Vasas, 1966 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
1966. JANUÁR A VASAS és a MEDOSZ kapcsolata A Vasasszakszervezet és a MEDOSZ közötti kapcsolatoknak már több éves hagyománya van, de az idén ez tovább szélesedett és eredményesebb is lett. Ebben az évben az eddigi szórványos és esetenkénti kapcsolat szervezetté vált azzal, hogy a két elnökség mellett egy koordinációs munkabizottság alakult. A munkabizottság célja és feladata többek között az, hogy a mezőgazdasági gépeket és alkatrészeket előállító, gyártó üzemek, valamint a gépeket használó mezőgazdasági vállalatok, gépjavító állomások vezetőinek, dolgozóinak egymás megismerését, a gépek és alkatrészek gyártását, majd felhasználását a szakemberek kölcsönösen megismerhessék. Feladat az is, hogy a tanulmányozást, egymás üzemeinek, gyárainak megtekintését, tapasztalatok kicserélését, a munkabizottság az eddigieknél jobban elősegítse. A bizottság legutóbbi ülésének határozata alapján, az elmúlt hetekben a legnagyobb vasipari üzemek egy-egy vezető beosztású dolgozója, valamint a két szakszervezet képviselői részvételével öt csoport alakult. A csoportok az ország különböző részein, öt gépjavító állomást látogattak meg. Ez volt az első ilyen jellegű, szervezett tapasztalatcsere és már most megállapítható, hogy a kezdeményezés haszos. Az egyik csoport, Hódmezővásárhelyen, az ottani gépjavító állomás járműelektromossági berendezéseket felújító ■ üzemét látogatta meg, amely egyike az ország hat ilyen feladattal megbízott állomásának. A csoport tagja volt Rácz József, az Autóvillamossági Felszerelések Gyára kísérleti osztályvezetője, aki a több évtizedes szakmai tapasztalatát szívesen adta át az alg két éve működő üzem vezetőinek, szakembereinek. Az állomás főmérnöke, s az elektromos üzem vezetője azóta viszonozta a látogatást, több napot töltöttek az Autóvillamossági Felszerelések Gyárában, ahol konkrétan is meghatározták a két vállalat szocialista brigádjainak jövőbeni kapcsolatát. A terv most az, hogy Bács elvtárs a Földművelésügyi Minisztérium illetékes szakelőadójával a többi ilyen profilú gépjavító állomást is meglátogatja és tapasztalatait ott ie átadja. A látogatások végén pedig összeállítanak egy olyan műszaki kézikönyvet, amely az egyes villamossági berendezések felújításának módszereit egységesen adja majd közre. A csoportok az állomásokon sok panaszt hallottak a D4K traktorokról. Többen kifogásolták, hogy az erőgépbe épített alkatrészek anyaga vagy éppen a megmunkálása sok kívánni valót hagy maga után. Nagyon sok emiatt az állásidő, a traktorosok nem keresnek és bizony nem is szívesen ülnek a gépekre. Mivel hazánkban csaknem 3000 ilyen gép van, a Vörös Csillag Traktorgyár szakszervezeti bizottsága úgy döntött, hogy ezt a témát rendkívüli szb-ülésen fogja megtárgyalni. Erre az ülésre a traktorgyár vezetőin, konstruktőrein kívül meghívják azokat a megyei gépjavító állomási igazgatókat, főmérnököket, ahol a legtöbb D4K traktor van. De meghívót kap a Földművelésügyi Minisztérium, az erőgépet forgalmazó AGROTRÖSZT, és a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet egy-egy szakvezetője is. Reméljük, az együttes tanácskozáson kialakul majd egy olyan álláspont, amely megjelöli az e téren szükséges tennivalókat. Befejezésül még csak annyit, hogy a VASAS és a MEDOSZ közötti kapcsolat — mint mondtuk —, már eddig ie termékeny volt, de a jövőben ennek fokozása feltétlenül indokolt, hasznos. A tapasztalat azt igazolja, hogy az állami intézmények hivatalos párbeszéde is emberibbé válik, ha a szakszervezetek a maguk sajátos eszközeivel erre irányítják a fő figyelmet. Dr. Gojdár László VASAS • VAS-, FÉM- ÉS ENERGIAIPARI DOLGOZÓK! SZERVEZETT MUNKÁSOK! A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetősége, köszönetét, elismerését fejezi ki azoknak a dolgozóknak, akik odaadó és lelkes munkájukkal hozzájárultak a kohászat, a gépgyártás és a villamosenergiaipar 1965. évi terv teljesítéséhez. Az elért eredmények, sikerek után az ember mindig előre tekint, számba veszi a holnap tennivalóit, ez esetben szakmánk feladatait. A népgazdasági tervek alapján, a kohó- és gépiparban az idén a termelés 4 százalékkal, az export 3,6 százalékkal emelkedik, amit jórészta termelés növekedéséhez viszonyítva 80 százalékában a termelékenység fokozásával kell biztosítanunk. 