Vasas, 1971 (76. évfolyam, 1-12. szám)

1971-05-01 / 5. szám

12 J­ÚNIUS 12-13: Vasas júniális az Ann­a­réten Az idén is a zugligeti Annaréten rendezi szakszervezetünk, június 12-én és 13-án, az immár hagyományos Vasas Júniálist. A programból ugyan még csak előzetest tudunk adni, de már ebből is kitűnik, hogy az eddigieknél színpompásabb, gazdagabb lesz a műsor. Szombaton ifjúsági nap lesz. Sportversenyek, labdarúgó-, fejelő-, és lábtenisz-bajnokságok a délelőtti műsorban, helyszíni nevezéssel. Délután vasas beat-együttesek vetélkedője emeli a hangulatot. Az esti tábortűz fé­nyénél fiatal művészek műsora szórakoztatja a résztvevőket. A vidékiek sátortáborban tölthetik az éjszakát. Vasárnap az egész vasas-család apraját-nagyját szeretettel várják: sportban, játékokban, szórakozásban nem lesz hiány. A legapróbbakat a Csinn-bumm Cirkusz örvendezteti meg. Az Astra-együttes bábjátéka ki­csiknek és nagyoknak is élménnyel szolgál. A déli órákat fúvószene tölti ki. Az esti, nagyon színvonalasnak ígérkező főműsort, melyben rangos művé­szek vesznek részt, délután MHSZ-bemutatók és versenyek előzik meg. S, hogy legyen energia mindenhez, arról a vendéglátóipar gondoskodik. Ezekre a napokra külön készül a Normafa- és a Disznófő-vendéglő is. A rendezők mindenkit szívesen látnak, akár az 58-as villamostól érke­zik a piros és sárga túra jelzésen, akár a 98-as autóbusztól, a piroson és a kéken. Leghamarabb azok élnek, akik a J-busszal mennek a Dohány utcá­ból, vagy az Úttörő vasúttal érkeznek az Előre vasútállomásra. VASAS VASAS ISMERETTERJESZTŐK INOTÁN A „November 7.” hőerőmű javaslatára vasas ismeretter­jesztő szakkörvezetők tanács­koztak Inotán az Egyesített Gyártelepi Művelődési Ott­honban. Ez volt a vasas-kultúrosz­­tály első kísérlete arra, hogy a szinte „parttalannak” tűnő szakköri mozgalom eredmé­nyeit, és hiányosságait meg­kíséreljék áttekinteni. A VA­SAS ISMERETTERJESZTŐ SZAKKÖRVEZETŐK ELSŐ ORSZÁGOS TALÁLKOZÓ­JÁN az ötvös és fémműves, a kézimunka és kaktuszter­mesztő, a méhész, a honisme­reti, a biológiai, a rádiós és modellező, a csillagász, az éremgyűjtő, a kertészeti és a barkácsoló szakkörök vezetői folytattak egymással nyílt és őszinte eszmecserét. Az utóbbi időben a közmű­velődés egészén belül, a na­gyobb tömegeket mozgató is­meretterjesztés kissé eltoló­dott a kiscsoportos, formák felé, így érthető, hogy nap­jainkban dolgozóink és gyer­mekeik körében egyre nép­szerűbbek a szakkörök, a szabad idő eltöltésének e hasznos és kikapcsolódást nyújtó formái. A tanácskozás tanulságai között említhetném, hogy e körök — és ez különösen igaz a gyermekszakkörök esetében — jelentős mérték­ben járulnak hozzá a fiata­­lok pályaválasztásához. Bizo­nyos szakkörök esetében, pl. a barkácsoló, rádióamatőr szakköröknél a fiatalok ér­deklődésének felkeltése egy­ben azt is jelenti, hogy a szakköri munka hozzájárul a vas-, fém- és villamosener­­gia-ipar szakember-utánpót­lásának biztosításához. A fel­nőttekre inkább jellemző, hogy szabad idejükben fő­leg mindennapi munkájuktól eltérő tevékenységet végez­nek szívesen, a szakkörök nyújtotta lehetőségeken be­lül: pl. növényt termeszte­nek, helytörténettel