Vasas, 1974 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1974-06-01 / 6. szám

16 Kik, mit (és mennyien) olvasnak az Ikarusban? Cementszürke a ruhája, az arca — a csi­szolóportól. — Azelőtt tagja voltam az Ikarus könyv­tárnak, most már nem. — Nem ér rá olvasni? — Inkább csavargók a városban, moziba, ide-oda ... — Azért egy év alatt csak olvas egy-két könyvet? — Hát... — és vállat von. — Hol lakik? — A munkásszállón. — Ott igazán ráérne. — Elmegyünk inkább a városba, csava­rogni ide meg oda — és K. M. betanított munkás ezzel a témát befejezte. Alig húsz­éves, a fényező üzem betanított munkása. A leghagyományosabb munkát fejlesz­tik, alakítják át: a lemezest és a vázast. Aki egy évvel ezelőtt járt az Ikarus gyár váz­­gyártócsarnokában, alig­ ismeri ki magát: légpárnás emelők, terjedelmes készülékek, csappantyúk, légsűrítéses szorítók, földről kézzel irányított daruk, fóliahegesztők. Egyre fontosabb, hogy a gépek, s készü­lékek mellé képzett embereket állítsanak, kapcsolók, gombok, mindenféle felírás, hozzáértés nélkül könnyű elrontani az egé­szet. Tóth Albert, aki az egyik gépet ke­zeli, érettségizett, gimnáziumban. — Természetes, hogy sokat olvasok. So­kat. Hordom az Ikarus könyvtárból. Ami­kor lehet. A szépirodalmat szeretem. — Fölnevet, és elhallgat. Értetlenül nézek rá, magyarázatot kérek. — Valamikor Jókait szerettem, most Berkesit meg Szilvásit, azt mondják szo­cialista krimi. Nekem tetszik. Szilvási úgy ír, mintha köztünk élne, Berkesi az már krimis — és míg ezt magyarázza, szégyen­kezik. — Mást kéne olvasnia? — Azt mondják. Az Ikarus Művelődési Központ könyv­tára szabadpolcos, szépen berendezett. Több mint 22 ezer kötete van. Jó sétálni a polcok között, böngészni. Külön helyisége van a gyermekkönyveknek, aztán még egy a kézikönyveknek. Asztal is van, le lehet ülni, olvasni, jegyzetelni. A diákok nem­egyszer igénybe is veszik. Különösen érett­ségi előtt. A könyvtár területi jelleggel is dolgozik, ezért hetente kétszer este 7-ig tart nyitva, olyankor mozielőadás van a művelődési központban, s jobban bejönnek a környék lakói. Az Ikarus vállalat pesti gyárában jelen­leg 5300-an dolgoznak, közülük 3470 fizikai dolgozó. A könyvtárnak 1973-ban 1284 volt a beiratkozott olvasója. Közülük a gyár munkája mindössze 797. — 1972-ben ennél még valamivel több volt. A vasas üzemekben végzett fölmérés sze­rint 1973-ban itt olvastak legkevesebbet a fizikai dolgozók. Az összlétszámuknak mindössze 12,7 százaléka. Vajon miért? Itt kevésbé szeretik a könyveket? Nem érzik, hogy mennyire fon­tos szellemi frisseségük fönntartása és az általános műveltségük fokozása? Vagy itt kevésbé érnek rá a munkások? Vajon a szocialista brigádok nem veszik komolyan a kulturális fölajánlásaikat? — Talán az a baj, hogy túl szép a könyv­tárunk — mondja ironikusan Hoffmann Józsefné, a könyvtár vezetője. — Jól föl vagyunk szerelve, mégis... igazából az a baj, hogy az üzem hátrafelé terjeszkedik. — Hátrafelé? — Igen, egyre messzebb a könyvtártól! Való igaz. A művelődési központ, ame­lyet az 50-es években építettek némi klasz­­szicista