Vasas, 1974 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1974-08-01 / 8. szám
1974. AUGUSZTUS Családi ebéd !kenyeret is egyetek — mondta az édesanya, a hegy lábánál elterülő szép fekvésű falu egyik házában, amikor összegyűltek és körülülték az asztalt. Ünnepi ebéd volt, mint mindig, ilyenkor augusztusban. Mint mindig... az utóbbi időben. Hiszen a család, a hat gyerek, hamar kiröpült a házból. Feri öntő lett, ő röppent el a legkorábban, alighogy elszállt a háború pora. Akkor még az apa élt, Sándor és a többiek maradtak. Feri az öntödébe került, eleinte idegenül, félénken mozgott ott, hisz addig számára a munka fogalma csak az erdei garnózásig terjedt. Ment anyjával az erdőbe, egy hosszú bottal húzogatták a száraz ágakat, télire gyűjtögették a tüzelőt, ez volt a garniózás, a munka. Sándor is felnőtt, inas lett a közeli városka üzemében, majd szakmunkás, ahogy mondja: drehás. Az édesanya behozta a levest. Nem hagyta, hogy a lányok segítsenek neki. — Majd én — mondta. Amikor az apa meghalt, Bálintot még a szíve alatt hordta. Úgy várta, ő lesz a legkisebb, a legszerencsésebb. Aztán az apa, amikor a város romjait takarították, rálépett egy fel nem robbant aknára. — Majd én — mondta az anya, s szedett a levesből. Feri ekkor minden nap késő estig rakta a vagonokat a pályaudvaron, de reggel már az öntödében volt. Bálint megszületett, aggódva várták, az anyára az erdőben találtak rá, ősszel. Vendég jött, késve, igaz, tőle már meg is szokták, különösen mostanában: öt falu téesze olvadt bele az övébe. — Inkább maradtál volna a pad mellett — mondogatja Sándor a sógorának, ha gondjairól, betakarításról, no meg az egyesítésről beszél. Mert az elnök a mezőgazdasági mérnök, ugyancsak drehás volt. Járta a falvakat, a nehéz időkben, próbált és tudott szót érteni a falusiakkal: együtt könnyebb lesz ... — Jól van, de innen akkor el nem megy — jelentette ki a szomszéd falu tekintélyes gazdája. Majd maga megmutatja. Szilárd ekkor még nem sejtette, hogy otthagyja végleg a várost, s falusi ember lesz. A nóniusz és subler számainak összefüggéseit azért mégis csak jobban ismerte, mint a talajerő-utánpótlás termésre gyakorolt hatását ... — A kenyér hizlal — nevet Kata az anyjára, mikor kínálta őt is, kissé mentegetőzve. — Nem én süttem, de azért jó. Mert ha ritkán is, süttem én szép kenyeret a másik házban. Ti bontottátok le, és a kemence is odalett. Béla főművezető abban a gyárban, ahol az apa meghalt. Műszerésznek tanult, sokat vitázott az anyjával: minek az a rozzant ház? Az egyik unoka, lehet vagy tizenkét éves, felszaladt a földszintről. — Mi akarsz lenni? — Jobbszélső — mondja nagy komolyan. — Jobbszélső? — Mert akkor szép autóm lesz! — s leszalad a szobájába. Az anya behozza a harmadik fogást. Ő már nem eszik, nem nagyétkű. — Másfél év? Nem is sok — hallatszik az asztal végéről. — A gyerekek a környék szarkájának történetét tárgyalják, amikor megszólal az anya. — Tudjátok-e, hogy én is be voltam zárva? — Bezárva? Mária, bár nem tud a dologról, röstelkedve rászól. — Ugyan anya! És a mama beszélni kezd. — Az uradalom erdejében gamóztunk, amikor megfogott az erdőkerülő. A nagyságos úr elé vitt, aki behozatta velünk a fát, amit gyűjtöttünk, s azt mondta: „Egy hónap elzárásra ítélem!” Apátok állás nélkül volt, Feri kétéves... Az uradalomban főztem a beteg szakácsnő helyett, olyan ebédeket, mintha mindennap ünnep lett volna. Mostam, takarítottam egy hónapig ... Berobog Bálint. Szabadságon van már egy hete, de mindennap reggel ötkor jön a teherautó, s viszi vagy netven kilométerre, aratni. A szerszámbrigád vezetője különben. Az idén másodszor kapták meg a szocialista címet. Bálint lakatos, négy éve dolgozik a nagyiparban, előtte a téeszben volt, otthon. — Hallom sógor, fürdőt építettetek. Vigyázz, mert lehet, hogy visszajövök... Iteri és az elnök összenéz. A fémöntő tölt.