Vasas, 1974 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1974-08-01 / 8. szám

1974. AUGUSZTUS Családi ebéd !k­enyeret is egyetek — mondta az édesanya, a hegy lábánál elterülő szép fekvésű falu egyik házában, amikor összegyűltek és körülülték az asztalt. Ünnepi ebéd volt, mint mindig, ilyenkor augusztus­ban. Mint mindig... az utóbbi időben. Hi­szen a család, a hat gyerek, hamar kiröpült a házból. Feri öntő lett, ő röppent el a leg­korábban, alighogy elszállt a háború pora. Akkor még az apa élt, Sándor és a többiek maradtak. Feri az öntödébe került, eleinte id­egenül, félénken mozgott ott, hisz addig számára a munka fogalma csak az erdei garnózásig terjedt. Ment anyjával az erdőbe, egy hosszú bottal húzogatták a száraz ágakat, télire gyűjtögették a tüzelőt, ez volt a ga­­rniózás, a munka. Sándor is felnőtt, inas lett a közeli város­ka üzemében, majd szakmunkás, ahogy mondja: drehás. Az édesanya behozta a levest. Nem hagyta, hogy a­ lányok segítsenek neki. — Majd én — mondta. Amikor az apa meghalt, Bálintot még a szíve alatt hordta. Úgy várta, ő lesz a leg­kisebb, a legszerencsésebb. Aztán az apa, amikor a város romjait takarították, rálépett egy fel nem robbant aknára. — Majd én — mondta az anya, s szedett a levesből. Feri ekkor minden nap késő estig rakta a vagonokat a pályaudvaron, de reggel már az öntödében volt. Bálint megszületett, aggódva várták, az anyára az erdőben találtak rá, ősszel. Vendég jött, késve, igaz, tőle már meg is szokták, különösen mostanában: öt falu téesze olvadt bele az övébe. — Inkább maradtál volna a pad mellett — mondogatja Sándor a sógorának, ha gond­jairól, betakarításról, no meg az egyesítésről beszél. Mert az elnök a mezőgazdasági mér­nök, ugyancsak drehás volt. Járta a falvakat, a nehéz időkben, próbált és tudott szót érte­ni a falusiakkal: együtt könnyebb lesz ... — Jól van, de innen akkor el nem megy — jelentette ki a szomszéd falu tekintélyes gazdája. Majd maga megmutatja. Szilárd ekkor még nem sejtette, hogy ott­hagyja végleg a várost, s falusi ember lesz. A nóniusz és subler számainak összefüg­géseit­­ azért mégis csak jobban ismerte, mint a talajerő-utánpótlás termésre gyakorolt ha­tását ... — A kenyér hizlal — nevet Kata az anyjá­ra, mikor kínálta őt is, kissé mentegetőzve. — Nem én süttem,­­ de azért jó. Mert ha ritkán is, süttem én szép kenyeret a másik házban. Ti bontottátok le, és a kemence is odalett. Béla főművezető abban a gyárban, ahol az apa meghalt. Műszerésznek tanult, sokat vi­tázott az anyjával: minek az a rozzant ház?­ Az egyik unoka, lehet vagy tizenkét éves, felszaladt a földszintről. — Mi akarsz lenni? — Jobbszélső — mondja nagy komolyan. — Jobbszélső? — Mert akkor szép autóm lesz! — s lesza­lad a szobájába. Az anya behozza a harmadik fogást. Ő már nem eszik, nem nagyétkű. — Másfél év? Nem is sok — hallatszik az asztal végéről. — A gyerekek a környék szarkájának történetét tárgyalják, amikor megszólal az anya. — Tudjátok-e, hogy én is be voltam zárva? — Bezárva? Mária, bár nem tud a dologról, röstelked­­ve rászól. — Ugyan anya! És a mama beszélni kezd. — Az uradalom erdejében gamóztunk, ami­kor megfogott az erdőkerülő. A nagyságos úr elé vitt, aki behozatta velünk a fát, amit gyűjtöttünk, s azt mondta: „Egy hónap el­zárásra ítélem!” Apátok állás nélkül volt, Feri kétéves... Az uradalomban főztem a beteg szakácsnő helyett, olyan ebédeket, mintha mindennap ünnep lett volna. Mos­tam, takarítottam egy hónapig ... Berobog Bálint. Szabadságon van már egy hete, de mindennap reggel ötkor jön a te­herautó, s viszi vagy netven kilométerre, aratni. A szerszámbrigád vezetője különben. Az idén másodszor kapták meg a szocialista címet. Bálint lakatos, négy éve dolgozik a nagyiparban, előtte a téeszben volt, otthon. — Hallom sógor, fürdőt építettetek. Vi­gyázz, mert lehet, hogy visszajövök... It­eri és az elnök összenéz. A fémöntő tölt.