Vasas, 1970 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
imanitor Amiből mindenre telne. Néhány példa: a döntőbizottság határozata szerint az MKD tavaly kétmillió ötszáztizennyolcezer forintot fizetett az Erőmű Beruházási Vállalatnak az egyes kazán késői szállítása miatt. Az ERBE ugyan közel tizenhárommilliót követelt, ■mert a kérdéseskazán 1967. november vége helyett csak 1968. március 28-án került Visontára, de a döntőbizottság tízmillióval leszállította a borsos kötbérigényt. A kettes blokk kazánja szintúgy késett, s ez háromszázezer forintjába került a hajógyárnak. De folytathatjuk a sort. A Ganz Villamossági Művek egymillió kétszáznyolcvanezer forintot fizetett a turbinaszállítások határidőcsúszásáért, az Út- és Vasútépítő Vállalatnak viszont az ERBE volt kénytelen mintegy ötszázezer forintot átutalni, amelyhez a huszonkettes számú Építőipari Vállalat csatolta a másik félmilliót. A huszonkettes Építőipari Vállalat a Gyárkémény, Kazán- és Kemenceépítő Vállalatnak is kénytelen volt hatvanezer kötbért adni, s alulmaradva A LEGRÉGIBB ERŐMŰBEN 17grásszerű balesetcsökkenés Kelenföldi tapasztalatok — megoldásra váró feladatok A Kelenföldi Hőerőmű hazánk legrégibb erőműve. Az éveken át biztosított beruházások segítségével igyekezett lépést tartani a követelményekkel. Jelenleg Budapest budai részének távfűtéséhez szükséges gőzmennyiséget állítják elő új és felújított berendezésekkel. A kazánok nagy részénél széntüzelésről gáztüzelésre tértek át. Az erőműnél a balesetek alakulása kedvezőtlenebb volt, mint a többi erőműnél. Ez a helyzet 1969-ben megváltozott, mert a Kelenföldi Hőerőműben 1969. I— III. negyedévében a balesetek száma négyre csökkent, az előző év I—III. negyedévében történt 14-hez képest. A Tröszt Szakszervezeti Bizottsága felkérte a Kelenföldi Hőerőmű Vállalat igazgatóját, hogy adjon tájékoztatót a munkavédelmi helyzetről. Az erőműben tartott ülésen elhangzott beszámoló és az azt követő vita igen jó volt. A Tröszt Szakszervezeti Bizottsága az írásos beszámoló, valamint az ülésen elhangzottak alapján megállapította, hogy a Kelenföldi Hőerőmű munkavédelmi helyzetének megtárgyalása helyes és időszerű volt. Megállapította, hogy a gazdasági vezetés, valamint a vállalati szakszervezeti bizottság által tett erőfeszítések javították a dolgozók munka- és életkörülményeit, de az erőmű adottságaiból kifolyólag még jelentős feladatok várnak megoldásra. Az ülés után hozott határozatok alapján megjavult az ellenőrző tevékenység. A biztonsági szemlék hatásfoka javult. Ez megmutatkozik a hiányosságok feltárásában és következetes felszámolásában. A szervezett ellenőrzések mellett mind a gazdasági vezetés, mind a szakszervezeti aktívák, munkavédelmi őrök ellenőrzése is aktívabb lett, egyre több esetben teszik szóvá a dolgozók helytelen, vagy előírásostól eltérő munkáját, magatartását. Igen hasznosnak bizonyult a munkavédelmi körlevelek kiadása, amely tartalmazza a balesetek területi előfordulását, a belesetek leírását, a tett intézkedéseket és a szükséges felelősségrevonásokat. Az erőmű adottságai mellett a dolgozók munka- és életkörülményeinek állandó javítása nehéz, de megoldható feladatok elé állítja a gazdasági és szakszervezeti vezetőket és a jelenlegi biztató helyzet azt bizonyítja, hogy a dolgozók megértik és segítik vezetőik ilyen irányú törekvéseit. Herb Ferenc munkavédelmi felügyelő VASAS A pufajka reggel is nedves Nézzük a tényeket. A visontai építkezésen közel ötezerháromszáz ember dolgozik, s közülük kétezerháromszázan a helyszínen laknak. A körülmények rend-kívül rosszak. A harminchárom téglaépületben és az öt fabarakkban a tél beálltával gyakran várta és várja hideg szoba a külszíni nehéz munkából hazatérőket. A vizes, átázott pufajkát, lábbelit