foglal­koznak, vagy éppen távcsö­vet építenek. Találkozónkon elhangzott számos jó ötlet és hasznos ta­pasztalat, melyet, ha szak­körvezetőink figyelembe vesznek, bizonyára fejleszte­ni tudják további munkájuk hatékonyságát. Kultúrosztá­­lyunkra a tanácskozás ta­pasztalatai elsősorban azt a feladatot róják, hogy a to­vábbiakban nagyobb mérték­ben és konkrétabb segítséget nyújtsunk szakkörvezetőink tartalmi munkájához, hogy e hasznos, kiscsoportos műve­lődési forma minél több dol­gozónknak nyújtson hasznos időtöltést és kikapcsolódást­ , (Eubesch) "CD N Ul ' 0­0­0 UQ­­­d ru co ~ N N "fü Megfejtendő: a vízszintes 1, a függőleges 20, va­lamint a vízszintes 93, a függőleges 17, vízszintes 72 és a vízszintes 41-es számú sor. A bekírldlés határideje: 1971. május 31. VÍZSZINTES. 13. Kertészeti készítmény. 14. N. B. 13. Férfinév. 16. Időegység. 17. Hajóhíd. II. Ke­vert áru. 13. Igekötő. 29. Női név. 22. Fűtőanyag. 24. Készben fizet. 25. Puha. 26. Kerek szám. 27. Idegen nem. 23. Hegység a Szovjetunióban. 29. Össze-vissza mar. 21. Állati lakhely. 32. Új néme­tül. 34. Helyhatározó. 35. Etelszesitő­l fordítva. 36. Azonos magánhangzók. 40. Csecsemőhang. 42. Ha­szonállat. 43. ...­­fordul. 44. ... Pista (híres nóta­­szerző.) 46. Kettős megállóhely. 48. Ezt mindenki­nek meg kell fizetni. 50. KV. 51. I. L. 53. Szalad­junk. 53. Döntetlen a sakkban. 55. Fiatal munkás. 56. Ilyen kérdés is van. 38. Bevonat. 59. Fordított kettősbetű. 61. Hibáztatott. 62. Fordított búcsúzás. 64. Nyílófélben levő. 66. Terülő — mássalhangzót­ér. D. A. 68. Tapos. 70. S. A. 73. Bors jelzője. 74. Ilyen kocsi is van. 76. Csapadék. 78. A. K. 79. ..­­fut. 82. Alkotóművész. S3. E. S. 84. Közterület. S3. R. L. 88. P. R. 89. Eddig tart a nagy szerelem. 91. Valaki más.­­ . , FÜGGŐLEGES: 1. Irodalmi folyóirat. 2. Nyelvi egység. 3. Kedvezőtlen isire mondják. 4. Ellenér­téke. 5. Haszonállat — tájszóval. 6. Lebonyolít. 7 Vonat — idegen szóval. 8. E. I. 9. Apró rágcsáló 10. Tároló alkalmatosság. 11. Veszteség. 12. Szemé­lyes névmás. 19. Híradástechnikai alkalmatosság. 21. Török méltóság. 22. Azonos a függőleges 2-vel. 23. Konyhai szerszám. 21. Lárma, zenebona. 27. új ... Sz. Hóhér. 32. Nóta betűi — keverve. 33. Azonos mássalhangzók. 36. Eszvezség. 37. Azonos magán­hangzók. 38. J. L. 39. A. É. 41. Becézett Anna. 45. A. C. 47. M. T. 49. D. I. 51. Ötszázötvenhat, római számmal — fordítva. 53. Ezt mond a kisgyerek bú­csúzóul. 54. T. Y. U. 57. Igásállat. 58. Szovjet re­pülőgép típus (katonai.) 60. Megfékezi a tüzet — visszafelé. 61. Orfeum fele. 63. Élénk szín. 65. Oda­hurkol. 69. Kézimunkázik. 71. Elődje. 75. O. T. 76. ... fél. 77. . .. Lajos (színművész.) 78. Kis Árpád. 80. Szóval bánt. 81. Női név. 84. Kerek szám. 85. Folyó Dél-Amerikában. 87. Évszak. 89. Téli sport. 90. G. S. 91. Szám tízen alul. 93. Személyes névmás. 93. G. E. 94. P. L. Miután áprilisi számunkból a rejtvény kimaradt, ezúttal közöljük március havi keresztrejtvény he­lyes megfejtését: Vízsz. 3. Terhet személyek felett szállítani. Függ. 24. Függő teher alatt tartózkodni tilos. Függ. 30. Üzemi közlekedésnél is a ... Vízsz. 