Vasas, 1971 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
12 JÚNIUS 12-13: Vasas júniális az Annaréten Az idén is a zugligeti Annaréten rendezi szakszervezetünk, június 12-én és 13-án, az immár hagyományos Vasas Júniálist. A programból ugyan még csak előzetest tudunk adni, de már ebből is kitűnik, hogy az eddigieknél színpompásabb, gazdagabb lesz a műsor. Szombaton ifjúsági nap lesz. Sportversenyek, labdarúgó-, fejelő-, és lábtenisz-bajnokságok a délelőtti műsorban, helyszíni nevezéssel. Délután vasas beat-együttesek vetélkedője emeli a hangulatot. Az esti tábortűz fényénél fiatal művészek műsora szórakoztatja a résztvevőket. A vidékiek sátortáborban tölthetik az éjszakát. Vasárnap az egész vasas-család apraját-nagyját szeretettel várják: sportban, játékokban, szórakozásban nem lesz hiány. A legapróbbakat a Csinn-bumm Cirkusz örvendezteti meg. Az Astra-együttes bábjátéka kicsiknek és nagyoknak is élménnyel szolgál. A déli órákat fúvószene tölti ki. Az esti, nagyon színvonalasnak ígérkező főműsort, melyben rangos művészek vesznek részt, délután MHSZ-bemutatók és versenyek előzik meg. S, hogy legyen energia mindenhez, arról a vendéglátóipar gondoskodik. Ezekre a napokra külön készül a Normafa- és a Disznófő-vendéglő is. A rendezők mindenkit szívesen látnak, akár az 58-as villamostól érkezik a piros és sárga túra jelzésen, akár a 98-as autóbusztól, a piroson és a kéken. Leghamarabb azok élnek, akik a J-busszal mennek a Dohány utcából, vagy az Úttörő vasúttal érkeznek az Előre vasútállomásra. VASAS VASAS ISMERETTERJESZTŐK INOTÁN A „November 7.” hőerőmű javaslatára vasas ismeretterjesztő szakkörvezetők tanácskoztak Inotán az Egyesített Gyártelepi Művelődési Otthonban. Ez volt a vasas-kultúrosztály első kísérlete arra, hogy a szinte „parttalannak” tűnő szakköri mozgalom eredményeit, és hiányosságait megkíséreljék áttekinteni. A VASAS ISMERETTERJESZTŐ SZAKKÖRVEZETŐK ELSŐ ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJÁN az ötvös és fémműves, a kézimunka és kaktusztermesztő, a méhész, a honismereti, a biológiai, a rádiós és modellező, a csillagász, az éremgyűjtő, a kertészeti és a barkácsoló szakkörök vezetői folytattak egymással nyílt és őszinte eszmecserét. Az utóbbi időben a közművelődés egészén belül, a nagyobb tömegeket mozgató ismeretterjesztés kissé eltolódott a kiscsoportos, formák felé, így érthető, hogy napjainkban dolgozóink és gyermekeik körében egyre népszerűbbek a szakkörök, a szabad idő eltöltésének e hasznos és kikapcsolódást nyújtó formái. A tanácskozás tanulságai között említhetném, hogy e körök — és ez különösen igaz a gyermekszakkörök esetében — jelentős mértékben járulnak hozzá a fiatalok pályaválasztásához. Bizonyos szakkörök esetében, pl. a barkácsoló, rádióamatőr szakköröknél a fiatalok érdeklődésének felkeltése egyben azt is jelenti, hogy a szakköri munka hozzájárul a vas-, fém- és villamosenergia-ipar szakember-utánpótlásának biztosításához. A felnőttekre inkább jellemző, hogy szabad idejükben főleg mindennapi munkájuktól eltérő tevékenységet végeznek szívesen, a szakkörök nyújtotta lehetőségeken belül: pl. növényt