* Egy ideig csak néz maga elé, aztán határozott mozdulattal felhajtja az italt... Szabó Imre Vitatkoznak, dicsérnek és bírálnak... A választott üzemi szakszervezeti szervek, testületek különböző fórumain ma már általában olyan kérdéseket tárgyalnak és úgy vitatkoznak, hogy az mind az egyén, mind a közösség, mind a társadalom javát szolgálja. Ezt jól tudják a szervezett vasas dolgozók, de mégis részletesebb tájékoztatást igényelnek például a vállalati szakszervezeti bizottságok ülésein történetekről, arról, hogy egy-egy tisztségviselő milyen formában érvel, vitatkozik vagy helyesel. Ennek az igénynek teszünk eleget: rendszeresen beszámolunk egy-egy megbeszélés hangulatáról, az elhangzottakról, az állásfoglalásokról, döntésekről, javaslatokról. A Szerszámgépipari Művek szakszervezeti bizottsága július 30-án tárgyalta a kongresszusi munkaverseny tapasztalatait. A tervet ez évben, a műszaki konferenciák és termelési tanácskozások megtartása előtt lebontották a gyáregységekre, így a tanácskozások jól sikerültek, sok-sok munkafelajánlás fogalmazódott meg. A féléves mérleg biztató, hiszen a teljes termelési tervet a SZIM 103,9 százalékra teljesítette, így az árbevételi terv 52 milliós túlteljesítést mutat. Figyelemreméltó a Köszörűgépgyár több mint 4 millió forintos tervtúlteljesítési vállalása, amelyen belül munkaszervezéssel 800 normaórát takarítanak meg. Az Esztergagépgyár munkás kollektívája e nagy munkaversenyben, terven felül 16 milliót „tesz az asztalra”. Csodálkozva hallottuk, hogy a kőbányai gyáregység és a karcagiak nem tettek felajánlást. Kiváncsiak voltunk a vitára. — Ilyen fontos témát, mint a kongreszszusi munkaverseny, nem szóbeli, hanem írásos jelentés szerint kellene megvitatnia a vszb-nek. Az üzemi újság is — mondotta Kovács Miklós, a SZIM Fejlesztési Intézetének szb.-titkára — többet foglalkozzon a jövőben a munkaverseny nyilvánosságával. — Valóban, az év első negyedében a kőbányai gyáregységben nem alakult ki a munkaverseny, de azóta —, vetette közbe Újvári Dezső, a vszb. szervező titkára — javult a helyzet, azt viszont igaz, nem érezhető a korábban tapasztalt nyüzsgés, mozgolódás. Javaslom, hogy a szeptemberi szocialista brigádvezetői tanácskozást, mint alkalmat használjuk fel a munkaverseny szervezésére. Tudom, hogy az Esztergomi Marógépgyár vállalása igen általános, ezért javasoljuk a vezérigazgatónak: küldjék vissza a vállalásokat, hogy azt pontosíthassák. Javasoljuk azt is, hogy e versenyre alapítsunk jubileumi zászlót. Ma annak a jelentésnek a megvitatását, amely a Komáromi Vasöntöde szakszervezeti bizottsága munkamódszerét tartalmazta, szem előtt tartva a kollektív vezetés elvét. S ahogy az már szokás, először kérdéseket tettek fel a Vszb.-tagok, az anyag előadójának, Jasper Nándor szb.titkárnak. Zöm Imre, Mohácsi Vasöntöde: „hogyhogy mellérendelt szerve az szb-nek a számvizsgáló bizottság? Ellenőrzi a gazdasági munkát!” Hart Árpád, Soproni Vasöntöde: „a bizalmi csoport nem dönthet a bérezésben, vagy a jutalom elosztásában. Hogy-hogy Komáromban ezt így csinálják?” Jasper Nándor csupán 1969 óta szakszervezeti tisztségviselő, illetve stb.