Vasas, 1970 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
2 NAGYVÁLLALATI ELSZÁMOLÁS Nyereségrészesedés Új munkaverseny szabályok az új ösztönzők alapján Mindenütt — ahol az elmúlt évben kiemelkedően dolgoztak — kifizették a megérdemelt nyereséget. Most már a jövő évi újabb nyereségtervnek kell a kollektíváknak „nekifeszülni", így aztán nyugodtabban lehet mérlegre tenni a számokat, de az indulatokat is. Egy nagyvállalat „elszámolása” pedig különösen nagy gonddal, felelősséggel jár. A „hogyanról”, a „miértről” beszélgettünk a 14 ezer munkást foglalkoztató VBKM szakszervezeti bizottságán Jeney Lajos közgazdasági titkárral és Horváth József szervező titkárral. Eredmények, számok A részesedési alap az elért eredmények után képződik, nem mindegy tehát, hogy a vállalat mit produkált 1969-ben. A kimutatás szerint a vállalat teljes termelése 107,5 százalékkal haladta meg az 1968. évi teljesítést, az összes árbevétel pedig 3 milliárd 146,5 millió forint volt. A tőkés export és szocialista export 25 százalékkal volt magasabb az előző évinél. Az egy főre jutó napi termelési érték indexe 102,9 százalék. Ezután kívánkozik a kérdés: hogyan alakult a dolgozók jövedelme? A bérfejlesztés is számottevően meghaladta az előző évekét. Egy év alatt 104,2 százalékot ért el s a dolgozók összjövedelmét 14 365 forinttal növelte. A részesedési alap terhére év közben ösztönző anyagi juttatásokra 5,6 millió forintot fordítottak, ebből jutalmazásra 2,7 milliót, kiváló dolgozók jutalmazására s a „kiváló vállalat” cím elnyerése alkalmából 1,5 milliót fizettek ki. Újításokért, kiemelkedő műszaki teljesítményekért és pályázati eredményekért további 1,3 millió forintot adtak. Tanulmányi ösztöndíjra, segélyekre is jutott egymillió. Természetesen a dolgozók igényeit szolgáló, nem pénzbeni kifizetések is meghaladták a múlt évi összegeket — mondják. — így például a fontosabb tételek közül a vállalat 4,7 millióval járult az üzemi étkeztetéshez, 0,7 milliót adott a bölcsődék fenntartásához, s az üdültetésre, kulturális és sportcélokra további 4,9 millió forintot fordított. S tegyük még hozzá, hisz nagyon jelentős összeg: 13,1 millió forinttal járult hozzá a dolgozók utazási költségeihez! Ez annál is inkább jelentős, hiszen több mint 4 millióval haladta meg az 1968-as szintet. Vita az elosztás körül A kifizethető év végi részesedés nagyságánál a vállalat vezetősége és az OVSZT mérlegelte, hogy a meglévő részesedési tartalék ne csökkenjen számottevően, így aztán lényegében annyit fizettek ki, amennyit a múlt évi eredményük alapján megkerestek. — Hogyan történt a gyárak közötti felosztás? — A vállalatnál érvényben levő gazdálkodási és ösztönzési rend szabályainak megfelelően. Ez azt jelenti, hogy a részesedés nagyobb hányada a gyárak által elért nyereség szerint került felosztásra. Ezen túl, a vállalatvezetőség és az OVSZT mérlegelte egyes gyáraknál a tőkés export növelésében és a belső, együttműködési kötelezettségek teljesítésében elért eredményeket. Persze, az eredményt javító tényezők mellett helyet kaptak az eredményrontók is. Ezek közül nagy súllyal szerepelt a készletszínt túllépése és a rendszertelen kiszállítások miatti szankció. A kollektív szerződés idevonatkozó előírásainak megfelelően például a Kaposvári Villamossági Gyárnál 1,1 millió forint, a Transzvill Gyárnál pedig 275 ezer forint bérszínvonal túllépést a részesedésből levontuk. A tanácsülésen különösen az elkészített két lehetőség okozott sok problémát. Ugyanis az 1968-as gyakorlatnak megfelelően a munkaversenyben elért helyezések, eredmények is számítanak a nyereség alakulásában. Az idén azonban előbb került sor a nyereség kifizetésére, mint a munkaverseny-mozgalom értékelésére,ezért a számításnál csak szubjektív értékítélet jöhetett szóba. Ez adta az „A” kategóriát, míg a „B”-t a nyereségarányos elvek szerint állították öszsze gazdasági szerveink, így aztán érthető, hogy akiknek az „A” többet jelentett, amellett kardoskodtak; ilyen volt a Ganz KK, a VAV, a Villesz és a Kaposvári Villamossági Gyár. Időközben a Ganz KK is „átállt" a többséghez. Mi ugyanis hivatalosan a „B” kategóriát tartottuk elfogadhatónak, hisz az „A”bank a szubjektív elemek miatt — nem bízhattunk. Az „A” kategória rizikóját mégsem vállalhattuk, megnyugtató munkaverseny-értékelés hiányában. — Ez persze már most felvetette — mondja Horváth József —, hogy jövőre, amikor az elosztásra sor kerül, már rendelkezésre álljon a munkaverseny elmúlt évi értékrendszere. Ennek megfelelően átdolgoztuk a munkaversenyszabályokat az új ösztönzők alapján. VASAS szGánati segítség az árvízkárosultaknak Hetek óta emberfeletti küzdelem folyik az ár ellen. Az egész társadalom összefogott, hogy megossza a gondokat a bajbajutottakkal. A vasasok körében is szinte elemi erővel tört fel országszerte az együttérzésen túl a tenniakarás. Szocialista brigádok, bizalmi csoportok, műhelyek, üzemek, művelődési otthonok, egész vállalati kollektívák határozták el, hogy erejükhöz mérten segítséget nyújtanak az árvízkárosultaknak. Szakszervezeti szerveink — a tagság kezdeményezése, valamint a SZOT és szakszervezetünk felhívása alapján — dicséretes gyorsasággal a helyzet magaslatára kerültek, s tették azt, ami érdekvédelmi jellegükből természetesen következik. A segítés legáltalánosabb módja a készpénzfelajánlás. A szakszervezetünk által kiadott gyűjtőíven egyre-másra szaporodnak a nevek és az összegek. Egynapi keresetüket ajánlották fel a Lenin Kohászati Művek, a Vörös Csillag Traktorgyár, a Csepel Autógyár, a Győri Vagongyár, FSIM Lemezárugyár, a Mosonmagyaróvári Fémfeldolgozó, a Kohászati Gyárépítő Vállalat, a SZIM Célgépgyára, a Magnezitipari Művek, az Elzett Fémlemezipari Művek, a Pestvidéki Gépgyár, a Diósgyőri Gépgyár, a Debreceni 4. Drótmű, a Borsodi Hőerőmű, a Mü.M. 102-es Tanintézet, a Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozói, és naponta érkeznek az újabb bejelentések. A Soroksári Öntöde dolgozói ötórai munkabérüket, a Mezőgazdasági Gépgyár kollektívája havi keresetük 3 százalékát, a Kisalföldi Gépgyár és a Mü.M. 400. Tanintézet oktatói havi jövedelmük 2 2 százalékát; a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kollektívája és a Magyar Kábelművek egy-egy szabadszombat ledolgozásának munkabérét; az Energiagazdálkodási Intézet dolgozói fizetésük 6 százalékát, az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói pedig egynapi nyereségrészesedésüknek való összeget ajánlottak fel. A vállalatok, alapszervek, kisebb kollektívák és egyének segítése — az egyéni pénzfelajánlásokon túl — nagyon sokrétű. A VERTESZ két szocialista brigádtagja: Kengye Sándorné és Szalai Lászlóné például 1—2 éves gyermek gondozására vállalkozott. A Csepel Vas- és Fémművek Tröszti Szakszervezeti Tanácsa 200-nál több gyermek csobánkai és szigetszentmártoni üdültetését vállalta. Hasonló felajánlást tett az Energiagazdálkodási Intézet, az Ózdi Kohászati Üzemek, a Csavarárugyár, a Lenin Kohászati Művek, a December 4. Drótmű szakszervezeti bizottsága is. A Vasas Népművelők Ózdi Országos Tanácskozása felhívással fordult a művelődési intézményekhez, hogy egy-egy rendezvényük teljes bevételét ajánlják fel segélyezésre. A felhíváshoz sorra csatlakoznak az intézmények. A Ganz-MÁVAG Művelődési Központ és a Vasas Művészegyüttes három előadásánál bevételét ajánlotta fel. A Csepeli Munkásotthon kezdeményezte, hogy a Vasas üzemi könyvtárak egy árvízsújtotta könyvtárat lássanak el könyvanyaggal. A KGMTI részt kíván venni árvízsújtotta települések tereprendezési, és vízelvezetési, valamint a megrongálódott kulturális és szociális