36. KRESZ lehet csak mérvadó. Helyes megfejtők közül könyvjutalmat nyertek: 1. ..Albert Schweitzer” szoc. brigád. Bp. XIII., Me­der u. 9. 2. Apor Imréné, Bp. XIII., Victor Hugó HJ 6-—8. 3. Csécs Ákos, Debrecen, Domb u. 20. 4. Cserna Mária, Hódmezővásárhely, Vöröslobogó u. 61. 5. Cziprek Zoltán, Salgótarján, Kállai É. u. 6., 6. Fehérvári Mihály, Rn. V., Marx tér 8., 7. Ka­kas Arzén, Ózd. II., Bláthy O. u. 4., 8. Kovács Lajos, BorsodaMajd, Marx-telep 14., 9. Sziklai István, Miskolc, III., Hegedik u. 6/1., 10. Dr. Tisza­­váry Ernő, Szeged, Kossuth L. sugárút 89. szí­nünk: VASAS Szerkesztőség „KERESZT­REJTVÉNY” Bp. VIII., Költői u. 5—7.) ■■■*■ • ο ο ‹v U) * mm—m @ SZOT-díjasok, 1971 Az elkötelezett~ humanista költő A Szakszervezetek Országos Tanácsa május 1-e, a munkásosztály nemzetközi ünnepe alkalmából a SZOT irodalmi és művészeti díjaival tün­tette ki Marosi Gyula írót, Simon István költőt, Vadász Ferenc írót, Vas­vári István költőt, Máriássy Félix filmrendezőt, Kállai Ferenc színművészt, Koncz Gábor színművészt, Solti Bertalan színművészt, Szemes Mari szín­művészt, Fehér Zsuzsa művészettörténészt, Lóránt János festőművészt, Szabó István szobrászművészt, Mura Péter karmestert, Tímár Sándor ko­reográfust, Vásárhelyi Zoltán zeneszerzőt és karnagyot, valamint Llasko­vits János történészt. _ Olvasóinknak ez alkalommal Vasvári István költőt mutatjuk be. A hivatalos indoklásban ezt olvasom: „... elkötelezett, humanista költői munkássá­gáért, elsősorban a Fedezék nélkül c. verses­kötetéért.” Igen, ez a néhány magyarázó szó valóban fedi Vasvári István költői munkás­ságát, a költőét, akit évtizedek óta ismerek és akivel hajdan együtt katonáskodtunk, együtt örvendtünk és szomorkodtunk a szorító gon­dok miatt. Utazásokról álmodoztunk, amikor még nem lehetett, világot szerettünk volna látni, ami elérhetetlen volt. „Szép lehet a ten­ger, nagyon szép” — emlékszem a sóhajból kelt vallomásra, — „mennyi élményt jelent­het” — idézem a régi szavakat és tudom, hogy azóta Vasvári István verseiben ott mu­zsikál az Adria, benne kéklik a Fekete-tenger, árad és hullámzik a Balti-tenger is, mert a költő szárnyra kelhetett valóban is, nemcsak jelképesen. És Vasvári István, amikor a ki­tüntetés után nem sokkal számbavettük az el­múlt éveket a Szabó Ervin könyvtár egyik • "-­des zágában, ahol főkönyvtáros éppen el. 1 évtizede már, csendes, elmélyült szavak­kal, múltat idéző emlékezéssel költői világá­nak gyökereit igyekezett kiásni és felmutatni. — Én ugyan Budapesten születtem, de Du­­napentele az igazi szülőföldem, még most is felgyullad az emlékezet, ha a római kőkopor­sók között eltöltött játékos délutánokra gon­dolok. Dunántúl, Pannónia nagyon sokat adott nekem. A gyerekkor világa szinte meghatá­rozza a későbbi költőt, és én büszkén vallom magam dunántúlinak. Beszélő föld volt az én világom, s ha átfutottam a Duna túlsó oldalá­ra ott meg Dunavecse, Szalkszentmárton fo­gadott, Petőfit idézte ott minden, talán ez is az oka, hogy amikor középiskolába, Kecske­métre kerültem, ott is otthon éreztem magam. Mindenesetre költői pályám kezdeti sikerei onnan datálódnak: Kassák, Illyés figyelt fel verseimre, s mondtak bátorító és elismerő szavakat. Ma is szeretem