Vasas, 1964 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének lapja LXXIII. ÉVFOLYAM, I. SZÁM,ÁRA 60 FILLÉR 1964. JANUÁR A második sebesség Korunk jelképe az atom és a rakéta. Az egyik a kutatómunka mélységéről, a másik atechnikai készség magasságáról tanúskodik. S a két véglet között nap mint nap vívódik önmagával, a világgal, a kényszerítő hatásokkal az ember. Szédítő iramot diktál mindannyiunknak a társadalmi és a műszaki forradalom, és hogy ki, miként tud helytállni benne, az rajta s a környezetén múlik. Azon, hogy milyen képzetté, kitartóvá, acélossá kovácsolódik az a közösség, amelyben dolgozunk, élünk, s amely a létünk biztosítja — egyben mindig jobbat, minőségileg többet vár tőlünk. Nem új e követelmény, csak mindig más. És mindig növekvő! így volt ez akkor is, amikor a háború ellen szervezkedtünk, tüntettünk az államosításokért, s a nép megbízottai elfoglalták az ország élén a vezető posztokat. Nagy dolgokat hozott létre az alkotni vágyó embersokaság felszabadított energiája. Ha pedig felfelé ívelő pályánkat a rakétáéhoz hasonlítjuk, akkor e kezdeti időszakot az első kozmikus sebességgel jelölhetjük. Hiszen ekkor sikerült elrugaszkodnunk a földhöz ragadt élettől, szegénységtől, a pusztító népbetegségektől, s nyílt meg előttünk az út a beláthatatlan magasságokig. Jóllehet egyszerűbb és érthetőbb volt ekkor minden cél. Pontosabban ismert a napi tennivaló és könnyebb a bizalmi, a szakszervezeti vezető dolga. A sikerek láttán, a világraszóló eredmények után magasra csapott a lelkesedés lángja, s az események sodrában gyorsan formálódott az ember. Oly prózai ma a megfogalmazás, a soron következő feladat, a szocializmus teljes felépítése. Ám az érte folyó, áldozatot, lemondást követelő harc hétköznapjai oly tettekről tanúskodnak, melyeknek megéneklése már a költészet körébe tartozik. Következik a második sebesség... Az, amelyikre a rakétának is szüksége van, hogy elhagyja — most már — a Föld vonzóerejét. Sok minden fűz bennünket a múlthoz, ezer érzelmi szállal kötődünk a régi világ szokásaihoz — ideje tőlük elszakadni már! Sokszor önmagunkat kell megtagadni, hogy leküzdjük a „nehézkedési erőt” a felfelé vezető úton. Bátortalanság, közömbösség, önzés, hanyagság, felelőtlenség, nemegyszer üres gőg és még sok más rossz emberi tulajdonság él bennünk, s mindez akadályozza az előrehaladást. Környezetünkben jó néhányan — néha magunk is — látják a hibákat, amelyek súlyos károkat okoznak. De nem szólunk, nem szólnak, kényelemből, óvatosságból, önös érdekből. Tudjuk, nem mindenkinek elég a szaktudása, másnak hiányos a műveltsége, ezt érzi is, mégsem szánja rá magát a tanulásra. Közben őrlődik a kétségek, a problémák, a nehézségek között... Segíteni szeretnénk, hogy túljussanak mindezeken. Segíteni szeretne a szakszervezeti vezető is. De hogyan neveljem az embereket — kérdezi a bizalmi, az szb-titkár vagy akár a tisztség nélküli szaktársunk —, felnőttek azok már... S türelmetlenül várja a választ! Ilyenkor ne féljünk tanácsot kérni többet tudó társunktól, forduljunk felvilágosításért a könyvekhez. Az emberekkel foglalkozó vezető számára mindinkább hasznos, ha megismerkedik a nevelés, a lélektan tudományával is. A munka, az élet sűrűjében gyakorta elkel az okos szó, a kézzelfogható segítség. Úgy készüljünk fel, hogy mind több jó tanácsot adhassunk a rászorulóknak, hiszen ez a kor szelleméből fakad. Egyesek a régi forradalmi romantikát siratják, keresik a mában. Pedig napjainknak is lehet romantikája, csak meg kell keresni, de nem ott, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt. De hol? — kérdezik. A munkapadoknál, a tervezőasztaloknál, könyvtárakban, az esti iskolákban, a könyvek mellett, a késő éjszakába világító olvasólámpák fényében. A tépelődésekben, a nehézségeket leküzdeni hivatott alkotó vitákban. Azért, hogy szebb legyen az emberek élete több munka, magasabb tervkövetelmény, műveltebb szakmunkásgárda, hozzáértőbb vezetés, szocialista emberség — nálunk ezt jelenti a második sebesség. G. M. T ERRŐL ÍRUNK FEBRUÁRBAN: * - Invázió a selejt ellen - Ilyennek képzelem el a szocialista embert - Szaktársaink a nagyvilágban - Vasas birkózók között A Fehérvári interpelláció A Pillantás a hidrát... * Napirenden: a specializáló A őrjáratunk: Angyalföldön és Kisvárdán ÜLÉSEZETT A KÖZPONTI VEZETŐSÉG Miniszteri beszámoló a KGM 1964. évi tervfeladatairól 1964. január 17-én szakszervezetünk központi vezetősége ülést tartott. A tanácskozás napirendjei: 1. A KGM 1964. évi tervfeladatai. A munkaverseny 1964. évi irányelvei. 