intézmények helyreállítási terveinek kidolgozásában. A MEDICOR Művek úgy is segíteni kíván, hogy a megrongálódott orvosi rendelők helyreállításában részt vállal. A Magyar Kábelművek többek között vállalta a kábeligények rendkívüli és sürgős legyártását az éves terv maradéktalan teljesítése mellett. A Pestvidéki Gépgyár kollektívája önkéntes véradást is szervez. Az Elzett Fémlemezipari Művek az árvíz sújtotta megyékbe a nagykereskedelmi vállalatok megrendelése alapján azonnali szállítást vállalt. A Lenin Kohászati Művek 20 ezer tonna salakot, követ, 5 ezer tonna kőzúzalékot, továbbá mészkövet és habsalakot bocsát a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács rendelkezésére. Az ácsok társadalmi munkában tetőszerkezetek építését, az Erőmű dolgozói vízvezetékszerelési munkákat vállaltak. Az ÉMÁSZ dolgozói vállalták, hogy kb. 800 km-es szakaszon a villamosberendezéseket helyreállítják. E felsorolással a kép természetesen nem teljes. A hatalmas humánus mozgalom, a szervezett segítés kibontakozóban van, s akik már megtették az első lépést, még azok sem tekintik lezártnak az ügyet. Az árvízveszély nem múlt el. Lapzártakor érkezett. Több budapesti vállalat, többek között a CSEPELI FÉMMŰ, a CSEPELI SZERSZÁMGÉPGYÁR, a MAGYAR KÁBEL MŰVEK és a MAGYAR OPTIKAI MŰVEK jelezte, hogy fokozott erőfeszítéseket tesz az elemi csapás okozta nemzetijövedelem-kiesés pótlásának elősegítésére. A kezdeményező vállalatok a már felajánlott közvetlen anyagi segítségen túl a III. ötéves terv utolsó esztendejének sikeres befejezésével, a piaci igényekhez igazodó termelési volumenük növelésével is hozzá kívánnak járulni az országos gondok enyhítéséhez. A termelékenység növelésével, munkaszervezeti intézkedésekkel, a határidők betartásával, illetve előbbrehozatalával, a szocialista munkaverseny-mozgalom kibontakoztatásával kívánják enyhíteni az árvízkatasztrófa okozta nemzeti vagyon csorbulását. Emlékezés Gerócs Pali bácsi az idősebb nemzedék tagja. Az ő számára a felszabadulás meghozta mindazt, amiért évtizedeken keresztül küszködött, dolgozott és vállalta a mozgalmi emberek nehéz, közös sorsát. A sátoraljaújhelyi csizmadia és dohánygyári munkásnő fia már négyéves korában árvaságra jutott. Rokonok nevelték, kovácsinasnak állt és így ismerkedett meg a szervezett munkásmozgalommal. 1919- ben vöröskatona. Részt vesz a harcokban, hadifogságba kerül Csehszlovákiában, megszökik a fogolytáborból, elfogják, kiadják a magyar csendőröknek. Sikerül Pestre jönnie és 1945- ig mint szervezett munkás részt vesz minden megmozdulásban. Munkanélküliség, bérharcok, sztrájktörőkkel folytatott küzdelem, mind szerepel a „listán”. Munkatársai bíznak benne. Bizalminak választják, pénztárosnak és 1938- ban a kovácsok szervező bizottságának, központi végrehajtó bizottságának tagja. 1940-ben egészen a felszabadulásig őt jelölik a gyáripari kovácsok szervező bizottsági titkárnak. 1945-ben függetlenítik, mint a bizottság titkárát. Három évig tölti be ezt a funkciót. Nehéz idők voltak. De felejthetetlenek. Az első szabad május 1-e, melyen felvonultak a csepeli kovácsok is, az újjáépítés láza, az infláció elleni küzdelem, az első forintban kifizethető munkabér, az első szakszervezeti taggyűlés. Majd mint a Reszelőgyár igazgatója képviseli a volt tőkés igazgató helyén a munkáshatalmat, ő, az egyszerű, kizsákmányolt volt kovácsinas. Milyen nagyszerűen megváltozott a világ. Csak irigyelhetjük azt, aki megérhette évtizedek szenvedése árán eszméinek megvalósulását. Részese és alkotómunkása lehetett új világunknak. Aki a hétköznapok általában természetes küzdelmeiben, vitáiban, „megszokott" munkájának forgatagában él, nem is veszi észre, hogyan rakja ő is a többiekkel együtt e mindennapinak mondott tettekből a jövőt, a mi jelenünket. Gerócs Pali bácsi ezt tette. Ha kellett, volt műszaki ember, vagy oktatta az ifjúságot. Fáradhatatlanul tanította a fiatalokat a szakma szeretetére, művészetére, hogy legyen és maradjon folytatója a világszerte elismert magyar kovácsmunkának. De nemcsak a munkára, a mozgalom szeretetére is nevelte tanulóit. 