Vasas, 1965 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
2 HÍREK Nem volt igaza a gyáregységvezetőnek Törvénysértő módon járt el a Transzvill kaposvári gyáregységének vezetője az üzem irattárosnőjével szemben, amikor átszervezésre hivatkozva felmondott neki. A hatórás munkát végző fiatal irattáros lány panasszal fordult a vállalat egyeztető bizottságához. A VEB melléállt, mivel megállapította: a határozott időre felvett dolgozót csak alkalmatlanság esetén lehet elbocsátani. A gyáregységvezető nem törődött bele a döntésbe és fellebbezett. A területi egyeztető bizottság elutasította keresetét, és megerősítette a VEB határozatát: az irattáros jól dolgozott, az ellene felhozott panasz alaptalan. A dolgozót visszahelyezték állásába, a gyáregységet kötelezték a kiesett munkanapokra járó bér megtérítésére. 1010 ezer forint bocsújár utassal 307 beutalót osztott szét az elmúlt évben üdülni vágyó dolgozóknak az Április 4. Gépgyár szakszervezeti bizottsága. Többi között 141-en pihentek SZOT-beutalóval, 51 család nyaralt Balatonföldváron, 80 dolgozó gyermeke töltött két hetet Balatonszepezden és 12-en utazhattak külföldre szakszervezeti támogatással. Az állami és a vállalati hozzájárulás 120 ezer forint volt. MFM — 250 A világ egyik legmodernebb marógépét készítették el a Szerszámgépipari Művek esztergomi Marógépgyárában. A neve: MFM— 250. Fokozat nélküli hajtásszabályozó berendezés, tranzisztoros és diódás elektrovezérlés teszi korszerűvé ezt a hidromechanikus másoló-marógépet. Katamarán — Svájcnak Az alumínium feldolgozására szakosított Váci Hajógyár ,60—70 gyártmánya közül most dolgoznak az egyik legérdekesebben. Svájc kéttörzsű hajót, úgynevezett katamaránt rendelt. Ilyen konstrukciót még nem készítettek Magyarországon. Igényesebben akarnak dolgozni A Dunai Vasműben 533 brigád 6061 tagja versenyez a szocialista brigád cím megszerzéséért, vagy a cím újólagos elnyeréséért. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Vasmű dolgozóinak fele a szocialista munkaverseny aktív részvevője. A brigádok küldöttei decemberben az 1965. évi új versenyszakasz céljairól tanácskoztak, s az előző évi tapasztalatok alapján igényesebb, konkrét vállalások megtételére és teljesítésére hívták fel a figyelmet. Fejlődik a Szemüvegkeretgyár A MOM Szemüvegkeretgyárának esztergomi gyáregységében új, kettős napszemüveg-roncsorozó berendezést helyeztek üzembe. Az iker neodendrinező gépet a gyár műszaki kollektívája tervezte és kivitelezte. Ezzel a géppel lila és arany színárnyalatra tudják roncsorozni (tükrösíteni) a napszemüvegeket. A gyár távlati tervei szerint 1970-ben már mintegy másfélezer embert foglalkoztatnak a jelenlegi 400 helyett. Idővel a szemüveglencse csiszolását is Esztergomba telepítik át. Már választanak A Ganz-MÁVAG szakszervezeti bizottsága legutóbbi ülésén megvitatta a szakszervezeti választásokkal kapcsolatos tennivalókat, az elkészített ütemtervet. Az eddigiektől eltérően a gyáregységekben nem csúcsvezetőségeket, hanem üzemi szakszervezeti bizottságokat választanak majd. A választások január 1-én, a bizalmiak megválasztásával kezdődtek és február 27-én, a vállalati szakszervezeti bizottság megalakulásával fejeződnek be. Az ország legnagyobb kazánja Január 1-én Százhalombattán megkezdték a Hőerőmű és egyben az ország legnagyobb