­­* Egy ideig csak néz maga elé, aztán ha­tározott mozdulattal felhajtja az italt... Szabó Imre Vitatkoznak, dicsérnek és bírálnak... A választott üzemi szakszervezeti szer­vek, testületek különböző fórumain ma már általában olyan kérdéseket tárgyal­nak és úgy vitatkoznak, hogy az mind az egyén, mind a közösség, mind a társada­lom javát szolgálja. Ezt jól tudják a szer­vezett vasas dolgozók, de mégis részlete­sebb tájékoztatást igényelnek például a vállalati szakszervezeti bizottságok ülé­sein történetekről, arról, hogy egy-egy tisztségviselő milyen formában érvel, vitat­kozik vagy helyesel. Ennek az igénynek teszünk eleget:­­ rendszeresen beszámo­lunk egy-egy megbeszélés hangulatáról, az elhangzottakról, az állásfoglalásokról, döntésekről, javaslatokról. A Szerszámgépipari Művek szakszerve­zeti bizottsága július 30-án tárgyalta a kongresszusi munkaverseny tapasztalatait. A tervet ez évben, a műszaki konferenci­ák és termelési tanácskozások megtartása előtt lebontották a gyáregységekre, így a tanácskozások jól sikerültek, sok-sok munkafelajánlás fogalmazódott meg. A féléves mérleg biztató, hiszen a teljes ter­melési tervet a SZIM 103,9 százalékra tel­jesítette, így az árbevételi terv 52 milliós túlteljesítést mutat. Figyelemreméltó a Köszörűgépgyár több mint 4 millió forin­tos tervtúlteljesítési vállalása, amelyen belül munkaszervezéssel 800 normaórát takarítanak meg. Az Esztergagépgyár munkás kollektívája e nagy munkaver­senyben, terven felül 16 milliót „tesz az asztalra”. Csodálkozva hallottuk, hogy a kőbányai gyáregység és a karcagiak nem tettek felajánlást. Kiváncsiak voltunk a vitára. — Ilyen fontos témát, mint a kongresz­­szusi munkaverseny, nem szóbeli, hanem írásos jelentés szerint kellene megvitatnia a vszb-nek. Az üzemi újság is — mon­dotta Kovács Miklós, a SZIM Fejlesztési Intézetének szb.-titkára — többet foglal­­kozzon a jövőben a munkaverseny nyilvá­nosságával. — Valóban, az év első negyedében a kő­bányai gyáregységben nem alakult ki a munkaver­seny, de azóta —, vetette közbe Újvári Dezső, a vszb. szervező titkára — javult a helyzet, azt viszont igaz, nem érezhető a korábban tapasztalt nyüzsgés, mozgolódás. Javaslom, hogy a szeptem­beri szocialista brigádvezetői tanácsko­zást, mint alkalmat használjuk fel a munkaverseny szervezésére. Tudom, hogy az Esztergomi Marógépgyár vállalása igen általános, ezért javasoljuk a vezérigazga­tónak: küldjék vissza a vállalásokat, hogy azt pontosíthassák. Javasoljuk azt is, hogy e versenyre alapítsunk jubileumi zászlót. Ma annak a jelentésnek a megvitatását, amely a Komáromi Vasöntöde szakszer­vezeti bizottsága munkamódszerét tartal­mazta, szem előtt tartva a kollektív veze­tés elvét. S ahogy az már szokás, először kérdéseket tettek fel a Vszb.-tagok, az anyag előadójának, Jasper Nándor szb.­­titkárnak. Zöm Imre, Mohácsi Vasöntöde: „hogy­hogy mellérendelt szerve az szb-nek a számvizsgáló bizottság? Ellenőrzi a gaz­dasági munkát!” Hart Árpád, Soproni Vasöntöde: „a bi­zalmi csoport nem dönthet a bérezésben, vagy a jutalom elosztásában. Hogy-hogy Komáromban ezt így csinálják?” Jasper Nándor csupán 1969 óta szak­­szervezeti tisztségviselő, illetve stb.