1956-ban a MüM. 26-os Intézetben együtt tartotta a fiúkat. Megmagyarázta nekik: ellenforradalom van. Egy sem fogott fegyvert a szocialista haza ellen. Ő szervezi újjá mint veterán kommunista a pártot is ebben az intézetben, ahol 1956 decemberében már ütőképes pártszervezet van. Akárcsak Faludi Andor, ő is fegyvert fog a szocialista haza védelmére, és nem tette le —a nyugdíjba vonulása után sem — a mai napig. Munkásőri egyenruhája ugyanúgy feszül rajta, mint régen a vöröskatonáké. Sapkáján most is ott ragyog a vörös csillag, melyhez hűséges volt mindig, melyet nem tagadott meg soha Németh Zsuzsa MINŐSÉGLÁNC • Együttműködési szerződés A Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár KISZ- bizottsága március 24-én Óvárott, a MOFÉM Katona József művelődési házában „Minőséglánc” elnevezéssel Ifjúsági Tanácskozást tartott. E tanácskozás tulajdonképpen onnan indult ki, hogy ezelőtt egy esztendeje a Nógrád megyei Építőipari Vállalat Kronevetter István ifjúsági vízszerelő brigádja új minőségi garanciát vezetett be: elhatározták, hogy két új salgótarjáni lakóépületen végzett munkájukután egy éves garanciát vállalnak. Sajnos, mint hamarosan kiderült, e kezdeményezés gátja lett, hogy a vizes szerelvényeket gyártó és szállító Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár szerelvényeinek hibái is az ő munkájukat terhelték. Az építőipari vállalat KISZ-bizottsága a megyei újság hasábjain felhívással fordult a mosonmagyaróváriakhoz: kössenek szocialista megállapodást a jó minőségű szerelvények előállítására és beszerelésére. Természetesen a nógrádiak célkitűzését egyedül, vállalati elhatározással véghez vinni nem lehet, ehhez szükséges a kooperáló vállalatok segítsége is. A sikeres szocialista megállapodás az első év után új formában, mint együttműködési szerződés született újjá. A Mosonmagyaróvárott, február 12-én aláírt szerződés többek között azt tartalmazza, hogy a Fémszerelvénygyár igyekszik lehetővé tenni, hogy a kereskedelmi forgalomban nehezen beszerezhető szerelvényeket és azok alkatrészeit — a kereskedelmi szervek kikapcsolásával — kapja meg a Nógrád megyei Építőipari Vállalat. Ugyanakkor vállalta a MOFÉM, hogy a közvetlenül szállítandó szerelvények minőségére fokozottabban ügyelnek, s a szállított szerelvényekre egy éves garanciát adnak, a nógrádi építőiparnak a szerelvények minőségi és szerkezeti hibáiról rendszeresen írásban tájékoztatják a MOFÉM illetékeseit. Igyekeznek gyakorlati javaslatokat is tenni. Ugyancsak rendszeresen tájékoztatják a MOFÉM-et a kísérleti szerelvények működésében szerzett tapasztalatokról. Mindkét vállalat vizsgálja és keresi a számukra kölcsönösen előnyös kereskedelmi kapcsolatok 1971-től történő kiépítésének lehetőségeit. Évenként egy alkalommal közösen értékeli a „Minőséglánc” eredményeit, s ennek keretében lehetővé teszik a gyártó és a szerelő brigádok kölcsönös tapasztalatcseréjét. 1990. július Szép eredmények A kifizetett összeg több, mint egymillióval kevesebb a tavalyinál. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a bérfejlesztés 14,4 millióval növelte a VBKM dolgozóinak jövedelmét, nem lehet ok panaszra. Ugyanis az 1968-as 338,5 millió forinttal szemben tavaly 365,1 millió forint volt a vállalat dolgozóinak összjövedelme. A VBKM tavaly kiválóan dolgozott. Ezt bizonyítják a számszerű eredmények is. Ez egyben kötelezi is a 14 ezer fős kollektívát, hogy csak újabb, kiemelkedőbb eredményekkel lehet jövőre hasonló, vagy magasabb színvonalat elérni. Sz. R.