szabadtéri kazánjának vasszerkezeti szerelését. Az óránként 500 tonna gőzt termelő berendezés a Szovjetunióban készült, és a Hőerőmű negyedik energiaforrása lesz. Az eddig épült három kazán mindegyike 210 t/ó. teljesítményű, az első kettő már termel, a harmadik próbaüzeme ezekben a napokban fejeződik be. 15 millió forint megtakarítás Vadas Zoltánnak, a Vaskohászati Kemenceépítő Vállalat mérnökének „Új hűtőelemkonstrukció kifejlesztése” c. újítása a martinkemencék hőveszteségének és a vízszükségletnek a problémájával foglalkozik. Körülbelül 15 millió forint értékű szén megtakarítását teszi lehetővé. Első: a nagyadócső brigád Az Egyesült Izzó Adócsőgyárának 38 brigádja közül a nagyadócsöveket szerelő kollektíva érte el a legkiemelkedőbb teljesítményt 1964-ben. VASAS Összpontosított és gyorsabb beruházások (Folytatás az 1. oldalról.) húzás indul. A kohászatban mindössze egy értékhatáron felüli beruházást kezdenek. Ez a Dunai Vasmű Lőrinci Hengerművének normalizáló kemenceépítése, amely csaknem 50 millió forintba kerül. A gépiparban 6 beruházás megvalósítását kezdik meg. Ebből 3 öntödei fejlesztés, egy földgázbevezetés és egy vidéki ipartelepítés. A gépipari beruházások közül különösen nagyjelentőségűek az öntödék fejlesztésére fordított költségek. Ennek keretében több mint 200 millió forintos költséggel fejlesztik az öntödei Vállalat győri acélöntödéjét, amely azt eredményezi, hogy évenként előreláthatólag 10 000 tonnával növekszik az acélöntvény-termelés. Az öntödei Vállalat soproni temperöntödéjének rekonstrukciója mintegy 200 millió forintot igényel. A befektetés eredménye: évenként 8,5 ezer tonnával növekszik a temperöntvény-termelés. Csaknem 40 millió forintot fordítanak a Ganz-MÁVAG-gyár könnyűfém-öntödéjének fejlesztésére, amellyel 3000 tonnával növekszik évente a különféle öntvények előállítása. 1965-ben újabb üzemekben kezdik meg a földgáz hasznosítását. A Diósgyőri Gépgyárban 12,5 millió forintot fordítanak a kevertgáz felhasználás (kohógáz, földgáz) bevezetésére. A vidéki ipar fejlesztése A vidéki ipar fejlesztésére is jelentős összegeket fordítanak. Csaknem 150 millió forintba kerül a Villamosberendezés és Készülék Művek Világítástechnikai Vállalata kaposvári gyáregységének beruházása. Ebben az üzemben a befejezés után évenként mintegy 260 millió forint értékű különféle világítási és villamossági cikket gyártanak. A majdnem 90 millió forintba kerülő, és a kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár rekonstrukcióját, illetve bővítését szolgáló beruházás mintegy 270 millió forint évenkénti termelésnövekedést jelent vegyipari berendezésekben. A beruházásokban új irányt jelent az, hogy megkezdődött a vegyipari gépgyártás fejlesztése, valamint az, hogy az anyagi lehetőségekből a lehető legnagyobb részt fordítják az öntödék fejlesztésére. Jelentős összeget, minteegy 100 millió forintot fordítanak 1965-ben az öntödék kisgépesítésére. Ez a leggyorsabb és leghatékonyabb eszköze a termelékenység emelésének, ezért ennek a beruházásnak már 1965-ben eredményeznie kell a kapacitás bővítését. Az esztendő feladata, hogy már most előkészítsék műszakilag, gazdaságilag a tervellátottság szempontjából a közúti járműgyártás nagy beruházásait Igen fontos az is, hogy a lehető leggyorsabban valósítsák meg a földgáz hasznosítására