Vasas, 1974 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1974-06-01 / 6. szám
16 Kik, mit (és mennyien) olvasnak az Ikarusban? Cementszürke a ruhája, az arca — a csiszolóportól. — Azelőtt tagja voltam az Ikarus könyvtárnak, most már nem. — Nem ér rá olvasni? — Inkább csavargók a városban, moziba, ide-oda ... — Azért egy év alatt csak olvas egy-két könyvet? — Hát... — és vállat von. — Hol lakik? — A munkásszállón. — Ott igazán ráérne. — Elmegyünk inkább a városba, csavarogni ide meg oda — és K. M. betanított munkás ezzel a témát befejezte. Alig húszéves, a fényező üzem betanított munkása. A leghagyományosabb munkát fejlesztik, alakítják át: a lemezest és a vázast. Aki egy évvel ezelőtt járt az Ikarus gyár vázgyártócsarnokában, alig ismeri ki magát: légpárnás emelők, terjedelmes készülékek, csappantyúk, légsűrítéses szorítók, földről kézzel irányított daruk, fóliahegesztők. Egyre fontosabb, hogy a gépek, s készülékek mellé képzett embereket állítsanak, kapcsolók, gombok, mindenféle felírás, hozzáértés nélkül könnyű elrontani az egészet. Tóth Albert, aki az egyik gépet kezeli, érettségizett, gimnáziumban. — Természetes, hogy sokat olvasok. Sokat. Hordom az Ikarus könyvtárból. Amikor lehet. A szépirodalmat szeretem. — Fölnevet, és elhallgat. Értetlenül nézek rá, magyarázatot kérek. — Valamikor Jókait szerettem, most Berkesit meg Szilvásit, azt mondják szocialista krimi. Nekem tetszik. Szilvási úgy ír, mintha köztünk élne, Berkesi az már krimis — és míg ezt magyarázza, szégyenkezik. — Mást kéne olvasnia? — Azt mondják. Az Ikarus Művelődési Központ könyvtára szabadpolcos, szépen berendezett. Több mint 22 ezer kötete van. Jó sétálni a polcok között, böngészni. Külön helyisége van a gyermekkönyveknek, aztán még egy a kézikönyveknek. Asztal is van, le lehet ülni, olvasni, jegyzetelni. A diákok nemegyszer igénybe is veszik. Különösen érettségi előtt. A könyvtár területi jelleggel is dolgozik, ezért hetente kétszer este 7-ig tart nyitva, olyankor mozielőadás van a művelődési központban, s jobban bejönnek a környék lakói. Az Ikarus vállalat pesti gyárában jelenleg 5300-an dolgoznak, közülük 3470 fizikai dolgozó. A könyvtárnak 1973-ban 1284 volt a beiratkozott olvasója. Közülük a gyár munkája mindössze 797. — 1972-ben ennél még valamivel több volt. A vasas üzemekben végzett fölmérés szerint 1973-ban itt olvastak legkevesebbet a fizikai dolgozók. Az összlétszámuknak mindössze 12,7 százaléka. Vajon miért? Itt kevésbé szeretik a könyveket? Nem érzik, hogy mennyire fontos szellemi frisseségük fönntartása és az általános műveltségük fokozása? Vagy itt kevésbé érnek rá a munkások? Vajon a szocialista brigádok nem veszik komolyan a kulturális fölajánlásaikat? — Talán az a baj, hogy túl szép a könyvtárunk — mondja ironikusan Hoffmann Józsefné, a könyvtár vezetője. — Jól föl vagyunk szerelve, mégis... igazából az a baj, hogy az üzem hátrafelé terjeszkedik. — Hátrafelé? — Igen, egyre messzebb a könyvtártól! Való igaz. A művelődési központ, amelyet az 50-es években építettek némi