ízzel, a gyár régi főbejáratával szemben van. A könyvtár az első emeleten. A gyár, ez a szüntelen fejlődő, örökkön építkező, valóban egyre messzebb épített föl újabb csarnokokat, gyáregységeket. Így vált szükségessé­­, hogy „hátul” sze­mélyi portát nyissanak. Több gyáregység dolgozói inkább itt járnak be, a busz is megáll ott, s aki itt már kiment, az nem járja körbe a gyárat, hogy a könyvtárhoz jusson. Az alkatrészgyáregységet pedig 3—4 kilométerre, Mátyásföld másik felére telepítették. A művelődési központtal szemben levő régi portát is bezárták a gyáriak előtt, 60—70 méterrel arrébb építettek egy újat, onnan is nehezen jönnek vissza. A fő ok mellé még néhányat sorol a könyvtár vezetője: 1973-ban ezren léptek ki a vállalattól; a szakszervezeti bizottság nem veszi komolyan a szocialista brigádok kulturális vállalásait, akkor is oda ítélik a következő fokozatot, ha ezeknek nem tesz eleget; van olyan brigád, amelyik egyszer jelenik meg a könyvtárban, hogy beirat­kozzon ... Ezernyolcszázan, főleg munkások, vidék­ről járnak be dolgozni. Műszak végén autó­buszok várják őket éppen a művelődési ház előtt. Fél órájuk van a műszak vége és az autóbusz indulása között. Ez alig elég a tisztálkodásra. A művelődési központ elé érkeznek, in­nek indulnak, de nincs idejük, hogy a ház­ba belépjenek. A vidékiek többsége néhány éve, a nagy munkaerő-toborzások idején „szerződött” a vállalathoz. Ma már hűségesek, szorgal­masak és előbb-utóbb a törzsgárda tagjai lesznek. Nagyon kevés szabad idejük van azon­ban, legtöbbjüket otthon a „háztáji” várja. — A mi agitációs-propaganda munkánk még elég gyenge — mondja Szlankó János, a szakszervezeti tanács titkára. — Fokoza­tosan javul. Néhány éve még nem tudtunk megbirkózni a politikai oktatással. Ma már a vállalat dolgozóinak 35—36 százalékát oktatjuk. Ez nagyon leköti erőnket. Bár tudom, hogy ki kell szélesíteni a munkán­kat ... Mi a brigádok kulturális vállalását fontosnak tartjuk. Nemegyszer el is mond­tuk a termelési tanácskozásokon. Kértük, hogy amelyik brigád nem teljesíti az ilyen vállalását, annak ne adják oda a címet. Mégis odaítélik, mert valóban ezt mellé­kesnek érzik. Végső soron a termelési ta­nács dönt. — Az igazat megvallva, a művelődési központban is hiba van. Kényelmesebb várni a könyvtárnak a munkásokat, az ol­vasókat, mint közéjük menni. A munkások közé kell vinni a könyvet. Odatenni eléjük, hogy lássák, hogy válo­gathassanak, hogy „elcsábuljanak”. Mert elcsábulnak. Wágner Ferenc lakatos, túl a negyvenen, nem sok könyvet olvasott még. Sportújsá­got, azt igen. Az utóbbi időben azonban egy­re gyakrabban vittek neki oda a hegeszté­­sektől füstös, kékesen derengő műhelybe „ez neked való” könyvet. Sporttémájúakat. Fölcsillant a szeme és vitte haza olvasni. Ma már ő terjeszti a könyveket. Alig vár­ják, hogy hozza azt a bizonyos 15—20 köte­tet, sietnek a munkaasztalához, hogy a leg­jobbat ne más vigye el. — Most a kertészeti könyvek a legkelen­dőbbek — mondja Wágner Ferenc —, té­len a regény ment. — És a vidékiek? — Mindegyiknek van otthon kertje, vi­szik­­hát a