1966-ban is lesznek komoly beruházások, a kohászat és gépipar fejlesztésére a KGM összesen 3 milliárd 690 millió forint beruházási keretet hagyott jóvá. Külön kell szólni a villamosenergia iparról: itt a termelés 8,7 százalékkal, a termelékenységet pedig 5 százalékkal kell emelni, és ugyanakkor 1 százalékkal csökkentenünk kell az iparág költségszintjét. A villamosenergia-ipar fejlesztésére milliárd forintot fordítunk. Kormányunk határozata alapján mindkét iparágban jelentős bérügyi intézkedéseket hajtunk végre. A kohászatban és gépgyártásban átlag 1,5 százalékos, a villamosenergia-iparban 2 százalékos béremelésre kerül sor. Kormányunk a népgazdaság idei tervéről szóló határozata árintézkedéseket is tartalmaz. Az intézkedésekkel központi vezetőségünk egyetért, azokat szükségesnek és indokoltnak tartja, mert ezek az intézkedések egyértelműen a munkásosztály, a dolgozó nép jövőjét szolgálják. A jelenlegi ár- és értékviszonyok az ésszerű gazdálkodás, a további eredmények és végső soron a növekvő igények kielégítésének váltak akadályaivá. Közgazdaságilag tökéletesen érthető, hogy az ár- és értékviszonyokat rendezni kell. Az áremelések részleges ellensúlyozására, kormányunk a szakszervezetekkel egyetértésben jelentős bér és szociálpolitikai intézkedéseket is hozott. A vas- és energiaiparban dolgozók közül, elsősorban a nehéz fizikai munkát végzők, a kedvezőtlen munkakörülmények között dolgozók, a magas szakképzettséggel, illetve a hosszú gyakorlattal rendelkezők, valamint a művezetők és főművezetők rétesülnek béremelésben. A béremelés együttes összege 178 millió forint, és csaknem 120 ezer munkást (az összes fizikai dolgozók egyharmadát), és 9 ezer főművezetőt, művezetőt érint. Mindemellett lehetőség van további bérkorrekciókra is, hiszen az egyes üzemek, vállalatok a létszám-megtakarításból eredő béralap 73 százaléka felett önállóan rendelkeznek. Az intézkedések végrehajtásának gyakorlati munkájából nagy rész vár a szakszervezeti bizottságokra és aktívákra. Kötelességeikkel és jogaikkal élve segítsék és ellenőrizzék az intézkedések pontos, alapos végrehajtását, amelyek elsődleges célja: a termelő erők fejlődésének gyorsítása, népgazdaságunk erejének növelése. A vázolt bérügyi rendelkezések és szociálpolitikai intézkedések nemcsak a megélhetési költségek emelkedését, valamint az életszínvonal átmeneti csökkenését mérsékelikde lehetővé teszik azt is, hogy jelentős társadalmi rétegek életszínvonala változatlan maradjon, sőt, egyes rétegeké emelkedjék. Az idén — ahogy ezt az idézett számok is mutatják — a tavalyinál is komolyabb, bonyolultabb feladatokat kell megoldani. Ennek érdekében az eddigieknél következetesebben kell megvalósítanunk pártunk Központi Bizottságának 1964 decemberi határozatát. Mindenütt különös gondot kell fordítanunk arra, hogy: • kifogástalan és korszerű gyártmányok készüljenek, amelyek biztosítják iparunk versenyképességét a külföldi piacokon. ............ • Állandóan emelkedjék a munka termelékenysége. Tásadalmunk előrehaladásának ez a kulcskérdése. A műszaki vezetők fordítsanak nagyobb figyelmet a műszaki és gyártásfejlesztésre, az üzem- és munkaszervezésre. • Gazdaságosabban dolgozzunk! És itt nemcsak az anyagra és a pénzre gondolunk, hanem az időre és az emberi munkára is. Az ezekkel való ésszerűbb, takarékosabb gazdálkodás az iparág költségszintjének csökkentését hozza magával. Ezek alapvető feladatok. Megvalósításuk szakmánk minden munkásától és vezetőjétől fegyelmezett, gondos munkát követel; azt, hogy mindenki a legjobb képességei szerint tegyen