-tit­­kár. Kicsit lámpalázasan kezdett vála­szolni a kérdésekre, de aztán belejött... — Az elvtársak előtt lévő bejelentést szakszervezeti bizottságunk jóváhagyta. Én úgy tudom, a számvizsgáló bizottság az szb. mellérendelt szerve. Én magam nem dönthetek bérjavításban, jutalma­zásban, vagy segélyezésben, a bizalmi cso­port mekerülésével. Nemrégiben például a formázok kaptak bérjavítást. Bizony, a bizalmi és a művezető összehívta a cso­portot, s megbeszélték, ki-ki mennyit ér­demel végzett munkája alapján. Kis üzem vagyunk, alig dolgozunk kétszázan, de a kollektíva jó szellemű, s mind több példát mutatnak a munkában. — Úgy jó, ahogy azt Komáromban csi­nálják — sommázta a vitát Karvalics Jó­zsef. — Bennem azonban felmerült: a kérdéseket feltevő, sok-sok éve választott tisztségviselők miért nincsenek tisztában alapvető kérdésekkel? S vajon Mohácson és Sopronban nem bízzák a szakszerveze­ti csoportokra a bérjavításokkal, jutalma­zásokkal kapcsolatos javaslatok előterjesz­tését? A következő téma: a Soproni Vasöntöde munkavédelmi tevékenysége. Az írásban előterjesztett anyag igen részletesen tag­lalta a témát, annál is inkább, mert a 40- es években alapított öntöde helyén ma egy korszerű, automatákkal és félautoma­tákkal berendezett öntöde üzemel. A bal­eseti statisztika szerint az új technológia bevezetése utáni időszakban növekedett a balesetek száma, de tavaly és idén jelen­tős a javulás. Figyelmet keltő megállapí­tás: a legtöbb baleset nem a melegüzem­­részekben, hanem a forgácsolóban, illetve a tisztítóban és az anyagszállításnál tör­tént. Több kérdés hangzott el az anyag elő­terjesztőihez, Nagyzsadányi Endre igaz­gatóhoz és Tóth Gyula stb.-titkárhoz. — Szerveznek-e munkavédelmi hóna­pot? — Mit értenek az alatt, hogy a vállala­ti munkavédelmi szabályzat módosításra szorul? — Nem munkavédelmi hónapot szerve­zünk, hanem öthónapos baleset elleni har­cot hirdettünk, megfelelő jutalmak kilá­tásba helyezésével. Úgy gondoltuk — vá­laszolt Nagyzsadányi Endre igazgató — így nem egyhónapos időtartamra korláto­zódik a rend és a tisztaság, a baleseti for­rások elhárítása, hanem hosszabb időre. — Igenis, módosításra szorul a vállalati munkavédelmi szabályzat. Több mint egy éve —­ mondotta Tóth Gyula, szb.-titkár — ígérik az új szabályzatot. Ez utóbbi megállapítás, pro és kontra „szópárbajt” váltott ki az szb. tagjaiból. — Nem a vállalati munkavédelmi sza­bályzatot kell módosítani, hanem azt a helyi sajátosságoknak megfelelően kell al­kalmazni. — Jó, jó, de hiszen vállalati szinten egy sor régi technológia már a múlté, s egé­szen újak alapján folyik a munka sok ön­tödében, üzemegységben.­­ — Igen, rövid időn belül elkészül a vál­lalati munkavédelmi szabályzat... Tény, hogy a nyugati végen, Sopron­ban felismerték a munkavédelem, a bal­esetelhárítás fontosságát, s eszerint is cse­­­­lekednek. Azt tartják: egy baleset is sok­. Bérces György — Persze, hogy nem vállaltunk terven felüli munkát, hiszen — szólalt fel kissé mérges hangon Szabó Sándor, a karcagi gyáregység stb.-titkára —, irreálisan emelték a tervünket, nem vették figye­lembe az objektív nehézségeket. Hóna­pok óta a vezérigazgatóság brigádja vizs­gálódik úgy, hogy segítsen is nekünk. —Nálunk van nyüzsgés, lelkesedés még­ akkor is, ha az apci és ajkai öntödékből tömegesen kapjuk a selejtes öntvény szál­­lítólányokat —, szólt közbe Hemberger Antalné, a székesfehérvári gyáregység stb.-titkára. — Úgy vélem, a pillanatnyi állapotokat, hangulatot nem általánosíthatjuk. Vegyük figyelembe, hogy ez időszakban sokan töl­­tik szabadságokat és —, mondotta össze­foglalójában Karácsonyi János vszb.