nincs hol megszárítani, az emberek a lakószobákban kénytelenek lerakni munkaruhájukat. S ott bizony nagyon lassan szárad, másnap reggelre is nyirkos, mert novemberben és decemberben például napokig nem emelkedett a szobák hőmérséklete , tizenhét-tizennyolc fok fölé. Sőt, voltmár jóval alatta is! — Igaz, hogy ez a felvonulási lakótelep az összes eddigi erőműépítések szállásainál lényegében korszerűbb, de a körülmények nagyon rosszak. Például a legelemibb követelmény, hogy az ember napi nyolctizenkét órai munka után meleg szobába jusson — mondta Megyeri Károly szerelési csoportvezető. — Tizenkét órát? — Igen. Naponta ráverünk, hogy pénteken hazautazhassunk a családhoz. Ilyenkor még azok is elutaznak állandó lakhelyükre, akik különben családostól itt laknak. Megragadom az alkalmat, hogy munkatársaim nevében is tolmácsoljak egy kérést. Nagyon kellene minden barakkban legalább egy szolba, ahol megszáríthatnánk a vizes munkaruhákat. Sajnos, most nincs. Erre nem gondolt a beruházó. Jó étvágyat, emésztőgödör! A dolgozók legelemibb igénye, ha már nem fürödhetnek, legalább meleg vízben rendszeresen lemosakodhassanak. — A meleg víz nálunk hiánycikk — mondta Lukács Mihály lakatos. — Többször nincs, mint ahányszor van. Különösen Konferencia — balesetek ellen A Gamma Műveknél megszívlelték Elnökségünk figyelmeztetését, amelyet a munkavédelmi helyzet kedvezőtlen alakulása miatt kapott a vállalat. Munkavédelmi hónapot rendeztek, amelynek keretében széles körű, filmvetítéssel kísért oktatásra is sor került. A munkavédelmi hónap eredményét önálló konferencián értékelték, amelyen több mint száz gazdasági vezető és szakszervezeti tisztségviselő vitatta meg a tapasztalatokat és a soronlevő tennivalókat. Hencz János, a vállalat igazgatója beszámolójában hangsúlyozta a gazdasági vezetők felelősségét, az oktatási munka javításának szükségességét, a vállalati és a szakszervezeti munkavédelmi tevékenység összehangolásának alapvető voltát. Céljuk tovább fokozni a korszerűsítés ütemét, noha az elmúlt három év alatt közel 10 millió forintot fordítottak a munkavédelmi helyzet javítására. A felszólalók közül többen sérelmezték, hogy esetenként nagyon lassú a baleseti veszélyforrások felszámolása, sok az elavult gépi berendezés, amelyek felszerelése természetesen korszerűtlen és így állandó veszélyt hordoznak. (lajtos) a i#A legnagyobb érték az ember• Késik a Gagarin Hőerőmű — 400 000 forint kár naponta A Visonta határában épülő Gagarin Hőerőmű rendkívül jelentős, kiemelt beruházás, amely mintegy nyolcmilliárd forintba kerül. A lehetőség nagy. A környék lignit kincse külszíni fejtéssel kiaknázható, tehát az erőmű viszonylag olcsón állít majd elő villamos energiát. A hat áramtermelő egység közül kettőt száz-száz, négyet egyenként kétszáz megawatt teljesítményűre terveztek. Az eredeti program szerint az I-es blokknak 1969. január 15-től, a II-es egységnek július harmadik hetétől kellett volna termelnie, hogy kéthónapi kísérleti üzemeltetés után folyamatosan bekapcsolódhassanak az ország villamos energia hálózatába. Ám a blokkok nem működtek. Az eredeti határidőt sem a kazánokat szállító Magyar Hajó- és Darugyár, sem a turbinát gyártó Ganz Villamossági Művek nem tartotta be. Ehhez csak annyit jegyezzünk meg, hogy a két blokk kiesése naponta négyszázezer forint kárt jelent a népgazdaságnak. Az építkezésen és szerelésen harminchat vállalat 5294 embere dolgozik. Ők Visonta határában nem tudják, hogy a vállalatok között Budapesten korántsem olyan szent a béke, mint közöttük a helyszínen. Az Erőmű Beruházási Vállalat például állandóan ádáz vitákat és pereskedést folytat az egyéb érdekelt vállalatokkal. Ezek a viták többnyire a Központi Gazdasági Döntőbizottság elé kerülnek, amely szinte