meg mindent a technológiai fegyelem megtartásáért, a munkaidő maximális kihasználásáért. A szakszervezeti bizottságok lelkiismeretesen, s nagy körültekintéssel készítsék elő a műszaki konferenciákat és az ezeket követő termelési tanácskozásokat. Részletesen ismertessék az 1966. évi feladatokat, legyenek ezek a tanácskozások a megvalósítás, a végrehajtás módszereinek vitafórumai. A munkaverseny részvevői és a szocialista brigádok vállalásaikban elsősorban a minőség javítását, az exporttervek túlteljesítését, az ütemes termelés megvalósítását és a kooperációs, kötelezettségek teljesítését tartsák szem előtt. A szakszervezeti tisztségviselők ellenőrizzék és segítsék a törvények és a rendeletek megtartását, ügyeljenek a munkások szociális, egészségügyi és munkakörülményeit szabályozó rendeletek végrehajtására. A gazdasági és műszaki vezetők tegyenek meg mindent a folyamatos, zökkenőmentes munka feltételeinek biztosításáért. VAS-, FÉM- ÉS ENERGIAIPARI DOLGOZÓK, SZERVEZETT MUNKÁSOK! A múlt esztendő eredményei után tovább kell lépnünk. Az idei év tervei megalapozottak. De feladataink végrehajtása szakmánk minden munkásától, vezetőjétől megköveteli, hogy képességei legjavát adva, munkálkodjék. Bátrabb, önállóbb, és ésszerűbb munkára van szükség; hasznos kezdeményezésekre és mindenekelőtt annak megértésére, hogy gazdasági életünk alakulása és végsősoron saját boldogulásunk senki mástól, egyedül tőlünk, a mi munkánktól függ. A központi vezetőség meg van győződve arról, hogy a vas- és energiaipar dolgozói, szakszervezeti tisztségviselői, mindent megtesznek a tavalyi eredmény magasabb szintű megismétléséért, 1966. esztendő tervének teljesítéséért. A Költségvetés 80 millió forint sorsa 1965 december hónapjában tárgyalták az alapszervek taggyűlései, a szakszervezet elnöksége, és központi vezetősége az 1966. év költségvetését. A költségvetések célja mindenütt biztosítani a mozgalom megvalósításaihoz szükséges anyagi eszközöket. A költségvetések számai tükrözik azt a fejlődést, amely az alap- és középszervek önállóságának növelésével, az utóbbi években pénzgazdálkodásunkban is jelentkezett. Évről évre emelkedik a tagdíjból közvetlenül az alapszerveknél és közvetve a központ költségvetésén keresztül történő pénzfelhasználás. Javult a pénzügyi munka nyilvánossága, ilyen tartalmú beszámolók rendszeresen szerepelnek a választott testületek üléseinek napirendjén. A szakszervezetek pénzgazdálkodásának alapja a tagdíj. Az 1966. évre szóló tagdíj-besorolási munkákat szervezeteink időben lebonyolították. Tagságunk — joga érvényesítése mellett — túlnyomó többségében maradéktalanul eleget tesz tagdíjfizetési kötelezettségének. A költségvetés-készítés idején az országos összesítő alapján, szakszervezetünkhöz 461 000 üzemi dolgozó tartozott. Ebből szervezett dolgozó 420 000. Szervezettségi fokunk 91,1 százalék. Tagdíjfizetés, mely egyrészt a rendszeres, hónapról hónapra való fizetést, másrészt a besorolás szerinti járulék lerovását mutatja: 91 százalék. Alapszervezeteink költségvetéseikben a szervezettség, és a tagdíjfizetésben év végére 1 százalék emelést terveztek. A tervezett számok elérésénél nagy szerepet kap a felvilágosító nevelőmunka, tekintettel arra, hogy az ipariban ma még jelentős a fluktuáció. 1966- ban a tervezett tagdíjbevétel 80 és */1 millió forint. Hogyan oszlik meg ez az összeg, ha 100 százaléknak tekintjük? 35°/0-ot (28,2 millió Ft) tartanak vissza egységesen a szakszervezeti alapszervezetek az eladott bélyegmennyiség után. Erre az összegre készül a helyi költségvetés, melyet a szakszervezeti bizottságok decemberben és januárban vittek tárgyalás és jóváhagyás végett a taggyűlések elé. 3% a külön plusz részesedés, a 35 százalékon felül. Ezt a juttatást azok a szervezetek kapják, amelyek egész éven át eredményes munkát végeztek. 7% a szakszervezeti tagság után járó születési és temetési táblázatos segély. Az ilyen segélyeket az állami segélylyel együtt fizetik ki, de a társadalombiztosítás félévenként, a kifizetett összeget a szakszervezet központi költségvetéséből visszakapja. 