezett „dieselesítés”? — erről tájékozódtunk az illetékeseknél. Mindenekelőtt vessünk egy pillantást a kérdés műszaki oldalára — érdemes és érdekes is ezzel megismerkedni. Elöljáróban elmondhatjuk: a hagyományosan pöfékelő gőzmozdony ma már világszerte kezd múzeumi emlékké válni, s szakértők véleménye szerint alig néhány esztendő alatt Európában csaknem eltűnik majd. Száz esztendeje Petőfi azt írta: „Száz vasutat, ezeret”... s lényegében azóta futnak végtelen szopáraikon a gőzmozdonyok, de most már közelednek a „végállomásukhoz”. Az ok? Egyszerű, gazdasági számvetés. A dieselvontatású vasúti járműveknél a tüzelőanyag úgynevezett kihasználási haásfoka (lényegében tehát az, hogy a tüzelőanyagból menynyi energiát hasznosít) 35 százalék. Szembetűnő az előny, ha ezt a számot a gőzmozdonyéval vetjük össze, ahol a hatásfok mindössze 6 százalék! A szén és nyersolaj árak ugyancsak messzemenően a dieselvontatás mellett szólnak. A hazai szén és nyersolaj árakat számítva, a gőzmozdony és a dieselmozdony üzemanyagmegtakarítási , különbségéből, — másfél esztendő alatt megtérül egy kb. 1000 lóerős dieselmozdony előállítási költsége. Közelebbről nézve az árakat, a következő képet kapjuk: a MÁV nál használatos szén ára métermázsánként 270 forint, a nyersolajé tonnánként ezer forint. Ezzel szemben — kalóriában számítva — szénből többszörös mennyiség kell azonos lóerő eléréséhez, mint nyersolajból. A másik, fontos előnyről már nem is kell részletesen szólni, arról ugyanis, hogy a gőzmozdonynál mintegy fél nap az úgynevezett „felfűtési idő” — tehát addig kell „etetni”, hogy a megfelelő kazánnyomást elérje —, amíg a dieselmozdony minden pillanatban „rajtra kész”. Érdekes, és bizonyos mértékig kifejező, egyes szakértőknek az a megállapítása, hogy most lényegében „dieselkorszakát” éli a vasút világszerte. Ezek a szakértők úgy vélik, hogy a diesel jelenti az átmenetet a régi gőz és a majdani atomenergiára épülő vontatás között. (Ami az utóbbit illeti — ez természetesen még igen messze van az üzemszerű megvalósítástól.) Ez a vélemény mindenesetre indokolja azt a — úgy is mondhatjuk — sietséget, amellyel világszerte áttérnek erre a korszerű vontatási módra. Olyan országok, ahol az üzemanyagot csaknem teljes egészében külföldről hozzák (mint például Egyiptomban), éppúgy dieselesítenek, mint a gazdag szénbányákkal rendelkező országok, ahol mégis inkább behozzák a szükséges nyersolajat. (Mint például Nyugat-Németország, Pakisztán, India stb.) Mindez indokolja, miért helyez olyan nagy súlyt a második ötéves terv erre a fontos feladatra. Jellemző az is, hogy a járműiparban a dieselmozdonyok, dieselmotorok, motorvonatok részaránya a gépipari termelésben 8,8 százalék volt már 1957- ben, s ez a szám 1960 végéig, tehát a hároméves terv befejezéséig, 25 százalékra emelkedik. Noha hazánk ebben a gyártatási ágban nagy hagyományokkal rendelkezik (hiszen valamikor a Ganz-gyárban úttörő kísérletek folytak az úgynevezett gyorsjáratú dieselkonstrukciók létrehozásában) — mégis: jelentős erőfeszítésekre van szükség, hogy mielőbb korszerű, a világszínvonalat elérő dieselgyártányokat állítson elő a magyar ipar. Természetes, hogy e feladat megoldásában nagy szerep hárul a szakszervezetekre is — pontosabban: sokat segíthetnek ebben a szakszervezetek az ipari vezetőknek. A segítség egyik legfontosabb módja: a dieselgyártáshoz megkülönböztetetten kiváló, minőségi munkára van szükség. Itt alapvető követelmény ez alkatrészek úgynevezett csereszabatossága, ennélfogva, az átlagosnál magasabbra kell emelni a termelés mércéjét, például sokkal komolyabbak a tűrési követelmények stb. Itt tehát a lehetőségek ezer módjával — szaktanfolyamokkal, az egyéni tanulás népszerűsítésével — lehetne serkenteni minden, a dieselgyártásban részvevő dolgozót, jobb, alaposabb munkára. A diesel — a vasúti vontatás jövője! Kétségkívül megvalósítja az ezzel kapcsolatos nagy feladatokat a magyar ipar is! —i —s