rendszeresen foglalkozik a Gagarin Erőmű elmérgesedett ügyeivel. A séma általában azonos. A beruházó a késedelmes szállításokért, a rossz munkáért kötbért követel. A Gazdasági Döntőbizottság a követett összegeket általában erősen mérsékli, s ez nyilvánvalóan nem serkenti túlzottan a mulasztó vállalatokat a határidők betartására. Ha az építő vállalatok pénzügyi vitairataiban szereplő tételeket összeadjuk, kiderül, hogy eddig több mint tízmillió forintot fizettek egymásnak jobbára késedelmi kötbérként, egy számlakiegyenlítési vitában a beruházónak volt kénytelen visszautalni több mint kétszázezer forintot. A helyzet tovább bonyolódik: még ugyanabban a perben a döntőbizottság a huszonkettesnek ítélt a Gép- és Felvonószerelő Vállalat kasszájából. Nekik ellenben a Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat tartozott száznyolcvankétezer-hatszázhetvenkét forintot befizetni. Úgy hisszük, teljesen felesleges tovább merülni az át- és visszautalások dzsungelébe, mert ésszerűséget úgysem találunk. Évek óta dúl az ádáz küzdelem a forintért, százezreit, milliók vándorolnak egyik, zsebünkből a másikba, az építkezés közben nehezen halad a be nem tartott határidők, a rosszul koordinált munka miatt. Gondoljunk csak utána, ha a fölöslegesen sétáló összegek töredékét, mondjuk csak negyedét vagy ötödét a hőerőművet építő dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására fordították volna, mennyivel kedvezőbb helyzetképet adhatnánk a most bizony fölöttébb siralmas állapotokról. pénteken hiányzik, amikor az emberek többsége siet haza. Ilyenkor jó, ha legalább csöpög a csapokból. A cukrászdában például előfordult, hogy ugyanabban a vízben mosták el a kávéscsészéket, amelyben már konyakospoharakat mosogattak. Arra is volt példa nemegyszer, hogy demizsonban kellett ivóvizet hoznunk Visontáról. — Néha rendhagyó és egészségtelen megoldást kell keresnünk — vette át a szót Megyeri Károly csoportvezető. — Pénteken, hazamenetel előtt a kondenzvízben mosakodtunk, hogy legalább egy kicsit rendbeszedhessük magunkat. A külszíni munkások megmutatták a terepen levő elhanyagolt, piszkos és undorító „mellékhelyiségeket”. A vécéket hetenként fertőtleníteni és időnként meszelni kellene, de ezt hetekig-hónapokig elmulasztották. A mellékhelyiségek egyébként az épületekben sem különbek. Amikor december közepén lent jártunk, a kagylók öblítéséhez éppen nem kaptak vizet, s a helyiségekben két-három centiméteres árvíz volt, amelynek vegyi összetételét talán nem szükséges elemeznünk. Az „illetékes” ugyanis elzárta a vizet. Az már közegészségügyi kérdés, hogy a KÖJÁL miért nem néz alaposan szét az építkezésen és miért nem bírságolja meg a súlyos hanyagságokért a beruházót? Például miért engedte hónapokig, hogy az étterem egyik ajtajától négy méternyire fedetlenül díszelegjen egy emésztőgödör, amelyre csak nemrég építettek egy betonsisakot A nyitott gödör közvetlen szomszédságában nyáron naponta kétezer adag fagylaltot is kimértek. A KÖJÁL vajon tudott erről? És még egy kérdés. Nagyon helyes, hogy az építkezés területén korábban volt egy mentőkocsi is. Hol van most és ha van, egyáltalán miért nem a nagyon balesetveszélyes munkát végző szerelők és építők közelében található? Gyalogoljon tizenhét kilométert Balogi Jenő gépészmérnök, az egyik, fabarakk lakója panaszolta, hogy a közelben semmiféle szórakozási lehetőség nincs. A KISZ 1966 őszén védnökséget vállalt az építkezés fölött, s jelenleg kétezernél is több fiatal dolgozik itt becsületesen, lelkesen, valóban felnőve a nagy feladathoz. Már számtalanszor szóvátették a kulturális lehetőségek hiányát, s kérték a beruházót, hogy építsen fel egy háromszáz-négyszáz embert befogadó kultúrtermet, ahol legalább filmvetítésre mód nyílna. Hiába