szakkönyveket, alig várják, hogy a másik visszahozza. Rátalált a könyvtár a kölcsönzés egy eleven módjára; az egyik, főleg nőket fog­lalkoztató üzemben kezdték el ezt a mód­szert. Egy asszony átment a könyvtárba és hozott a többieknek is. Most már ezt csi­nálják a busz I. gyáregységben is. Fő ter­jesztő Tóth Albert, aki háromhetenként 150—200 könyvet hoz és visz a műhelybe. Ott szétosztja a 12 könyvfelelősnek, a Wágner Ferenceknek, akik két-három bri­gádnak adják tovább. Ha csak kitesznek néhány könyvet a munkaasztalra mutatónak, mindjárt kér­nek belőle. — Ki kérte magát, hogy vállalja a köl­csönzést? — érdeklődöm a fő terjesztő Tóth Alberttel. — A könyv­tár vezetője, Hoffmanné. — Szükséges, de nem jó megoldás — mondja Hoffmann Józsefné. — Nincs elég választék így az emberek előtt, nem szak­képzett könyvtárosok foglalkoznak velük. Elavult módszer ez. Jobb lenne letéti könyvtárakat csinálni, kettőt már ígért is a vállalat, de évek óta hiába várunk rá. Csak az alkatrészgyáregységben kaptunk erre a célra helyet, de kellene az új portá­nál is. Meg a gyár közepén levő szakmun­kásképző üzem öltözőjében is. — Bilit ne toljunk alájuk?! — indulatos­­kodott az egyik vezető, amikor „vigyük kö­zéjük a könyvet” témát vitattuk. Ott a mű­velődési központ és ne legyenek lusták. Az igazgatási főosztályvezető ötletek tö­megével jött elő, hogyan kellene segíteni: plakátokkal, vitrinbe rakott könyvekkel, könyvtárnak berendezett busszal. Motor nélkül. Az elé a gyáregység elé húznák, ahová akarnák. — Pénzünk nincs és nem tervezünk por­taépületet könyvtárhelyiséggel — mondja a gyárfejlesztési osztályvezető. — Így nem is lesz a portánál könyvtár. Az autóbuszötlet azonban jónak látszik. A könyvtárosok is kitalálták maguktól. Még nem kérték, de sem a szakszervezet, sem a vállalatvezetés nincs ellene. Csinál­ni kellene. Társadalmi munkában rendbe tenni egy selejtautóbuszt. És tovább kelle­ne keresni a „könyvtárba becsábítás” és a satupad mellé vivés módszereit. Keresni a módszereket és megvalósítani azokat, föl­támasztani az olvasási igényt és akinél az van, elmélyíteni. Bár kevés a könyvtáros, mégis meg kell találniok „a megsokszoro­zódás” módját, a minden műhelyben je­­lenlevést. A busz I. gyáregység példája bi­zonyítja, hogy segítőkre bőven akadnak. Gerendás Ferenc VASAS Szakmák a vas- és fémiparban Rejtvényünk témája ismét egy népszerű szakma. Megfejtendő a vízszintes 1., a függőleges 19., valamint a vízszintes 35., 57., 78. számú sor. VÍZSZINTES: 1. E szakma nagy felelősségérzetet, precíz pontosságot igényel, mert a .. . (folytatása a rejtvényben). 19. Középen kiderült! 20. A belsejé­ben. 31. Nagyhatalom névbetűi. 22. Becézett Katalin. 23. Kevert­­en! 24. Életre keltett hatalmas agyagalak. 26. Össze-vissza mersz! 28. Ezt választom. 30. Ahol a nap kel. 32. Ítészben nedves! 33. Súlyt megállapít. 35. Ez kell ehhez a szakmához. 38. Göngyöleg. 39. Női ivarsejtek. 41. Tiszántúli folyó. 42. A térek egynemű betűi. 44. Város az in­diai Madras államban. 46. Nát­rium. 48. Letisztít. 50. Félig ker­get! 52. Testrészek. 54. Ott — németül. 