Vasas, 1972 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
Az üzemi alkotmányról Félanalfabéták Villany nélkül A munka rangja „Tulajdonképpen a legfontosabb emberi tevékenységnek, a munkának, a színvonaláról, a munka társadalmi rangjának, becsületének elismeréséről, a kiváló munkát végző dolgozók nagyobb megbecsüléséről beszélünk" — foglalta össze a szocialista munkaverseny-mozgalom továbbfejlesztésének gondolatát a szaktanács decemberi ülésén Nemeslaki Tivadar, a SZOT titkára. Felmerül a kérdés: miért szükséges napjainkban hangsúlyozottan foglalkozni a munka társadalmi rangjának növelésével, a becsületes dolgozó munkásemberek tevékenységének elismerésével? Amint az országgyűlés elmúlt évi utolsó ülésszakának tanácskozásaiból is kitűnik, kétségtelen eredményeket értünk el a népgazdaság fejlesztésében az elmúlt esztendőben. Jelentősen javult az élő munka termelékenysége, a tervezettnek megfelelt az életszínvonal növekedése, valamelyest mérséklődött a munkaerő fluktuáció. A népgazdaság egyensúlyi helyzetében azonban — a túlhajtott fejlesztés, különféle aránytalanságok miatt — feszültségek keletkeztek. Alapvető feladatunk tehát, minden eszközzel előmozdítani a hatékonyság gyorsabb növelését, amelynek sok esetben — ma még — a vállalati szervezés nem kielégítő színvonala az akadálya. Azonban problémáink nem oldhatók meg pusztán a felső vállalati vezetők helyes gazdasági döntéseivel, intézkedéseivel. Ezekre vitathatatlanul szükség van. Egyidejűleg azonban nem mondhatunk le az üzemekben dolgozó munkások, a vállalati műszaki, gazdasági szakemberek mozgósításáról, az emberekben rejlő sokszínű alkotókészség teljes kibontakoztatásáról. Magyarán szólva arról: mindenki aki képes rá nyújtson egy kicsivel többet szorosan vett munkaköri kötelességénél. Ezzel már a kellős közepébe érkeztünk a munkaversenymozgalom kérdésének. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1971. december elsejei ülése állásfoglalást fogadott el — többek között — a szocialista munkaverseny továbbfejlesztésének feladatairól. A KB közleménye hangsúlyozza, hogy a versenyt elsősorban azokon a munkahelyeken kell kezdeményezni, ahol a versenycélok és feladatok a dolgozókhoz közel állnak, konkrétan meghatározhatók és lehetőség van az eredmények reális számbavételére, s ellenőrzésére. A mai viszonyok között a vérkény legfőbb célja, hogy a termelékenyebb, hatékonyabb, felelősségteljesebb és fegyelmezettebb munkát előmozdítsa. Más szavakkal kifejezve: a szocialista munkaversenyben megnyilvánuló egyéni és kollektív törekvések álljanak szoros összhangban a vállalati és a népgazdasági tervekkel, egész gazdaságpolitikánk irányvonalával. Mindezek érdekében jelentős változásra van szükség a munkaverseny hatékonyságának növelése és a versenyben élenjárók megfelelő erkölcsi, anyagi elismerése tekintetében. Ennek a széles körű társadalmi mozgalomnak továbbra is a szocialista brigádok az alapjai. Azonban a szocialista brigád cím elnyerésének feltételeit a jövőben szigorítani kell. A brigádok mint a dolgozó tömegek öntudatos kis közösségei továbbra is töltsenek be úttörő, mozgósító, és példamutató szerepet a munkában, a termelésben, a művelődésben, a közösségi életben. Érvényesítsék a kölcsönös segítség elvét, lépjenek fel a munka- és a technológiai fegyelem lazaságai ellen, harcoljanak a minőségért. Változatlanul helyes az a törekvés, hogy a szocialista brigádmozgalomban vegyenek részt a termelést közvetlen irányító műszaki vezetők is, s ahol szükséges alakítsanak műszaki komplex brigádokat. Iparágaink szocialista brigádjai, a vasas üzemek munkásai az elmúlt időszakban is sok figyelemreméltó kezdeményezést indítottak el, kiváló eredményeket mondhatnak magukénak. Valljuk be azonban őszintén, hogy — nem