az Alföld tágasságát, a levegő kékségét, Bugac határtalanságát. És ha már a költői jegyeket próbálom felmutat­ni: a harmadik szívemhez nőtt táj Erdély, a havasok világa, magasság, ők és fennségek ün­nepi földje, ahol voltam bújkáló és üldözött, s ahol éppúgy megszerettem az erdélyi embe­reket, ahogyan csak a dunántúliakat szeretem, így­ kereskedett elő a vallomás, múltól, táj­ról, gyökerekről, költészetről. Azért néhány számadat is kell a szívből szakadó szavak kö­zé: az 1916-ban született költő útját 13 verses­kötet jelzi: az első 1935-ben jelent meg Kecs­keméten, az utolsó Három fűzfa, három nyír­fa címmel a napokban hagyta el a nyomdát Már készen a következő kötet anyaga is. Ahogy alkonyodik, — mondja a cím, s ez már összegezése is lesz s megtett útnak, kapasz­kodóknak és buktatóknak, s azután készíti válogatott verseinek kötetét is. A költő portréjához tartozik: évekig dolgo­zott üzemi újságnál, a Ganz Villamossági Gyárban, megkapta 1966-ban a Költők Nem­zetközi Szövetség nagydíját. Jelenleg is sok­sok szállal kötődik a munkásosztályhoz: az Április 4. Gépgyár November 7. szocialista brigádját patronálja. Valóban humanista és elkötelezett. Takács Tibor­ ­ a torán ta­lál­kozó Este a székházban Paláka mélyen, felszabadul­tan sóhajt és törékeny kezé­vel megigazítja hófehér ha­ját, melynek néhány fürtje a nagy „rumliban” kiszabadult a szigorú csaták alól. Körbe­­hordozza tekintetét, és elége­detten bólint: — Azt hiszem, jól sikerült, ugye... ? — Egyetértünk, mert a tá­gas terem virágdíszes, porce­lánoktól és üvegpoharaktól csillogó asztalai mellett olyan élénk beszélgetés folyik, mintha a jelenlevők nem is régen nyugdíjukat élvező kedves öregek volnának, ha­nem fiatal kamaszok, egy munkás élet küszöbén. Száz­­tizenhatan jöttek el a vasas­szakszervezet központi veze­tőségének meghívására, hogy meleg hangulatú ünnepség keretében fogadják a jókí­vánságokat 40—50—60 éves szakszervezeti tagságuk jubi­leuma alkalmából. Bizony, egyikük-másikuk már a 90. életéve küszöbét is átlépte, oldalukon ott ül hű­séges társuk, feleségük, vagy ugyancsak életük delén túl­jutott gyerekeik. Megillető­­döttek. Időnként előveszik a zsebkendőt és úgy tesznek, mintha csak a hirtelen tá­madt nátha késztetné őket erre, holott arcukról törlik le a meghatottság könnyeit. Rég látott barátok ölelik egymást: „Hogy vagy öreg! Te semmit se változtál!” És kihúzzák magukat, ledobnak egyszerre .10—20 esztendőt, mintha csak éppen a munka­pad mellől jöttek volna el. Megered a nyelvük, s ahogy hallgatja őket az ember, szinte a rég elhagyott műhe­lyek múltból felerősödő zaját is hallja — gyárakról, főnö­kökről, barátokról, esetekről mesélnek, s meséjük maga a megelevenedett történelem. Karai Lajos bácsi 1911-ben ment koszt-kvártélyra inas­nak egy „maszekhoz”. — Csak éppen enni nem adtak — mondja ma is bosz­­szúsan. — Amint felszaba­dultam, aznap beléptem a szakszervezetbe — meséli to­vább. — Amikor a gazdám megtudta ezt, azt mondta: „Vedd­ tudomásul, amikor fi­zetünk, el vagy bocsátva!” Karai Lajos tudomásul vette, s elhelyezkedett a lőrinci Lipták-gyárban, ahol rögtön bele is kapcsolódott egy két­­filléres munkabér-emelésért