-titkár. Kicsit lámpalázasan kezdett válaszolni a kérdésekre, de aztán belejött... — Az elvtársak előtt lévő bejelentést szakszervezeti bizottságunk jóváhagyta. Én úgy tudom, a számvizsgáló bizottság az szb. mellérendelt szerve. Én magam nem dönthetek bérjavításban, jutalmazásban, vagy segélyezésben, a bizalmi csoport mekerülésével. Nemrégiben például a formázok kaptak bérjavítást. Bizony, a bizalmi és a művezető összehívta a csoportot, s megbeszélték, ki-ki mennyit érdemel végzett munkája alapján. Kis üzem vagyunk, alig dolgozunk kétszázan, de a kollektíva jó szellemű, s mind több példát mutatnak a munkában. — Úgy jó, ahogy azt Komáromban csinálják — sommázta a vitát Karvalics József. — Bennem azonban felmerült: a kérdéseket feltevő, sok-sok éve választott tisztségviselők miért nincsenek tisztában alapvető kérdésekkel? S vajon Mohácson és Sopronban nem bízzák a szakszervezeti csoportokra a bérjavításokkal, jutalmazásokkal kapcsolatos javaslatok előterjesztését? A következő téma: a Soproni Vasöntöde munkavédelmi tevékenysége. Az írásban előterjesztett anyag igen részletesen taglalta a témát, annál is inkább, mert a 40- es években alapított öntöde helyén ma egy korszerű, automatákkal és félautomatákkal berendezett öntöde üzemel. A baleseti statisztika szerint az új technológia bevezetése utáni időszakban növekedett a balesetek száma, de tavaly és idén jelentős a javulás. Figyelmet keltő megállapítás: a legtöbb baleset nem a melegüzemrészekben, hanem a forgácsolóban, illetve a tisztítóban és az anyagszállításnál történt. Több kérdés hangzott el az anyag előterjesztőihez, Nagyzsadányi Endre igazgatóhoz és Tóth Gyula stb.-titkárhoz. — Szerveznek-e munkavédelmi hónapot? — Mit értenek az alatt, hogy a vállalati munkavédelmi szabályzat módosításra szorul? — Nem munkavédelmi hónapot szervezünk, hanem öthónapos baleset elleni harcot hirdettünk, megfelelő jutalmak kilátásba helyezésével. Úgy gondoltuk — válaszolt Nagyzsadányi Endre igazgató — így nem egyhónapos időtartamra korlátozódik a rend és a tisztaság, a baleseti források elhárítása, hanem hosszabb időre. — Igenis, módosításra szorul a vállalati munkavédelmi szabályzat. Több mint egy éve — mondotta Tóth Gyula, szb.-titkár — ígérik az új szabályzatot. Ez utóbbi megállapítás, pro és kontra „szópárbajt” váltott ki az szb. tagjaiból. — Nem a vállalati munkavédelmi szabályzatot kell módosítani, hanem azt a helyi sajátosságoknak megfelelően kell alkalmazni. — Jó, jó, de hiszen vállalati szinten egy sor régi technológia már a múlté, s egészen újak alapján folyik a munka sok öntödében, üzemegységben. — Igen, rövid időn belül elkészül a vállalati munkavédelmi szabályzat... Tény, hogy a nyugati végen, Sopronban felismerték a munkavédelem, a balesetelhárítás fontosságát, s eszerint is cselekednek. Azt tartják: egy baleset is sok. Bérces György — Persze, hogy nem vállaltunk terven felüli munkát, hiszen — szólalt fel kissé mérges hangon Szabó Sándor, a karcagi gyáregység stb.-titkára —, irreálisan emelték a tervünket, nem vették figyelembe az objektív nehézségeket. Hónapok óta a vezérigazgatóság brigádja vizsgálódik úgy, hogy segítsen is nekünk. —Nálunk van nyüzsgés, lelkesedés még akkor is, ha az apci és ajkai öntödékből tömegesen kapjuk a selejtes öntvény szállítólányokat —, szólt közbe Hemberger Antalné, a székesfehérvári gyáregység stb.-titkára. — Úgy vélem, a pillanatnyi állapotokat, hangulatot nem általánosíthatjuk. Vegyük figyelembe, hogy ez időszakban sokan töltik szabadságokat és —, mondotta összefoglalójában Karácsonyi János vszb.