fordított beruházásokat, az új energiahordozók felhasználása érdekében. A legfontosabb feladat az operatív ellenőrzési rendszer kialakítása a beruházási tervek teljesítésének segítése érdekében. A minisztérium vezetői az év folyamán személyesen ellenőrzik a fontosabb beruházásokat, és a helyszínen nyújtanak segítséget a felmerült akadályok, nehézségek leküzdésében. Somogyi László A CS. CS. kezdeményez A Csepeli Csőgyár dolgozói hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából szocialista munkaverseny-vállalást tettek és csatlakozásra szólították fel a Csepel Művek valamennyi vállalatát. Célul tűzték ki: fejlesztik a gazdasági és társadalmi vezetés munkáját; javítják a gyártmányok minőségét és a termelés programszerűségét; növelik a munka termelékenységét és csökkentik a termelés költségeit; fokozottabban gondoskodnak a dolgozók jobb munkakörülményeiről és felkészülnek a III. ötéves műszaki fejlesztési terv teljesítésére. A célokat nem általában fogalmazták meg, hanem a rözgyűléseken konkrét vállalásokat tettek a csőgyáriak. Vállalták például, hogy a II. osztályú csövek gyártásának csökkentésével 750 tonnával több I. osztályú terméket adnak; 95 százalékról 98 százalékra növelik a programszerűséget; a balesetek számarányát 7,5 ezrelék alá csökkentik; gépesítéssel és a beruházások gyors befejezésével a termelékenységet 5—10 százalékkal növelik._ 1945-ben, húsz évvel ezelőtt az első szabad május 1-re készülődés napjaiban a csepeliek kezdeményezték hazánkban elsőnek a szocialista munkaverseny-mozgalmat. A cél akkor az újjáépítés meggyorsítása volt, most, második ötéves tervünk, eredményes befejezése. Minden bizonnyal, ezt is sikeresen teljesítik. Külföldre — tapasztalatért A Dunai Vasmű Hideghengerművének építkezése befejezéséhez közeledik. Az üzem leendő dolgozóinak szakmai felkészítése nem kis gondot jelent. Ezért sok fizikai és műszaki dolgozót küldtek és küldenek külföldi tanulmányútra — Csehszlovákiába, a Német Szövetségi Köztársaságba, a Szovjetunióba és Lengyelországba. Csupor és Pepi a fémbútorban A Fémbútor- és Drótszövetgyárban fenyőünnepélyt tartottak a Nőtanács és a szakszervezet rendezésében. Több mint száz gyermek és szülő gyűlt össze, akiket László Józsefné szk szervezőtitkár köszöntött. Réder József és Dobor József műkedvelő bohócok vidám tréfáikkal igen jól szórakoztatták a kis vendégeket. SZABÁLYTALAN INTERJÚ (Folytatás az 1. oldalról.)dásnak, az emberibb életnek, a műveltségnek. Nem könnyű e szándékot megvalósítani, de már némi eredménnyel büszkélkedhetünk. Tizenkét községből, illetve városból járnak ide dolgozóink, Nyíregyházától Debrecenig, s 53 százalékuknak nincs meg az általános iskolai végzettsége. De már három éve van kihelyezett iskolánk, s mi több: második évfolyama a gépipari technikumnak. Ezenkívül a szakkörök sora működik: táncklub, irodalmi és szatirikus színpad, fotoszakkör, lövészklub, bélyeg- és rádiós szakkör, ének- és zenekar... — Nagyon szép mindez, de hogyan? Itt vagyunk a „prérin”, húsz-harminc kilométerre a nagyobb városoktól, s közben a falvak, tanyák is messze esnek egymástól. Miképpen oldják meg a közlekedést? — Valóban, ahhoz, hogy az emberek művelődhessenek, gondoskodnunk kellett az utaztatásukról. Tehát úgy kellett egyik-másik rendezvényt megszervezni, hogy az kapcsolódjék a