termesztenek, helytörténettel foglalkoznak, vagy éppen távcsövet építenek. Találkozónkon elhangzott számos jó ötlet és hasznos tapasztalat, melyet, ha szakkörvezetőink figyelembe vesznek, bizonyára fejleszteni tudják további munkájuk hatékonyságát. Kultúrosztályunkra a tanácskozás tapasztalatai elsősorban azt a feladatot róják, hogy a továbbiakban nagyobb mértékben és konkrétabb segítséget nyújtsunk szakkörvezetőink tartalmi munkájához, hogy e hasznos, kiscsoportos művelődési forma minél több dolgozónknak nyújtson hasznos időtöltést és kikapcsolódást , (Eubesch) "CD N Ul ' 000 UQd ru co ~ N N "fü Megfejtendő: a vízszintes 1, a függőleges 20, valamint a vízszintes 93, a függőleges 17, vízszintes 72 és a vízszintes 41-es számú sor. A bekírldlés határideje: 1971. május 31. VÍZSZINTES. 13. Kertészeti készítmény. 14. N. B. 13. Férfinév. 16. Időegység. 17. Hajóhíd. II. Kevert áru. 13. Igekötő. 29. Női név. 22. Fűtőanyag. 24. Készben fizet. 25. Puha. 26. Kerek szám. 27. Idegen nem. 23. Hegység a Szovjetunióban. 29. Össze-vissza mar. 21. Állati lakhely. 32. Új németül. 34. Helyhatározó. 35. Etelszesitől fordítva. 36. Azonos magánhangzók. 40. Csecsemőhang. 42. Haszonállat. 43. ...fordul. 44. ... Pista (híres nótaszerző.) 46. Kettős megállóhely. 48. Ezt mindenkinek meg kell fizetni. 50. KV. 51. I. L. 53. Szaladjunk. 53. Döntetlen a sakkban. 55. Fiatal munkás. 56. Ilyen kérdés is van. 38. Bevonat. 59. Fordított kettősbetű. 61. Hibáztatott. 62. Fordított búcsúzás. 64. Nyílófélben levő. 66. Terülő — mássalhangzótér. D. A. 68. Tapos. 70. S. A. 73. Bors jelzője. 74. Ilyen kocsi is van. 76. Csapadék. 78. A. K. 79. ..fut. 82. Alkotóművész. S3. E. S. 84. Közterület. S3. R. L. 88. P. R. 89. Eddig tart a nagy szerelem. 91. Valaki más. . , FÜGGŐLEGES: 1. Irodalmi folyóirat. 2. Nyelvi egység. 3. Kedvezőtlen isire mondják. 4. Ellenértéke. 5. Haszonállat — tájszóval. 6. Lebonyolít. 7 Vonat — idegen szóval. 8. E. I. 9. Apró rágcsáló 10. Tároló alkalmatosság. 11. Veszteség. 12. Személyes névmás. 19. Híradástechnikai alkalmatosság. 21. Török méltóság. 22. Azonos a függőleges 2-vel. 23. Konyhai szerszám. 21. Lárma, zenebona. 27. új ... Sz. Hóhér. 32. Nóta betűi — keverve. 33. Azonos mássalhangzók. 36. Eszvezség. 37. Azonos magánhangzók. 38. J. L. 39. A. É. 41. Becézett Anna. 45. A. C. 47. M. T. 49. D. I. 51. Ötszázötvenhat, római számmal — fordítva. 53. Ezt mond a kisgyerek búcsúzóul. 54. T. Y. U. 57. Igásállat. 58. Szovjet repülőgép típus (katonai.) 60. Megfékezi a tüzet — visszafelé. 61. Orfeum fele. 63. Élénk szín. 65. Odahurkol. 69. Kézimunkázik. 71. Elődje. 75. O. T. 76. ... fél. 77. . .. Lajos (színművész.) 78. Kis Árpád. 80. Szóval bánt. 81. Női név. 84. Kerek szám. 85. Folyó Dél-Amerikában. 87. Évszak. 89. Téli sport. 90. G. S. 91. Szám tízen alul. 93. Személyes névmás. 93. G. E. 94. P. L. Miután áprilisi számunkból a rejtvény kimaradt, ezúttal közöljük március havi keresztrejtvény helyes megfejtését: Vízsz. 3. Terhet személyek felett szállítani. Függ. 24. Függő teher alatt tartózkodni tilos. Függ. 30. Üzemi közlekedésnél is a ... Vízsz. 