-titkár — a konkrétabb munkavállalások ezután futnak be. Nagyon fontos, hogy negyedévenként értékelték a gyáregységek a versenyt. A karcagiak valóban sokat kínlódnak mostanában, de a segítség nem marad es megoldottunk mi már nehezebb problémát is. Legfontosabb az importanyag takarékosság és a minőség javítása. A jubileumi zászlóval kapcsolatos javaslatot felterjesztjük a vezérigazgatóhoz. Az Öntödei Vállalat szakszervezeti bizottságának ülése július 31 -én volt. Karvalics József vszb.-titkár elsőként javasol VASAS Indul a Vasas szervezési akciója Pályázat Bizalmiak segítségét kérjük Tárgyjutalmak, külföldi utazások Kedves Bizalmi Elvtárs! Az elmúlt évek tapasztalatai bebizonyították, hogy szaklapunk példányszámának alakulása, az olvasottság emelkedése, az aktívahálózat, ezen belül elsősorban a bizalmiak következetes szervezőmunkájától jelentősen függ. Immár hagyomány az, hogy a Vasas lap szervezéséhez a bizalmiak segítségét kérjük. Tavaly a — 80 éves — szaklap szervezésében a hálózat nagyszerű munkát végzett: több, mint 25 százalékkal szárnyalta túl azelőző évi előfizetést, s a lap elérte a 125 ezres példányszámot. Most ismét önökhöz fordulunk és segítségüket kérjük az 1975. évi előfizetés-gyűjtéshez, amelynek célja a 125 ezres olvasótábor megtartása. Szakszervezetünk központja ezért meghirdeti az alábbi PÁLYÁZATOT a szakszervezeti bizalmiak részére. Benevezhet valamennyi bizalmi, akinek csoportjából a szakszervezeti tagok legalább 50 százaléka előfizet a Vasas újság 1975. évi évfolyamára. Az előfizetési díj változatlan, egy évre 7 forint. Kérjük, ha a megadott százalékos eredményt sikerült elérniük, azon a nevezési lapon igazolják, amelyeket a szakszervezeti bizottságokon keresztül eljuttatunk valamennyi bizalmihoz. A pályázati lapot szerkesztőségünk címére kérjük: 1431. Budapest, Pf. 101. (VIII., Költői Anna u. 5—7.). Az akcióban élenjáró üzemek, gyáregységek nevét és eredményeit rendszeresen közöljük lapunk hasábjain. A pályázók között — 1975 tavaszán — szakszervezeti központunkban nyilvános sorsoláson — a legeredményesebb pályázók jelenlétében — jelentős jutalmakat és külföldi utazásokat sorsolunk ki. Kedves Bizalmi Elvtárs! Kapcsolódjon ön is be előfizetés-gyűjtő akciónkba. Várjuk pályázatát! Kiváló művezetők Idén már másodszor hirdették meg a Kiváló művezető címért folyó versenyt a ZIM Kecskeméti Gyárában. Ezzel az új formával a termelést közvetlen irányító és a dolgozókkal a mindennapi munkában a legszorosabb kapcsolatot tartó vezetők megbecsülését kívánják erősíteni. A pályázóknak a termelés szervezésén túl kötelességük a munkaversenyformák támogatása, önmaguk szakmai és politikai továbbképzése, a szocialista brigádok gazdasági tevékenységének és egyébvállalásaik teljesítésének elősegítése. Nagyobb figyelmet kell frdítaniuk az anyagtakarékosságra, a minőségre, a selejt számának csökkentésére — egyszóval, a minél gazdaságosabb termelés segítése a cím megszerzésének egyik alapfeltétele. Odaítélésénél a gazdasági és társadalmi vezetőkből álló öttagú művezetői albizottság tesz javaslatot az üzemi négyszögnek, majd végül műszaki konferencián döntik el, hogy ki kapja meg Az elmúlt évben tizenöt pályázó közül a gépi öntödében dolgozó Mendler János, a zománcműhelyből Lakó József, a zománcalapanyag-készítőktől Törnek Walter, a homokműből Gyuris Béla és az üzemfenntartóknál dolgozó Gál Ferenc kapta meg a kiváló művezető oklevelet és a vele járó pénzjutalmat. Az idei évben pedig tizennégyen