Vasas, 1970 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

2 NAGYVÁLLALATI ELSZÁMOLÁS Nyereségrészesedés Új munkaverseny szabályok az új ösztönzők alapján Mindenütt — ahol az el­múlt évben kiemelkedően dolgoztak — kifizették a megérdemelt nyereséget. Most már a jövő évi újabb nyereségtervnek kell a kollektíváknak „nekifeszül­ni", így aztán nyugodtabban lehet mérlegre tenni a szá­mokat, de az indulatokat is. Egy nagyvállalat „elszá­molása” pedig különösen nagy gonddal, felelősséggel jár. A „hogyanról”, a „mi­értről” beszélgettünk a 14 ezer munkást foglalkoztató VBKM szakszervezeti bi­zottságán Jeney Lajos köz­­gazdasági titkárral és Hor­váth József szervező tit­kárral. Eredmények, számok A részesedési alap az el­ért eredmények után kép­ződik, nem mindegy tehát, hogy a vállalat mit produ­kált 1969-ben. A kimutatás szerint a vállalat teljes termelése 107,5 százalékkal haladta meg az 1968. évi teljesítést, az összes árbevétel pedig 3 milliárd 146,5 millió forint volt. A tőkés export és szo­cialista export 25 százalék­kal volt magasabb az előző évinél. Az egy főre jutó na­pi termelési érték indexe 102,9 százalék. Ezután kívánkozik a kér­dés: hogyan alakult a dol­gozók jövedelme? A bérfejlesztés is számot­tevően meghaladta az elő­ző évekét. Egy év alatt 104,2 százalékot ért el s a dolgozók összjövedelmét 14 365 forinttal növelte. A részesedési alap terhére év közben ösztönző anyagi jut­tatásokra 5,6 millió forintot fordítottak, ebből jutalma­zásra 2,7 milliót, kiváló dol­gozók jutalmazására s a „kiváló vállalat” cím elnye­rése alkalmából 1,5 milliót fizettek ki. Újításokért, ki­emelkedő műszaki teljesít­ményekért és pályázati eredményekért további 1,3 millió forintot adtak. Ta­nulmányi ösztöndíjra, segé­lyekre is jutott egymillió. Természetesen a dolgo­zók igényeit szolgáló, nem pénzbeni kifizetések is meghaladták a múlt évi összegeket — mondják. — így például a fontosabb té­telek közül a vállalat 4,7 millióval járult az üzemi étkeztetéshez, 0,7 milliót adott a bölcsődék fenntar­tásához, s az üdültetésre, kulturális és sportcélokra további 4,9 millió forintot fordított. S tegyük még hozzá, hisz nagyon jelentős összeg: 13,1 millió forinttal járult hozzá a dolgozók utazási költségeihez! Ez an­nál is inkább jelentős, hi­szen több mint 4 millióval haladta meg az 1968-as szintet. Vita az elosztás körül A kifizethető év végi ré­szesedés nagyságánál a vállalat vezetősége és az OVSZT mérlegelte, hogy a meglévő részesedési tarta­lék ne csökkenjen számot­tevően, így aztán lényegé­ben annyit fizettek ki, amennyit a múlt évi ered­ményük alapján megkeres­tek. — Hogyan történt a gyá­rak közötti felosztás? — A vállalatnál érvény­ben levő gazdálkodási és ösztönzési rend szabályai­nak megfelelően. Ez azt je­lenti, hogy a részesedés na­gyobb hányada a gyárak által elért nyereség szerint került felosztásra. Ezen túl, a vállalatvezetőség és az OVSZT mérlegelte egyes gyáraknál a tőkés export növelésében és a belső, együttműködési kötelezett­ségek teljesítésében elért eredményeket. Persze, az eredményt javító tényezők mellett helyet kaptak az­­ eredményrontók is. Ezek közül nagy súllyal szere­pelt a készletszínt túllépé­se és a rendszertelen ki­szállítások miatti szankció. A kollektív szerződés ide­vonatkozó előírásainak megfelelően például a Ka­posvári Villamossági Gyár­nál 1,1 millió forint, a Transzvill Gyárnál pedig 275 ezer forint bérszínvonal túllépést a részesedésből le­vontuk.