klaszszicista ízzel, a gyár régi főbejáratával szemben van. A könyvtár az első emeleten. A gyár, ez a szüntelen fejlődő, örökkön építkező, valóban egyre messzebb épített föl újabb csarnokokat, gyáregységeket. Így vált szükségessé, hogy „hátul” személyi portát nyissanak. Több gyáregység dolgozói inkább itt járnak be, a busz is megáll ott, s aki itt már kiment, az nem járja körbe a gyárat, hogy a könyvtárhoz jusson. Az alkatrészgyáregységet pedig 3—4 kilométerre, Mátyásföld másik felére telepítették. A művelődési központtal szemben levő régi portát is bezárták a gyáriak előtt, 60—70 méterrel arrébb építettek egy újat, onnan is nehezen jönnek vissza. A fő ok mellé még néhányat sorol a könyvtár vezetője: 1973-ban ezren léptek ki a vállalattól; a szakszervezeti bizottság nem veszi komolyan a szocialista brigádok kulturális vállalásait, akkor is oda ítélik a következő fokozatot, ha ezeknek nem tesz eleget; van olyan brigád, amelyik egyszer jelenik meg a könyvtárban, hogy beiratkozzon ... Ezernyolcszázan, főleg munkások, vidékről járnak be dolgozni. Műszak végén autóbuszok várják őket éppen a művelődési ház előtt. Fél órájuk van a műszak vége és az autóbusz indulása között. Ez alig elég a tisztálkodásra. A művelődési központ elé érkeznek, innek indulnak, de nincs idejük, hogy a házba belépjenek. A vidékiek többsége néhány éve, a nagy munkaerő-toborzások idején „szerződött” a vállalathoz. Ma már hűségesek, szorgalmasak és előbb-utóbb a törzsgárda tagjai lesznek. Nagyon kevés szabad idejük van azonban, legtöbbjüket otthon a „háztáji” várja. — A mi agitációs-propaganda munkánk még elég gyenge — mondja Szlankó János, a szakszervezeti tanács titkára. — Fokozatosan javul. Néhány éve még nem tudtunk megbirkózni a politikai oktatással. Ma már a vállalat dolgozóinak 35—36 százalékát oktatjuk. Ez nagyon leköti erőnket. Bár tudom, hogy ki kell szélesíteni a munkánkat ... Mi a brigádok kulturális vállalását fontosnak tartjuk. Nemegyszer el is mondtuk a termelési tanácskozásokon. Kértük, hogy amelyik brigád nem teljesíti az ilyen vállalását, annak ne adják oda a címet. Mégis odaítélik, mert valóban ezt mellékesnek érzik. Végső soron a termelési tanács dönt. — Az igazat megvallva, a művelődési központban is hiba van. Kényelmesebb várni a könyvtárnak a munkásokat, az olvasókat, mint közéjük menni. A munkások közé kell vinni a könyvet. Odatenni eléjük, hogy lássák, hogy válogathassanak, hogy „elcsábuljanak”. Mert elcsábulnak. Wágner Ferenc lakatos, túl a negyvenen, nem sok könyvet olvasott még. Sportújságot, azt igen. Az utóbbi időben azonban egyre gyakrabban vittek neki oda a hegesztésektől füstös, kékesen derengő műhelybe „ez neked való” könyvet. Sporttémájúakat. Fölcsillant a szeme és vitte haza olvasni. Ma már ő terjeszti a könyveket. Alig várják, hogy hozza azt a bizonyos 15—20 kötetet, sietnek a munkaasztalához, hogy a legjobbat ne más vigye el. — Most a kertészeti könyvek a legkelendőbbek — mondja Wágner Ferenc —, télen a regény ment. — És a vidékiek? — Mindegyiknek van otthon kertje, viszikhát