folyó sztrájkba... Ettől kezdve egész életét a szak­­szervezeti harcok határozták meg, olyan elv­társak oldalán, mint Velemi, Túri János, Fo­dor Béla, Felnagy és Vas- Witteg Miklós__ És itt van Balogh Gyula bácsi is, vékony, töré­keny, kicsi alakja most is szálfaegyenes, baráz­dált arca szigorú­, de te­kintete frissen, élénken figye­li környezetét. Hatvan éve, hogy a szakszervezetbe lé­pett. „Nagyszerű ember volt ő! — suttogja felesége, aki ilyenkor kicsit a „titkárnő” szerepét is betölti mellette, mert mitagadás, a kilencve­nedik év küszöbén megrom­lott Gyula bácsi hallása. „Csak úgy emlegették: az aranykezű szerelő — folytat­ja Balogh néni. — Minden külföldre induló gépet ő el­lenőrzött a gyárban. Úgy ám.. Nem lehet megindultság nélkül hallgatni őket. És Szakál Imréné, akinek szakszervezeti igazolványá­ban az áll: belépett 1915- ben ...? Ő még ma is dolgo­zik havi 500 forintért, pedig három gyereke felnevelése, s egy keserű, nyomorúsággal terhes élet után, éppen ideje lenne, hogy pihenjen már. — Ez az utóbbi huszonöt év... látja... ez már olyan volt, mintha visszatért volna a fiatalság. Nehéz meglenni munka nélkül most, amikor így gondoskodnak az ember­ről. Szó nem hallatszik beteg­ségről, gondokról, szomorú­ságról, csak akkor emleget­nek ilyesmit, amikor később már a kapualjban búcsúz­kodnak. Most inkább a kis­kertről beszélgetnek, a klub­ról, ahová el-eljárogatnak előadásokat hallgatni, filme­ket nézni. Egyikük barká­­csolgat, másikuk a tv-t szere­ti, sőt, olvasgatnak, újságot is. Érdekli őket, hogyan ha­lad a világ, hiszen az övéké. Évente egyszer, mintegy ezer nyugdíjast látogat vé­gig a vasasszakszervezet bu­dapesti nyugdíjasbizottsága, melynek tizenhéttagú mun­kaközösségét Székel­yné, Pó­­lika irányítja fáradhatatla­nul, noha ő is elmondhatja magáról, hogy bizony 1918-at írtak, amikor a szakszervezet tagja lett... Most, hogy a több évtize­des tagságot ünneplő talál­kozóra készültek, személye­sen kerestek fel minden meg­hívottat, érdeklődve, nincs­­e valamilyen akadálya an­nak, hogy eljöjjenek, s ha volt, postán küldték el a szerény ajándékot, míg a többieket is a vasasszék­­házban várták izgalommal és szeretettel. Sz. I. Vasvári István: Óha­j cselek­vésért A házakon túl száll a friss szél szaga, a tavaszi föld szaga, mint a fiatal meztelen nőé a napon, víz­­illatok és jázmin illatok, bodza és olajfák suhogása ... Jó Magyarország, Magyarország, pünkösdi csöndje a békességnek. Villog egy tömzsi vízmű ezüst­ruhája, teherhajók sóhajtanak Csepel alatt a Dunán. Ó, te szűk mederbe fogott élet; emberé és nemzedékeké ... A börzsönyi erdőkben szél gyűjti szilkéjébe a napfényt; szálfa-erdők felett a fellegek fodroznak a messzi Narancsnak ... Ó, csak ezek a tüskés gondok s egymás lelkét alázó kicsiségek ne lennének, s akik tömpe dudákkal viharrá fújnak butaságot... — Csöndet! A szorgos cselekvés csöndjét bodzák és jázminok illatának nyugalmát; teremni akar e temérdek fa, a gyárak, az erdőik, a Duna lebegésébe rejtőző mélység, a szél, ez a pannon szél, a pünkösdi nyugalom zöldje, s Pest is, toronyházai fölött a budai hegyek, mik gyújtják a völgyet virágba. 1969 1971. MÁJUS

Next