egy üzemben — föllelhetünk bizonyos formalitásokat is a munkaversenymozgalomban. A mérce olykor nem volt elég magas. Egyik helyen a sok túlórázás miatt maradtak el a kulturális vállalások teljesítései, másutt — a szomszéd üzem számszerű eredményeire való hivatkozással — boldog-boldogtalannak odaítélték a megtisztelő szocialista címet, deraválva ezzel a mozgalom erkölcsi aranyfedezetét. Volt ahol a vezetők termeléscentrikus szemlélete miatt kevéssé vették figyelembe, hogy valóban szocialista magatartásúak, szemléletűek-e a brigádok és csupán a termelési felajánlások teljesítésétértékelték; másutt meg elég volt együttesen moziba menni, vagy eltölteni egy-két estét a fehér asztal mellett, hogy megszavazzák a közösség számára a szocialista jelzőt. Az is korszerűtlen szemlélet, amelyik a termelési vállalásoknál csakis a mennyiségi többletfelajánlást veszi figyelembe és elsikkad a minőség javításának, a technológiai fegyelem betartásának, a munkaszervezés megjavításának fontos tényezője. Mindemellett egy dolgozó közösség akkor nevezhető méltán szocialistának, ha tagjai állandóan képezik magukat. Nemcsak a szakmában, de a világnézeti ismeretekben, az általános műveltség elemeiben is, s ha a szocialista erkölcs normái szerint élnek, s egyéni példamutatásukkal másokat is erre ösztönöznek. Mindennek megszervezésében a feltételek biztosításában és kiaknázásában nagy szerepe van egy-egy vállalat gazdasági és mozgalmi vezetésének. A gazdasági vezetőknek a feltételek I biztosításával és a vállalati célkitűzések ismertetésével a szakszervezeti testületeknek szervezési és felvilágosító I munkával, az összefüggések magyarázatával, az élenjá-s rók népszerűsítésével, végül a munkaverseny ösztönzésében és értékelésében való tevékeny részvétellel. V. J. LXXX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1972. JANUÁR 12. OLDAL Központi Vezetőség előtt Az öntők és az öntödék helyzete Szakszervezetünk Központi Vezetősége megtárgyalta azokat a javaslatokat és intézkedéseket, amelyekkel az öntödék dolgozóinak munkakörülményeit kívánják javítani. A közelmúltban 13 vállalatnál vizsgálták meg, hogy az elmúlt két évben milyen fejlesztések történtek, s hogy ezek milyen változásokat jelentettek az öntödei dolgozók életében. A teljesség igénye nélkül, csak néhány fontosabb témát emelünk ki. Tavaly előtt kezdődött a Salgótarjáni Kohászati Üzemek rekonstrukciója, amely 28 millió forintba került. Az öntödei Vállalat 1970-ben, 40 millió forint értékű beruházást kezdett, s jórészt be is fejezte. Az öntvénytisztítók nagyon nehéz és egészségtelen körülményeinek megjavítására a Dunai Vasműben 6 millió forintos költséggel nedves öntvénytisztítót készítettek, a Salgótarjáni Kohászati Üzemeknél pedig vibrátoros öntvénytisztítóval és új, illetve korszerűsített elszívó berendezésekkel dolgoznak. Több helyen áldoztak a műhelycsarnokok korszerűsítésére, tetőszerkezetek átépítésére, a fűtési rendszerek megjavítására. A vállalati bérpolitikában is érezhető az a törekvés, hogy az öntödei munkások átlagosnál nehezebb, kedvezőtlenebb munkakörülményeit anyagilag is honorálják. A Magyar Vagon- és Gépgyárban az öntödei munkások tavalyi átlagkeresete 5,1, illetve 4,4 százalékkal volt magasabb, mint 1970- ben. Az ÉVIG öntödéjében, tavaly júliusban 10 százalékos alapbéremelést hajtottak végre. A Csepel Vas- és Acélöntödéjében a tavalyi bérszínvonal több mint 8 százalékkal emelkedett 1970-hez képest. A központi vezetőség elé került vitaanyag többek között megállapítja, hogy a vállalatok gondoskodtak a szociális körülmények javításáról is. Csepelen megszüntették a régi pinceöltözőket, az LKM-ben új vízhűtőket szereltek fel, az Élelmiszeripari Berendezés és Gépgyártó Vállalat öntödéjében 220 ezer forintot költöttek