36. KRESZ lehet csak mérvadó. Helyes megfejtők közül könyvjutalmat nyertek: 1. ..Albert Schweitzer” szoc. brigád. Bp. XIII., Meder u. 9. 2. Apor Imréné, Bp. XIII., Victor Hugó HJ 6-—8. 3. Csécs Ákos, Debrecen, Domb u. 20. 4. Cserna Mária, Hódmezővásárhely, Vöröslobogó u. 61. 5. Cziprek Zoltán, Salgótarján, Kállai É. u. 6., 6. Fehérvári Mihály, Rn. V., Marx tér 8., 7. Kakas Arzén, Ózd. II., Bláthy O. u. 4., 8. Kovács Lajos, BorsodaMajd, Marx-telep 14., 9. Sziklai István, Miskolc, III., Hegedik u. 6/1., 10. Dr. Tiszaváry Ernő, Szeged, Kossuth L. sugárút 89. színünk: VASAS Szerkesztőség „KERESZTREJTVÉNY” Bp. VIII., Költői u. 5—7.) ■■■*■ • ο ο ‹v U) * mm—m @ SZOT-díjasok, 1971 Az elkötelezett~ humanista költő A Szakszervezetek Országos Tanácsa május 1-e, a munkásosztály nemzetközi ünnepe alkalmából a SZOT irodalmi és művészeti díjaival tüntette ki Marosi Gyula írót, Simon István költőt, Vadász Ferenc írót, Vasvári István költőt, Máriássy Félix filmrendezőt, Kállai Ferenc színművészt, Koncz Gábor színművészt, Solti Bertalan színművészt, Szemes Mari színművészt, Fehér Zsuzsa művészettörténészt, Lóránt János festőművészt, Szabó István szobrászművészt, Mura Péter karmestert, Tímár Sándor koreográfust, Vásárhelyi Zoltán zeneszerzőt és karnagyot, valamint Llaskovits János történészt. _ Olvasóinknak ez alkalommal Vasvári István költőt mutatjuk be. A hivatalos indoklásban ezt olvasom: „... elkötelezett, humanista költői munkásságáért, elsősorban a Fedezék nélkül c. verseskötetéért.” Igen, ez a néhány magyarázó szó valóban fedi Vasvári István költői munkásságát, a költőét, akit évtizedek óta ismerek és akivel hajdan együtt katonáskodtunk, együtt örvendtünk és szomorkodtunk a szorító gondok miatt. Utazásokról álmodoztunk, amikor még nem lehetett, világot szerettünk volna látni, ami elérhetetlen volt. „Szép lehet a tenger, nagyon szép” — emlékszem a sóhajból kelt vallomásra, — „mennyi élményt jelenthet” — idézem a régi szavakat és tudom, hogy azóta Vasvári István verseiben ott muzsikál az Adria, benne kéklik a Fekete-tenger, árad és hullámzik a Balti-tenger is, mert a költő szárnyra kelhetett valóban is, nemcsak jelképesen. És Vasvári István, amikor a kitüntetés után nem sokkal számbavettük az elmúlt éveket a Szabó Ervin könyvtár egyik • "-des zágában, ahol főkönyvtáros éppen el. 1 évtizede már, csendes, elmélyült szavakkal, múltat idéző emlékezéssel költői világának gyökereit igyekezett kiásni és felmutatni. — Én ugyan Budapesten születtem, de Dunapentele az igazi szülőföldem, még most is felgyullad az emlékezet, ha a római kőkoporsók között eltöltött játékos délutánokra gondolok. Dunántúl, Pannónia nagyon sokat adott nekem. A gyerekkor világa szinte meghatározza a későbbi költőt, és én büszkén vallom magam dunántúlinak. Beszélő föld volt az én világom, s ha átfutottam a Duna túlsó oldalára ott meg Dunavecse, Szalkszentmárton fogadott, Petőfit idézte ott minden, talán ez is az oka, hogy amikor középiskolába, Kecskemétre kerültem, ott is otthon éreztem magam. Mindenesetre költői pályám kezdeti sikerei onnan datálódnak: Kassák, Illyés figyelt fel verseimre, s mondtak bátorító és