5% a szakszervezethez tartozó nyugdíjas szaktársak céljait szolgálja, ugyancsak központi költségvetésből. Ebből fedezik a nyugdíjasok segélyei, üdülőik fenntartását, szórakozásait. 20% a központi költségvetésben szociális, kultúr- és sportintézmények létesítésére, üzemeltetésére, felújítására szolgál. Azért kell ezt a tetemes összeget (17 millió) központilag tervezni és fel- használni, mivel szétforgácsolva az anyagi eszközök, hatékonysága, a helyes célok elérésére nem érvényesülne. Néhány példa: az ország egész területén működő vasas kultúrházak és könyvtárak támogatására tervezve 6,5 millió Ft. Gyermeküdültetésre és külföldi csereüdültetésre 4,4 millió Ft.Minőségi és tömegsport támogatásra 3 millió Ft stb. 3°/0-nak megfelelő összeg- ből tisztségviselőink mozgal-mi tudását gyarapítjuk feü-' lönböző oktatásokon. A kép-zett bizalmi, műhelybizott-,,' sági vagy szb-tag jobban,, eredményesebben tudja szolgálni az őt megválasztó dol- ■ gozók és a köz érdekeit. 12% az az összeg, mellyel a vasasszakszervezet a Szak-' szervezetek Országos Tanácsa költségvetéséhez hozzájárul. A SZOT tevékenysége közvetlen és közvetve, mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban a dolgozók érdekeit szolgálja. 3% szerepel a központ költségvetésében a 18 megyében működő szakszervezeti középszervek, a megyebizottságok működtetésére. 3% a Budapesti Bizottság költségvetése. Ez a szervezeti középszinten 240 ezer fővárosi vasas dolgozó problémáival foglalkozik. 9% a szakszervezeti központ költségvetése. Ebben szerepelnek az apparátus fenntartásán felül a propaganda, a nemzetközi kapcsolatok, a társadalmi aktívák munkáinak költségtételei. (Folytatás a 4. oldalon) 3 December 30-án szakszervezetünk központi vezetősége ülést tartott. A tanácskozás elnökségében ott volt Gáspár Sándor a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára, György Gyula a kohó- és gépipari miniszter helyettese és dr. Lévai András a nehézipari miniszter helyettese. A KV-ülés idei tervfeladatokról szóló első napirendi pontjának előadói Lévai és György elvtársak voltak, majd az ezt követő vita után Pólyák János elvtárs, szakszervezetünk főtitkára javaslatot tett a Vasés Fémipari Dolgozók Szakszervezetének 1960. évi költségvetésére. Központi vezetőségünk december 30-i ülése A KV-ülés első napirendi pontja — érthető módon — hosszas és alapos vitát váltott ki. Lévai és György elvtársak részletesen beszámoltak a villamosenergia-ipar és a gépgyártás második ötéves tervben elért eredményeiről és az idei év termelési feladatairól. A nehézipari miniszter helyettese beszámolójában hangoztatta, hogy a népgazdaság villamosenergia igényét az iparág a második ötéves tervben kielégítette. Ugyanakkor a fogyasztói létszám öt év alatt 2 millió 265 ezerről 2 millió 730 ezerre emelkedett. 528 megawatt új erőművi kapacitással bővült az iparág. A legjelentősebbek: az Oroszlányi, a Pécsi, a Dunamenti Hőerőművek, az Ajkai Erőmű bővítése, illetve részleges üzembe helyezése. Az idei év legfontosabb feladatai újabb 100 illetve 150 MW-os gépegységek üzembe helyezése a Dunamenti Hőerőműben és Bánhidán. György Gyula miniszterhelyettes szintén azzal kezdhette beszámolóját, hogy a KGM mintegy másfél százalékkal túlteljesítette tavalyi tervét. Hangoztatta, hogy 1966-ban nagyobb gondot kell fordítani a speciális és ötvözött acélok minőségére, valamint többlettermeléssel biztosítani kell a gépgyártás rúd- és idomacél hiányát. Az idei év bonyolultabb feladatainak pontos összehangolására a KGM részletes intézkedési tervet dolgozott ki, amelynek mintájára a vállalatok hasonló tervekben összegezik tennivalóikat. 1 A napirendi pontokat követő vita után az ülés résztvevői Herczeg Károly főtitkárhelyettes javaslatára egyhangúlag elfogadták a Központi Vezetőség felhívását, amelyet az alábbiakban közlünk.