a szakkönyveket, alig várják, hogy a másik visszahozza. Rátalált a könyvtár a kölcsönzés egy eleven módjára; az egyik, főleg nőket foglalkoztató üzemben kezdték el ezt a módszert. Egy asszony átment a könyvtárba és hozott a többieknek is. Most már ezt csinálják a busz I. gyáregységben is. Fő terjesztő Tóth Albert, aki háromhetenként 150—200 könyvet hoz és visz a műhelybe. Ott szétosztja a 12 könyvfelelősnek, a Wágner Ferenceknek, akik két-három brigádnak adják tovább. Ha csak kitesznek néhány könyvet a munkaasztalra mutatónak, mindjárt kérnek belőle. — Ki kérte magát, hogy vállalja a kölcsönzést? — érdeklődöm a fő terjesztő Tóth Alberttel. — A könyvtár vezetője, Hoffmanné. — Szükséges, de nem jó megoldás — mondja Hoffmann Józsefné. — Nincs elég választék így az emberek előtt, nem szakképzett könyvtárosok foglalkoznak velük. Elavult módszer ez. Jobb lenne letéti könyvtárakat csinálni, kettőt már ígért is a vállalat, de évek óta hiába várunk rá. Csak az alkatrészgyáregységben kaptunk erre a célra helyet, de kellene az új portánál is. Meg a gyár közepén levő szakmunkásképző üzem öltözőjében is. — Bilit ne toljunk alájuk?! — indulatoskodott az egyik vezető, amikor „vigyük közéjük a könyvet” témát vitattuk. Ott a művelődési központ és ne legyenek lusták. Az igazgatási főosztályvezető ötletek tömegével jött elő, hogyan kellene segíteni: plakátokkal, vitrinbe rakott könyvekkel, könyvtárnak berendezett busszal. Motor nélkül. Az elé a gyáregység elé húznák, ahová akarnák. — Pénzünk nincs és nem tervezünk portaépületet könyvtárhelyiséggel — mondja a gyárfejlesztési osztályvezető. — Így nem is lesz a portánál könyvtár. Az autóbuszötlet azonban jónak látszik. A könyvtárosok is kitalálták maguktól. Még nem kérték, de sem a szakszervezet, sem a vállalatvezetés nincs ellene. Csinálni kellene. Társadalmi munkában rendbe tenni egy selejtautóbuszt. És tovább kellene keresni a „könyvtárba becsábítás” és a satupad mellé vivés módszereit. Keresni a módszereket és megvalósítani azokat, föltámasztani az olvasási igényt és akinél az van, elmélyíteni. Bár kevés a könyvtáros, mégis meg kell találniok „a megsokszorozódás” módját, a minden műhelyben jelenlevést. A busz I. gyáregység példája bizonyítja, hogy segítőkre bőven akadnak. Gerendás Ferenc VASAS Szakmák a vas- és fémiparban Rejtvényünk témája ismét egy népszerű szakma. Megfejtendő a vízszintes 1., a függőleges 19., valamint a vízszintes 35., 57., 78. számú sor. VÍZSZINTES: 1. E szakma nagy felelősségérzetet, precíz pontosságot igényel, mert a .. . (folytatása a rejtvényben). 19. Középen kiderült! 20. A belsejében. 31. Nagyhatalom névbetűi. 22. Becézett Katalin. 23. Keverten! 24. Életre keltett hatalmas agyagalak. 26. Össze-vissza mersz! 28. Ezt választom. 30. Ahol a nap kel. 32. Ítészben nedves! 33. Súlyt megállapít. 35. Ez kell ehhez a szakmához. 38. Göngyöleg. 39. Női ivarsejtek. 41. Tiszántúli folyó. 42. A térek egynemű betűi. 44. Város az indiai Madras államban. 46. Nátrium. 48. Letisztít. 50. Félig kerget! 52. Testrészek. 54. Ott — németül. 