55. Sas betűi. 57. Akik e szakmában dolgoznak. 61. ... culpa (az én vétkem). 62. Becézett Gizella. 64. Valamivel megtelt. 65. Részben beereszt! 66. Mosdótás. 68. Doktor. 69. An­gol fiatal. 71. Csomót. 73. Erről a helyről. 75. Villamos része. 76. A közelmúltban elhunyt osztrák politikus. 78. Ennyi a képzési idő ebben a szakmában. 83. Ételt ízesít. Fél cápa! 84. Ezt ejt aki panaszkodik. 87. Hányadot. 88. Március ... 90. Azonos mással­hangzók. 92. Részben elolvad! 93. Angol nyomortanya. 95. Tan betűi. 97. Az egyik irányba. 99. Részlet az operából. FÜGGŐLEGES: 1. Nyújtod. 2. Érzékszerv. 3. Eltulajdonít. 4. Üzemi bizottság. 5. Részben fe­lez! 6. Férfinév. 7. Elviselek va­lamit. 8. Angolosan távozom. 9. Ételízesítő. 10. Szoros kötés. 11. Szellemi sport­­ névelővel. 12. Hacsek és ... 13. Ablakban van! 14. Kecske papa. 15. A Területi Egyeztető Bizottság. 16. Színár­nyalat. 17. Védelem. 18. Össze­vissza ken! 19. A vízszintes 1. folytatása. 25. Hosszmérték. 27. Bosszúság. 28. Német fagylalt. 29. Templom része. 31. Értékesít. 34. Szörnyalakok. 36. Ruhátlanul. 37. Mezőgazdasági szövetkezet a Szovjetunióban. 40. Használódik. 43. Fejfedő. 45. Származik. 47. Dunántúli csatorna — névelővel. 49. Ételt készítek. 51. Lopott. 52. Herendi, ahogy a német mond­ja! 53. Kavicsos. 56. Drukkol. 58. Katonai terület. 59. Bizonyos művészeti ággal kapcsolatos. 60. Élemedett. 63. Ilyen a rágós hús. 67. Jó illatú virágok. 70. Becézett férfinév. 72. .. .Hunga­­rorum (Anonymus történeti mű­vének címe). 73. Zamatot. 74. Indulókban van! 77. Angol Ital. 79. Konkrét adat. 80. Illat. 81. Elődök. 83. Erdei madár. 85. Bó­léban van! 86. Zuhany. 89. Asz­­szony lesz belőle. 91. Sor betűi. 94. Ezen a napon. 96. Indok. 98. Idegen kötőszó. BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: JÚLIUS . Az 1974. május havi kereszt­­rejtvény helyes megfejtése a következő: vízszintes 1., A ter­vezői fantázia és a nagyon fej­lett . .. 32., .. .díszítő és stílus­érzék. Vízszintes 75., Tűzzomán­cozás és vésés. Függőleges 22. Drágakövek, féldrágakövek, arany, ezüst. A helyes megfejtők közül az alábbiak nyertek könyvjutalmat: 1. Riczó Lajos (3530 Miskolc, Bors vezér u. 32.); 2. Borka Ár­pád (6721 Szeged, Háló u. 8.); 3. Szemán György (3528 Miskolc I., Jósva u. 10.); 4. Fejes Ferenc (2400 Dunaújváros, Május L u. 2. II.); 5. Ignác István (3526 Miskolc, Pozsony út 66. IV./4.); 6. Molnár János (1107 Budapest Bihari u. 8. H. ép. I./84.); 7. For­gó Elemér (3144 Mátranovák, Szabadság u. 155.); 8. Péter Sza­bó László (6400 Kiskunhalas, Ki­lián Gy. u. 39.); 9. Király Albert (3060 Pásztó, Kölcsey F. u. 25.) ; 10. Farkas Katalin (1117 Buda­pest, Baranyai tér 3.). V­ASAS a Vas-, Fém- és Villamosenergia- ipari Dolgozók Szakszervezetének Lapja Felelős szerkesztő: Mikusik Árpád Szerkesztőség: 1086 Budapest, VHL. Költői Anna utca 5—7. Telefon: 331—900. Kiadja és terjeszti: a Népszava Lapkiadó V. A kiadásért felel: Gábor Márton Igazgató 1964 Budapest, VII., Rákóczi út 34, Tolpian * 901__g16 Csekkszámunk­: * MNB 215—11 859. Szikra Lapnyomda, Budapest 1974. JÚNIUS

Next