2. Javaslat szakszervezetünk 1964. évi költségvetésére. Az előző napirend előadója Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, az utóbbié Pólyák János elvtárs, szakszervezetünk főtitkára volt. Szakszervezetünk központi vezetősége meghallgatta dr. Horgos Gyula miniszter beszámolóját a kohó- és gépipar múlt évi eredményeiről és idei feladatairól. A tanácskozáson részt vett Brutyó János, a Szaktanács főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja is. A kohó- és gépipari miniszter elmondotta, hogy bár a múlt év második felében jelentős elmaradásokat sikerült pótolni, a tárca nem teljesítette 1963-as tervét. A termelékenység növekedett, az önköltség kisebb mértékben csökkent az előírtnál. Számos intézkedés történt a szervezettség javítására, s több iparágban jelentős lépéseket tettek a gyártás műszaki színvonalának emelésére, ezek az idei tervben már éreztetik hatásukat. A híradástechnikai iparban sikerült megoldani az átviteltechnikai berendezések és egész mikrohullámú láncok gyártását, 1964-ben jóval nagyobb feladatokat kell megoldania a kohó- és gépiparnak, mint az előző években — mondotta a miniszter. A gépipar termelése körülbelül 10, az export pedig 14 százalékkal lesz magasabb, mint tavaly. Különösen nagymértékben növekszik az autó- és traktoripar, a híradástechnika és a szerszámgépipar exportja Az 1964. év több szempontból jobban indult, mint a tavalyi. Szükséges azonban, hogy valamennyi vállalat maga is mindent megtegyen új piacok, további exportrendelések szerzéséért. Az ipar műszaki és gazdasági szakembereinek személyes közreműködése, a szállítási határidők csökkentése lényegesen megkönnyítheti a külkereskedelmi vállalatok értékesítési munkáját. Az anyagellátásban elsősorban a kohászatnak kell segítenie azzal, hogy tovább javítja termékeinek minőségét és bővíti a választékot. A minisztériumban kooperációs főosztályt hoztak létre, amely kidolgozta az üzemek együttműködésének részletes tervét és támogatja e terv végrehajtását. A Szovjetunió és más szocialista országok nagy segítséget nyújtanak iparunk anyag- és alkatrészellátásának javításához. A miniszter ezután részletesen szólt a műszaki fejlesztés és a beruházások kérdéseiről, majd a szocialista munkaverseny jelentőségét méltatta. Vita után a szakszervezet központi vezetősége elfogadta a szocialista munkaverseny 1964. évi irányelveit. (Folytatás a 2. oldalon.) CIKKÜNK NYOMÁN: A csepeliek válasza a Beloiannisznak A „Vasas” 1963. decemberi számában „Hathatós intézkedések a Beloianniszban” címmel cikk jelent meg amely egyes termelési problémákkal foglalkozott A cikk többek között a kooperáló Csepeli Fémmű munkáját is bírálta. Szerkesztőségiünk levelet kapott a Csepeli Fémmű szó titkárától Fodor János elvtárstól. A levél a termelés helyzetének ismertetése után megállapítja, hogy az alpakka igények kielégítésére a rendelkezésre álló adatok szerint 1961-től 1963 végéig a Fémmű ötszörös mennyiségű tételt szállított a Beloiannisz gyár részére. Az eredeti éves lerszámot csak a Beloiannisz számára 15 tonnával megemelte . A Fémmű vezetői megtették a szükséges intézkedéseket, mozgósították az aktívistákat és az eredeti tervüket több mint 40 százalékkal emelték, a Beloiannisz igényeii miatt. A dolgozók rövid másfél hónap alatt egy indukciós kemencét helyeztek üzembe 15 nappal a határidő előtt. Már a II. negyedben 2 tonnát behoztak az I. negyedév 3 tonnás lemaradásából. Miután — írja levelében Fodor elvtárs — a III. negyedben is főleg a Beloiannisz gyárnak kellett szállítani, de ugyanakkor a többi igénylőt is ki kellett elégíteni, a negyedév végén 4 tonnás lemaradás keletkezett a Beloiannisz részére. Szeptember 4-én megtárgyalták az ügyet a Beloiannisz illetékeseivel. Tőlük azt az ígéretet kapták, hogy ha a CsF. november 15-ig az átadott jegyzékben foglalt anyagot leszállítja a negyedéven belül akkor anyaghiány miatt nem lesz tervlemaradás! A fémmű november 18-ig az anyagot kiszállította. Fodor János elvtárs levele befejező részében így ír: „Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy az év folyamán több esetben felajánlottuk a Beloiannisz vezetőinek, hogy az alpakka lemez helyett térjenek át alpakka szalagfeldolgozásra, mert ebből, az igényeket minőségben és mennyiségben jobban ki tudnánk elégíteni. Különböző szerszámproblémákra hivatkozva ebben az ügyben előrelépés nem történt. Kérjük a Vasas szerkesztőségét, nyújtson segítséget, hogy a Beloiannisz dolgozói keressenek és adjanak javaslatot az eddigi táblalemezből való gyártás helyett szalag felhasználásával történő alpakka gyártmányok gyártására.” Szerkesztőségünk kéri a Beloiannisz dolgozóit, hogy javaslataikat küldjék be a következő címre: „Vasas” műszaki szerkesztőség. Budapest, VIII. Költői Anna u. 5—7. Az épülő hídnál Mohácsi Regős Ferenc rajza