­­ A tanácsülésen külö­nösen az elkészített két le­hetőség okozott sok problé­mát. Ugyanis az 1968-as gyakorlatnak megfelelően a munkaversenyben elért helyezések, eredmények is számítanak a nyereség ala­kulásában. Az idén azon­ban előbb került sor a nyereség kifizetésére, mint a munkavers­eny-mozgalom értékelésére,­ezért a számí­tásnál csak szubjektív ér­tékítélet jöhetett szóba. Ez adta az „A” kategóriát, míg a „B”-t a nyereségarányos elvek szerint állították ösz­­sze gazdasági szerveink, így aztán érthető, hogy akiknek az „A” többet je­lentett, amellett kardoskod­tak; ilyen volt a Ganz KK, a VAV, a Villesz és a Ka­posvári Villamossági Gyár. Időközben a Ganz KK is „átállt" a többséghez. Mi ugyanis hivatalosan a „B” kategóriát tartottuk elfo­gadhatónak, hisz az „A”­­ban­k a szubjektív elemek miatt — nem bízhattunk. Az „A” kategória rizikóját mégsem vállalhattuk, meg­nyugtató munkaverseny-ér­­tékelés hiányában. — Ez persze már most felvetette — mondja Hor­váth József —, hogy jövőre, amikor az elosztásra sor kerül, már rendelkezésre álljon a munkaverseny el­múlt évi értékrendszere. Ennek megfelelően átdol­goztuk a munkaverseny­szabályokat az új ösztönzők alapján. VASAS szGán­ati segítség az árvízkárosu­ltak­n­ak­ Hetek óta emberfeletti küzdelem folyik az ár el­len. Az egész társadalom összefogott, hogy megossza a gondokat a bajbajutottakkal. A vasasok körében is szinte elemi erővel tört fel országszerte az együttérzésen túl a tenniakarás. Szo­cialista brigádok, bizalmi csoportok, műhelyek, üze­mek, művelődési otthonok, egész vállalati kollektívák határozták el, hogy erejükhöz mérten segítséget nyúj­tanak az árvízkárosultaknak. Szakszervezeti szerveink — a tagság kezdeményezése, valamint a SZOT és szak­szervezetünk felhívása alapján — dicséretes gyorsa­sággal a helyzet magaslatára kerültek, s tették azt, ami érdekvédelmi jellegükből természetesen követ­kezik. A segítés legáltalánosabb módja a készpénzfel­ajánlás. A szakszervezetünk által kiadott gyűjtőíven egyre-másra szaporodnak a nevek és az összegek. Egynapi keresetüket ajánlották fel a Lenin Kohá­szati Művek, a Vörös Csillag Traktorgyár, a Csepel Autógyár, a Győri Vagongyár, FSIM Lemezárugyár, a Mosonmagyaróvári Fémfeldolgozó, a Kohászati Gyár­építő Vállalat, a SZIM Célgépgyára, a Magnezitipari Művek, az Elzett Fémlemezipari Művek, a Pestvidéki Gépgyár, a Diósgyőri Gépgyár, a Debreceni 4. Drót­mű, a Borsodi Hőerőmű, a Mü.M. 102-es Tanintézet, a Bor­­sodnádasdi Lemezgyár dolgozói, és naponta érkeznek az újabb bejelentések. A Soroksári Öntöde dolgozói ötórai munkabérü­ket, a Mezőgazdasági Gépgyár kollektívája havi ke­resetük 3 százalékát, a Kisalföldi Gépgyár és a Mü.M. 400. Tanintézet oktatói havi jövedelmük 2­ 2 százalé­kát; a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kollektívája és a Magyar Kábelművek egy-egy szabadszombat ledol­gozásának munkabérét; az Energiagazdálkodási Intézet dolgozói fizetésük 6 százalékát, az Ózdi Kohászati Üze­mek dolgozói pedig egynapi nyereségrészesedésüknek való összeget ajánlottak fel. A vállalatok, alapszervek, kisebb kollektívák és egyének segítése — az egyéni pénzfelajánlásokon túl — nagyon sokrétű. A VERTESZ két szocialista brigád­­tagja: Kengye Sándorné és Szalai Lászlóné például 1—2 éves gyermek gondozására vállalkozott. A Cse­pel Vas- és Fémművek Tröszti Szakszervezeti Taná­csa 200-nál több gyermek csobánkai és szigetszent­­mártoni üdültetését vállalta. Hasonló felajánlást tett az Energiagazdálkodási Intézet, az Ózdi Kohászati Üzemek, a Csavarárugyár, a Lenin Kohászati Művek, a December 4. Drótmű szakszervezeti bizottsága is. A Vasas Népművelők Ózdi Országos Tanácskozá­sa felhívással fordult a művelődési intézményekhez, hogy egy-egy rendezvényük teljes bevételét ajánlják fel segélyezésre. A felhíváshoz sorra csatlakoznak az intézmények. A Ganz-MÁVAG Művelődési Központ és a Vasas Művészegyüttes három előadásánál­ bevételét ajánlotta fel. A Csepeli Munkásotthon kezdeményezte, hogy a Vasas üzemi könyvtárak egy árvízsújtotta könyvtárat lássanak el könyvanyaggal. A KGMTI részt kíván venni árvízsújtotta telepü­lések tereprendezési, és vízelvezetési, valamint a meg­rongálódott kulturális és szociális intézmények