nyújtottak be újabb pályázatot a Kiváló művezető címért folyó versenyre. Lengyel-magyar ifjúsági csereüdültetés A lengyel és a magyar Vasasszakszervezet vezetősége megállapodást kötött, miszerint ebben az évben is — immár ötödször — megvalósítják az ifjúsági csereüdültetést. A jutalomüdülés célja — a pihenésen túl — az, hogy a fiatalok megismerkedjenek az adott ország szakszervezeti mozgalmával, és tapasztalatokat szerezzenek az ifjúság körében és érdekében kifejtett mozgalmi tevékenységről. A harminc fős magyar csoport 1974. július 14. és 28-a között üdült Lengyelországban. Idejük javarészét a festői Beszkidekhegységben, egy mesterségesen létrehozott tórendszer kies partján töltötték. A fiatalok meglátogatták a sanoki autógyárat, a krakkói várat és múzeumot, a wieliczki sóbányát. Látták az auschwitzi haláltábort, ahol a hitlerista pribékek kb. 4 millió embert bestiális módon pusztítottak el. A vasasifikat Varsóban fogadta a lengyel vasasszakszervezet elnöke, Mroczek elvtárs is. A lengyel fiatalok augusztus 28. és szeptember 12-e között viszonozzák a látogatást. Programjukban szerepel a balatonszéplaki üdülés, a Balaton környékével való ismerkedés, gyárlátogatás a Dunai Vasműben és az Ikarus székesfehérvári gyárában, és a főváros nevezetességeinek a megtekintése. A lengyel ifik is ellátogatnak székházunkba, ahol találkozhatnak szakszervezetünk vezetőivel. Javulnak a munkakörülmények Tavaly a Dunai Vasműben számottevően javultak a munkakörülmények. Az anyagmozgatás gépesítésére, a szellőzés javítására, a gyári utak rendbehozására, az üzemegészségügy fejlesztésére, s további munkavédelmi és szociális célokra, melyeket a komplex terv foglalt magában kereken 45 millió forintot fordítottak beruházásból, más keretekből szintén ugyanennyit. A balesetek száma az utóbbi három évben lényegében azonos szinten van, de tegyük hozzá azt is, hogy az arány a KGM vállalatainak átlagánál kedvezőbb. S ami különösen elszomorító: 1973- ban öt halálos baleset volt, annyi mint 1971-ben és 1972-ben összesen. A baleseteket igen gondosan elemezték. A gyárrészlegeket vizsgálva, a legszámottevőbb a fejlődés a számításnál és az üzemfenntartásnál, romlott viszont a helyzet a kokszvegyészetben és a kohászatban. Az összes balesetek csaknem 80 százaléka kéz- és lábsérülés volt. A legtöbb baleset ütésből, ütődésből származott, örvendetes, hogy az anyagmozgatásból eredő balesetek száma csaknem a felére csökkent. Emelkedett a nők baleseteinek a száma, egyrészt gyakorlatlanságukból, másrészt létszámuk növekedése folytán. Ennyit a statisztikából. Amelyek egyben megszabják a teendőket is. Ezeket az idei komplex üzemegészségügyi, munkavédelmi és szociális intézkedési terv rögzíti. A legfontosabb az, hogy a munkavédelmi feladatok, intézkedések végrehajtásában, és nem utolsósorban az ezekre irányuló propagandatevékenység kiszélesítésében még fokozottabb mértékben kell támaszkodni a szocialista brigádokra.Itt említjük meg, a propagálásban nagy fontosságot tulajdonítanak a CSÉB-nek, mely szolgáltatásaival segít a bajban. A Vasmű dolgozóinak 80 százaléka tagja a CSÉB-nek, közülük ugyancsak 80 százaléknak van a többet nyújtó, havi 50 forintos biztosítása. A CSÉB-tagok részére tavaly 571 200 forint segélyt fizettek ki, az idei előirányzat 636 400 forint.) Az idén átdolgozzák a vállalati munkavédelmi szabályzatot, és megszigorítják az óvórendszabályokat megsértők felelősségre vonását, bár e vonatkozásban továbbra is a nevelést tartják elsődlegesnek. Bruckner József 3