az öltözők felújítására. Mindez együtt: sok millió forint, s még mindig kevés. Még mindig nem sikerült olyan munkakörülményeket teremteni, amelyek legalább némileg vonzóvá teszik ezt a szakmát. Az Öntödei Vállalat budapesti üzemeiben, tavaly, 10 százalékkal, az Acélöntő és Csőgyár acélöntödéjében 20 százalékkal kevesebb munkás dolgozott, mint 1969-ben. A statisztikai adatok összesítéséből kiderül, hogy tavaly — 1969-hez képest — a kohászat munkáslétszáma 1,7 százalékkal, a vasöntödék munkáslétszáma 4,7 százalékkal csökkent (összehasonlításként: a gépipar hasonló indexe 0,8 százalék). Gondot jelent az öntödei szakmunkások utánpótlása is. 1957 és 1962 között, évente átlagosan 272 fiatal jelentkezett öntőtanulónak, 1969-ben már csak 84, 1970-ben pedig mindössze 65. Ezek a gondok fellelhetők az öntödék termelési eredményeiben is. Csökkent az öntvény termelés: 1970-ben 10 ezer tonnával a vasöntvény, 7500 tonnával az acélöntvény termelése 1967-hez képest. 1975-ig a tervek szerint a vasöntvény termelését 35,6 százalékkal, az acélöntvény termelését 36,3 százalékkal kellene emelni. Az előzetes számítások szerint azonban az öntödei ipar a vasöntvény termelését mindössze 17,3 százalékkal tudja emelni. A meglehetősen problematikus helyzet ismeretében tavaly májusban szakszervezetünk levélben fordult a kohó- és gépipari miniszterhez, amelyben az öntészet helyzetének komplex vizsgálatát javasolta. E kezdeményezést több megbeszélés követte, szakszervezetünk és az illetékes állami hatóságok között. Több olyan intézkedés született, amelyek enyhíthetik az itt vázolt öntödei problémákat. Például: 1972. január 1-ével felemelik az öntvényárakat, s az ebből adódó többleteredmény alapját jelentheti a szükséges bérügyi intézkedéseknek is. Szakszervezetünk titkársága javaslatot terjesztett a munkaügyi miniszter elé, amely szerint egyszeri, jelentősebb mértékű bérfejlesztést kell megvalósítani az öntödei munkásoknál. 1972. január 1-től be kell vezetni — változatlan munkaidővel — az 5 napos munkahetet. Ezeket a javaslatokat, illetve állásfoglalásokat a munkaügyi, a kohó- és gépipari miniszter és szakszervezetünk főtitkára közötti konkrét megállapodások követték. A megállapodás szerint az úgynevezett profitöntödékben (Öntödei Vállalat,a Csepel Vas- és Acélöntöde) január 1-ével átlagosan 8 százalékos, az úgynevezett vertikumbeli öntödékben ugyancsak január 1-ével átlagosan 6 százalékos béremelést kell végrehajtani, természetesen a differenciálás elveinek figyelembevételével. E béremelések alapját — mint említettük — az öntvényáremelésből származó többleteredmény adja, de a bérfejlesztésnél figyelembe kell venni az általános bérszabályozási rendszer adta lehetőségeket is. Mindent egybevetve 1972-ben — a tavalyi évhez viszonyítva átlagosan 10, illetve 8 százalékos bérfejlesztésre lesz lehetőség az öntödékben. Január 1-ével lehetőség lesz arra, hogy a vertikumöntödéknél heti 5 napos munkarendet vezethessenek be és további intézkedéseket tervezzenek annak érdekében, hogy a kétprofilú öntödéknél is általánossá tegyék az ötnapos munkahetet. Az eddigiekből látható, hogy szakszervezetünk hoszszabb idő óta állandóan napirenden tartja az öntödék és dolgozóik problémáit és szisztematikus munkával érte el a helyzet javulását jelentő intézkedéseket. Mindez persze nem jelentheti azt, hogy a téma lekerül a napirendről, hiszen számos olyan megoldandó feladat van még, amely nemcsak az öntödék, nemcsak egy iparág, hanem az egész népgazdaság számára fontosak. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Az elmúlt év utolsó új típusú tv készüléke. Az Orion Gyárban a „Vénusz” televíziók sorozatgyártását kezdték meg, s a gyár ígérete szerint még az elmúlt évben 3 ezer darabot adtak át a kereskedelemnek.