vonatok menetrendjéhez. Ha pedig tovább elhúzódik valamely foglalkozás, megbeszélés vagy tanácskozás, akkor az üzemi buszjáratunk indul el este Téglás, Hajdúhadház, Bocskai-kert, Debrecen útvonalon, így aztán vacsorára mindenki hazaér... (Ezután olyan gondokról beszélgettünk, amit ígéretem köt nem tárni a nyilvánosság elé. Mondhatnám úgy is, inkább belső és hangosan kimondott vívódásnak voltam tanúja egy olyan közösségi vezető részéről, aki a legtöbbet és legjobbat szeretné adni a gondjaira bízott embereknek, de az nem mindig sikerül. S elsősorban nem is a szűk lehetőségek, hanem a szűkre szabott hatáskörök és a mindent szűk keretek közé szorító jogszabályok miatt. S ebből következik az a felfogás: ha valaki nem csinál semmit, nem követ el hibát, nyugodt, kényelmes életet élhet!) DE ITT A HIM-BEN NEM KEDVELIK a nyugodt életet. Mindig töprengenek valami új megoldáson, ami előbbre viszi a dolgokat. Ezért határozták el két éve, a tavalyi bérszabályzatot oly módon terjesztik elfogadásra, hogy abban a legteljesebb mértékben érvényesüljön az ösztönzés a tanulásra. Határozzák meg, hogy a nem szakképzett, de fontos munkakörökben milyen iskolai végzettség szükséges. Természetesen a törvényesség betartásával, az ismert KGM- irányelvek alapján. — A felső szervekjóváhagyták a bérszabályzatot — magyarázza Fenyvesi elvtárs —, csak akkor ijedtek meg, amikor az életben is alkalmazni kellett volna. Adódott egy rettenetesen buta ügyünk. Két éve folyik itt a küzdelem az írástudatlanság felszámolásáért, kissé kilátástalannak tűnt, mert a tanyavilág szüli az „utánpótlást”. Történetünk idején már az analfabéták egy részét megtanítottuk a szükséges ismeretekre, de az egyik dolgozónk kötötte magát: az istennek sem hajlandó... Pedig a keresete két és fél ezer forint volt. S ha tanfolyamra hívtuk, azzal vágott vissza, neki pénzre van szüksége, műszak után vályogot kell vennie. — Talán szégyellt meglett emberként az iskolapadba ülni? — Erre is gondoltunk. Megvásároltuk számára a könyvet, füzetet, s én személyesen vállalkoztam rá, hogy megtanítom írni-olvasni. Egyszerkétszer jött és aztán elmaradt. Példája rossz hatással volt a többiekre, s amikor a vezetők a bérszabályzat adta lehetőség szerint állapították meg a bérét, persze némileg alacsonyabban, emberünk a rádióhoz fordult, levelet íratott a felső szervekhez, és megmozdult az egész társadalom... — Végre megtanították írni-olvasni az illetőt? — Azt nem, de az iparigazgató utasította a vállalatot: „a bérszabályzat törvénytelen részét hivatalosan hatálytalanítsák”, így most már csak egy általános szövegrész utal a tanulás fontosságára. A VÁLASZTÁSI ELŐKÉSZÜLETEKRŐL akartam anyagot gyűjteni, amint azt jeleztem a bevezetőben, s most a cikk végén látom, hogy amiről írtam, az tulajdonképpen a legteljesebb „felkészülés”. Hiszen hosszú évek, hónapok munkája fekszik az eddigi eredményekben, amelyek közé a technikum, az esti iskola is tartozik, de a szaklap előfizetőnek megnégyszerezése is. S jóllehet, a beszámolókban erről nem esik szó, mindössze az adatokat sorolják majd, mégis nagy és lelkesítő dolog az, hogy a hajdúsági homokon is él, dolgozik az emberek felemelkedéséért a szakszervezeti mozgalom. — ede — 1965. JANUÁR Kozma István olimpiai bajnok: Tokiói élmények is. A város Tokahaméval együtt 70 km hosszúságban, 