55. Sas betűi. 57. Akik e szakmában dolgoznak. 61. ... culpa (az én vétkem). 62. Becézett Gizella. 64. Valamivel megtelt. 65. Részben beereszt! 66. Mosdótás. 68. Doktor. 69. Angol fiatal. 71. Csomót. 73. Erről a helyről. 75. Villamos része. 76. A közelmúltban elhunyt osztrák politikus. 78. Ennyi a képzési idő ebben a szakmában. 83. Ételt ízesít. Fél cápa! 84. Ezt ejt aki panaszkodik. 87. Hányadot. 88. Március ... 90. Azonos mássalhangzók. 92. Részben elolvad! 93. Angol nyomortanya. 95. Tan betűi. 97. Az egyik irányba. 99. Részlet az operából. FÜGGŐLEGES: 1. Nyújtod. 2. Érzékszerv. 3. Eltulajdonít. 4. Üzemi bizottság. 5. Részben felez! 6. Férfinév. 7. Elviselek valamit. 8. Angolosan távozom. 9. Ételízesítő. 10. Szoros kötés. 11. Szellemi sport névelővel. 12. Hacsek és ... 13. Ablakban van! 14. Kecske papa. 15. A Területi Egyeztető Bizottság. 16. Színárnyalat. 17. Védelem. 18. Összevissza ken! 19. A vízszintes 1. folytatása. 25. Hosszmérték. 27. Bosszúság. 28. Német fagylalt. 29. Templom része. 31. Értékesít. 34. Szörnyalakok. 36. Ruhátlanul. 37. Mezőgazdasági szövetkezet a Szovjetunióban. 40. Használódik. 43. Fejfedő. 45. Származik. 47. Dunántúli csatorna — névelővel. 49. Ételt készítek. 51. Lopott. 52. Herendi, ahogy a német mondja! 53. Kavicsos. 56. Drukkol. 58. Katonai terület. 59. Bizonyos művészeti ággal kapcsolatos. 60. Élemedett. 63. Ilyen a rágós hús. 67. Jó illatú virágok. 70. Becézett férfinév. 72. .. .Hungarorum (Anonymus történeti művének címe). 73. Zamatot. 74. Indulókban van! 77. Angol Ital. 79. Konkrét adat. 80. Illat. 81. Elődök. 83. Erdei madár. 85. Bóléban van! 86. Zuhany. 89. Aszszony lesz belőle. 91. Sor betűi. 94. Ezen a napon. 96. Indok. 98. Idegen kötőszó. BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: JÚLIUS . Az 1974. május havi keresztrejtvény helyes megfejtése a következő: vízszintes 1., A tervezői fantázia és a nagyon fejlett . .. 32., .. .díszítő és stílusérzék. Vízszintes 75., Tűzzománcozás és vésés. Függőleges 22. Drágakövek, féldrágakövek, arany, ezüst. A helyes megfejtők közül az alábbiak nyertek könyvjutalmat: 1. Riczó Lajos (3530 Miskolc, Bors vezér u. 32.); 2. Borka Árpád (6721 Szeged, Háló u. 8.); 3. Szemán György (3528 Miskolc I., Jósva u. 10.); 4. Fejes Ferenc (2400 Dunaújváros, Május L u. 2. II.); 5. Ignác István (3526 Miskolc, Pozsony út 66. IV./4.); 6. Molnár János (1107 Budapest Bihari u. 8. H. ép. I./84.); 7. Forgó Elemér (3144 Mátranovák, Szabadság u. 155.); 8. Péter Szabó László (6400 Kiskunhalas, Kilián Gy. u. 39.); 9. Király Albert (3060 Pásztó, Kölcsey F. u. 25.) ; 10. Farkas Katalin (1117 Budapest, Baranyai tér 3.). VASAS a Vas-, Fém- és Villamosenergia- ipari Dolgozók Szakszervezetének Lapja Felelős szerkesztő: Mikusik Árpád Szerkesztőség: 1086 Budapest, VHL. Költői Anna utca 5—7. Telefon: 331—900. Kiadja és terjeszti: a Népszava Lapkiadó V. A kiadásért felel: Gábor Márton Igazgató 1964 Budapest, VII., Rákóczi út 34, Tolpian * 901__g16 Csekkszámunk: * MNB 215—11 859. Szikra Lapnyomda, Budapest 1974. JÚNIUS