-tit­­kár — a konkrétabb munkavállalások ez­után futnak be. Nagyon fontos, hogy ne­gyedévenként értékelték a gyáregységek a versenyt. A karcagiak valóban sokat kín­lódnak mostanában, de a segítség nem marad es megoldottunk mi már nehezebb problémát is. Legfontosabb az import­­anyag takarékosság és a minőség javítá­­sa. A jubileumi zászlóval kapcsolatos ja­­vaslatot felterjesztjük a vezérigazgatóhoz. Az Öntödei Vállalat szakszervezeti bi­zottságának ülése július 31 -én volt. Kar­­valics József vszb.-titkár elsőként javasol­ VASAS Indul a Vasas szervezési akciója Pályázat Bizalmiak segítségét kérjük Tárgyjutalmak, külföldi utazások Kedves Bizalmi Elvtárs! Az elmúlt évek tapasztalatai bebizonyították, hogy szaklapunk példányszámának alakulása, az olvasottság emelkedése, az aktívahálózat, ezen belül elsősorban a bizalmiak következetes szervezőmunkájától jelentősen függ. Immár hagyomány az, hogy a Vasas lap szervezésé­hez a bizalmiak segítségét kérjük. Tavaly a — 80 éves — szaklap szervezésében a hálózat nagyszerű munkát végzett: több, mint 25 százalékkal szárnyalta túl az­­elő­ző évi előfizetést, s a lap elérte a 125 ezres példány­számot. Most ismét önökhöz fordulunk és segítségüket kér­jük az 1975. évi előfizetés-gyűjtéshez, amelynek célja a 125 ezres olvasótábor megtartása. Szakszervezetünk központja ezért meghirdeti az alábbi PÁLYÁZATOT a szakszervezeti bizalmiak részére. Benevezhet valamennyi bizalmi, akinek csoportjából a szakszervezeti tagok legalább 50 százaléka előfizet a Vasas újság 1975. évi évfolyamára. Az előfizetési díj változatlan, egy évre 7 forint. Kérjük, ha a megadott százalékos eredményt sikerült elérniük, azon a nevezési lapon igazolják, amelyeket a szakszervezeti bizottságokon keresztül eljuttatunk va­lamennyi bizalmihoz. A pályázati lapot szerkesztőségünk címére kérjük: 1431. Budapest, Pf. 101. (VIII., Költői Anna u. 5—7.). Az akcióban élenjáró üzemek, gyáregy­ségek nevét és eredményeit rendszeresen közöljük la­punk hasábjain. A pályázók között — 1975 tavaszán — szakszervezeti központunkban nyilvános sorsoláson — a legeredménye­sebb pályázók jelenlétében — jelentős jutalmakat és külföldi utazásokat sorsolunk ki. Kedves Bizalmi Elvtárs! Kapcsolódjon ön is be elő­fizetés-gyűjtő akciónkba. Várjuk pályázatát! Kiváló művezetők Idén már másodszor hirdet­­ték­ meg a Kiváló művezető cí­mért folyó versenyt a ZIM Kecskeméti Gyárában. Ezzel az új formával a termelést közvetlen irányító és a dol­gozókkal a mindennapi mun­kában a legszorosabb kapcso­latot tartó vezetők megbe­csülését kívánják erősíteni. A pályázóknak a termelés szervezésén túl kötelessé­gük a munkaversenyfor­mák támogatása, önmaguk szakmai és politikai tovább­képzése, a szocialista brigá­dok gazdasági tevékenységé­nek és egyéb­­vállalásaik tel­jesítésének elősegítése. Na­gyobb figyelmet kell frdíta­­niuk az anyagtakarékosságra, a minőségre, a selejt számának csökkentésére — egyszóval, a minél gazdaságosabb terme­lés segítése a cím megszerzé­sének egyik alapfeltétele. Odaítélésénél a gazdasági és társadalmi vezetőkből álló öttagú művezetői albizottság tesz javaslatot az üzemi négy­szögnek, majd végül műszaki konferencián döntik el, hogy ki kapja meg­ Az elmúlt év­ben tizenöt pályázó közül a gépi öntödében dolgozó Mend­­ler János, a zománcműhelyből Lakó József, a zománc­­alapanyag-készítőktől Törnek Walter, a homokműből Gyu­ris Béla és az üzemfenntar­tóknál dolgozó Gál Ferenc kapta meg a kiváló művezető oklevelet és a vele járó pénz­jutalmat. Az idei évben pe­dig tizennégyen nyújtottak be