35 km szélességben terül el Lélekszáma egyenlő Magyarországéval. Érdekessége: Nincs egy házszám, nincs egy utcanév! Zónákra van osztva, semmi több. A leveleket, csomagokat a legritkább esetben viszik házhoz. Be kell menni a postafiókba értük. Névjegykártya? Furcsa japán betűk, plusz angol felírás. Hátlapján térkép! Igen, az! A tulajdonos lakása X-szel bejelölve, valamint vonalak, hogy lehet megközelíteni. A közlekedés: fárasztó! Baloldali közlekedés, rengeteg autó. Egy tokiói nem azt mondja, hogy pl.: 8 órára jövök! Nem! 7 órakor indulok. Ehhez további kommentár nem szükséges! Itt is történt haladás, főleg az olimpia miatt. Új, gyönyörű utak épültek a régi úttestek felett 2—3 emelet magasságban. Vékony, vasbeton oszlopok tartják ezeket. Az új Erzsébet-híd budai hídfőjénél van ehhez hasonló. Persze, sokkal kisebb magasságban. A város belseje, a City! Itt nincsenek lakások. Hivatali épületek, áruházak és szórakozóhelyek. Bárok, bárok, millió neonfény. A legszebb és legvariációsabb neonreklámok, és mind jók. Az ember ezek után Pesten nem érti, hogy egy egyszerű Háztartási Bolt felírásból miért nem világít a fele? A technika csodái az apró zsebrádiótól az egysínű vasútig. Ez több méter magasságban fut egy keskeny sínen, 120 km-es sebességgel. A Tokió—Osaka közti express, igaz, hogy rendes sínpáron, de 220 km-es sebességgel robog. Fentebb említettem a sok Night- Clubot, Drink-bárt, mulatókat. Egész Európában nincs annyi. Mégsem irigylem őket, hiszen az átlag életszínvonal jóval alacsonyabb, mint Európában. Ezért is tudják lefaragni a világszínvonali árakat, mert igen olcsó a munkaerő. Az európai munkás egy hét alatt keres annyit, mint a japán egy hónap alatt. A nők ugyanazért a munkáért, mint a férfiak , csak 65 százalékot kapnak! Ezért van az, hogy főleg csak rizst esznek egy kevés hallal. (Ha csak ennyi ennivalót kapnék naponta, hát eléggé lesoványodnék!) Ezért itt be is rekesztem a beszámolót Tokióról, s általában Japánról, már csak azért is, mert ennél többet nem tudtunk meg ebből a titokzatos világból. Október 28. Hazajövetel. Azért szép volt itt. Béke veled, felkelő nap országa! Sayonara! Ez nemcsak pusztán viszontlátást jelent! Érzékeny búcsút is! Hát, sayonara! Három súlyosabb ember, Ecser Károly, Varjú Vili és jómagam panaszkodott. Nem fértünk el az ülésen (kényelmesen). Segítenek. Elöl, a szalonban kaptunk helyet. Itt Máté doktor, a KLM magyar képviselője azt is elmondta, amire a benn ülő 130 társunk nem is gondolt. Másfél óra múlva vihar lesz. Ügy lett! Némi szerencsénk volt. Hátszelet kaptunk. Az eddig 1150 kilométeres , sebességgel haladó gépünk egyszeribe 1150 km-es sebességre kapcsolt. Remegett a hatalmas fém test. Pár órás halálfélelem, aztán leszállás — Alaska! Itt tudtuk meg: a hátszél segítségével világcsúcs alatt tettük meg a Tokió—Alaska utat. Hát, ez nem volt valami nagy öröm! Innen sima út Amsterdamig! Leszállási nehézségek. Talán jobb is, ha nem részletezem Némi késés után, irány — Budapest! A gép méltóságteljesen leszáll. Többen megcsókolták a sikeres földreérés után! Kiszállás! Csak akkor tudtuk meg: az ország szíve együtt dobbant velünk azokban a napokban. Köszönjük. Köszönjük a szép fogadtatást! Ezek után nem marad más hátra, mindenkinek békés, boldog új esztendőt kívánok az olimpiai csapat nevében is!