kérték. Két hálószobából csináltak ugyan egy nyolcvan férőhelyes vetítőhelyiséget, de most azt is becsukják. Hozzátehetjük, hogy a helyiséghiány miatt még a vállalatok által felajánlott TV-készüléket sem tudják felállítani. A KISZ, a párt- és szakszervezet például nem rendelkezik olyan szobával, ahol tanácskozhatnának. — Elkeserítő a helyzet — folytatta Szabó Péter szerető. — Az ERBE elvette a klubjainkat, de újat nem épít. Az évek telnek, sok ezer ember él itt és nincs kultúrház, klub, mozi, tanácsterem. Másik nagy gondunk a közlekedés. A négyes számú AKÖV-től többször is kértük, hogy sűrítse a Gyöngyössel összekötő járatát, dött,este kilenc után is jöjjenek még autóbuszok. Hiába. Ha munka után bemegyünk vásárolni, vagy moziba, a késői órákban kénytelenek vagyunk tizenhét kilométert gyalogolni hazafelé. Megküldték az igazgatóságnak Tavaly november tizennyolcadikén a párt, a KISZ és a szakszervezet vezetősége összefoglalta a dolgozók javaslatait, s ezt megküldték az MVT vezérigazgatóságának. A feljegyzésben — többek között — szerepelt, hogy az itt dolgozók közül nagyon sokan végigjárták, szerelték és építették villamos energiaiparunk fejlődésének jelentős állomásait: Inotát, Dunaújvárost, Berentét, Pécset, Ajkát, Tiszapalkonyát, Oroszlányt, Bánhidát és Százhalombattát, de — véleményük szerint — itt a dolgozók szociális, kulturális ellátottsága elmarad a követelményektől.” Joggal megállapíthatjuk, hogy a hosszú évek sok-sok nehéz munkáját vállaló törzsgárdatagok a jelenleginél összehasonlíthatatlanul jobb élet- és munkakörülményeket, több gondoskodást érdemelnének. A szükséges szociális létesítményeket már a beruházás kezdetén biztosítani kellett volna. A három tömegszervezet konkrét javaslatokkal élt. Például a fűtési gondok arra vezethetők vissza, hogy az egyes blokk nem adott az előírt határidőre gőzt, ezért a kisteljesítményű fűtőtelepre kapcsoltak rá minden épületet. Ugyanakkor a fűtési és a melegvízrendszer karbantartására nem fordítanak kellő gondot. Az említett feljegyzés javasolja, hogy a kis kazántelepről csak a lakóépületeket, irodákat és a konyhákat fűtsék, az ipari gőzszükséglet ellátására állítsanak fel külön berendezést. További javaslat, hogy feltétlenül fel kell építeni az ÉRBE klubja mögött egy legalább háromszáz személyt befogadó helyiséget, amelyben a rendszeres filmvetítések mellett tanácskozásra is összejöhetnek a dolgozóik. Ha az AKÖV továbbra sem biztosítja a késő esti órák autóbuszjáratait, az ERBE béreljen vagy vásároljon a beruházás terhére autóbuszt, amelyet az igényeknek megfelelően közlekedtethetnek. Egy sor kérdést a társadalmi szervek már rendeztek az ERBE vezetőivel, amelyek megoldására a közeljövőben sor kerül. Ilyen például a munkásszállásokon levő főzőlapok pótlása és javítása, a villanyégők rendszeres cseréje, a fabarakkok körüli telekrendezés, járdaépítés, a labdarúgó-pálya füvesítése és karbantartása, minden lakóépületben egy televíziós, illetve klubszoba kialakítása, a mellékhelyiségek folyamatos tisztántartása és javítása. Ezek első pillantásra, a kívülálló számára talán apróságnak tűnnek, de a Visontán élő és dolgozó emberek ezrei számára nagyon fontos intézkedések. Kétségtelen azonban, hogy a jövőben alaposabb és átfogóbb segítségre van szükség. Reméljük, hogy az illetékesek megértik és teljesítik a dolgozók egyéb jogos kérdéseit is, figyelembe veszik javaslataikat, amelyeket a pártszervezet részéről Vajai István a KISZ KB nevében Kéry András és a szakszervezet nevében Ottóssy Rezső szb-titkár írt alá. A magunk részéről csak egy megjegyzést fűzünk az ügyhöz. Az égetően súlyos gondok, rendkívül gyors intézkedést követelnek. Ezek több ezer ember egyértelműen jogos érdekvédelme alapján nem várhatnak holnapig. Bodnár István