újabb pályázatot a Kiváló művezető címért folyó ver­senyre. Lengyel-magyar ifjúsági csereüdültetés A lengyel és a magyar Vasasszakszervezet vezető­sége megállapodást kötött, miszerint ebben az évben is — immár ötödször — megvalósítják az ifjúsági csereüdültetést. A jutalom­üdülés célja — a pihenésen túl — az, hogy a fiatalok megismerkedjenek az adott ország szakszervezeti moz­galmával, és tapasztalato­kat szerezzenek az ifjúság körében és érdekében kifej­tett mozgalmi tevékenység­ről. A harminc fős magyar csoport 1974. július 14. és 28-a között üdült Lengyel­­országban. Idejük javaré­szét a festői Beszkidek­­hegységben, egy mestersé­gesen létrehozott tórend­szer kies partján töltötték. A fiatalok meglátogatták a sanoki autógyárat, a krak­kói várat és múzeumot, a wieliczki sóbányát. Látták az auschwitzi haláltábort, ahol a hitlerista pribékek kb. 4 millió embert bestiá­lis módon pusztítottak el. A vasas­ifikat Varsóban fogadta a lengyel vasas­szakszervezet elnöke, Mro­­czek elvtárs is. A lengyel fiatalok au­gusztus 28. és szeptember 12-e között viszonozzák a látogatást. Programjukban szerepel a balatonszéplaki üdülés, a Balaton környé­kével való ismerkedés, gyárlátogatás a Dunai Vas­műben és az Ikarus székes­­­­fehérvári gyárában, és a fő­város nevezetességeinek a megtekintése. A lengyel ifik is ellátogatnak szék­házunkba, ahol találkoz­hatnak szakszervezetünk vezetőivel. Javulnak a munkakörülmények Tavaly a Dunai Vasműben szá­mottevően javultak a munkakörül­mények. Az anyagmozgatás gépesítésére, a szellőzés javítására, a gyári utak rendbehozására, az üzemegészség­ügy fejlesztésére, s további mun­kavédelmi és szociális célokra, melyeket a komplex terv foglalt magában kereken 45 millió forin­tot fordítottak beruházásból, más keretekből szintén ugyanennyit. A balesetek száma az utóbbi három évben lényegében azonos szinten van, de tegyük hozzá azt is, hogy az arány a KGM válla­latainak átlagánál kedvezőbb. S ami különösen elszomorító: 1973- ban öt halálos baleset volt, annyi mint 1971-ben és 1972-ben össze­sen. A baleseteket igen gondosan ele­mezték. A gyárrészlegeket vizsgál­va, a legszámottevőbb a fejlődés a számításnál és az üzemfenntartás­nál, romlott viszont a helyzet a kokszvegyészetben és a kohászat­ban. Az összes balesetek csaknem 80 százaléka kéz- és lábsérülés volt. A legtöbb baleset ütésből, ütődésből származott, örvendetes, hogy az anyagmozgatásból eredő balesetek száma csaknem a felé­re csökkent. Emelkedett a nők baleseteinek a száma, egyrészt gyakorlatlanságukból, másrészt létszámuk növekedése folytán. Ennyit a statisztikából. Amelyek egyben megszabják a teendőket is. Ezeket az idei komplex üzem­egészségügyi, munkavédelmi és szociális intézkedési terv rögzíti. A legfontosabb az, hogy a mun­kavédelmi feladatok, intézkedések végrehajtásában, és nem utolsó­sorban az ezekre irányuló propa­gandatevékenység kiszélesítésében még fokozottabb mértékben kell támaszkodni a szocialista brigádok­ra.­­Itt említjük meg, a propagá­lásban nagy fontosságot tulajdoní­tanak a CSÉB-nek, mely szolgál­tatásaival segít a bajban. A Vasmű dolgozóinak 80 százaléka tagja a CSÉB-nek, közülük ugyancsak 80 százaléknak van a többet nyújtó, havi 50 forintos biztosítása. A CSÉB-tagok részére tavaly 571 200 forint segélyt fizettek ki, az idei előirányzat 636 400 forint.) Az idén átdolgozzák a vállalati munkavé­delmi szabályzatot, és megszigorít­ják az óvórendszabályokat megsér­tők felelősségre vonását, bár e vonatkozásban továbbra is a ne­velést tartják elsődlegesnek. Bruckner József 3

Next