elismerő szavakat. Ma is szeretem az Alföld tágasságát, a levegő kékségét, Bugac határtalanságát. És ha már a költői jegyeket próbálom felmutatni: a harmadik szívemhez nőtt táj Erdély, a havasok világa, magasság, ők és fennségek ünnepi földje, ahol voltam bújkáló és üldözött, s ahol éppúgy megszerettem az erdélyi embereket, ahogyan csak a dunántúliakat szeretem, így kereskedett elő a vallomás, múltól, tájról, gyökerekről, költészetről. Azért néhány számadat is kell a szívből szakadó szavak közé: az 1916-ban született költő útját 13 verseskötet jelzi: az első 1935-ben jelent meg Kecskeméten, az utolsó Három fűzfa, három nyírfa címmel a napokban hagyta el a nyomdát Már készen a következő kötet anyaga is. Ahogy alkonyodik, — mondja a cím, s ez már összegezése is lesz s megtett útnak, kapaszkodóknak és buktatóknak, s azután készíti válogatott verseinek kötetét is. A költő portréjához tartozik: évekig dolgozott üzemi újságnál, a Ganz Villamossági Gyárban, megkapta 1966-ban a Költők Nemzetközi Szövetség nagydíját. Jelenleg is soksok szállal kötődik a munkásosztályhoz: az Április 4. Gépgyár November 7. szocialista brigádját patronálja. Valóban humanista és elkötelezett. Takács Tibor a torán találkozó Este a székházban Paláka mélyen, felszabadultan sóhajt és törékeny kezével megigazítja hófehér haját, melynek néhány fürtje a nagy „rumliban” kiszabadult a szigorú csaták alól. Körbehordozza tekintetét, és elégedetten bólint: — Azt hiszem, jól sikerült, ugye... ? — Egyetértünk, mert a tágas terem virágdíszes, porcelánoktól és üvegpoharaktól csillogó asztalai mellett olyan élénk beszélgetés folyik, mintha a jelenlevők nem is régen nyugdíjukat élvező kedves öregek volnának, hanem fiatal kamaszok, egy munkás élet küszöbén. Száztizenhatan jöttek el a vasasszakszervezet központi vezetőségének meghívására, hogy meleg hangulatú ünnepség keretében fogadják a jókívánságokat 40—50—60 éves szakszervezeti tagságuk jubileuma alkalmából. Bizony, egyikük-másikuk már a 90. életéve küszöbét is átlépte, oldalukon ott ül hűséges társuk, feleségük, vagy ugyancsak életük delén túljutott gyerekeik. Megilletődöttek. Időnként előveszik a zsebkendőt és úgy tesznek, mintha csak a hirtelen támadt nátha késztetné őket erre, holott arcukról törlik le a meghatottság könnyeit. Rég látott barátok ölelik egymást: „Hogy vagy öreg! Te semmit se változtál!” És kihúzzák magukat, ledobnak egyszerre .10—20 esztendőt, mintha csak éppen a munkapad mellől jöttek volna el. Megered a nyelvük, s ahogy hallgatja őket az ember, szinte a rég elhagyott műhelyek múltból felerősödő zaját is hallja — gyárakról, főnökökről, barátokról, esetekről mesélnek, s meséjük maga a megelevenedett történelem. Karai Lajos bácsi 1911-ben ment koszt-kvártélyra inasnak egy „maszekhoz”. — Csak éppen enni nem adtak — mondja ma is boszszúsan. — Amint felszabadultam, aznap beléptem a szakszervezetbe — meséli tovább. — Amikor a gazdám megtudta ezt, azt mondta: „Vedd tudomásul, amikor fizetünk, el vagy bocsátva!” Karai Lajos tudomásul vette, s elhelyezkedett a lőrinci Lipták-gyárban, ahol rögtön bele is kapcsolódott egy kétfilléres