hely­reállítási terveinek kidolgozásában. A MEDICOR Mű­vek úgy is segíteni kíván, hogy a megrongálódott or­vosi rendelők helyreállításában részt vállal. A Magyar Kábelművek többek között vállalta a kábeligények rendkívüli és sürgős legyártását az éves terv mara­déktalan teljesítése mellett. A Pestvidéki Gépgyár kol­lektívája önkéntes véradást is szervez. Az Elzett Fém­lemezipari Művek az árvíz sújtotta megyékbe a nagy­kereskedelmi vállalatok megrendelése alapján azon­nali szállítást vállalt. A Lenin Kohászati Művek 20 ezer tonna salakot, követ, 5 ezer tonna kőzúzalékot, továbbá mészkövet és habsalakot bocsát a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács rendelkezésére. Az ácsok társadalmi munkában tető­szerkezetek építését, az Erőmű dolgozói vízvezetéksze­relési munkákat vállaltak. Az ÉMÁSZ dolgozói vál­lalták, hogy kb. 800 km-es szakaszon a villamosberen­dezéseket helyreállítják. E felsorolással a kép természetesen nem teljes. A hatalmas humánus mozgalom, a szervezett segítés ki­bontakozóban van, s akik már megtették az első lé­pést, még azok sem tekintik lezártnak az ügyet. Az árvízveszély nem múlt el. Lapzártakor érkezett. Több budapesti vállalat, többek között a CSEPELI FÉMMŰ, a CSEPELI SZERSZÁM­GÉPGYÁR, a MAGYAR KÁBEL MŰVEK és a MAGYAR OPTIKAI MŰVEK jelezte, hogy fokozott erőfeszítéseket tesz az elemi csa­pás okozta nemzetijövedelem-kiesés pótlásának előse­gítésére. A kezdeményező vállalatok a már felajánlott közvetlen anyagi segítségen túl a III. ötéves terv utol­só esztendejének sikeres befejezésével, a piaci igé­nyekhez igazodó termelési volumenük növelésével is hozzá kívánnak járulni az országos gondok enyhítésé­hez. A termelékenység növelésével, munkaszervezeti intézkedésekkel, a határidők betartásával, illetve előbbrehozatalával, a szocialista munkaverseny-mozga­­lom kibontakoztatásával kívánják enyhíteni az árvíz­­katasztrófa okozta nemzeti vagyon csorbulását. Emlékezés Gerócs Pali bácsi az idő­sebb nemzedék tagja. Az ő számára a felszabadulás meghozta mindazt, amiért évtizedeken keresztül küsz­ködött, dolgozott és vállal­ta a mozgalmi emberek ne­héz, közös sorsát. A sátoraljaújhelyi csiz­madia és dohánygyári munkásnő fia már négy­éves korában árvaságra ju­tott. Rokonok nevelték, ko­vácsinasnak állt és így is­merkedett meg a szervezett munkásmozgalommal. 1919- ben vörösk­atona. Részt vesz a harcokban, hadifog­ságba kerül Csehszlovákiá­ban, megszökik a fogolytá­borból, elfogják, kiadják a magyar csendőröknek. Si­kerül Pestre jönnie és 1945- ig mint szervezett munkás részt vesz minden meg­mozdulásban. Munkanél­küliség, bérharcok, sztrájk­törőkkel folytatott küzde­lem, mind szerepel a „lis­tán”. Munkatársai bíznak benne. Bizalminak választ­ják, pénztárosnak és 1938- ban a kovácsok szervező bizottságának, központi végrehajtó bizottságának tagja. 1940-ben egészen a felszabadulásig őt jelölik a gyáripari kovácsok szerve­ző bizottsági titkárnak. 1945-ben függetlenítik, mint a bizottság titkárát. Három évig tölti be ezt a funkciót. Nehéz idők voltak. De felejthetetlenek. Az első szabad május 1-e, melyen felvonultak a csepeli ko­vácsok is, az újjáépítés lá­za, az infláció elleni küz­delem, az első forintban kifizethető munkabér, az első szakszervezeti taggyű­lés. Majd mint a Reszelő­gyár igazgatója képviseli a volt tőkés igazgató helyén a munkáshatalmat, ő, az egyszerű, kizsákmányolt volt kovácsinas. Milyen nagyszerűen megváltozott a világ. Csak irigyelhetjük azt, aki megérhette évtize­dek szenvedése árán esz­méinek megvalósulását. Részese és alkotómunkása lehetett új világunknak. Aki a hétköznapok álta­lában természetes küzdel­meiben, vitáiban, „megszo­kott" munkájának forgata­gában él, nem is veszi ész­re, hogyan rakja ő is a többiekkel együtt e min­dennapinak mondott tet­tekből a jövőt, a mi jele­nünket. Gerócs Pali bácsi ezt tette. Ha kellett, volt műszaki ember, vagy ok­tatta az ifjúságot. Fárad­hatatlanul tanította a fia­talokat a szakma szereteté­­re, művészetére, hogy le­gyen és maradjon folyta­tója a világszerte elismert magyar kovácsmunkának. De nemcsak a munkára­, a mozgalom szeretetére is nevelte tanulóit. 