munkabér-emelésért folyó sztrájkba... Ettől kezdve egész életét a szakszervezeti harcok határozták meg, olyan elvtársak oldalán, mint Velemi, Túri János, Fodor Béla, Felnagy és Vas- Witteg Miklós__ És itt van Balogh Gyula bácsi is, vékony, törékeny, kicsi alakja most is szálfaegyenes, barázdált arca szigorú, de tekintete frissen, élénken figyeli környezetét. Hatvan éve, hogy a szakszervezetbe lépett. „Nagyszerű ember volt ő! — suttogja felesége, aki ilyenkor kicsit a „titkárnő” szerepét is betölti mellette, mert mitagadás, a kilencvenedik év küszöbén megromlott Gyula bácsi hallása. „Csak úgy emlegették: az aranykezű szerelő — folytatja Balogh néni. — Minden külföldre induló gépet ő ellenőrzött a gyárban. Úgy ám.. Nem lehet megindultság nélkül hallgatni őket. És Szakál Imréné, akinek szakszervezeti igazolványában az áll: belépett 1915- ben ...? Ő még ma is dolgozik havi 500 forintért, pedig három gyereke felnevelése, s egy keserű, nyomorúsággal terhes élet után, éppen ideje lenne, hogy pihenjen már. — Ez az utóbbi huszonöt év... látja... ez már olyan volt, mintha visszatért volna a fiatalság. Nehéz meglenni munka nélkül most, amikor így gondoskodnak az emberről. Szó nem hallatszik betegségről, gondokról, szomorúságról, csak akkor emlegetnek ilyesmit, amikor később már a kapualjban búcsúzkodnak. Most inkább a kiskertről beszélgetnek, a klubról, ahová el-eljárogatnak előadásokat hallgatni, filmeket nézni. Egyikük barkácsolgat, másikuk a tv-t szereti, sőt, olvasgatnak, újságot is. Érdekli őket, hogyan halad a világ, hiszen az övéké. Évente egyszer, mintegy ezer nyugdíjast látogat végig a vasasszakszervezet budapesti nyugdíjasbizottsága, melynek tizenhéttagú munkaközösségét Székelyné, Pólika irányítja fáradhatatlanul, noha ő is elmondhatja magáról, hogy bizony 1918-at írtak, amikor a szakszervezet tagja lett... Most, hogy a több évtizedes tagságot ünneplő találkozóra készültek, személyesen kerestek fel minden meghívottat, érdeklődve, nincse valamilyen akadálya annak, hogy eljöjjenek, s ha volt, postán küldték el a szerény ajándékot, míg a többieket is a vasasszékházban várták izgalommal és szeretettel. Sz. I. Vasvári István: Óhaj cselekvésért A házakon túl száll a friss szél szaga, a tavaszi föld szaga, mint a fiatal meztelen nőé a napon, vízillatok és jázmin illatok, bodza és olajfák suhogása ... Jó Magyarország, Magyarország, pünkösdi csöndje a békességnek. Villog egy tömzsi vízmű ezüstruhája, teherhajók sóhajtanak Csepel alatt a Dunán. Ó, te szűk mederbe fogott élet; emberé és nemzedékeké ... A börzsönyi erdőkben szél gyűjti szilkéjébe a napfényt; szálfa-erdők felett a fellegek fodroznak a messzi Narancsnak ... Ó, csak ezek a tüskés gondok s egymás lelkét alázó kicsiségek ne lennének, s akik tömpe dudákkal viharrá fújnak butaságot... — Csöndet! A szorgos cselekvés csöndjét bodzák és jázminok illatának nyugalmát; teremni akar e temérdek fa, a gyárak, az erdőik, a Duna lebegésébe rejtőző mélység, a szél, ez a pannon szél, a pünkösdi nyugalom zöldje, s Pest is, toronyházai fölött a budai hegyek, mik gyújtják a völgyet virágba. 1969 1971. MÁJUS