1956-ban a MüM. 26-os Intézetben együtt tartotta a fiúkat. Megmagyarázta nekik: el­lenforradalom van. Egy sem fogott fegyvert a szo­cialista haza ellen. Ő szer­vezi újjá mint veterán kommunista a pártot is eb­ben az intézetben, ahol 1956 decemberében már ütőké­pes pártszervezet van. Akárcsak Faludi Andor, ő is fegyvert fog a szocia­lista haza védelmére, és nem tette le —a nyugdíjba vonulása után sem — a mai napig. Munkásőri egyenruhája ugyanúgy fe­szül rajta, mint régen a vö­röskatonáké. Sapkáján most is ott ragyog a vörös csillag, melyhez hűséges volt mindig, melyet nem tagadott meg soha Németh Zsuzsa MINŐSÉGLÁNC • Együttműködési szerződés A Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár KISZ- bizottsága március 24-én Óvárott, a MOFÉM Kato­na József művelődési há­zában „Minőséglánc” elne­vezéssel Ifjúsági Tanácsko­zást tartott. E tanácskozás tulajdonképpen onnan in­dult ki, hogy ezelőtt egy esztendeje a Nógrád me­gyei Építőipari Vállalat Kronevetter István ifjúsá­gi vízszerelő brigádja új minőségi garanciát vezetett be: elhatározták, hogy két új salgótarjáni lakóépüle­ten végzett munkájuk­­után egy éves garanciát vállal­nak. Sajnos, mint hamaro­san kiderült, e kezdemé­nyezés gátja lett, hogy a vizes szerelvényeket gyár­tó és szállító Mosonma­gyaróvári Fémszerelvény­gyár szerelvényeinek hibái is az ő munkájukat terhel­ték. Az építőipari vállalat KISZ-bizottsága a megyei újság hasábjain felhívással fordult a mosonmagyaróvá­riakhoz: kössenek szocialis­ta megállapodást a jó mi­nőségű szerelvények előál­lítására és beszerelésére. Természetesen a nógrádiak célkitűzését egyedül, válla­lati elhatározással véghez vinni nem lehet, ehhez szükséges a kooperáló vál­lalatok segítsége is. A sikeres szocialista meg­állapodás az első év után új formában, mint együtt­működési szerződés szüle­tett újjá. A Mosonmagyar­­óvárott, február 12-én alá­írt szerződés többek között azt tartalmazza, hogy a Fémszerelvénygyár igyek­szik lehetővé tenni, hogy a kereskedelmi forgalom­ban nehezen beszerezhető szerelvényeket és azok al­katrészeit — a kereskedel­mi szervek kikapcsolásával — kapja meg a Nógrád me­gyei Építőipari Vállalat. Ugyanakkor vállalta a MO­FÉM, hogy a közvetlenül szállítandó szerelvények minőségére fokozottabban ügyelnek, s a szállított sze­relvényekre egy éves ga­ranciát adnak, a nógrádi építőiparnak a szerelvények minőségi és szerkezeti hi­báiról rendszeresen írásban tájékoztatják a MOFÉM il­letékeseit. Igyekeznek gya­korlati javaslatokat is ten­ni. Ugyancsak rendszeresen tájékoztatják a MOFÉM-et a kísérleti szerelvények működésében szerzett tapasztalatokról. Mindkét vállalat vizsgálja és keresi a számukra kölcsönösen előnyös kereskedelmi kap­csolatok 1971-től történő kiépítésének lehetőségeit. Évenként egy alkalom­mal közöse­n értékeli a „Mi­nőséglánc” eredményeit, s ennek keretében lehetővé teszik a gyártó és a szere­lő brigádok kölcsönös ta­pasztalatcseréjét. 1990. júliu­s Szép eredmények A kifizetett összeg több, mint egymillióval kevesebb a tavalyinál. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a bérfejlesztés 14,4 millióval növelte a VBKM dolgozói­nak jövedelmét, nem lehet ok panaszra. Ugyanis az 1968-as 338,5 millió forint­tal szemben tavaly 365,1 millió forint volt a vállalat dolgozóinak összjövedelme. A VBKM tavaly kiválóan dolgozott. Ezt bizonyítják a számszerű eredmények is. Ez egyben kötelezi is a 14 ezer fős kollektívát, hogy csak újabb, kiemelkedőbb eredményekkel lehet jövőre hasonló, vagy magasabb színvonalat elérni. Sz. R.

Next